HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.05.30. 19:29 pontilyen

Egy XI. századi, ezer oldalas japán regény

Résztvettem ma egy egyetemünkön tartott, az evés kultúrtörténetéről, irodalmi, vallási és pszichológiai vonatkozásairól rendezett konferencián. Holnap is résztveszek majd, mi több, elő is adok. Hosszú ideje készültem már rá, szóval, kellemes most megpihenni, hiszen innentől fogva nekem már csak beszélnem (és hallgatnom) kell.

Hogy miért írok erről?

Az ilyen konferenciák általában elég gondolatébresztők, elhangzik ez-az, az ember emésztgeti, amit hallott és látott, gondolatutakat próbál bejárni, vitatkozik magában, csóválja a fejét meg mindent, szóval, érdekes.

Aki engem most leginkább megragadott, az egy kedves úriember volt, kinek barátságos természete már akkor megkapott, amikor még azt sem tudtam, ki lehet. Aztán kiderült, ki ő: a japánok evéskultúrájáról szándékozott előadni, tehát, feltételezem, egy japán szakos oktató, aki nagy lelkesedéssel kezdett mesélni a fölkelő nap országának kultúrájáról.

Azért írtam, hogy "szándékozott előadni", mert a tanár úr egy kicsit kicsúszott az időből, és mire lényegi mondandójára tért volna, már épp kezdték lecsengetni. Engem ez nem zavart; amit addig mondott, mintegy mellékesen, az számomra éppen elég érdekes és izgató volt. Valósággal mintha egy másik, egy gyökeresen másik kultúra kapuját tárta volna ki egy pillanatra, hogy benézhessünk rajta.

Csak egyetlen momentumot említek. Arról mesélt, hogy a japán irodalom is földolgozza a "Don Juan" motívumot, ha persze akkoriban még szó sem is lehetett Don Juanról. Mert egy XI. századi, nagyon híressé vált, igen-igen hosszú, mintegy ezer oldalas regényben (akár a mi európai kultúránkban) fölbukkan egy igazi nőcsábász alakja. De micsoda különbség! A japán Don Juan, ahogy egyre-másra nyalja-falja a nőket, közben mindegyiktől meg is tanul valamit, és lélekben egyre jobban meggazdagodik. Ez az egyik meglepő mozzanat. A másik pedig az, hogy a regényt nem férfi, hanem nő írta!

Egyetlen momentumban Nyugat és Kelet különbsége talán meg sem nyilvánulhatna markánsabban.

A japánok számára az idő nem valami értékes tárgy, amelyből ezt-azt megvehetünk, ott nem igaz, hogy "az idő pénz". A japánoknak az idő az élet lényege. Az ember úgy érik meg az időre, mint egy virág. A nőkkel együtt töltött idő nem puszta együttlét, hanem igazi idő, létidő, létvalóság.

Az pedig, hogy nő írta, szintén jellemző. A távol-keleti ember számára nem hisztérikus tapasztalat, hogy az ember kétnemű lény, hanem életvalóság. Ahogyan a yin-yang ábrákon, úgy az életben is: a két rész átfolyik egymásba. A nő látja, amit a férfi lát, és a férfi látja, amit a nő a férfiban lát. Teljes a harmónia.

Japánban él a legtöbb száz év fölötti ember. Van idejük élni.

5 komment

Címkék: kultúra irodalom japán


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr53495527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.05.31. 09:23:30

Ez az utolsó mondat zseniális!

Sajnos azonban, amit írsz, inkább a tradicionális Japánra jellemző. Sajnos őket is elérik lassan a mi tébolyaink.

Egyik ilyen a plasztikai műtét. Szerintem a japán arc (ha van ilyen) kimondottan szép. Jó pár szerencsétlen meg például megoperáltatja a szemét, mert a nyugatit akarja másolni.

Írtam, hogy nekem meg az ő "redős" szemük tetszik, de ettől még nem csináltatok magamnak ilyet.

pontilyen 2008.05.31. 18:24:02

A kultúra szerencsére mélyebben bennünk gyökerezik, mint hogy pár generáció butasága kiölhesse.

Én már multi-kultis japán lányokat ismertem meg Németországban, de az ő életfelfogásukon is érezhető volt, hogy nem nyugatiak.

A lakótársnőmtől őrzök egy levelet is. Gyönyörű kézírással van írva. Szinte nem is lehet elképzelni, hogy aki minden betűre oly precíz gondot fordít (mert fordítania kell), annak ez ne hasson ki valamiképp az életére.

Persze biztos, hogy ott is egyre többen vannak, akik nem értik a saját kultúrájukat, és ezért azt hiszik, hogy egyetlen plasztikai műtéttel levethetik magukról. Az ilyen emberek szegényítik el az életet, és teszik a világot unalmassá.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.01. 02:38:14

a japánok több pszichózist igyekeznek egyszerre feldolgozni, eddig több-kevesebb sikerrel.
az egyik ugya a közhelyes atombomba.
a másik a közelmúltjukkal való őszinte szembenézés, amire közösségként nem hajlandók (vagyis hogy mit tettek másokkal a háború alatt, és mit vártak el egymástól).
a harmadik pedig az ingerküszöbük olyan emelkedése, ami egy európai számára émelyítő, de a szó rossz értelmében.

ebből jön ki az a kettősség, hogy a kerekszeműre operált japán lányok hétközben elvis imitátoroknak sikoltoznak, hétvégén meg hagyományörző gésatanfolyamra, vagy sinto szentélybe mennek virágkötészetet tanulni.

ez az ő fejükben megfér, még ha nem is konfliktusok nélkül, viszont hagyják, hogy az egyén egyén legyen, ha épp erre van igénye.

I. P. S. 2009.07.08. 00:48:07

Valahol azt hallottam, hogy csak a laikus látja nyugati-keleti kettősségekben a japánokat, ezt most igaznak érzem. Például sajnos teljes tévedés azt állítani, hogy a japán kultúrában férfi és nő között teljes a harmónia. A japán az egyik leginkább hímsoviniszta nemzet, majdnem úgy viszonyulnak a nőkhöz, mint az arabok.

Nagyon jellemző, hogy az írónő nem tudott nagyobb erotikus fantáziát elképzelni, mint azt, hogy a férfi majd tanul valamit tőle. Nálunk legalább a nők nem írtak ilyeneket. Japánban viszont valamennyire elfogadták ezt az alávetett szerepet.

A poszt különben érdekes volt, de amatőr sinológusként én már nem lepődök meg azon, hogy a japán Don Juan tanul valamit. Náluk ez a sláger, ugyanúgy, mint nálunk a heppi end és a csók a film végén. Nem jelent semmit. Annál is inkább, mivel nálunk is volt ilyen nőcsábász, mégpedig Casanova. (A dolog egyetlen szépséghibája, hogy Casanova valóban élt, míg Don Juan csak kitaláció, tehát jobban tükrözi a rejtett vágyakat.)

pontilyen 2009.07.08. 11:19:01

@I. P. S.:

Köszönöm a kiegészítést és az információkat. Én tényleg laikus vagyok a témában, vagyis minden hiteles forrásból származó információnak nagyon örülök.

Lehetséges, hogy egy japán olvasó éppen azon csodálkozna percekig, hogy nálunk meg csókkal ér véget egy film.