Már csak négyet kell aludni a labdarúgó Európa-bajnokságig; ennek örömére elolvastam Esterházy Péter meghatározhatatlan műfajú Utazás a tizenhatos mélyére című írását.

Mit mondjak róla? E.P. zseniális író, és a zseniális író, akármit ír, az zseniális. Ez az Utazás... csak egy szösszenet (mondom, nem tudom, mi a műfaja), de olyan gördülékeny és vibráló szöveg, amilyet "negyedosztályú" körmölő nem bírna gépbe pötyögni, pardon: kék színezőpasztájú golyóstollal (töltőtollal) papírra vetni. (E.P., aki nem tudná, megrögzött kézzel-író.) Negyedosztályú futballistaként efféle vallomást tesz negyedosztályú és igazi futballista viszonyáról: "azt hisszük, olyanok vagyunk, mint a nagyok, mint az első osztályúak, csak rosszabbak. Ha kicsit gyorsabbak volnánk, izmosabbak, akkor mi is... De a játék lelkét ugyanúgy ismerjük, mint ők. Hát nem."

Szóval, a "játék lelkéről" ír. Amennyire egy negyedosztályú futballista és egy "erstklassig" író írhat róla. Izgalmas szöveg, nagyjából minden előjön benne, ami szerintem is a játék lelke, azaz (?) lényege.

Hadd idézzek egyetlen bekezdésnyi részt belőle, mintegy hangolásként a szombati rajtra, aztán többet már nem is fűzök hozzá, remélhetőleg az idézet magáért beszél majd.

Túl sokat beszélgettünk, közben az ügyes kis (marokkói) center rúgott két finom gólt. A marokkóiak jók, mondja Ramona komolyan. És Irán tarcsi nélkül játszik, válaszolom ugyanígy. Mintha egy verset mondanánk. Közös kultúrjav. Meccset tulajdonképpen egyedül kell nézni, szigorúan és nagyvonalúan, nem baráti társaságban. "Nem szórakozni jöttünk, hanem meccset nézni." Márai az olvasásról mondja, én a meccsnézésről: Erővel olvasni. Meccset nézni. Néha nagyobb erővel meccset nézni, mint amilyen erővel a játék játszódik, melyet épp nézel. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül meccset nézni. A játékos fecseghet; de te nézz szűkszavúan. Minden mozdulatot láss, egymás után, előre és hátra nézve-hallgatódzva a játékban, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a játékosok talán elmulasztottak észlelni, mikor előrehaladtak művük rengetegében. Soha nem meccset nézni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan meccset nézni, nagylelkűen. Úgy meccset nézni, mintha a siralomházban néznéd az utolsó meccset, melyet még engedélyezett celládban a porkoláb. Életre-halálra meccset nézni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember néz meccset.