Most már tényleg csak egyetlen egy nap, és útjára indul a labda Bázelben, a XIII. labdarúgó Európa-bajnokságon. Most már igazán ideje (és itt meg helye is) van, hogy megírjam, kinek (mennyire) és miért szurkolok. 1-től 10-ig adom a pontokat, az 1 a semennyire, a 10 a nagyon. A csoportbeosztás sorrendjében haladok, rövidke indoklásokkal.
Svájc: Hogy van-e mit szeretni bennük? Naná. Már csak azt is, hogy ők képviselik az egyik rendező országot, ilyeténképp az EB-láz fönntartása végett kutya kötelességük minél tovább eljutni. Ha a védelmük olyan lesz, mint két éve a világbajnokságon (ahol új rekordot fölállítva úgy estek ki, hogy egyetlen gólt sem kaptak!), akkor nincs is mitől tartaniuk. 7 pont.
Csehország: Túlzottan sose szurkoltam nekik. Még akkor sem, amikor a mostaninál sokkal jobbak voltak, mint például a '96-os EB-n, Poborsky (portugálok ellen bemutatott) átemeléses álomgólja idején. Lehet, hogy csak, mert utálom a sört, de ők nekem egy szürke kis színes kiscsapat. 6 pont.
Portugália: Őket viszont nagyon bírtam, amíg meg nem jelent a színen Cristiano Ronaldo, közmegegyezés szerint minden idők legellenszenvesebb labdarúgója. Ő egymagában mínusz négy pontot jelent, meg azt, hogy "inkább a csehek, mint ők". 5 pont.
Törökország: Róluk bennem még az van meg, hogy 1990-ben a Megyeri úton a magyar válogatott 8 (!) perc után már 3-0-ra vezetett, majd 90 után 4-1-re nyert ellenük. Az ilyen alapélményt nemigen írhatja felül a 2002-es koreai-japán furcsa VB-n szerzett bronzérmük sem, szóval, nálam ők még mindig a "futottak még". 5 pont.
Ausztria: A másik rendezőt mindenki lesajnálja (még saját maguk is), és ez máris szimpatikussá teszi őket. Mekkora élmény már, amikor egy lesajnáló személy pofára esik! Meg egyébként sincs semmi bajom az osztrákokkal. Mégiscsak Mozart, Freud, Musil, Wittgenstein országa... 7 pont.
Horvátország: Amennyire a csehek nálam a "szimpatikus szláv szomszédból" csak a "szláv szomszéd" (hogy mennyire szomszéd persze, azt hagyjuk), annyira hordoznak a horvátok valamennyit a szimpatikusból is. Az alapélmény persze kétségkívül a 98-as csapatuk, mely Franciaországban minden bizonnyal VB-döntőbe jut, ha nem Franciaország ellen játszik Franciaországban a VB-döntőbe jutásért, és bár azóta nem Suker, Simic és Jarni színvonalán játszanak, egy titkos csurit azért kapnak tőlem. 7 pont.
Lengyelország: A lengyelekkel igazán semmi bajom nincsen, de tényleg, mi is lehetne; a focijuk viszont soha nem tudott magával ragadni. Egyszerűen még semmiféle fociélményt nem szolgáltattak nekem (sem válogatott, sem klubszinten), és tekintve, hogy nagyjából húsz éve kísérem figyelemmel a nemzetközi labdarúgást (is), emellett nehéz lenne elmennem hét ponttal. 6 pont.
Németország: Hogy az ember miként válik németfoci-szurkolóvá, az bizony szövevényes kérdés, az viszont, hogy én azzá váltam, tény. Most mondjam azt, hogy Goethe, Nietzsche, Heidegger? Akkor azt mondják, hogy Göbbels és Hitler. Akkor mondjam azt, hogy a 90-es vébén (életem első vébéjén) az első két meccsükön kilenc (!) gólt vágtak? Fejemre olvassák, hogy ugyanott az utolsó három meccsükön összesen hármat, abból is kettőt 11-esből. Vagy mondjam, hogy két szemesztert töltöttem németországi egyetemeken, és milyen jó volt ott? Mondom; de nem ezért szurkolok nekik. Hanem... (?) 8 pont.
Franciaország: Ha az emberbe gyerekkorától azt nevelik belé, hogy Trianon óta a franciákat illik egy kicsit nem szeretnie, akkor ez az amúgy ostobaság a racionalitás síkján tökéletesen kezelhető lesz, de az olyan érzelmi dolgokban, amilyen a foci, csak-csak ki tudja élni magát. Pláne, hogyha nevezett ország futballistái a játékukkal sokat, a viselkedésükkel pedig még többet tesznek azért, hogy buta előítéleteink megmaradjanak. 4 pont.
Románia: Ők az ellenpélda! Nem azért ellenpélda, hogy legyen ellenpélda is, hanem mert így hozta a sors. Mert engem aztán még egy focipályán sem érdekel Trianon, ha egy csapat úgy játszik, mint Hagiék (Munteanuék, Dumitrescuék, Moldovanék) annak idején, pl. '94-ben, ahol többek között az argentinoknak is három gólt vágtak. Aki így tud focizni, annak én még azt is megbocsátom, amit nem követett el. Pláne, ha eközben még a pályán kívül is rokonszenves. 7 pont.
Olaszország: Hosszú éveken át Itália volt a nagy kedvenc. '90-ből a hazai menetelésük (ó, Donadoni, Carnevale, Baresi, Maldini, Vialli...), '94-ből meg a sírból visszahozott vébéjük marad örök élmény. Azóta azért történt egy s más, ami ellenszenvet gerjeszt bennem irántuk, két éve megnyert vébécímük miatt pedig különösebb motivációm sincs, hogy idén mellettük álljak. Talán egyedül az ellenfeleik. 6 pont.
Hollandia: Mert hát Hollandiával én úgy vagyok, hogy vagy nagyon igen, vagy nagyon nem. És most épp nagyon nem. Amit két éve foci néven bemutattak, az merénylet volt a jóízlés ellen. És semmi jel nem mutat rá (a selejtezők legalábbis a legkevésbé), hogy antifutballjukon pont az EB tiszteletére változtatni fognak. Ha igen, annak persze örülni fogok, mint egy citromsárga, mégis édes narancsnak. 5 pont.
Oroszország: Én az oroszokkal kábé úgy vagyok, mint a csehekkel. Nem nagyon találok okot, hogy szurkoljak nekik, pedig amúgy néha egészen kiválóan játszanak, meg hát ők is a "szimpatikus (?) szláv szomszéd (??)" kategóriája. És pláne, hogy kedvenceimmel (hogy kik ők, arról hamarost) egy csoportba kerültek, drukkolni én inkább a kiesésükért fogok. 6 pont.
Görögország: Na nem ők. Mármint a kedvencek. Nekem ők a török-kategória. Hiába címvédők, azért a görög, valljuk be, egy igen unalmas és -- félve írom -- gyenge alakulat. Próbálnám persze a görög filozófiát mentsvárként hozni, hogy valamiképp mégiscsak szurkolni tudjak nekik, de nem megy. A görög fociválogatott leírhatatlanul messze van Epikurosztól, de Arisztotelésztől is. 5 pont.
Svédország: Mindig kedveltem a focijukat, fogalmam sincs, hogy miért. A legracionálisabb indok az, hogy mindig tudtak gólt lőni. Most is fognak tudni, ez nem is kétséges. A svédek meccsei valamiért mindig érdekesek. Két éve az angolok ellen például minden szögletük gólhelyzetet eredményezett. Trinidad és Tobago ellen huszonöt helyzetük ellenére is 0-0-át játszottak. Tőlük (úgy értem, a svédektől) idén is várok meglepetést. 7 pont.
Spanyolország: Na de igen, hát ők az abszolút kedvencek. Minél többször játsszák el ugyanazt (remek csapattal megyünk, világklasszisokkal, két éve veretlenek vagyunk, és... leégünk), a szimpátiám annál erősebb, a bizakodásom pedig annál nagyobb, hogy na majd most. Annyi balszerencse közt (vö. 2002, Dél-Korea-Spanyolország, igen, azon a furcsa vébén), oly sok viszály után (Raúl kontra Aragones), talán most majd megáldja őket az Isten, és védő kart nyújt feléjük. Ámbár a lelkem mélyén érzem, hogy már megint nem fog. 10 pont.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.06. 23:53:36
AnTalk 2008.06.06. 23:55:39
A portugálok szintén dobogósok, C.R. pedig százszor szimpatikusabb mint David Hátszalonna vagy Rooney.
Romániának pedig nem, nem, soha, soha :-)
popp · http://koncertblog.com/ 2008.06.07. 01:03:59
A portugálok aranygenerációja: Figo, Rui Costa, Joao Pinto is ott volt kedvencek között, de Cristiano - a Ronaldo név már kétszersen (Ronaldinho), háromszorosan ( a hátvéd Ronaldo) foglalt - feltűnése óta visszaestek a preferencia listámon.
popp · http://koncertblog.com/ 2008.06.07. 01:07:25
pontilyen 2008.06.07. 13:09:27
Naná, hogy érzelmi alapú... :-)
AnTalk:
Telibe találtál, mert amíg C.R. nem volt, addig "Hátsósonka" vezette nálam a "minden idők legellenszenvesebb labdarúgója" versenyt. Azt hiszem, talán az egész angol focit ezen egy ember miatt utáltam meg. Mármint mindaz miatt, amit Beckham jelent: sztárkodás, futballsznobizmus, buta rajongók, felszínesség, üresség, a foci szellemének alattomos gyilkolása... C.R. sok mindenben hasonlít hozzá (mondjuk az elvitathatatlan, hogy sokkal jobb játékos), viszont még ráadásul gonosz és beképzelt is. (Már maga az, amire popp is utal, hogy RONALDO nevét bitorolja!... Még Ronaldinho is csak kicsinyítő képzővel merte használni ezt a nevet...)
popp:
Vébéken nekem is Argentína a csúcskedvenc. Pláne, hogy ők is elkapták a spanyol-szindrómát.
Igen, tényleg, Giannini! Micsoda csapat volt az, a '90-es! (Schillacira emlékeztem, de ő "egyvébés" játékos volt.) Ausztria ellen 1-0, USA ellen 1-0, csehek ellen 2-0, uruk ellen 2-0, az írek ellen 1-0, így meneteltek, gólt sem kapva. Ők tanították meg, hogy a védekezésnek is vannak SZÉPSÉGEI! Na de, temetni jöttem őket, nem dicsérni. :-)
iViva Espana!
popp · http://koncertblog.com/ 2008.06.07. 14:25:31
Ha viszont eltekintünk az érzelmektől, ami persze fociról lévén szó teljesen elitélhető, meg kell adnunk, hogy portugálnak a brazilokkal ellentétben eredeti neve a Ronaldo.
Reckl Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.06.07. 16:00:19
Én is utálom őket. Nagy elégtétel, hogy az angolok nem jutottak ki, a nagyképű, agresszív banda! (Egyébként anglomán vagyok, de a focijuk undorító.)
Én a németeknek szurkolok, és kicsit az oszrákoknak. Nem Wittgensteinék miatt, hanem inkább azért, mert ma a világ élmezőnyében ők játsszák még leginkább azt a focit, amit én megismertem, csak a magyarokhoz képest jól. Löw is nagyon rokonszenves, a filozófiája, a koncentrációja, a szerénysége...
A görögök és törökök meg azért kellenek, mert nem lehetnek csak bajnokok...
Ki fog győzni? Valami svájci matematikus szerint az olaszok. Őszintén remélem, hogy nem. De esélyesek, az fix. Egyébként a délieket tartom esélyesnek, a spanyolokat vagy a portugálokat. Előbbi nem lenne baj, sőt. (Raul mekkora ellentéte C. Ronaldónak!)
pontilyen 2008.06.07. 23:44:48
A túlfizetettség okát nyilván értik a közgazdászok, én nem. A "sztárok" az élet minden területén túl vannak fizetve, legyenek színészek, énekesek, akárkik. Nem lehet ez másként a sportban sem.
Hogy ez szükségszerűen ellenszenves labdarúgók kitermelődéséhez vezet-e, arra magad adtad meg a választ Raúl említésével. Ő ugyanannyit keres, mint Beckham vagy C.R., és mégis, igen, szerintem is: micsoda különbség!
Wittgenstein és Freud pedig igenis belejátszik abba, hogy hajrá, Ausztria! :-) Mert, ahogy a pár napja idézett E.P. is írja: minden kultúrjelenség. Wittgenstein is meg a foci is. Csak egyet kell tudni: egyik sem CSUPÁN kultúrjelenség. Szóval, játéknak jó az analógia, csak túlhajtani nem szabad.
_ _ _ _ _
Az első napon igazolódott, amit írtam: Svájc igenis szerethető csapat! Óriási igazságtalanság volt, hogy a teljesen nulla csehek legyőzték őket.
:-(
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.09. 00:06:00
pontilyen 2008.06.09. 11:30:15
;-)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.09. 14:21:08
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.06.09. 19:56:19
A németek szerencsére nyertek, igaz, a lengyelek is szimpatikusok voltak. Kár, hogy abban a csoportban nincs igazán olyan, akit jól el kellene verni.
Ellenben a maiban. Szinte a románok a legkellemesebbek.
pontilyen 2008.06.10. 11:37:33
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.06.13. 13:41:27
Schweinsteiger kiállítása viszont túlzás. Bár tény, hogy nagyon sportszerűtlen vol, de igaza volt Gundelnek, hogy a bíró rátelepedett a meccs végére.
Az osztrák 11-es is túlzás volt, igaz a gólt meg lesből rúgták. Tényleg 1-1.
pontilyen 2008.06.13. 20:29:33
Az osztrák 11-es teljesen jogos volt, egyszerűen lerántották az egyik sógorunkat a 16-oson belül. Egyébként fantasztikus hangulatú meccs volt; ez lenne, ha mi is rendeznénk egy ilyet, szívszorító...
pontilyen 2008.06.27. 13:21:11
Ez az Eb eddig tényleg olyan, mintha én rendeztem volna.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.06.08. 13:07:43
Lehet nem szeretni a focin kívüli dolgai miatt, de az teljesen inkompetens. Fantasztikus focista és ott akar lenni a 2012-es eb-n is.
pontilyen 2010.06.08. 17:55:48
Ha csak és kizárólag a pályán nyújtott teljesítményét nézzük (és elfeledkezünk arról, hogy Beckham volt az első futballceleb, ő honosította meg ezt az embertípust a világban), akkor Beckham egy közepes tehetségű, szorgalmas, hihetetlen rúgótechnikával rendelkező, ám meglehetősen fantáziátlan játékos. Lehet szeretni az ilyeneket, de tőlem ez a játékostípus távol áll. Én inkább azokat szeretem, akiknek ott van a fejében az egész játék, szemük van, és mindig egy lépéssel előrébb járnak, mint az ellenfél.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.06.08. 20:50:47
Közepes tehetségű? Egyik legkomolyabb letéteményese volt a United triplázásnak, abban az évben a BL legjobb középpályása lett, nem egy bajnoki címhez és kupához segítette csapatát Angliában.
Nem beszélve hihetetlen fontosságú válogatott góljairól, csak a legutóbbi példa, mikor Paraguay ellen a negyeddöntőbe lőtte az angolokat, de a többit nem is kell említenem, annyira ismert. A Real Madrid a 2007-es bajnoki címét is igen nagyrészt annak köszönhető, hogy a sértődött elnök visszaengedte a csapatba őt, ottléte alatt végig a legjobb fizikai állapotú focista volt.
Nézd meg Dinhot. Ott a fejében a játék, egy lépéssel előrébb járhatna és szarik rá. Volt maximum 4 jó éve a maga szintjén és kész. Nem tudom értékelni azokat a játékosokat, akikben ott van a fantasztikum, de egyszerűen már nem érdekli őket a futball, jóllakottá váltak. Ellenben Beckham esetében ilyen soha nem fordulhatna elő, pedig neki is lenne miért és lenne mire, nem beszélve vagyonáról, koráról és egyéb lehetőségeiről. Rettenetesen tisztelem az ilyen játékosokat.
Utoljára is csak annyit tudok mondani, hogy a joga bonito korában elvesztettük az igazi élményét és tiszteletét a játéknak. Sokakat tett világklasszissá egy tulajdonságuk és csak egy, ez Beckhamnek a rúgótechnikája.
pontilyen 2010.06.08. 21:40:43
Mindez tökéletesen, sőt talán még hatványozottabban illik Cére is. A szimpátia nem ilyen dolgokon múlik.
De hogy konkrétan ellentmondjak:
"ezt a tulajdonságot mostanság nagyon nem értékeljük"
A mostani Barcelona (és spanyol válogatott), amelyről talán elhiszed, hogy értékelem, pontosan ezen a tulajdonságon alapszik; kulcsembereik hihetetlenül alázatos hozzáállásán a játékhoz. Xavi, Iniesta és Messi éppen ebben a legnagyobbak. Belőlük mégsem lettek celebek. Velük kapcsolatban mégsem a frizurájukkal meg feleségükkel meg fehérneműjükkel van tele a világsajtó. Egyáltalán lehet tudni bármit is arról, hogy pl. Iniestának ki a barátnője (van-e)? Semmit. Ez nem véletlen.
Ha fociról és alázatról van szó, akkor Xavinál tökéletesebb példát nem lehet említeni. Lehetetlenség. Minden, de minden meccsen játszik, legyen szó bajnokiról, BL-ről, barátságos meccsről, kupameccsről, felkészülésről, katalán válogatottról stb., minden meccsen ő fut a legtöbbet, ő passzol a legpontosabban, és általában ő a mezőny legjobbja. Mégsincs a lapok címoldalán; sokan szerintem nem is sejtik, még fociszerető emberek sem, hogy mekkora futballista.
Mindebből számomra az a tanulság vonható le, hogy celebnek menni nem kötelező. Választás kérdése. Beckham ezt az életformát választotta, Xavi pedig nem.
Az pedig, hogy kettejük közül melyik tud többet a futballról, melyik lát jobban a pályán, melyiknek magasabb a játékintelligenciája, nem is lehet vita tárgya.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.06.08. 23:28:53
Amúgy meg miért baj ha valaki celeb is, amellett hogy remek a szakmájában? Nem kell rá figyelni ha nem tetszik, de ezért nem értékelni a focikarrierjét dőreség. A fentiekkel nem cáfoltad azt, amiket Beckhamről felhoztam. Xavi nagyszerű focista, nyilván egzaktabb is mint David, de megint mondom, hogy kerül ő ide?
Nem véletlen ám az sem, hogy pont Beckham tudott No. 1 futballsztárrá válni és sokatmondó, hogy mikor már a háta közepére sem kívánta az amerikai ligát, akkor is ezerrel nyomta, nem hisztizett a pályán és nem alibizett.
Ha majd visszavonul, az utóbbi 15 év egyik legnagyszerűbb angol focistájával leszünk szegényebbek. Capello nyilatkozata is sokatmondó: számít rá 2012-ben is.
No most én csak azért akartam erről vitázni, mert abban lehet véleménykülönbség hogy milyen focista, mennyire nagyszerű és a többi, de abban, hogy egy végtelenül szimpatikus játékos pályán és azonkívül is, illetve ahogy viszonyul a rajongókhoz, azon nem.
Ezért kellett mindenképpen megcáfolnom az általad mondottakat, mert hogy te Cé-ig a legellenszenvesebb focistának tartod, az egyszerűen nélkülözi a tárgyi bizonyítékokat.
pontilyen 2010.06.08. 23:46:09
Szerintem pont fordítva. Azon nem lehet vitatkozni, hogy nagyszerű futballista volt, hiszen eredményei önmagukért beszélnek. Az viszont, hogy szimpatikus-e, ízlés kérdése. Nekem nem volt az. És egy ilyen érzést végsősoron nem is lehet racionális érvekkel alátámasztani.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.06.09. 01:44:38
Az hogy egy marketing nem tetszik körülötte, más kérdés, de az nem a személye. Ezért nem értem, máshogy látjuk.