HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.07.01. 18:55 pontilyen

Szerelem a kolera idején

Hála Istennek, (majdnem) mindig úgy olvasok regényeket, hogy olvasás előtt semmit sem tudok róluk. Vagyis: majdnem semmit sem. Mert olyan regényt kézbe nem veszek, soha, amelyikről tényleg semmit sem tudok. Valamilyen ismert mozzanat, legalább az író neve, legalább egy utalás valahol egy recenzióban rá, legalább az, hogy megtetszik a címe, a borítója stb. stb., muszáj, hogy legyen. És ha van ilyen, akkor szemezni kezdek a könyvvel. Van, hogy aztán ez a szemezés évekig, sőt évtizedekig is eltart. De előbb-utóbb ezekből a szemezésekből -- azt hiszem -- menthetetlenül szerelem lesz.

Gondolván olvasóimra, nem akarok a Szerelem a kolera idején című regényről itt és most valamiféle elemzést írni. Aki olvasta, azzal szívesen elbeszélgetek a könyvről; aki viszont nem olvasta, azt csak bosszantana egy ilyen (esetleg poénokat is kifecsegő) cincálás. Azt írom le inkább, ami most, röviddel a regény elolvasása után, kimondásra vár bennem. Ha a mondandóm esetleg afféle elemzésre kezdene hasonlítani, akkor az semmi más, mint véletlen, avagy még inkább: szakmai ártalom. Szándékaim szerint itt naplót írok, nem tanulmányokat.

Először is egy teljesen személyes furcsaság: majdnem minden nagyregény olvasása közben fülembe kerül (nem tudom, honnan) egy dallam, amely aztán nem is tágít onnan, és a dallam szinte összekötődik bennem a regénnyel, noha amúgy egészen távol állnak egymástól. A Szerelem a kolera idején olvasása közben ez a dallam egy általános iskolában tanult magyar táncdalé volt, a következő szöveggel: "Hej, igazítsad jól a lábod, / tíz farsangja hogy már járod, / haj, dana danadana danadanadanajdom." Egészen a könyv végigolvasásáig nem értettem, hogy jött ez ide; de aztán megértettem. A "tíz farsangja" miatt: ez ugyanis valami mértéktelenséget jelöl. Képzeljünk el egy embert, aki tíz esztendeje táncol már, és még mindig nem hagyja abba! Ugye, kezdjük érezni, hogy itt valami őrületről lesz szó?

Ezt az őrületet a legkönnyebben szerelemnek nevezhetjük el. Gabriel García Márquez -- a szerző -- nem a Száz év magánnyal győzött meg, hogy nagy író, hanem most, végleg. A Száz év magány valamiféle véletlen; a magam részéről máig egy hatalmas talány. Valószínűleg a huszadik században írt legnagyobb regények egyike, de azt hiszem, egyszer majd újra el kell olvasnom, hogy igazán hasson rám. Ebben a másik műben azonban szinte kézzel fogható a zavar, amit a szöveg okoz. Nem tudjuk, hogy melyik szerelem az igazi; mert a regény elején egyből megjelenik vagy három. És természetesen mindegyik "a kolera idején". De aztán szép fokozatosan beindul az őrület.

A nagy regény: egy olyan hatalmas giccs, amelytől a szerző technikai tudása megóvja az olvasót. Megfigyeltem ezt minden hatalmas irodalmi műnél, Shakespeare-től Dosztojevszkijig, Goethétől Nádasig. A Szerelem a kolera idején majdnem egy óriási giccs. Azért nem az, mert a szerzője nagyon finoman összebonyolítja a szálakat, egy picit mindig visszalép, amikor túlzásokba esne (hogy igazán túlzásokba eshessen), és van humorérzéke. Így aztán az idő, amely a regényben telik, fokozatos töltődés, folyamatos öregedés, szépen lassan hömpölygő megőrülés.

Ha ez elemzés volna, nyilván a betegség szót használnám, hiszen a kolera, ugye, egy halálos betegség. De akkor beszélnem kellene a szöveg motívumhálójáról, és akkor bele kellene mennem a részletekbe. Maradjunk az őrületnél, amelyről természetesen kiderül, hogy az ember legvalóságosabb állapota.

A szerelem nem olyasmi, ami egyszer van, aztán elmúlik. Aki egyszer szerelmes volt, az mindig az is marad. Ez az egyik nagy "tanulság". (Nem "tanulság", hiszen eddig is tudtuk, hogy így van. Mondjuk inkább: ez a tudás az egyik hatalmas szellemi forrása a regénynek.) A másik pedig ennek a kitágítása: aki egyszer akar valamit, az meg is történik vele. Legfeljebb belehal. Számít ez?

Számít bármi is? Nyolcvaniksz évesen? Vagy huszoniksz évesen akár?

Minden hatalmas mű lényege a mértéktelenség. Az, hogy nincsenek majdnemek. Nincsen szemezés, elhajlás, racionalitás, "ésszerű, szerződéses viszony". Vagyis van; a hivatalokban, az irodákban, az üzleti és politikai életben. De kellenek a Szerelem a kolera idején-féle ágyúnaszád-regények, fülünkbe süvölteni, hogy nem az ilyesféle viszonyok teszik ki az élet lényegét. 

10 komment

Címkék: irodalom szerelem olvasmány márquez


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr22548437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AnTalk 2008.07.01. 22:14:29

Amennyire letehetetlen a Száz év magány, annyira olvashatatlan volt számomra ez a Szerelem kolera idején. Azon kevés könyvek egyike, aminek eljutottam a feléig és egyszerűen nem volt erőm végigolvasni.

pontilyen 2008.07.01. 22:39:13

AnTalk:

Ez nagyon érdekes. Engem a Száz év magány irritált nagyon, ez meg egyszerűen lehengerelt. De a Szém.-nek mindenképpen adok még esélyt, mert többektől hallottam már, hogy igazából felnőtt korukban ragadja meg őket; én meg lehet, hogy túl fiatalon olvastam gimnazistaként.

Nekem EZ nagyon bejött, pont azért, mert szinte végig kicsit a giccs határán táncol. Szerintem egy hihetetlenül okos könyv, azon túl, hogy persze vicces is. Dehát ízlések és pofonok...

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.07.02. 12:21:56

De örülök, hogy azt írtad, vicces, nekem is pont ez jutott róla eszembe. Az egész olyan abszurd és szatirikus egyszerre.

A szereplők például mind nagyon nevetni valók. Mindenki egy humoros karakter.

Be kell valljam, nekem már 8 éve is tetszett a 100 év magány. (Olyan szép szó spanyolul a magány, soledad. Úgy tudom, egyúttal keresztnév is. Ami elképzelhető, mert a Dolores is, az meg fájdalmat jelent.) De olvasni nem volt egyszerű, az biztos.

Ezt a könyvet a film hatására vettem elő. Írtam is róla kritikát:
recklamal.blog.hu/2008/02/21/kiut_egy_rogeszmebol
(Remélem, nem baj az önreklám.)
Kicsit más a könyv. Bár a film is humoros, de néha giccses. Viszont ettől még jó. Gárcia Márqueznek is tetszett.
Pontival értek egyet, ezt könnyebb olvasni. De valóban eltelt azóta majdnem egy évtized.

pontilyen 2008.07.02. 17:23:35

Nekem mondjuk egyre erősebb meggyőződésem, hogy igazi irodalom (egyáltalán: olvasható szöveg) nem létezik humor nélkül. A legkomolyabb nagyregények is tele vannak finom humorral, iróniával; egyszerűen azért, mert máskülönben nem működik a nyelv.

Egy törvénykönyv például humortalan, de amint valaki egy törvénykönyvet nem HASZNÁLNI, hanem OLVASNI akar, rögtön fogékony lesz a humoros oldalára.

Száz év magány vs. Szerelem a kolera idején:

Vigaszom, hogy a 100 év... magának az írónak sem kedves regénye. Nyomasztó voltának titka: senki sem szeret benne senkit. A cím is ezt fejezi ki. Egy valóság és képzelet határán táncoló (igenis táncoló!) faluban csupa magányos ember hülyeségeket csinál. Borzalmas irritáció egy szeretetre vágyó kamasznak...

Reckl Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.07.03. 09:08:35

Régi mániám, hogy ha felsőbbrendűek vagyunk mi emberek az állatokhoz képest, az kizárólag a beszéd miatt van. (Munka? Ugyan!)

A beszéd (már néha sokszor a hang) pedig maga a humor. Már csak azért is, mert beszédben mindent lehet. A semmit hatalmassá nagyítani, és mindent egy szóba sűríteni.

Egyébként szerintem a magyar nyelv különösen alkalmas erre. Sokszor annyira nyakatekert szerkezeteket vagyunk kénytlenek használni, hogy az már csuda!

AnTalk 2008.07.03. 09:14:29

ponti: Igen, az irodalom, mint általában a művészetek erősen ízlés kérdése. Lásd, nemrégiben a könyvesblogon kialakult parázs vitát a 100 tűzrevaló klasszikusról.

poisson rogue (törölt) · http://atjeffs.blog.hu 2008.07.06. 16:40:34

Hehe, pont kezembe akadt a könyv és annak ellenére, hogy előítéleteim vannak Márquez-szel szemben (tudom, hogy nem lehet egy oldalon említeni őket, de Coelhót meg hasonló okokból kifolyólag egyenesen utálom), elkezdtem olvasni, és egyelőre nehéz letenni. Számomra nagyon kellemes szórakoztató irodalom ebben a hőségben.

pontilyen 2008.07.06. 18:47:09

agressivgullfisk:

Kíváncsi leszek majd a véleményedre.

Egyébként szerintem sem említhető egy napon (és oldalon) az általad említett két szerző, de részemről ez (tekintve, hogy Coelho-tól semmit sem olvastam) tényleg csak előítélet.

poisson rogue (törölt) · http://atjeffs.blog.hu 2008.07.07. 10:26:33

Coelho azért bestsellereket ír, de a tartalmak alapján az jött le nekem, hogy egyértelműen az ezoterikus-spirituális trendet lovagolja meg, még ha a "csodás", vagy "mesés való" már egészen korai időktől fogva jelen is van a latin-amerikai irodalomban. De akkor is Cortazár és Borges az igazi, és egyelőre ez a Gabriel gyerek sem rossz (és mivel Halak, némi pozitív hozzáállást is érdemel részemről):)))

bebeyya 2008.10.13. 08:51:15

én imádom ezt a könyvet, egy gyönyörű szerelmi történet.Sok sok évet várt a férfi amig Fernanda az övé lett.Megöregesznek egymástól távol ,amig a nő éli a férjes asszonyok mindennapjait addig a férfi vár rá.

Coelho-t még nem olvastam , de pótolom igérem:)