HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.07.03. 17:33 pontilyen

Huszonhét év magány

Mottó: "Tényleg, szomjas vágy él bennem a magányra. Végtelenül kimerít, hogy folyton igazolnom kell magam. Mintha a külvilág valamiféle vámpír volna, amely csak szívja és szívja a véremet. [...] Délelőtt aztán önfeledten élveztem a magányt. Sétáltam Pesterzsébet napsütötte utcáin, és szívtam magamba a szépséget." [Részlet pontilyen igazi naplójából, 2008. május 6.]

1.

Tegnap éjszaka a naplómban lapozgatva leltem föl a fönti idézetet. Akkor már éreztem, hogy itt is írnom kell a magányról, mert ez az egyetlen dolog, ami igazából történik velem. Sőt, talán ez az egyetlen dolog, ami igazából érdekel.

2.

Amikor egyszer egy lánynak (akivel egyébként sem előtte, sem azóta nem találkoztam) kifejtettem, mennyire magányos vagyok, ő azt a számomra meghökkentően mélyértelmű mondatot adta válasznak, hogy "Vagy talán pont, hogy nem vagy eléggé magányos." Azóta is ezen a mondaton gondolkodom.

3.

Az ember magányosan születik, és magányosan hal meg. Nagyon kevés olyan ember van, aki ezt a két tényt a maga nyersességében képes volna elfogadni. (Magam eddig talán kettővel találkoztam: Jézussal és Nietzschével.)

4.

De vajon tényleg magányosan halunk-e meg? Valószínűleg nem. Abban a pillanatban, hogy az ember részévé válik a társadalomnak (és ez a pillanat a születés, sőt a megfoganás pillanata), azonnal körbehálózza egy hatalmas kapcsolatrendszer. Senki sem csupán magának él. (Tehát senki sem csupán magának hal meg.) Aki úgy próbálja beállítani magát, hogy "de ő igen", arról bizton tudhatjuk, hogy képmutató.

5.

Akkor mégis, van-e magány egyáltalán? Mi az, amit a hétköznapokban magánynak nevezünk?

6.

Magány a hétköznapokban: senki sem ért meg. Senki sem úgy ért meg, ahogy én értem magamat. Mindenki félreért. Thomas Bernhard mondatja ki az egyik drámája szereplőjével: "Immer größere Einsamkeit. Immer größeres Unverständnis. Immer größeres Missverständnis." ["Egyre nagyobb magány. Egyre nagyobb meg-nem-értés. Egyre nagyobb félreértés."] Nekem ebben az idézetben a fokozás az érdekes. A legnagyobb baj nem az, hogy nem értenek, hanem az, hogy félreértenek. Az előbbi még orvosolható lenne. Az utóbbit már nem lehet orvosolni.

7.

Úgy tűnik tehát ebből, hogy a magány valamiféle hermeneutikai probléma. Pedig jól tudom, hogy nem csak az. A magány testi, biológiai probléma is. Bizonyos helyzetek egyszerűen kizárják a magányt. Amikor testileg össze van zárva néhány tucat ember, olyankor megszűnik a magány. Gondoljunk arra, hogy terroristák túszul ejtenek egy rakat embert egy repülőn. Ugye, elképzelhetetlen, hogy a túszul ejtett emberek (noha talán olyannyira nem értik egymást, hogy nem is egy nyelvet beszélnek) magányt érezzenek? Szerintem ezen legalábbis érdemes elgondolkodni.

8.

Eszembe jut egy Rilke-vers. Életem egyetlen (igazi) műfordításában megpróbáltam visszaadni magyarul. Az a címe, hogy Magány. Ott beszél arról, hogy a magányban a testek gyűlölik egymást.

9.

Van-e valami jó a magányban? A hétköznapi értelemben vett magányban, azaz a félreértésben nyilván nincsen semmi jó. Legfeljebb a tanulság, illetve az intellektuális izgalom az arra való válaszkeresésben, hogy miért értjük félre egymást. Az egzisztenciális értelemben vett magány azonban az ember legmagasabb rendű állapota. Ez ugyanis az emberi viszonyoktól független létezés megismerése. Azt hiszem, valami ilyesmire utalhatott a lány, amikor azt mondta, nem vagyok eléggé magányos. Hogy még nem ismerem eléggé az ilyesféle magánynak a gyönyöreit.

10.

Borzasztóan lehangolt állapotban nyitottam meg ma az íméles postafiókomat. De csakhamar földerültem. Kaptam egy levelet egy általam soha nem látott német lánytól. Azt írta, hogy hallott rólam, és hogy szívesen tanulna tőlem magyarul. Megdöbbentő öröm. Pedig hát -- lásd a mottót -- ezek szerint ez is valami külvilág, azaz valami vámpír. Nem. Ha így értjük a mottót, félreértjük. Magányra csak egzisztenciális értelemben vágyom. Ez a lány azonban egészen hétköznapi módon csak tanulni akar tőlem -- magyarul.

19 komment

Címkék: lélek filozófia magány agyalás szorongások hermeneutika


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr64551730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.07.03. 20:15:04

egy liftbe beszáll két, egymásnak ismeretlen ember.
10 emeletet utaznak együtt, de nem is néznek egymásra, nem is gondolnak a másikra, sőt, tudatosan igyekeznek a másikat kizárni az elméjükből.
na, az a magány. a magányhoz nem egyedül kell lenni, ahhoz kell egy másik ember is, akitől először nem kapjuk meg, mait akarunk, később pedig már nem is akarjuk megkapni tőle, de össze vagyunk vele kényszerítve.

pontilyen 2008.07.03. 22:11:40

bs395:

Ez majdnem ugyanaz, mint a Rilke-versben (nyersfordítás): "Amikor emberek, akik egymást gyűlölik, egy ágyban kell, hogy aludjanak."

De a bejegyzésem kettős fogalomhasználatát megtartom a Te példádat olvasva is. Azaz: ahol két ember találkozik, és nem érti egymást (mert mi ez a "nem kapom meg tőle, amit akarok", ha nem a megértés hiánya?), ott HÉTKÖZNAPI magyányról van szó. Emberek között vagyok, akik nem értenek. Természetesen ennek a gyötrelemnek is léteznek fokozatai.

De az ember mint élőlény EGZISZTENCIÁLIS értelemben egyedül van, és ha ezt képes megélni, akkor valami nagyszerű történik vele.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.07.03. 23:39:06

egzisztenciális? mármint anyagi?

pontilyen 2008.07.04. 00:00:12

Dehogy anyagi. :-)

Egzisztencia = létezés.

Egzisztenciális = létezéssel összefüggő.

Vagyis lecsupaszítva mindenről, ami körülveszi, az ember mégiscsak egy egyszeri létező. (Egyedüli példány.) Ha ebbe képesek vagyunk belegondolni, kifordul a világ a sarkaiból.

davidmoyes 2008.07.04. 10:31:56

Én azt gondolom, az ember mint individuum vagy psziché (nárcisz nélkül persze :)), vagy létezés kapcsolatrendszer ellenére egyedül van.
Egyedül él és egyedül hal meg. Akik mellette vannak azok mindent megtehetnek érte, de vannak bizonyos korlátaik. Nem tudom érthető -e ez.
Persze lehet, hogy csak képmutató vagyok :)

pontilyen 2008.07.04. 19:42:37

davidmoyes:

A "képmutatót" arra értettem, hogy az egyedüllétet nem lehet kommunikálni. Hiszen ha kommunikáljuk, akkor már, ugye, nem vagyunk egyedül...

(Valószínűleg ezért tűnik a legtöbb magányos, illetve individualista ember gőgösnek.)

Kérdés persze, hogy akkor hát lehet-e egyáltalán BESZÉLNI a magányról. Nem eleve képmutatás-e? Tényleg nem tudom.

A másik kérdés, amit fölvetsz, az, hogy "mit tehet az ember az emberért?", a morál alapkérdése. Érteni véllek. Lényegében semmit. Valójában viszont: ki tudja? Nagyon keveset tudunk a világ működéséről, a hatás-ellenhatás törvényeiről. A legapróbb mozzanatok világtörténelmi eseményeket indukálhatnak.

Valahogy úgy látom, hogy minden tettnek (akár így, akár úgy) beláthatatlanok a következményei.

davidmoyes 2008.07.05. 11:22:04

Helyt adok. :)
Most nem írok hosszabban mert a lányom úgy döntött mennem kell.. :)

Reckl Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.07.06. 03:15:44

A magány izgalmas téma. A meg nem értés vagy félreértés valószínűleg jó kiindulás a magány okának magyarázatára. De azt is hiszem, itt is kettőn áll a vásár.

Nem lehet, hogy Te nem szeretnéd, ha megértenének? Vagyis tudat alatt úgy szelektálod az embereket, hogy eleve teszteled őket. Aki elég "okos", hogy értsen, az jó lesz társaságnak. A többiekkel meg miért is kellene szót érteni?

Lehet az ember elitista, de akkor azt a kockázatot is vállalnia kell, hogy egyedül marad. Viszont, ha mégsem, akkor kiváló emberekkel veheti magát körül anélkül, hogy "értéktlenekre" kellene energiát fecsérelni. Ez a blog elég jó példa erre.

(Mellesleg én föl is háborodhatnék, de nem teszem, mert értem, miről írsz... ;) )

pontilyen 2008.07.06. 10:24:01

Reckl_Amál:

Van valami ebben a "szűrő" dologban. Valóban fontosabb a megértés, mint a tömegek. Mert a kettő kizárja egymást, erről már többször beszélgettünk. (Például a blog kapcsán is: ahol 2000 hozzászólás van, az olyan, mintha egy se lenne, mert az egyes kommentek nem tudnak az összes többire reagálni.)

A "fölháborodás" szó egy kicsit szíven szúrt. Igen, a magány említése olyan, mintha átnéznénk a másikon, akihez beszélünk. Pedig ez csupán egy paradoxon (vagyis LÁTSZÓLAGOS ellentmondás). Minél jobban értünk valakit, annál kevésbé lehetünk elégedettek a megértésével. A magány említése nem átnézés a másikon, hanem egyfajta örök elégedetlenség kifejeződése.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.07.06. 19:48:22

Ne szúrjon szíven, csak poénkodtam!

Bistyu 2008.07.06. 19:57:54

És az interferencia? Az smafu?

motolla 2008.07.06. 23:19:31

"az egyedüllétet nem lehet kommunikálni. Hiszen ha kommunikáljuk, akkor már, ugye, nem vagyunk egyedül..."

Még réges régen írtál egy bejegyzést pontilyen.blog.hu/2008/02/27/a_josag_amelybe_a_beszed_torkollik
ami tulajdonképpen az
egzisztenciális értelemben vett magány élményéről szólt, és lehet, hogy nem voltam akkor világos, de épp azon akadtam fenn, hogy mindezt leírod, és nem is volt olyan meggőző a válaszod. Ne haragudj, hogy még mindig ezen lovagolok, de kérlek, még ha erőltetett is ez a képzettársítás, tisztázd nekem az ellentmondást a fent idézett mondatod és aközött a sok régi mondat között

pontilyen 2008.07.06. 23:41:02

motolla:

Szerintem nincs ellentmondás a két írás között, sőt, most, hogy említed, meglepő koherenciát vélek fölfedezni... :-)

Ebben a posztban is különbséget teszek kétféle magány között. Az egyik a megértés hiánya: ez a hétköznapi magány. Erre hozott példát bs395 barátunk. De a másik magány a létezésé. Ezt neveztem (mert hát miért ne nevezzük el) egzisztenciális magánynak (mondjuk, nem a kisujjamból, hanem az egzisztenciálfilozófiák szóhasználatához csatlakozva). Na most: ez az, ami nem kommunikálható. Mert ezt pont nem a MÁSIKtól várjuk el, hiszen a másiktól nem is várhatjuk el, hiszen ezt senki sem oldhatja föl. (Mondjuk, pont Lévinas mintha mást mondana, de az más kérdés.) Hogyan lehet mégis BESZÉLNI róla? Ez paradox helyzet.

Ahogyan az általad említett posztban, úgy itt is, paradoxnak neveztem. Vagyis valamilyen okból mégiscsak beszélünk róla (mindnyájan, ki hogy), de ezt az okot nem pontosan ismerjük.

Én legalábbis úgy gondolom, hogy a világban nem mindent az önérdek irányít. (Persze ezt is lehet másképp gondolni, mi az hogy.) Végsősoron értelmezés kérdése.

A magányról való beszédet lehet eleve önzésnek nevezni, és ebből kialakítható koherens értelmezés. Lehet azt mondani, hogy pl. én, amikor a magányról írok, ezt és ezt akarom (pl. beszélgetni...), és ezt az akaratot abban a formában fejezem ki, hogy a magányról írok. Ez koherens értelemezés. De mégiscsak egy értelmezés, azaz nem a valóság leírása. A valóság mindig elhúzódik előlünk.

Reckl Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.07.07. 23:25:47

Szerintem a magányról azért beszél az ember, mert meg akarja szüntetni (legalább is egy időre). Ha szóba állnak vele, akkor ez már sikerült is.

pontilyen 2008.07.08. 00:22:39

Igen, erre írtam, hogy egy értelmezés. De semmi esetre sem maga a valóság.

Az én értelmezésem szerint a hétköznapi magányról valóban azért beszél az ember, hogy megszüntesse. Az az érthetetlen, hogy a létezés magányáról miért beszélünk. Az nem szűnik meg, és talán nem is akarjuk, hogy megszűnjön.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2008.07.16. 23:09:35

a létezés magányáról nem beszélünk. megéljük.

minden kérdés vége úgy is az, hogy egyedül vagy, de ezt már tudod is, ha a kérdést feltetted.

:)

AdamT · http://durva.blog.hu 2008.07.19. 18:14:17

Az életszeretet messziről látszik egy emberen és sajnos ennek ellenkezője is. Lehet, hogy rossz olvasód vagyok, de ez a cikk nekem a hitehagyottságról, a kiábrándultságról és a fájdalomról szól. A közösségi/társas élet szerintem olyan, mint a látás. Aki vakon születik, annak nem annyira fájdalmas saját helyzete mint annak, aki látot már szivárványt, madarakat, vagy akármit.
Tehát ha 27 éve magányos vagy, az még mindig jobb, mint mások helyzete, akik évekig lesznek magányosak szerettük elvesztése után. Ettől még értem, hogy mit írsz. És nehéz kérdés, valóban.

Pár napja olvastam a szolipszizmusról újra, mert engem is foglalkoztat a kérdés. Én hiszek benne, hogy van valaki, akibe pont beilleszkedik a lelkünk (tudatunk, felfogásunk, életszemléletünk, mindenünk). És igen, amíg nem talájuk meg életünk fogaskerekének másik oldalát, addig magányosak vagyunk. Ennél már csak az lehet rosszabb, ha valaki nem hisz benne, hogy van egy másik... Ő valóban egy életen át magányos. Szeretném hinni, hogy Te is hiszel abban, hogy van "titokátadó", hogy Katona Klárit idézzem. :)

pontilyen 2008.07.19. 23:30:50

AdamT:

Azt mondjuk nehéz volna tagadnom, hogy van benne fájdalom, de azért igyekeztem, hogy úgy mondjam, kompenzálni, és remélem, valamennyi abból is átmegy. :-)

Azt hiszem, én elég hosszú ideig afféle szubjektív idealista módjára hittem a szolipszizmusban, vagyis abban, hogy a világ voltaképpen az én képzete(m). (Schopenhauer főműve, A világ mint akarat és képzet kezdődik ezzel a mondattal.) Aztán ez valahogy átalakult bennem, nem tudom, miért, valószínűleg úgy éreztem, nincs elég erőm vállalni ennek a gondolatnak az etikai következményeit. Mert az ember folyton kompromisszumokra és harcokra kényszerül, és ezekben fölörlődik. A szolipszizmus megmaradt bennem afféle jó értelemben vett atavizmusnak. Van, amikor hiszek benne, de nem tartósan.

Hogy van-e fogaskerék, no, ez is egy olyan kérdés, amelyet szeretek lebegtetni, és nem lezárni, még akkor sem, ha olykor mondjuk pont nem érzem az akadást.

Félkarú Rabló · http://felkarurablo.blogspot.com 2008.09.26. 15:23:41

Az egész világ olyan mint egy nagy Mátrix, az tesz minket magányossá, hogy közénk ékelődik a mátrix, ami testi különbségekből, anyagi dolgokból áll. Sőt ezeket a különbségeket kulturálisan fel is fokozzuk. Ez választ el minket egymástól. Teljesen legyőzni sosem lehet, de lépéseket lehet egymás felé tenni.