Tegnap este óta fáj a torkom (nagyon), minden egyes nyelés valóságos kínlódás; úgy érzem, szinte az összes belső szervem is (gyomor, szív, máj, vese stb.) fáj, a fejem is fáj, röviden szólva tehát: pokoli rosszul érzem magam.

Egyébként nem tegnap kezdődött. Én tudom, hogy mikor kezdődött. Múlt hét hétfőn.

Igaz, akkor még tökéletes volt a testem (na jó, nem úgy... ne tessék mindent félreérteni...), de meggyőződésem szerint akkor történt az, amiből a mostani rosszullét kifejlődött.

Van ugyanis egy elméletem, mely szerint minden testi baj oka lelki eredetű. Az ember azért lesz beteg, mert (öntudatlanul persze) nem akar egészséges lenni. Szinte örülök, hogy ezt most ilyen kínok közepette írhatom le, máskülönben mindenki félreértené, és megsértődne, mondván, hogy "milyen jó dolga van ennek, hogy ilyen marhaságokat beszél".

Nem, nem beszélek marhaságokat. Test és lélek szétválasztása, azaz az ember földarabolása különféle részekre nem más, mint egy nyelvi-tudományos machináció, ha úgy tetszik: konstrukció. Különválasztjuk a talpat a lábtól, és azt mondjuk: az egyik talp, a másik láb. Holott a valóságban a kettő nem válik külön, vagy legalábbis nem így válik külön. Olvassuk el, mit ír Nietzsche a "nem morálisan fölfogott hazugságról". A talp és a láb megkülönböztetése egy "nem morálisan fölfogott hazugság".

Múlt hét hétfőn mondott nekem valaki egy olyan mondatot, amelyen nem tudtam túllépni. (Mielőtt valaki megijedne: nem, nem a neten, és nem olyan ember, aki olvassa ezt a blogot.) Egyáltalán nem bántó mondat volt, sőt inkább kedves. Nekem mégis elmondhatatlanul fájt. Sokszoros áttételekkel ez a mondat kaparja most a torkomat.

Persze hamarosan (valószínűleg pár napon belül) meggyógyulok. Mert szerencsére nemcsak fájó mondatok léteznek, hanem olyanok is, amelyek melengetik a szívet. Így élünk mi, emberek.

Ahogy Kosztolányi írta az egyik legkülönösebb versében (A mi házunk): "Más szenved attól, ami tépi, szúrja / s megfogja, ami ledöfi, a kést. / Nekünk a sorsunk ködből, gondolatból / szőtt bírhatatlan, barbár szenvedést." Igen.