HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.07.14. 11:00 pontilyen

Egy gondolat a pluralizmusról

Biztosan valamennyi olvasóm került már olyan helyzetbe, hogy egy társaságban valamelyik témáról magasan ő tudott a legtöbbet, és kínosan feszengenie kellett a temérdek ostobaság miatt, amit a témáról a társaságban összehordtak. Lehet ez a téma voltaképpen bármi; lehet egy tévésorozat, lehet egy számítógépes játék, lehetnek a villamosok, a kagylók, lehet Kosztolányi Dezső publicisztikája. A lényeg, hogy a többiek ismeretei az adott dologban olyan hiányosak legyenek, hogy vitatkozni se legyen érdemes velük. Ilyenkor az marad a megoldás -- mint azt olvasóm is bizonyára számtalanszor átélte már --, hogy a társalgás tárgyát egy olyan témára tereljük, amely távol áll a mi "szakterületünktől".

Azt hiszem, nincs ezzel semmi gond. Az információhoz való hozzáférés a mai világunkban olyannyira könnyűvé vált, hogy bejósolhatóan egyre növekedni fog az egyetlen speciális területen kimagasló ismeretekkel rendelkező "szakemberek" száma, miközben az emberek nagy része elveszti az amúgy még mindig sokak által tisztelt széles látókört.

Az embert mégis érik meglepetések. Tegnap a Konzervatórium blogon elegyedtem vitába néhány magát konzervatívnak nevező felebarátommal, és meghökkenve kellett tapasztalnom, hogy a társalgásról egyeseknek egészen sajátos elképzeléseik vannak. Az egyik kommentelő (aki mellesleg társszerzője is a blognak) egy rövid vita után váratlanul "ignore"-ba váltott, azaz a fölvetéseimre elkezdett nem válaszolni. Amikor rákérdeztem, hogy ezt miért teszi, egy igen hosszú, kioktató és lekezelő kommentben válaszolt, melynek lényege az volt, hogy ő nem fog vitatkozni úgy senkivel, hogy ő a neokonzervatív szerzők tucatjait elolvasta, én pedig a másik oldal teoretikusait, Rawlstól Bourdieu-ig (mert természetesen azonnal be lettem skatulyázva a "ballib" oldalra) egyáltalán nem ismerem.

Kicsit mélyütésszerűen ért ez a válasz. No nem azért, mert akkor el kellene kezdeni méricskélni, hogy életében ki hány ezer oldal filozófust olvasott, és melyik miként skatulyázható be melyik eszmerendszerbe. Hanem azért, mert a vitának nem ez volt a témája. Nem, nem arról vitatkoztunk, hogy neokonzervatív eszmék milyen viszonyban állnak a baloldali liberális gondolkodók eszmefuttatásaival -- egy ilyen vitába valószínűleg bele sem kezdtem volna. Hanem arról folyt a vita, hogy hogyan vélekedjünk a melegfelvonulást érő támadásokról.

Mi történt tehát? Vitapartnerem, miután -- ezt feltételezem -- kifogyott az érvekből, a beszélgetést egy olyan síkra terelte, ahol nyilvánvaló fölényét bizonyíthatta. Teljesen nyilvánvaló, hogy a legújabb angolszász neokonzervatív szerzőket ő jobban ismeri, mint én bárki ebben az országban. A fölényt ki lehet élvezni, a vitapartnert ignorálni lehet, és elégedetten lehet konstatálni az eredményt, hogy "na ugye, megint nekem volt igazam".

Végülis hát mi a gond ezzel (a vitastílussal)? Azt hiszem, az, hogy vitapartnerem (és ignorálóm) nem érti, egyáltalán miért ül le két (vagy több) ember beszélgetni egymással. Biztosan nem azért, hogy találjon egy olyan területet, amelyiken ő "győz". Azt hiszem, erre még egy két éves kisgyerek is képes lenne, hiszen van olyan szegmense a világnak, amelyet ő jobban ért nálunk. Ha van értelme egy vitának, akkor az az élvezet és a tanulás. És akkor itt jön a pluralizmus.

Meglátásom szerint olyan világban élünk, amelyben folyton-folyvást a lét beláthatatlanságával kell szembesülnünk. Nem tudjuk befogni azt a sok mindent, ami körülvesz minket. Nincsenek olyan tekintélyek, akik mindenki számára érvényes igazsággal rendelkeznének. A célunk tehát nem is a valóság megismerése lehet, hanem saját létünk igényeinek felismerése, és az ebből fakadó szabad tájékozódás. Ennek pedig talán legkiválóbb formája a beszélgetés. Ez a leggyorsabb módja ugyanis, hogy minél több látószöget megismerjünk. Aki azonban "győzni" akar, azaz megölni a másikat, az magát a beszélgetést öli meg. És akaratát bizonyosan keresztül is fogja vinni; mert plurális világunkban csak az nem győz, aki nem akar.

10 komment

Címkék: blog közélet kultúra beszélgetés pluralizmus


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr61567196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2008.07.14. 15:00:40

részben igazad van, tényleg vett egy ilyen fordulatot a beszélgetés.

másfelől a vitának nem mindig a szabad tájékozódáson alapuló ismeretfejlesztés a célja - néha kialakul a vita a másik fél meggyőzésének célzatával. ez egy teljesen elfogadható "használat", természetesen akkor, ha a meggyőzés és nem a legyőzés felé megy el.

a hivatkozott blog jónéhány cikke kellemes vitaindító álláspontból íródott és néhol ki is alakult a szó jó értelmében vett beszélgetés.
némely cikk meg simán egy markáns vélemény, ahol a szerzők simán eltekintenek az érdemi disputától és ignorálják az eltérő álláspontokat.

egy "szellemi műhely" célzatú blogtól, (ha megkockáztathatok ennyi pátoszt) ez furcsa hozzáállás.

a sértődések elkerülése érdekében fel kéne ismerni, hogy melyik bejegyzés melyik kategóriába tartozik. :)

pontilyen 2008.07.14. 17:08:14

mcs:

Nem magát a Konzervatóriumot akartam elmarasztalni; már egy ideje olvasom és olykor-olykor kommentelem is őket. Shenpen tegnapi modora döbbentett meg és gondolkoztatott el. Pláne, mert szerintem tipikusan egy olyan bejegyzésben jött elő, amely, mint írod, "kellemes vitaindító álláspontból íródott".

Egyszerűen megalázó volt szembesülnöm azzal, hogy nem mondhatok ki egy (szerintem vitathatatlanul vitatható és továbbgondolható) véleményt, csak mert nem tudok harminc könyvcímet fölsorakoztatni mellette.

Ami nekem a konzervativizmusban tetszik (márpedig sok minden tetszik), az biztosan nem ez. Vagyis biztosan nem az, hogy mintegy "engedélyt" ad a tekintélyek bunkóként való használatára.
:-(

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2008.07.15. 22:29:20

lassan kezdek én is elbizonytalanodni. értelmes csapatnak tűntek, de néhol kilóg az a bizonyos lóláb (lawláb)

azt hinné az ember vannak bizonyos elvek, melyek minden körülmények között keretként feszülnek és áthághatatlanok egy konzi gondolkodó számára, de a napokban én is úgy vettem észre, az alapok is ingatagok.

:(

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.07.16. 09:19:22

van ott azért rosszabb vélemény is :-).
én azt nem értem, hogy miért nincs saját véleménye valakinek? csak azért, mert sok nevet fel tud sorolni, attól még nem lesz igaza, sőt.
olyan érzés, hogy mások hátán felkapaszkodva, vagy azok mögé elbújva hadonásznak néha.
esetleg kompenzálnak.

román patkány, avagy Reb Tevje 2008.07.16. 12:07:46

"nem érti, egyáltalán miért ül le két (vagy több) ember beszélgetni egymással. Biztosan nem azért, hogy találjon egy olyan területet, amelyiken ő "győz"."

Kicsim, hol élsz te?

pontilyen 2008.07.16. 18:07:21

A Konzervatórium védelmében azért hadd hozzam föl, hogy nagyon sok szerzős blog, és mindegyik szerzőjük elég jól láthatóan más-más területen van "hazai pályán". Az más kérdés, hogy a szerénység, avagy, még jobb szó: ALÁZAT annál inkább helyénvaló volna. Szerintem mindenekelőtt az ő érdekükben. Mert az arrogancia eléggé le tudja járatni azt is, ami egyébként érdekes és megfontolandó volna.

román patkány, avagy Reb Tevje:

Elképzelhető, hogy az idézetben kicsit normatív módon fogtam föl a "beszélgetés" fogalmát. De vállalom.
:-)

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2008.07.16. 22:43:09

na, ja.

ne feledkezzünk meg róla, hogy születő identitással van dolgunk. ráadásul a szellemi fölény vélt birtokosaival.

evvel az ő szemükben nehezen fér össze az alázat.

csak így meg kontraproduktív. pech.

azér jók ezek a konfrontációk, legalább színesebb képet kapunk a szerzőkről. el lehet dönteni, hogy kit érdemes olvasni és kit nem. :)

pontilyen 2008.07.17. 15:36:46

Ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni, hogy mi nekem a konzervativizmus, akkor azt mondom: ÉRTÉKŐRZÉS. Mivel a világ olyan, hogy bizonyos dolgok -- mintegy a gravitáció törvényeinek engedelmeskedve -- elveszítik az értéküket, szükség van arra, hogy tudatosan próbáljunk tenni a romlás ellen.

Az alázat pedig az egyik legfontosabb keresztény érték. Része más ideológiáknak is, de sehol sem annyira hangsúlyos, mint ott. Vagyis KONZERVATÍV szempontból is kerülendő a gőg.

Igen, ahogy írod, mcs, a konfrontációk "színesebb képet adnak a szerzőkről". Egyébként ez általában is igaz. :-)

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.07.20. 19:33:25

Kedves pontilyen,


Kicsit Shenpen védelmében:

Oké, lehet hogy otromba volt. Sokszor én is vagyok, és mea culpa. Csak próbáld beleélni magad kicsit a helyzetébe. Próbáld azt elképzelni, hogy valaki nap mint nap elolvassa a kommenteket, és gyakran a kommentek 98%-át funkcionális analfabéták írják. Képzeld azt el, hogy mondjuk alkalmazott biológus vagy, és e témában vezetsz blogot, majd valaki jól meg akar téged cáfolni az egyszikű-kétszikű témában. És mond nagy hülyeségeket, Isten kegyelméből. Először ironizálsz rajta, meg röhögsz, de aztán egyszer kicsúszik belőled, hogy "öcsi, húzzál vissza az isidbe, és kérd el a tanítónénizől az elsős biosz-könyved, légyszi." Nem mondom, hogy ez nem hiba, nem gyengeség, de szvsz. valahol érthető. (ezzel most nem specifically a te kommentedet akartam minősíteni, hanem általánosságban mondom.)

A másik legjobb mód rá az ignorálás. Én is ezzel próbálkozom most, csak sajnos bokros teendőim és megélhetésem leginkább a géphez kötődik, ezért óhatatlanul figyelem a vitákat. Az én gyengeségem az, hogy sokszor nem bírok nem válaszolni:)) És ezt elismerem.


Mármost a tekintélyről:


Dicséretes, hogy számodra az értékőrzés fontos. Ámde értékőrzés nincs tekintély nélkül. Vagy fontosnak tartod az értékőrzést, és ezzel a tekintélyek megőrzését is, vagy valami más rendezőelvet (ráció, empíria, etc.) tartasz fontosnak. A tekintélyekre mi nem lárpurlár hivatkozunk, hanem pont azért, mert úgy gondoljuk, "értékeket őriznek" (akármilyen hülyén is hangzik, mert tényleg). Ez pusztán abból a felismerésből fakad, hogy akár szeretnék sokan, akár nem, azok az érvek, amiket akár egy ilyen netes vitában is bedobnak, évezredek óta léteznek. Ugyanezek az érvek más csomagolásban mindig jelen voltak. Így én aszondom együtt Strauss-al (ha mán tekintély, hehe), hogy "gondolataink csak részben saját gondolataink; régen élt gondolkodók eszméinek rövidítései, ismétlései", stb. (nem szó szerint) Tekintélyekre elsősorban azért hivatkozunk, mert nem mink fingtuk a passzátszelet. Annak nemigen van súlya, hogy "Gabrilo aszondja, hogy..."
A tekintély igazolt teljesítményt jelent, azt, hogy korábbi auktorok megértettek valamit a világból, és ezeket a tapasztalataikat sokan felhalmozták, továbbörökítették. És ezért maradt fenn az ő nevük, és nem másoké. Hogy az intézmények őriznek valamilyen bölcsességet, amit sokszor évszázadok vagy évezredek halmoztak föl. Enélkül hogyan lehetséges "értékőrzés"?

Ettől függetlenül tényleg elszalad egyikünkkel-másikunkkal (velem főleg) a ló, ez abszolút igaz, mea culpa. Ám mivel az emberfia esendő, és hát az áteredő bűn is ottan van, ezért most nem ígérem meg ünnepélyesen, hogy többé nem lészön ilyen.
Azért igyekszem:)))

üdv,
G.

pontilyen 2008.07.20. 23:26:25

Kedves Gabrilo,

köszönöm ezt az igen terjedelmes kommentet. Bennem már semmi sértettség nincs; ami volt, az hamar elmúlt. Vagyis a kérdés immár valóban mindenféle indulatoktól és érzelmektől mentesen megtárgyalható.

Shenpen helyzetébe nagyon könnyen bele tudom képzelni magam, hiszen pont a posztom első bekezdése is erről szólt. Szerintem is elfogadható, hogy az embernek nem kötelessége, hogy mindenkivel vitába szálljon, pláne olyan esetekben, amikor hiányzik a közös alaptudás.

A gondom leginkább az volt, hogy a fölidézett vitában nem erről volt szó. Csak Shenpen szerette volna, hogy erről legyen szó. Az idézett vita a melegfelvonuláshoz kapcsolódott, és a tétje nagyjából annyi volt, hogy helyesen viselkedtek-e a fölvonulók. Na most, ez egy olyan alapvető etikai dilemmákat fölvető kérdés, amelyről szerintem különösebb politológiai vagy társadalomtudományi háttértudás nélkül is meg lehet nyilvánulni. Meg persze lehet belőle egy olyan vitát is kreálni, amelyben én eleve bejósolható módon a vesztes oldalon állnék. Kérdés, érdemes-e. Kérdés, miért blogolunk. Kérdés, miről szólt az a blogbejegyzés. (Mert szerintem, ahogy mcs-nek is írtam, egy "kellemes vitaindító poszt" volt.)

Summa summarum: általánosságban egyetértek azzal, amit írsz; de a mi vitánkra a modelled szerintem nem húzható rá.


A tekintélyekről:

Egyetértek azzal, hogy szükség van tekintélyekre. A tekintélyek kicsit olyanok, mint Budapesten a Budai Vár. Lehet, hogy már nem arra használják, amire egykor; lehet, hogy ma már senki sem építene olyan épületet; lehet, hogy bizonyos tehnikai megoldáson már csak mosolygunk; mégis: a Vár nélkül Budapest nem lenne (ugyanaz a) Budapest. Jó tudni, hogy van a Vár, jó rágondolni. És bármilyen furcsa: máig lehet tanulni belőle. Például, hogy folyóvíz mellé nem párhuzamosan építünk reprezentatív épületet. És így tovább. A tekintélyek olyan tudással rendelkeznek, amelyek meghaladják a mi ismereteinket.

No de, nem is ez a gond. Hanem, folytatva az analógiát, ha valaki azzal jön, hogy ma is kupolás épületet kell fölhúzni, mert a Vár is kupolás. Félreértés ne essék: LEHET ma is kupolás épületet fölhúzni, meg LEHET anélkülit is. De pusztán azért, mert a Vár kupolás, nem kell, hogy minden épület kupolás legyen. Mert minden egyes történelmi helyzet egy kicsit más. Tanulni lehet a múltból, de nem jó rabja lenni a múltnak.

Hadd idézzek akkor végezetül én is egy tekintélyt, Friedrich Nietzschét:

"Az antikvárius történelemabban a pillanatban nyomban elfajul, amikor a jelen friss élete nem lehel bele több lelket és szellemet. Ekkor kiszárad a kegyelet, s a tudós megszokás önzőn-öntetszelgőn kering tovább saját középpontja körül.

(...)

De még ha ez az elfajzás nem következik is be, ha az antikvárius történelemszemlélet nem veszíti is el azt a talajt, amelyben az élet javára gyökeret ereszthet, még mindig jócskán idéz elő veszélyeket, nevezetesen akkor, ha túl hatalmassá válik, s a múlt szemléletének többi fajtáját maga alá gyűri. Csak az élet ŐRZÉSÉHEZ ért, nemzéséhez nem; ezért becsüli le a keletkezésben lévőt, ebben az irányban nincs kitaláló ösztöne -- amilyen például a monumentális történelemszemléletnek van. Ezért gátolja az új fény felé forduló erőteljes döntést, ezért bénítja a cselekvőt, aki mint cselekvő valamilyen kegyeletet mindig sért és sértenie is kell."

Abban a reményben persze, hogy rátok (illetve ránk) ez az "elfajzás" nem lesz jellemző.
;-)