HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.07.24. 19:39 pontilyen

Tehát a mottóról

A mottó azért mottó, mert nem magyarázzuk. Mert önmagában sűrűbb, mint bármilyen magyarázat. Sűrűbb, azaz többet elmond. Többet ér, mint bármilyen magyarázat.

Ugyanakkor a mottó azért is mottó, mert magyarázzuk. Mert egyetlen magyarázat sem tudja kimeríteni, pont azért, mert többet elmond, mint bármelyik magyarázat. A magyarázattal a mottó nem veszít értékéből.

Ismét szóba került a kommentek között (mea culpa: én hoztam szóba...) e blog mottója. Hogy felvilágosodás-ellenes? Hogy vallásellenes? Hogy konzervativizmus-ellenes? Egyáltalán, miért pont ez a mottóm? Úgy érzem, magyarázkodnom kell. De úgy érzem, ez nem baj. Ím itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. A lényeget úgyse tudja meg(s)érteni semmilyen okoskodás.

Vegyünk példának néhány nagyon híres és mélyértelmű mottót a világirodalomból.

Enyém a bosszúállás, és én megfizetek.

Ez a Biblia-idézet az Anna Karenina mottója. Mit mond ki? Azt, hogy a bűn, jelesül Anna bűne, hogy házasságot tört, önmagában hordja büntetését, méghozzá azzal, hogy Annának tönkremegy az élete. Nem kell földi igazságszolgáltatás, mert az ég úgyis igazságot szolgáltat.
De a mottó ennél mélyértelműbb. Nem csak Annát bünteti meg az élet (az ég). Az élet mindenkit megbüntet; Karenint is, aki nem szerette Annát; Vronszkijt is, aki nem szerette Annát eléggé; Arkagyij Sztyepanovicsot is; Levint is; és az egész hatalmas regényfolyam összes jeles és jeltelen szereplőjét. Az ember, aki saját szenvedélyei között vergődik, nem is sejti, hogy nem uralja a világot, nem ura az életének. Az Anna Karenina mottója mint valami súlyos isteni dörgedelem az egész művet azonnal a fenség dimenziójába emeli. És ahogy elindul a játék azzal a nem kevésbé híres mondattal, mely szerint "A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz; minden boldogtalan család a maga módján az.", ki sem zuhanunk többé a fenség dimenziójából.

Bizony mondom néktek: amíg a földbe esett gabonamag el nem hal, egymaga marad, ám ha elhal, sok gyümölcsöt terem.

Megint egy Biblia-idézet. Ez a mottója A Karamazov testvéreknek. Talányos, nagyon talányos idézet, hiszen a regényben szó sem esik gabonamagokról. Ám mégis érthető; a mottó azonal belevilágít a regény eszmei centrumába, abba a problémagócba, hogy voltaképpen hogyan létezzünk. Ha létünk minden pillanata az önkéntelen alázat jegyében telik, és nem saját karrierünk, becsvágyunk, önzésünk épülését szolgálja, az élet láthatatlanul is megsokasodik körülöttünk. Iván kontra Aljosa. Iván, aki nem akarja, hogy az élete elhaljon; Aljosa pedig, aki mindent elfogad. Két édestestvér. A mottó azonnal megüti a regény alaprezgésszámát, és a feszültség (a valójában feloldhatatlan feszültség) végig a lapokon kísért. (Olyannyira, hogy ha nem figyelünk, már a lapok is megráznak minket elektromos töltéseikkel.)

Közös az, ahonnan elindulok: ugyanoda érkezem.

A harmadik példa Nádas Péter: Párhuzamos történetek című műve; szubjektív ítéletem szerint az utóbbi ötven év leghatalmasabb magyar regénye. A mottója Parmenidésztől van, és ugyancsak talányos. A regény egymás mellé sorjáztat négy-öt nagyobb (és sok-sok kisebb) történetet, amelyeknek látszólag semmi közük nincsen egymáshoz, valójában azonban láthatatlan szálakkal egybefonódnak. A "minden mindennel összefügg" érzését csak a láthatatlan sejtéseink tartják fönn. Meg a mottó. Amely nem a szövegre, hanem a sejtéseinkre reagál. Összefügg minden, de nem tudjuk, hogy hogyan. Talán csak a szépérzetünk termi meg a gondolatot, hogy életünk millió felé ágazó szála valahol, legalább ott, ahonnan millió felé ágazik, összekapcsolódik. És ezt a szépérzetet provokálja a szöveg már a legelső oldalától, legelső szavától, legelső történetétől. Miközben lehet, hogy maga a mottó is téved, és életünk millió szála valójában párhuzamosan halad egymás mellett. Ebben a mottóban az a legzseniálisabb, hogy maga is tévedhet a regényt illetően; maga is talán csak egy párhuzamos értelmezés a millió közül.

 

És akkor Nietzsche:

Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.

Azaz? Azaz én törekedni fogok minden sorommal és mondatommal a kíméletlen igazságra. Nem kötök kompromisszumot, azt adom, amit tudok. És akkor objektív ítéletet alkothatok mindenről és mindenkiről, ami és aki körülvesz. Beérek. Megismerem a világot, minden zugát és rejtekét.
Mit érek vele? Semmit. Csak azt, amit eddig is tudtam, vagyis hogy élek. A tévedéstől és butaságtól, a hülyeségtől és ostobaságtól semmi sem fog megvédeni. Sem a tudás, sem a tájékozódás, sem a kételkedés, sem a hit, sem az akaraterő.

Tehát ez egy beletörődő és nihilista mondat? Nem. Ez a mondat azt mondja, hogy az ismereteinkkel igenis messze lehet jutni, önmagunkat igenis lehetséges objektíven megítélni. Nem ezek a lehetetlen dolgok. Nem az objektivitás vagy az ismeret lehetetlen. Hanem többet adni, mint amik vagyunk, kilépni a létünkből.

És akkor egy megjegyzés mindehhez. Az idézet Nietzschének az Emberi, túlságosan is emberi című könyvéből való. A mondat egy külön kis aforizma. Nietzsche az aforizmáinak címeket is adott. Ennek az idézett mondatnak például a következőt: Az élet mint az élet gyümölcse?

Igen, így kérdőjellel.

5 komment

Címkék: blog mottó dosztojevszkij nádas tolsztoj nietzsche


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr70584066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vasika 2008.07.27. 15:20:27

a mottóválasztásod egy dolog miatt nagyon furcsa, mármint nekem, ha ezt hangsúlyozni kell. a tematikáid, megfogalmazásaid erősen sejtetnek egy intenzív vonzódást a keresztyénséghez, méginkább a jézusi emberideálhoz. ugyanakkor tematikáid és megfogalmazásmódjaid hajaznak a mottódra is, kisejlik (beleprojiciálható, ha így jobban tetszik) egy hasonlóan meglévő vonzódás a pogány, a dionüszoszi nietzsche emberideálhoz. na most ez a két kötődés egyidejűleg legalábbis furcsa. persze, csak mert én nem érzem összeegyeztethőnek (értsd: számomra ezek sértik és karistolják egymást, ha nem is föltétlen és mindig kizárólagosak, olykor azok is), attól bárki számára lehet ez harmonikus. neked az?

pontilyen 2008.07.27. 17:52:07

Alapjában (sőt, belegondolva: kifejezetten) örülök*, ha látszik (vagy akár csak beleprojiciálható a szavaimba) a kétféle kötődés. A kérdés tényleg az, hogy harmonikus-e.

Először is, hogy én harmonikusan élem-e meg (a kérdésed erre vonatkozik), másodszor pedig, hogy az olvasómnak harmonikusan megy-e át.

(A "harmonikus" természetesen nem puszta tetszést jelent, hanem gondolati harmóniát is, nyilván.)

Igazából nem tudok erre válaszolni. A kérdés olyasmiként konvertálható, hogy pl. tetszik-e nekem ez a blog; jól érzem-e magam a bőrömben; gyötör-e a lelkiismeret; nem érzem-e, hogy hülye vagyok; érzem-e, hogy okos vagyok; stb. Mindegyik (konvertált) kérdés olyan, hogy hol igennel, hol nemmel válaszolok rá, és ez nagyjából a pillanatnyi idegállapotomtól függ**. :-)

Van persze a kérdésednek egy elméleti oldala is, azaz hogy ELVILEG harmóniába szervezhető-e, mondjuk így, kétféle emberideál. Első válasz: miért ne? Második válasz: ez a kérdés odáig visz, hogy elvileg lehetséges-e a világban harmónia. Mert nincsen olyan ember, akiben ne kavarogna százféle ideál. Vagyis ha ebből kettő nem hozható összhangba, akkor száz sem. Nem tudom.

Amikor olyasmit olvasok, hogy a blogom valakit zavar, idegesít, frusztrál stb., az mindig kicsit szomorúvá tesz, mert arra utal, hogy a blogom az ő számára nem szép. Elképzelem, hogy valaki idekattint, és rosszul érzi magát, és erről valamiképp én is tehetek. Mondhatom persze, hogy magára vessen az illető, minek kattintott ide; de a dolog ennél nyilvánvalóan bonyolultabb. Attól, hogy nem látom Guantánamót, még elszomorít, hogy létezik. Na most, az a kérdés, hogy a szomorúság formája (amely így adott) kitölthető-e a boldogság tartalmával.

*Az ember mindenképpen megcsonkítja magát, amikor megszólal, hiszen kiragad valamit a végtelenségből, amit aztán többé-kevésbé azonosítani fognak vele.

**Szabó Lőrinc: "Az igazság idegállapot, vagy megfogalmazás."


Hú, bocsánat, megszaladt a billentyűzetem, és még csak nem is adtam rendes választ. Remélem azért, ezekből a még füstölgő gondolat-izékből kiolvasható valamilyen értelem.

vasika 2008.07.28. 03:39:58

az elméleti rész kevésbé érdekelt, azt gondolom, ha valaki egyik megközelítést sem veszi nagyon komolyan, akkor persze, h miért ne, bármelyiket komolyabban véve meg mindkét oldal hívei, apostolai és egyéb szónokai (beleértve magam is ;-) bőven kifejtik, miért lehetetlen. tényleg a saját élményed érdekelt, és asszem az átjön, h ez neked is vívódós és ezt a vívódást inspiratívnak érzed

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.07.31. 19:55:10

ez a nietzsche-idézet és a hozzáfűzött magyarázatod igen érdekes. Valamiért eszembe jutott róla a kérdés: Miért van a valami és miért nem inkább a semmi?
Ha nem tudunk saját létezésünkön túllépni, akkor az sem biztos egyáltalán, hogy létezünk. (Túl messzire kell menned ahhoz, hogy megtudd, milyen messzire mehetsz.)
Ha minden tudásunk csak így önmagába záródik, akkor miből gondoljuk, hogy azon kívül is van valami? Talán abból, hogy rájövünk új dolgokra is néha. De akkor meg azt miből gondoljuk, hogy a "külső" tartomány véges?
Vagy ha ezt sem gondoljuk, akkor bizonyítottan véges lények vagyunk egy végtelen univerzumban.

pontilyen 2008.07.31. 20:49:12

"Miért van a valami és miért nem inkább a semmi?" (peetmaster)

Igen, ez Heidegger felejthetetlen kérdése. :-) És nem véletlen, hogy eszedbe jutott, mert Heidegger Nietzsche (szellemi) tanítványa volt.

Amit írsz, az a szolipszizmus alapproblémája. Van-e valami rajtunk kívül?

Amire rájövünk, amit átélünk, amie emlékezni tudunk, amit megértünk, az mind-mind a mi életünk része. Igen, az is a mi életünk része, hogy Kolumbusz fölfedezi Amerikát, vagy hogy Ceasart megölik. Sokszor megdöbbenek ezen, az emlékeim után kutatva.

Hihetetlen, hogy mennyire különbözik egymástól két emberélet, és csak mi képzeljük azt, hogy hasonlóak vagyunk, vagy hogy egyáltalán megérthetjük a másikat.