HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.08.12. 20:00 pontilyen

Még mindig nincsen aranyunk

Pár nap már lepergett a pekingi olimpiából, de a magyar küldöttség még mindig nem szerzett aranyérmet. A szurkolókban (és a csapatban) érezhető a türelmetlenség és a parányi, de palástolt feszültség. Nem jön össze semmi. Mi lesz itt? Hát hiába kelünk mi naponta hajnali négykor, ötkor, fél ötkor?

Hadd mondjam el gyorsan, hogy mit gondolok erről a türelmetlenségről. A türelmetlenségről, amely engem is ugyanúgy jellemez, mint mindenkit, aki végső szereplésként (mindössze) három-négy magyar aranyérem esetén nagyon-nagyon csalódott volna.

Azt gondolom, hogy hülyeség. Megmondom, hogy miért.  

Azért hülyeség, mert mindenkit önmagához kell mérni. Ha minden magyar sportoló kihozza magából, amit tud, akkor nulla magyar aranyérem esetén sem beszélhetünk csalódásról.

Márpedig eddig -- én úgy láttam -- nagyon kevés kivételtől eltekintve mindenki hozta a maximumot. Alig van magyar úszó, aki ne döntötte volna meg egyéni legjobbját. A cselgáncsozók és vívók eredménye mindig nüanszokon múlik; nem láttam olyan magyart, aki ne küzdött volna az utolsó pillanatig. Sőt, nem egy magyarnak (például a cselgáncsozó Ungvári Mikinek) pont ez lett a veszte. Így nem szégyen veszíteni.

Természetesen szeretnénk még több magyar versenyzőt döntőben látni, nagyon jó lenne még többször izgulni, drukkolni, szorítani. De ez csak szubjektív és mélységesen önző vágy. Ha tárgyilagos vagyok, akkor semmiképp sem marasztalom el a magyar küldöttséget. Bárcsak ebben az országban mindenki a maga területén ki tudná hozni az adott helyzetből a maximumot. Bár a politikusaink "szerepelnének le" csupán annyira, mint a sportolóink... (Vö.: vajon hányadik lenne Gyurcsány a miniszterelnökök olimpiáján?)

Nézze el olvasóm, hogy ez a bejegyzésem most (kóros alváshiányban...) nem olyan szépen komponált, mint amit én maximálisan ki tudnék hozni magamból. A maga pici területén a blogoló is (mint mindenki) olimpikon. Ezért gyorsan összekapom magam az utolsó bekezdésre. (Tessék odafigyelni!)

Négy évvel ezelőtt az athéni olimpián láttam egy női súlyemelő-versenyt, és ott tűnt fel egy ifjú és kifejezetten csinos angolai súlyemelő. Döbbenetes volt látni, hogy majd' száz kilóval kevesebbet emel, mint a mezőny többi része. (Egy olyan sportágban, ahol egy-egy kiló, sőt olykor annyi sem, dönt a helyezésekről.) A szimpátiám az angolaié volt. Nem azért, mintha azok közé tartoznék, akik giccses és mániákus módon mindig a vesztesnek, a gyengébbnek, az esélytelenebbnek szurkolnak. Hanem azért, mert nyilvánvaló volt: ez az angolai nem doppingolt! Érted? Egy súlyemelő tornán van egy ember, aki nem doppingol! Végre egy ember, akiért érdemes nézni a súlyemelést! Kihozta magából a maximumot, és ez többet ért, mint a győztesek érmei. Egy üzletközpontú világ kellős közepén a megtestesült idealizmus. Csak az ilyen emberek miatt érdemes fölkelni hajnali négykor.

Csak így lel aranyat, aki korán kel.

8 komment

Címkék: sport olimpia


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr6613072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

román patkány, az idegen 2008.08.13. 11:48:47

Fura, de épp ma reggel gondoltam arra a keleti elvre hogy nem a konkrét eredmény, hanem az elszántság, a kitartás és a fejlődés a fontos.

A japán miniszterelnök egyszer beszédet mondott a parlamentben egy lóról amelyik minden futamában elesett, de mindig egy kicsit arrébb esik el, és egyszer be fog jutni a célba.

A kitartás-részét próbálom a saját életemben is alkalmazni, jobban mint eddig.

schwesterke 2008.08.14. 22:29:58

Szerintem pedig az is mélyen elgondolkodtató, hogy csak az aranyérem számít igazán eredménynek. Eddig "csak" három ezüstünk van: "micsoda kudarc!"...

xterx 2008.08.15. 06:21:06

Szia, én is pont a bejegyzésed napján kezdtem el ezen gondolkodni, mert megszaporodtak a blog.hu-n a leblamáló posztok, hogy "na még mindig késik az arany"... Ez tényleg egészen hamis elvárásokat nyom rá a sportolókra, ahelyett, hogy örömből és egészséges versenyszellemből hajtsanak.

pontilyen 2008.08.15. 19:13:25

szucsteri:

Jellemzi az indexet, hogy a leblamáló posztoknak ad nagyobb nyilvánosságot.

Az én szememben Igaly Diána teljesítménye, bár csak 13. lett, de az egyik legcsodálatosabb az összes versenyző közül. Elvették a lőterét, nem hagyták edzeni, saját költségén és fáradságára kellett naponta vidékre utaznia, hogy egyáltalán indulhasson (olimpiai bajnokként!!!) az olimpián. És így is mindössze három koronggal kellett volna többet eltalálnia (esőben, irreális körülmények között), hogy döntőbe jusson. Ahogyan az eredmény után nyilatkozott (csak magát hibáztatta), az is nagyon szimpatikus volt.

Az ilyen emberekre tényleg csak fölnézni lehet.

hölgyválasz · http://holgyi.freeblog.hu 2008.08.15. 21:52:28

Az angolai sportolónő elismerésre méltó küzdőszelleme és merészsége, nagyban hasonlít a téli olimpián résztvevő botswanai bobosokéhoz!
Akik ilyen-olyan dombokon, parkolókban toszogáltak egy lepukkant autót, edzés gyanánt. /a start megfelelő abszolválhatósága érdekében:)/
De ott voltak, kiálltak, és teljesítettek.
Úgy ahogy.
Ám talán ők kapták a legnagyobb, -érzelmi szférákból jövő-elismerő tapsot, és jogosan!

------------

Olyan időkben, mikor - megannyi más mellett - az élsport is a figyelem perifériájára szorul, amikor az olimpiai felkészülésre szánt pénzeket csak utólag fizetik ki, akkor ugyan mi fenét várunk?!?
Legyünk boldogok- én az vagyok Cseh Lacink okán, mindenképp!!!- ha egyáltalán hazahoznak valami fémes fényűt ezek a kiváló emberek!
Mert szerelmesei sportágaiknak, és ez, szívük hajtja most is őket!
Mi meg hálásak lehetünk, hogy azért mindig voltak és lesznek, akikért magyar szívünk remegőn doboghat, izgulhatunk felfokozott adrenalinok közepette, még akkor is, ha vannak és lesznek Phelps féle "marslakók" minden sportágban.
Bárcsak Lacinkat, vagy társait cimkéznék így 4 év múlva, többszörös aranyérmeik után!

A remény hal meg utoljára...

hölgyválasz · http://holgyi.freeblog.hu 2008.08.15. 21:59:42

Meg a doppingipar molekuláris szintre emelt fejlődése...:(

pontilyen 2008.08.16. 18:51:05

A doppingról jut eszembe: hivatalosan eddig csak néhány észak-koreai sportlövő meg egy vietnami (tökutolsó helyen végzett) tornász bukott le...

Nevetséges.

bodza 2008.08.24. 14:12:29

Most a vizilabda döntő után Kemény Dénes csapatáról is írjál valamit.