HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.08.14. 19:29 pontilyen

Köszönet az olvasónak

2008. február 14-e, Valentin Nap, a szerelmesek napja. Ekkor kezdtem (vágtam?) bele ebbe a netnaplóba. Késő éjszaka, orrvérzéssel. Azóta (ezzel a mostanival együtt) kilencven bejegyzés született, és ezret közelíti a kommentek száma. Őrületesen sok betű. Nagyon kevés kép. Nagyon sok úgynevezett gondolat. Nagyon kevés olyan, amellyel ne volna érdemes eljátszani. Köszönet értük az olvasóknak, mert a blogot jórészt ők alakítják. Az orrvérzésből bármi lehet, de az olvasók kommentjeiből újabb és újabb bejegyzések lesznek. Igen, szabadabb ez a pálya, mint gondolnánk.

Pont az a baj, hogy nem gondoljuk így elégszer. Úgy képzeljük, hogy a dolgok eleve adottak, és nem formálhatjuk őket. Pedig de. Nem vagyunk eléggé tudatában a hatalmunknak. Szabadságunk részegítő érzésének. Annak, hogy minden rajtunk áll.

Az ember fölmászott a Mont Everestre; az ember fölrepült a levegőbe és rálépett a holdra; az ember képes arra, hogy többezer kilométer távolságból megmutassa magát egy másik embernek, úgy, hogy az a másik tényleg őt látja; az ember képes arra, hogy a világ energiáit a maga javára használja föl, hogy gyorsabban ússzon, mint egy bálna; gyorsabban fusson, mint egy gepárd; gyorsabban repüljön, mint egy sas; az ember képes arra, ami létezésének egészen különös, metafizikai dimenziót kölcsönöz: hogy elgondolja, mi lenne, ha nem létezne (semmi).

Sok van, mi csodálatos (őrületes, hátborzongató, iszonyú), de az embernél nincs semmi csodálatosabb (őrületesebb, hátborzongatóbb, iszonyúbb). Vajon hányszor gondolunk erre egy nap? Vagy erre csak gyerekként gondolunk, aztán már megértjük a csodát, és elintéztük (elrendeztük) magunkban? Aggasztó tünet, ha már nem tudunk csodálkozni. (Mert akkor már nem szabadok vagyunk, hanem saját világképünk foglyai.)

Hogy jön ez ide? Úgy, hogy az olvasó és kommentelő többet tesz, mint hogy pusztán véleményt alkot. Sokkal fontosabb az ő szerepe: ébren tart (minket). Annál értékesebb egy komment, minél kevésbé valószínű, hogy én is meg tudtam volna fogalmazni.

Kosztolányi mereng el egy helyt arról, hogy a büszkeség és a bűz szók etimológiailag kapcsolatba hozhatók egymással. Aki büszke magára, az büdös. Mert a gőg undort kelt. Mégis, amikor valaki büszke magára, soha nem gondol arra, hogy esetleg büdös volna, hiszen azon nyomban elkezdene undorodni magától, következésképp nem lehetne büszke magára. A gőg és a büdösség tudata kizárja egymást. De mi a büdösség? A büdösség az emberi test szaga. Következésképpen mindenki büdös. Következésképpen senki sem lehet büszke magára. Mármint ha tudatára ébred, hogy kicsoda.

Másokra viszont lehetünk büszkék. Mások esetében ugyanis a másik testének szaga az én szubjektív birtokom: azt teszek vele, amit akarok. Például tökéletesen figyelmen kívül hagyhatom. Tudhatom, hogy a másik ember is testi lény, akitől mint minden testtől undorodni is lehet. Ám a büszkeség pillanatában pont ettől tekintünk el. Mert az érzet, hogy a másik büdös, a miénk: szabadon bánhatunk vele. (Ellentétben azzal az érzettel, hogy én vagyok büdös; mert az a másik ember érzete, és azzal csak ő bánhat szabadon.)

Mit mondok tehát, ha azt mondom: büszke vagyok olvasóimra? Azt, hogy noha emberi testi mivoltukban önkéntelenül is gyarlók, és tele vannak mindenféle rossz és állatiasan önző tulajdonsággal, a kommentekre ezeken felülemelkednek, és így igen magas színvonalú észrevételekkel gazdagítják az emberi érintkezésnek eme kicsiny kuckóját. Így tartanak ébren, így ösztönöznek átgondolásra.

Meggátolják, hogy vérezzen az orrom, vagy hogy szerelmes legyek (beléjük). Ami már csak azért sem kis szó, mert nagyon szeretem őket.

5 komment

Címkék: blog seggnyalás olvasók


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr60616198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.08.14. 22:30:54

gratulálok, még sok féléves szülinapot kívánok mindannyiunk nevében!

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.08.15. 13:40:24

Köszönjük, és csak így tovább!

Egyébként Téged azért alapvetően kímélnek az idióták. De amilyen az adjonisten..., ugyebár.

román patkány 2008.08.18. 13:45:37

Megkésve bár, de reagálok én is...

Szerintem is akik ide kommentelnek, azok jó fejek :)

A mások véleményének fontosságát akkor értettem meg, mikor kicenzúrázták a hozzászólásomat egy iszlám-ellenes blogban (lehet hogy túl toleráns volt a kommentem hangvétele).
Vajon mennyire lehet izgalmas egy vita, ahol megszűrik a véleményeket valakinek az ízlése szerint? És mi újat lehet ott tanulni?

Jómagam némi hátsó szándékkal olvasgatom a blogokat: meg szeretnék tanulni érvelni és vitatkozni, szóval most is éppen tanulok (+ rohadtul unatkozom a munkahelyemen).

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.08.18. 15:14:50

Én a kezdetek kezdetén moderáltam egyszer, de azóta megbántam. Minden hozzászólás a hozzászólüt minősíti, és nem a bloggert. Ha viszont cenzuráz, akkor szemforgató vagy kezdő. :)

Ezért tartom például elég rossznak, hogy Tóta W. ELŐRE megszűrt reakciókat hajlandó csak kitenni. Sok hülyét vonzott a blogja, az már biztos, de akkor sem túl jó így. (Főleg, hogy órákig egy sincs kint.)

pontilyen 2008.08.18. 16:05:47

Nekem alapelvem volt, hogy soha semmit sem fogok kimoderálni. Azért van ott a név a komment fölött, hogy mindenki lássa: ki írta.

Persze könnyen beszélek, mert eddig (erre egyébként tényleg büszke vagyok) a közel ezer hozzászólás között egy sem volt, amelyik "kicsapta volna a biztosítékot".

Tóta W. blogja más tészta, ott túlságosan sok komment volt. Ha azt akarja, hogy társalgás alakuljon ki, kénytelen szűrni valahogy. Hogy jó megoldást választott-e az előzetes szűréssel, azt majd eldönti az idő. Én örültem neki; de nem elvi, hanem kizárólag pragmatikus okokból.