HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.08.21. 17:36 pontilyen

Részegség, mámor, tudatmódosulás

Az ókori görögöknél (és rómaiaknál) saját istene volt a részegségnek. Úgy hívták: Dionüszosz (vagy Bacchus). Évente egyszer hatalmas ünnepségek keretében áldoztak neki a polgárok. A mámor, a szőlő és bor által kínált tudatmódosulás ezeken a napokon nem szégyen, hanem erény volt. De nem is erény, hanem maga az élet. A túlcsorduló élet teljessége.

A középkorban aztán változás történt: a részegség megvetés tárgya lett, a részeg emberre a kicsapongó senkiházi szégyenbélyegét ütötték. A mértéken túli borivás bűnnek számított, amelyért a bűnös súlyosan meglakol majd. Az aratóünnepeken tovább élő népi hagyományok keresztény szimbólumokkal telítődtek. A karneválokat így tudta nemcsak megtűrni, de kifejezetten támogatni is az egyház. Magatartás és elvek különváltak: az emberek továbbra is részegeskedtek, bár elvileg ez tiltva volt.

Aztán, ahogy a transzcendencia fokozatosan kiveszett a világból, ahogy az orvostudomány fejlődött, ahogy a boncnokok fényt derítettek az emberi test különféle titkaira, a részegségnek létrejött az "egészségügyi" szemlélete. A mértéktelen alkoholizálást immár nem azért utasították el, mert "bűn", hanem azért, mert "káros". Már a XVII. századi szövegek olvasása közben ráeszmélhetünk, hogy a borral még az olyan vallásos embernek is, mint Bethlen Miklós, baja nem azért volt, mert a bor a mámor félelmetes istenét szabadítja ránk; hanem azért, mert aki túl sok bort iszik, az hamarabb meghal. Descartes racionalitása utat engedett a "tudatmódosító szerek" kritikai szemléletének.

Jött persze egy ellentámadás. Igaz, mintegy kétszáz esztendőt várni kellett rá. Ez volt a romantika ellentámadása. A "tudatmódosító szerek" visszanyerték igazi rangjukat, az alkohol és a drogok ismét értékhordozókká váltak; igaz, egy sajátos kompromisszum eredményeképp: amennyiben hatásukat az egyén(iség)ére, az alanyra, a szubjektumra korlátozzuk. Az elátkozott művész végigjárhatja a mennyet és a poklot, elkárhozhat és üdvözülhet az ital és a szerek káprázatában. A XIX. századi művészvilág csak úgy hemzseg az elátkozott művészektől, E.T.A. Hoffmanntól Edgar Allen Poe-ig, William Blake-től Oscar Wilde-ig, Robert Schumanntól Vincent van Gogh-ig végeláthatatlanul sorolhatnánk a mámor csodájában megfürdő költőket, festőket, zeneszerzőket.

A romantika azonban nem tudta megváltani a világot, és ezt kritikusai (az örök realisták) éles és gonosz szemmel ismerték föl. A harc zajlik a bor körül, de a romantikus oldal vereségre áll. Sőt, utóvédharcai szánalmas önigazolásoknak tűnnek. Győzni látszik a pszichiátria (meg a szociológia).

De vajon lehet-e örülni ennek? Azt hiszem, tiszta szívből semmiképp. Az ember, aki az alkoholmámorban nem képes más dimenziót meglátni, mint hogy éppen egy kicsit dekoncentráltabban mozog, vagy jobban izzad, vagy hogy hányingere van, és zsibbadnak a karjai, az mindenképpen kevesebbet lát, mint aki a tudatmódosulásban az élet teljességét véli meglátni. Részegnek lenni is szellemi állapot.

A legutolsó alkalommal, amikor átkerültem ebbe az állapotba, azon merengtem el, hogy vajon honnan jön a megvetés, amely a józanság hiányát kíséri. Milyen alapon mondjuk, hogy "józannak" lenni "jobb", "értékesebb", "tiszteletreméltóbb", mint részegnek? Azt hiszem, azon az alapon mondjuk, hogy nem ismerjük magunkat. Mert a józan állapotot a mámorénál értékesebbnek csak az tartja, aki történetesen elfogult a kérdésben, azáltal, hogy maga is józan (!). Ugye, érezzük az efféle ítéletek korlátoltságát?

A mámornak ma már nincsen istene, sőt inkább anti-istene van; de saját korlátoltságunkra még képes emlékeztetni, és így továbbra is van szellemi dimenziója. Aki ezt képes meglátni, az józanon is nagyobb és magasabb mámort érezhet meg, mint a józanság egyedülvalóságát hirdető, az alkoholt "egészségügyi", "szociológiai" és "pszichiátriai" megfontolásokból elutasító, émelyítően szellemtelen emberpéldány -- csontrészegen.

12 komment

Címkék: lélek filozófia részegség tudatmódosítók


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr14626400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

román patkány, de gondolkodom más néven 2008.08.21. 18:52:45

"Győzni látszik a pszichiátria"

Vannak pszichológusok akik nem üldözik a tudatmódosítást.
Nemrég láttam az m1-en egy filmet "Van-e élet a halál előtt" címmel. A pszichológus az emberiség három nagy megváltójáról is beszélt:
- Buddha
- Jézus Krisztus
- LSD

Véleménye szerint az LSD előmozdítja a lelki fejlődést, a "megvilágosodást". De ugyanezt el lehet érni meditációval is, csak - ahogy fogalmazott - könnyebb elindulni a hegyre ha már egyszer voltam a csúcson, és tudom mi vár rám ott.
Nagyon sok érdekes gondolat hangott el, meg még más drogokról is beszélt, asszem "Feldmár András" előadásiból volt egy kivonat.

román patkány, de gondolkodom más néven 2008.08.21. 18:58:42

Meg még valami dél-amerikai drogról is beszélt, amit ha beveszel úgy érzed mintha beléd költözne valaki. Ide-oda szaladgál benned, mindent megvizsgál, a testedet, a lelkedet.

Egy tudóscsoport elment a helyszínre ahol ezt használják, hogy érveket találjanak a drog ellen, de a használók - pechükre - minden egészségügyi, szociális, emberi kapcsolatbeli, stb. mutatóban jobbak voltak a nem használókhoz képest.

De azért betiltották :)

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.08.21. 21:22:58

uhh...

a borivás azért volt népszerű, mert nem nagyon volt csíramentes ivóvíz. a gyenge, vizezett borok szolgáltatták a napi folyadékmevitelt.
voltak közben más tudatmódosító szerek is, szép számmal, csak drágák voltak, és veszélyesek, mert nem nagyon ismerték a halálos dózist.

aki csak droggal képes művészit alkotni, az adja fel. az nem művész. addig oké, hogy az a művészet, hogy egy hétköznapi dolgot úgy ábrázol, ahogy a szemlélő még sose látta, és ezzáltal szokatlan, ám helytálló új összefüggéseket teremt, de a kreativitás - és az őrület - az született dolog. kábszert adni neki olyan, mint sportolónak doppingolni.

a tudatmódosító szereket meg azért kezeljük megvetéssel - vagyis inkább a tőlük való függést -, mert olyankor az ember nem képes ellátni az alapvető funkcióit. ha valaki munka előtt/alatt bedob egy-két felest, az akaratgyenge ember. ne legyenek illúzióid: a kémia mindenkinél erősebb, ezért jobb nem kikezdeni vele. nem beszélve arról, hogy tudatmódosult állapotban a társadalmi konvenciók - nem rongáljuk meg az utunkba eső vagyontárgyakat, nem zörgetjük fel a lakótelepet hajnal kettőkor, és nem szarunk más ablaka alá - hirtelen távolra suhannak. hadd ne kelljen ajnároznom.

az az ember, aki alkoholmámorban émelygést, zsibbadást és hasonlókat érez, az túladagolt. aki gyakran érzi, az meg függő.

hidd el, semmi művészi nincs egy függővel egy fedél alatt élni, inkább olyan orosz realista szaga van, megspékelve némi naturalizmussal, és a függő részéről nem kevés abszurddal, amin lehet nevetni, ha nem velünk történik, de ha igen, akkor valahogy nem tűnik olyan viccesnek, de kibaszott drága.
plusz ott van a tehetetlenség, meg az, hogy napról napra neked kell helyrehoznod, amit az illető tönkretett, aztán meg eltartanod, és még legyen bűntudatod is, meg közben sérteget, esetleg félelemben tart.

a tudatmódosító szerek direkt aknamunkát végeznek.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.08.22. 00:18:37

Örülök az utóbbi hozzászólásnak, és nagy baromságnak tartom az első kommentben szereplő sommás kjelentést. Az LSD egy olyan vegyület, amelyet a negyvenes években a pszichoanalízis megkönnyítésére fejlesztettek ki amerikai pszichiáterek, és azért tiltották be, mert kiderült, milyen pusztító a hatása.

Szerintem elég nyomós érv a bódulat ellen, hogy káros. Én azért utálom, mert elveszi az emberek valós személyiségét, és fölösleges illúziókat ad, rosszra csábít (rossz = erkölcsileg helytelen) és megszünteti a felelőségérzetet. Egyúttal a civilizáció legnagyobb ellensége, az összes vívmányát semmibe veszi. Önzővé és kártékonnyá tesz. Persze, hogy megbélyegezzük.

román patkány, de gondolkodom más néven 2008.08.22. 10:55:36

"rosszra csábít (rossz = erkölcsileg helytelen)"

Igen, az illetőnek is volt egy olyan megjegyzése, hogy azokat a tudatmódosítókat támogatják amelyek szelíddé, kezelhetővé tesznek. Azt nem támogatják amelyek lázadásra ösztönöznek, hogy a környezetemmel szembefordulva én valóban én legyek. Ezt el is tudom hinni.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.08.22. 12:26:17

hm. ittam már pont annyit, amitől másképp láttam a világot, és még a szokásosnál is hajlamosabb voltam filozofálgatni (1-2 pohár bor, esetleg sör, nem több.) Meg ittam már sokat is, az öregedés egyik előnye, hogy nemcska azt tudom, mennyi az elég (azt az első alkalommal megtanultam), hanem meg is tudok ott állni. Túl azért nem ajnározzuk a tudatmódisítást, akinek szüksége van rá, az elég nagy bajban van.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.08.22. 15:14:07

román patkány, de gondolkodom más néven:
én a szedatívokat se szeretem. aki nyugtatófüggő az ugyanolyan rossz, mint az alkesz.
még a fájdalomcsillapítókért se vagyok oda.

román patkány, de gondolkodom más néven 2008.08.22. 17:48:16

Nem minden tudatmódosító okoz függőséget, az LSD például nem.
De a heroin se mindenkinél, a lelki alkatodtól függ, függesz-e.

Az LSD-nél a következő élményeken mész át, ha "jól csinálod":
- bent vagyok, jó itt bent (az anyaméh analógiája)
- bent vagyok, küzdök hogy kijuthassak innen
- kint vagyok, küzdök hogy itt életben maradhassak
- kint vagyok, jó itt kint

Ezért azt javasolják, hogy ha valaki rossz közérzettel jön ki az LSD-mámorból, gyorsan be kell venni még egy adagot, hogy átkerüljön egy másik szakaszba.

Különböző tudatmódosítók különböző hatásokat váltanak ki. Ez az egyik legizgalmasabb téma, mert feltárja a tudatunk mibenlétét, segít megérteni a személyiségünket. De más módszereket is említettem, LáSD meditáció :)

pontilyen 2008.08.22. 18:42:08

Remélem, senki sem úgy érti a bejegyzésemet, mintha abban a tudatmódosító szereket "propagálnám".

Arra próbáltam rávilágítani, hogy a dolog megítélésének vannak az egészségügyi és szociológiai szempontokon messze túlmutató összefüggései.

Természetesen ismerem ezeket a (főleg bs395 és Reckl_Amál által szóba hozott) szempontokat. Ha függőség alakul ki egy tudatmódosító szer iránt, az nyilván szétroncsolja az egyén szabadságát.

Lényegében peetmasterrel értek egyet leginkább. Mindenkinek magának kell megéreznie, mennyi tudatmódosító szerrel tud még úgy szabad maradni, hogy közben új dimenziókra nyíljon rálátása. Erről azonban nyilván csak a valós veszélyek ismeretében dönthet az egyén szabadon.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.08.22. 20:29:37

De pont az a veszély és a probléma, hogy a többség nem érzi, hol kell megállni.

Semmi kifogásom nem lenne az ellen, ha Konrád Gyuri bácsi a pacal után, egy csendes péntek este elszívna egy spanglit, jól érezné magát egy darabig, aztán szépen kialudná az egészet. Csak sajnos a többség nem erre használja a drogokat, hanem hogy a gátlástalan énjét előhozhassa magából. Ezért felelőtlen említett író kiállása.

Egyébként az írásodnak van egy olyan értelmezése, hogy csak az unalmas kispolgár akar gátat szabni a drognak, az intelligens ember (vielleicht sogar Übermensch?) tudja, ezért neki szabad.

pontilyen 2008.08.23. 18:18:49

A tudatlanság szerintem is nagyon veszélyes. De a tudatlan emberek miatt szerintem helytelen en bloc elítélni azt az eszközt is (ugye, a "szer" 'eszközt' jelent...), amelyet a tudatlanok használnak. (Nyilván ebben egy politikusnak vagy közírónak más felelőssége van, mint egy blogolónak.)

Ha van Übermensch-értelmezése az írásomnak, azt nem bánom. Ez a fogalom nálam pozitív jelentésű.

popp · http://koncertblog.com/ 2008.08.26. 22:55:04

Én viszont kimondom spanglizni jó és piálni is, fasza tripeket is átéltem már, elég régen, kellő inteligenciával kezelhetők ezek a dolgok. Persze mindennek megvan a maga helye és ideje.