HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.09.25. 21:54 pontilyen

Médiákok

Amióta blogolok, gyakran töprengek azon, hogy miről szólnak a blogok. Úgy értem: miről szólhat egyáltalán egy blog. És a következő jutott eszembe. Egy blog alapvetően kétféle dologról szólhat: 1. vagy arról, ami megtörtént velem; 2. vagy arról, amit különféle médiumok közvetítenek felém.

Például a politika az nem velem történik meg, azt csak közvetítik nekem, tehát a második kategóriába sorolandó. Ha viszont sétálok az utcán, és fejemre esik egy macska, és én ezt megírom, na, az az első kategória. Politika: 2, macska: 1.

Az ellenérvet már itt hallom a fülemben: a politika döntéseket hoz az életemről, tehát nagyon is vonatkozik rám.

Csakhogy ez nem ellenérv. Soha nem jutna eszembe tagadni, hogy a média által közvetített dolgok egy jelentős része vonatkozik rám. Azt tagadom, hogy ezek a dolgok tennék ki az életemet.

Van viszont egy ezerszer jobb ellenérv a fönti kategorizálással szemben. Mégpedig az, hogy mindent, amit sajátomnak vélek, valami már közvetít felém. Jó reggelt, már maga ez a blog is egy médium által szóródik szét! Igen, ez kemény érv. Olyannyira, hogy már abban is kételkedni kezdtem, méghozzá aligha alaptalanul, hogy van egyáltalán valami, ami én vagyok, ami a sajátom.

Ideje kifejtenem, hogy miért írom ezt a bejegyzést.

Azért, mert noha elméletileg én már eljutottam addig a belátásig, hogy mindaz, amit sajátos, eredeti élményemnek képzelek, voltaképpen ezerféle módon közvetít tovább sokezer éves emberi hagyományokat, mégiscsak úgy gondolom, hogy van különbség aközött, hogy Kiszel Tünde magánéletéről írok-e, vagy a fejemre eső macskáról.

Véleményem szerint a médiumok megőrjítenek, tönkretesznek és megaláznak minket.

Vagy stílusosabban: ölnek, butítanak és nyomorba döntenek.

Miért? Azért, mert olyan problémákat próbálnak ránk erőltetni, amelyekhez nincsen közünk. Miután azonban kénytelenek vagyunk foglalkozni velük, elveszítjük azt a képességünket, hogy életünk tétjét átérezzük.

Mondok egy példát. Évek óta azt nyomják a médiumok a tudatunkba, hogy miután megalakult a Magyar Gárda, Magyarországon súlyos ellentétek feszülnek cigány és nemcigány lakosok között. Személy szerint ez engem nem érint. Volt már, hogy provokált az utcán cigány ember; de volt már olyan is, hogy nemcigány provokált. Ha én írnék az említett problémáról, nem ilyen törésvonalak mentén tenném. Ám a törésvonalakat készen kapjuk a médiumoktól, így azt a módot is, ahogyan a dolgokról egyáltalán beszélni tudunk. Vagyis elveszítjük azt a képességünket, hogy a dolgokról a saját igényeink szerint beszéljünk. Szép lassan azt is elfelejtjük, hogy saját igényeink, saját kérdéseink, saját problémáink egyáltalán létezhetnek.

És ha mégis a saját kérdéseinkről írunk, akkor a többiek nem fogják megérteni, mert ők is készen kapják a média által közvetített sémákat, és jó diákokként (médiákokként, hehe) ők is önkéntelenül és merőben öntudatlanul átveszik azokat a gondolkodási módokat, ahogyan a világ jelenségeit a médiumok közvetítik.

Egy másik ilyen séma (írtam is már róla) a bal-jobb kategorizálás. Hihetetlen, egyenesen megdöbbentő, hogy mennyire sikeresen átmosta az emberek elméjét ez a sematikus rendszer. Melyről egyre inkább kiderül (és ugye, ez benne a megdöbbentő), hogy a valóságban (tehát mégiscsak van ilyen?!) semmiféle alapja nincs.

Nem tudom, érthetővé tudom-e tenni magam. Óriási veszélyt jelent az ember gondolkodására, elméjére, ha egy percig is ellankad a figyelme, és nem szembesíti azonnal a saját legközvetlenebb (persze, közvetített, de mégiscsak közvetlenebb) tapasztalataival mindazt, amit egy médiumban lát és hall. Ha nem teszi föl a kérdést mindegyik hír olvastán: érint ez engem? Biztosan érint ez engem? Mennyiben érint ez engem?

Figyeljünk a szavainkra, nehogy azon kapjuk magunkat, hogy egy médiumot szajkózunk. Figyeljünk minden lépésünkre, nehogy kiderüljön: egy előre kitaposott utat járatnak velünk. Figyeljünk és vigyázzunk magunkra!

Isten óvjon minket attól, hogy médiákok legyünk!

9 komment

Címkék: média közélet gondolkodás


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr83681956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.09.26. 10:15:57

Kicsit talán túlpörögtél ennél az írásnál. Elveted annak lehetőségét, hogy vannak emberek, akiknek más az életük, mint Neked.

Téged az ilyen hírek sosem érdekeltek. eleve nem "veszélyeztett" az, hogy a fontos dolgoktól elveszi a figyelmedet a fölösleges média-locsogás.

Mivel Te is utaltál erre a posztra a Fikán, én is visszautalnék az enyémre odaát, nem az a megoldás szerintem, hogy befogjuk a fülünket, szemünket (orrunkat?), és csak a Lényegre koncentrálunk, mert a szemét is orientál. Igenis teljesen jogos öndefiníció: én NEM az vagyok, mint amit látok a tv-ben. Valószínűleg a kommunikációt is elősegíti: egyszerre sokan értik, hogy ki nem vagyok. És ez végül a kitartókat (és ez is egy szűrő) elvezeti oda, hogy ki vagyok. Na most van-e fontosabb mondandója bárkinek is?

(Hogyhogy "ismered" Kiszelt?)

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.09.26. 11:29:12

a törésvonalakat készen kapjuk. ez mindig így volt. mindegy volt, hogy keresztény-nem keresztény, magyar-nem magyar, zsidó-nem zsidó volt a felosztás, a lényeg az volt, hogy legyen két kategória, amit önkényesen meghozunk, és mindenki lesz szives tagozódni, mert ha nem, hát betagozzuk mi - az ellenség közé.
kontrolálni, kontrolálni, kontrolálni.

2008.09.26. 18:04:57

"Olyannyira, hogy már abban is kételkedni kezdtem, méghozzá aligha alaptalanul, hogy van egyáltalán valami, ami én vagyok, ami a sajátom."

Amikor ideértem, felkacagtam, mert egyszer amikor hasonló kérdéseken töprengtem, pont arra a következtetésre jutottam, hogy tulajdonképpen nem is létezem. Mondjuk itt nem álltam meg, ugyanis ennek a gondolatmenetnek az a vége, hogy igazából semmi sem létezik és ez a következtetés sem alaptalan :)))

A cikk témájánál maradva, az előbbi gondolatból az következik, hogy valójában mindannyian menthetetlenül médiákok vagyunk. A jó hír viszont az, hogy amint ezt felismerve igent mondunk a médiákságra, már meg is kezdődik a felszabadulás :)

hölgyválasz · http://holgyi.freeblog.hu 2008.09.26. 18:54:40

Sziasztok!:)

Sztem a döntés- miről, hogyan írjunk- kezünkben van, és nem feltétlen kell idomulni a köz zsigeri ízléséhez, egy blog sikeressége, gazdájának személyiségében rejlik...
Én úgy vettem észre pl., hogy olvasóim boldogan pattannak ki a napi őrületből, -ahogy említed, a média sugallta sémákból- és élvezettel lubickolnak az őket is érintő és érdeklő sztorizgatások tarajaiban, ha persze olyan a téma, amiben ezt megtehetik.
Mottómnak nem véletlenül választottam én sem az "utca a témán hever"-t/ nem elütés, szándékos a fordított szórend:)/, ami számomra persze kényelmes teret nyújt, bő lehetőségeket kínál posztolási témáim megválasztásában.
Szerintem fontos az egyedi "íz", még egy tematikus blog esetében is...
És az csak írói véna kérdése, képesek vagyunk-e Kiszel Tündéről, vagy épp a fejünkre eső macskáról úgy szólni, hogy az felkelthesse bárki érdeklődését... :)

Ha nem haragszol, beillesztenék egy rövidke hsz-t, amit magam írtam vagy 2 hónapja egy barát blogjába/épp ma idéztem be magamhoz, kapóra jött ismét a példa:)/jóllehet, semmi különös, csak egy látvány, ami megragadott, igaz, nyilván nem egy posztnyi, csupán egy kommentnyi volt benne, de mindenesetre az akkor, ebből kikerekedett további beszélgetést fellazította és megvidámította:)

"Érdekeske élményecske volt ma. 2-3 perces, de valahogy olyan sűrű... Ahogy jöttem hazafelé, egy nő lépegetett előttem..Tetőtől-talpig vizsgálni kellett, annyira vonzotta a tekintetet az arányosság, ami tökéleteshez közelítő jelenséggé tette, egész formás lényét valahogy beragyogta a harmónia, tehát - miután pár mp. alatt leküzdöttem ösztönösen feltörő frusztrációmat :)- megfigyelésem a legapróbb részletekig hatolt, karcsú, őzike bokájától a szabályos, napbarnított vádlin és hosszú combján át, gömbölyded popsijára, onnan pedig vállára omló fekete hajára...
Guszta volt/ vigyázat, nem leszbiség, csak esztétikai kíváncsiság!:)/ csípejének kellemes ringása, mint Debussy tengere hullámzott, könnyed lépteinek üteme, s ujjainak mozdulata amivel hátralökte fürtjeit, maga a láthatatlan erotika, oh, mint Mozart gyönyőrű trillái, de vesztére, s enyémre, hirtelen oldalra pillantott, s megláttam arcát, ammeg viszont olyan, mint Louis Armstrong hangja !:D"

Hát valahogy így Kiszel Tünciről és a macsekról is.... :))))
Üdv:)

pontilyen 2008.09.28. 16:07:50

Üdv! Két nap lekapcsolódás a médiáról, és ismét itt vagyok... :-)

Nagyjából mind a négy kommentelőm véleményét elfogadom.

Az is igaz (Amál), hogy a médiumok fölhasználhatók az önkép alakításához; az is (bs395), hogy kontrollálni, kontrollálni, kontrollálni (a posztom is leginkább erre fut ki); az is (ifsz), hogy a médiákságból úgysem tudunk kilépni; és az is (hölgyválasz), hogy bármit érdekessé lehet tenni.

Ezerféle módon meg lehet közelíteni ugyanazt, a lényeg, hogy ne zúzzon tönkre minket. A macskák megismerésének is számos oldala lehetséges. Színtiszta fenomenológia az egész (internet).

román patkány 2008.09.29. 11:00:15

Édrekes gondolat, hogy a média nem csak azáltal befolyásol minket hogy elfogult valamilyen irányban, hanem a keretrendszert, a fogalmakat is ő határozza meg, így kényszerpályára állítva a gondolkodásunkat.

Egy kommunikációs elmélet jutott róla az eszembe, miszerint mikor beszélni tanulunk akkor egy világfelfogást tanulunk meg, mert a nyelv a külvilágot leíró szavak és fogalmak halmaza - így a nyelv építi fel a tudatunkat.

A problémát ott látom hogy a média túlságosan központosított és egyirányú. Emberek egy kis csoportján belül jól jöhet hogy eljutnak egy közös fogalmi szintre, hogy tudjanak együttműködni. De a fogalmak központi "tervezése" - nem tetszik, túl könnyen manipulálhatóvá tesz.

pontilyen 2008.09.29. 14:56:54

"a média nem csak azáltal befolyásol minket hogy elfogult valamilyen irányban, hanem a keretrendszert, a fogalmakat is ő határozza meg, így kényszerpályára állítva a gondolkodásunkat"

Így van. Ez az, amit nagyon-nagyon-nagyon kevesen értenek.

Azzal is egyetértek, hogy a közös fogalmi szint megtalálásának vannak komoly előnyei, ám nem feledhető el, hogy ezek praktikus előnyök, nem szabad elhinni, hogy a valóságot reprezentálják. (Márpedig sajnos nagyon sokan így hiszik.)

román patkány 2008.09.29. 16:48:31

Hát igen, mi a valóság. Modelleket állítunk fel a külvilágról, ami nem lehet teljes, illetve kicsit átszabjuk a magunk ízlésére. Pld. miért szomorkás egy esős délután és miért jó érzés a tavasz? Vagy miért látunk színeket, mikor azok csak folytonos frekvenciasávok? És akkor miért mondjuk hogy egy adott szín illik egy másikhoz? Mi látjuk bele ezeket a dolgokat a környezetünkbe.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.09.29. 19:09:55

a kontrol részét úgy értettem, hogy a médiákok és a többiek minket igyekeznek kontrollálni, nem úgy, hogy nekünk kéne kontrollálni, hogy mit fogyasztunk, bár az se ártana.