Egy Berlinben megismert magyar lánnyal beszélgettünk egyszer arról, hogy mennyire találó, mennyire jó szó az, hogy buzi. Pedig mi aztán igazán nem voltunk homofóbok. Ellenben tudtuk, hogy a szavakat csak a sorok között olvasni nem tudó (sorok között olvasni = inter legere (lat.); sorok között olvasni tudó = intelligens), azaz unintelligens emberek értik szó szerint. Vagyis ha valaki azt mondja: buzi, az esetek 90%-ában nem az illető szexuális irányultságáról beszél, és nem arról mond ki valami negatívat.

A buzi a magyar nyelvben nagyjából olyasmit jelent, hogy: 'másokkal nem foglalkozó, önző, a maga hülye kis (mono)mániáival ellevő, antiszociális idióta'.

Hogy ez a képzettársítás hogyan kapcsolódik össze a homoszexualitással, az engem már régóta foglalkoztat, mint egyébként minden, nyelvben megjelenő látens szexualitás. És az utóbbi napokban eszembe is jutott erről valami.

Vegyük példának azokat a szavakat, melyekben a buzi utótagként szerepel. Például: focibuzi, médiabuzi, villamosbuzi, számítógépbuzi, könyvbuzi, videójátékbuzi stb. stb. Mi a közös ezekben az összetételekben? Hát az, hogy valamiféle szenvedélyes (?) érdeklődést fejeznek ki valamilyen téma iránt. Ez az érdeklődés az egészen apró részletekre is kiterjed, vagyis egyfajta szöszmötölés-jelleget is ad a foglalatosságnak. (Ugye, föltűnt már, hogy olyasmit senkire sem mondunk, hogy bokszbuzi, hiába tölti mondjuk napi hat óráját az edzőteremben? Nyilván, mert bokszolni nem lehet szöszmötölve...)

A szöszmötölés-jelleghez hozzátartozik a részleteken való hosszas cuppogás. Történelembuzi az például, aki kijavít minket, hogy nem Osztrák Császárság, hanem Habsburg Birodalom. Szóval, aki tudálékoskodik is, és -- fontos jellemző jön -- nem a másik megértése a célja, hanem az önfényezés, vagyis saját tájékozottságának fitogtatása.

Ez eddig rendben is van. De hogy jön ide a homoszexualitás? Természetesen egyáltalán nem minden homoszexuális ember buzi, sőt, valószínűleg a heterók között (arányaiban is) sokkal több buzi van, mint a melegek között. Viszont. Az előtag nélküli buzi szó ugyanazt jelenti, mint az előtaggal ellátott, csak hát, ugye, ez esetben hiányzik a téma, amelyen a buzi cuppoghatna. Vagyis így a téma önmaga, illetőleg egy másik ember lesz. (Ez a másik ember természetesen lehetne nőnemű is. A nyelvnek egyfajta látens szexizmusa, hogy a nőkön buzuló, buzgó ember nem kapja meg ezt az elítélő minősítést; noha nem egy nőben bizonyára fölmerült már egy körötte legyeskedő hím láttán, hogy mekkora egy kis hülye buzi ez. Mint ahogy nyilván egy buzi maga is lehet nőnemű.) A buzi tehát olyan ember, aki buzog körülöttem (meg maga körül), szemlátomást tele van érdeklődéssel, valójában azonban pont az igazi érdeklődés, illetve a másik megértése hiányzik belőle. A buzi az, aki díszeket aggat magára, aki mindenfélét magára ken, hogy szebb legyen, aki festi a haját, aki elégedetlen a külsejével stb. stb.; közben pedig pont a lényeggel, azaz önmagával foglalkozik a legkevesebbet.

Világos és jogos igénye a melegeknek, hogy ne azonosítsák őket ezzel az antipatikus lénnyel. Ezért folyik e téren egy bájos kis nyelvi küzdelem a szinonimák (főleg az egészen másféle jelentésárnyalatokat hordozó meleg szó) elterjesztéséért. A magam részéről kíváncsian szemlélem e küzdelem újabb és újabb fejleményeit.