HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.03.05. 21:26 pontilyen

Skizofrén ország

Magyarországról azt szokták mondani, hogy megosztott. Szerintem ez (majdnem) igaz is. De nem úgy, ahogy értik. Javaslom a továbbiakban a "skizofrén" jelző használatát. Magyarország nem megosztott, hanem skizofrén.

Mi a különbség? A "megosztottság" azt jelentené, hogy itt az emberek úgy általában nem értenek egyet egymással a lényeges, életük és közösségük jövőjét alapvetően befolyásoló kérdésekben. Nos, én úgy tapasztalom, olvasgatva vitafórumokat és blogokat, hogy ez nem igaz. (Egyébiránt nem is volna nagy baj, sőt szerintem kívánatos is volna, ha igaz volna. Intelligens társalgás csak egyet-nem-értésből, vagyis önálló gondolatokból fakadhat.)

Magyarországra nem a megosztottság jellemző, hanem az, hogy az itt élő emberek kettős tudattal rendelkeznek.

Tudatunk egyik részét a mindennapos életünk gondjai teszik ki, melyek hol elkedvetlenítenek, hol erőt öntenek belénk; mindenesetre szabad és személyes sorsunkat alakítják, tele gonddal és fájdalommal, de telis-tele apró vagy nagyobb örömmel (reménnyel, vággyal, boldogsággal) is.

Ettől a "mindennapos" síktől messze távol él azonban rajtunk, illetve fölöttünk vagy bennünk (?) egy ettől régen elszakadt mediatizált világ, melynek része a politikai mező is, amelyre a hétköznapi halandó egyre kisebb ráhatással bír. Ezen a síkon jelennek meg az emberek közti ideológiai és pártpolitikai ellentétek, melyek legkülönösebb jellegzetessége, hogy egyre nehezebben meghatározható viszonyban állnak magával a valósággal, vagyis tudatunk másik részével.

Magyarországon a politika (azaz a közösség szabályainak kijelölése és végrehajtása) teljesen elvesztette kapcsolatát a hétköznapi életünkkel.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem hiszünk benne. Nem véljük úgy, hogy hétköznapi apró-cseprő gondjaink megoldásában segítségünkre lehetne. Amit egy politikus mond, azt reflexszerűen azon a bizonyos másik síkon értjük; azon a síkon, mely ideológiailag ugyan megoszt minket, de valóságosan nem oszt meg, mert a valóságos problémáinkhoz semmi köze nincsen.

Olyan ez az állapot, mint amilyen a diktatúra éveiben volt. Amit a hatalom mondott a lenini útról és a proletariátus győzelméről, azt épelméjű ember csak megmosolyogta, hiszen tudta, hogy hazugság. Az is tudta, aki beszélt róla. Maga a hatalom is tudta. (És ez nem is véletlen, hiszen a hatalom mibennünk van; ez az ország Kádár idejében is skizofrén volt.)

A demokrácia lényege az volna, hogy nincsen kettős tudatunk. A politikát nem (igen drága) showbusiness-nek tartjuk, hanem azért, hogy végrehajtsa akaratunkat. Hiszen mi irányítjuk őt, nem ő irányít minket. Azért van, hogy értünk dolgozzon.

Magyarország pillanatnyilag csak formálisan demokratikus ország. Szó sincs arról, hogy két oldal harcolna egymással, és az ország lakossága a két oldal pártkatonájaként a másik oldal pártkatonái ellen menne ölre. Ilyen harc persze létezik, ám nem a hétköznapi élet valóságos gondjainak síkján, hanem egy virtuális síkon. Az emberek nagy többsége itt a legtöbb lényegi kérdésben teljesen egyetért egymással. A frusztrációt, azaz a skizofréniát nem az okozza, hogy a másik fél nem ért egyet velem; hanem az, hogy a politika síkjának nincs füle meghallani az én problémáimat.

Az országban levő szakadék (árok, ha úgy tetszik) nem horizontálisan, hanem vertikálisan oszt meg és tesz tönkre minket.

10 komment

Címkék: politika közélet magyarország demokrácia


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr2984116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.03.05. 21:55:28

kettős tudat=többszörös személyiség? mert a skizofrénia nem az.

a többszörös mérték, amivel viszonyulunk a midnennapokhoz, nem csak kádári maradvány (ül, fekszik, figyel, kurluráltan szórakozik) - minden korokban vannak csoportok, vonulatok, akik meg akarják mondani, kinek mit szabad. kontrol: minden más csak mimikri.

akik most jobbról az állami gazdasági/kulturális elnyomás ellen szónokolnak, azok se szabadságot akarnak teríteni, csak a saját szabadságukat másoké fölé helyezni, s számukra az állami kontrolt lecserélni más inztézmények és elvek korlátaira.

ezért van az, hogy az anarchia=mások szabadsága.

pontilyen 2009.03.05. 22:26:53

@bs395:

"A skizofrénia (schizophrenia), vagy hasadásos elmezavar egy kóros állapotra, a gondolatok, érzések és csele­kedetek közötti összhang felbomlására utal." (Idézet a Wikipédiából.)

A gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása: erre gondolok.

Nem kétféle mértékről van elsősorban szó (arról is persze), hanem az, hogy valóságos cselekvéseink köszönőviszonyban sincsenek a hatalmi struktúrákkal. Nem mindenütt van ez így. Láttam a napokban Angela Merkelt nyilatkozni a tévében. Arról beszélt, amit tenni fognak, világosan, pontosan, a köznapi néző számára azonnal érthetővé téve, hogy az intézkedések miként befolyásolják majd az életét. Üdítő élmény volt látni, hogy ezek szerint lehetséges összhang "gondolatok, érzések és cselekedetek" között.

A demokrácia mindenképpen korlátozás, nem anarchia. Amiben most élünk, az viszont szerintem se nem anarchia, se nem demokrácia. Nem tudom, minek nevezzem.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.03.05. 22:54:48

tény, hogy a kormány, az adminisztráció és a bürokrácia elszakadt a valóságtól.

ez nagyjából azt is jelenti, hogy a politikával foglalkozó egyének kvázi nem a dolgukkal törődnek, hanem egy világtól elvált síkon folytatnak értelmetlen vitákat.

a legszomorúbb az egészben, hogy a többi szakma is lassan követi őket abba az éteri lebegésbe.

ott tartunk, hogy a szabványaink is kezdenek baromsággá válni. lassan nem lesz értelme semmit jog és szabálykövető módon csinálni, így aztán a világunk szépen összeomlik.

nem skizofrénia ez, hanem fantáziavilág. vagy rémálom.

_andris 2009.03.05. 23:09:18

Jó meglátás, a megosztottság, zavar az emberek fejében van elsősorban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.03.06. 03:40:49

@pontilyen:
mióta több, mint 150 ember alkot egy közösséget, és az áttételek a társadalomban szabad szemmel láthatatlanok, arctalanok, azóta ez így van.
vagyis pár ezer éve.
azóta boldog-boldogtalan néphülyítéssel próbálkozik, legyen az vallás, nacionalizmus vagy idealizmus.
az én utópiám az, hogy az emberek rájönnek erre, és nem akarnak utólag csakazértis igazolást keresni a felborult kövtkezetességre, mert az egészségtelen.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.03.06. 08:17:14

a poszthoz nincs mit hozáfűznöm, ha csak azt nem, hogy tökéletesen egyetértek.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.03.06. 08:52:49

Ennyire futja a mai politikusok képességeiből. Olyan ez, mint amikor valaki azt hiszi, hogy mivel a minden sort nagy betűvel kezd, írt egy verset.

A fő baj az, hogy a politikusok és az állampolgárok érdekei nem egyeznek. A politikusnak mindegy, hogy mi lesz a vége annak, amit csinál. Akár a semmittevést is nevezheti kormányzásnak, ezt látjuk hat éve. Sajnos a legkisebb képességű emberek mennek politikusnak, aki tényleg tud valamit, az nem mocskolja be a kezét politizálással. Mert a látszat ellenére a nagy pénzek nem ott vannak.

A két sík szétválásáról azok tehetnek, akik a pragmatikus politizálást fölváltották valamilyen népboldogító ideológiai maszlaggal. Ezt először a Fidesz csinálta. Eleinte ők voltak a leggyakorlatiasabban gondolkodók a parlamentben. Csak sajnos erre nem volt igény. (Hogy ne csak a politika tegyen mindenről.) Ezért változott a párt arculata egy számomra rendkívül ellenszenves, magyarkodós izévé. Amikor a választásokat megnyerték, még mindkét vonal létezett. Orbán játszotta a nagymagyar, őskeresztény népvezért. A háttérben Stumpfék dolgoztak. Ma már tudjuk, nem is rosszul. Aztán jött Orbán első bukása, és azóta már alig hallani valós dolgokat.

De hogy örülj! A folyamaton az MSZP is átment. Az MSZP-t mindig is nagyon jó szakemberek vették körül. A pártnak Horn Gyuláék idején még volt annyi esze, hogy profitáltak ebből. Bár ma már szitokszó, de akkoriban a szakértői kormány többé-kevésbé találó volt. A Horn-kormányzat teljesítménye nagyjából egyenértékű Orbánékével. Jellemző, hogy mindkettőt leváltották.
Medgyessy tekinthető valamiféle átmenetnek, én az ő felelősségét sokkal súlyosabbnak látom, mint szokás.
Gyurcsány viszont meghonosította az MSZP-ben is számoma antipatikus médiapolitikus típusát. Nagyon jól mondta Schmidt Mária a héten, nem zajlik kormányzati munka, a minisztériumok nem működnek, az írásbeliség megszűnt (vagyis nem tudni, ki milyen döntést hozott, ki mit csinál).

Az SZDSZ és az MDF persze sosem voltak pragmatikus pártok, mindig fontosabb volt a kedvenc elveiket követni, mint a valós érdekek. Mesterségesen fennmaradó pártok ezek, valódi társadalmi támogatottságuk nincs is. Ezen is jól látszik, amit Ponti mond. Az SZDSZ-nek nemhogy szavazóbázisa nincsen, de kifejezetten utálják az emberek. És mégis ott pöffeszkedik Horn Gábor hetente a tv-ben és osztja az észt. Mire föl? És mégis újra és újra szót kap.

Számomra ugyanúgy érthetetlen a megosztottság az országban. Egyik felet sem értem. Ki a fene támogatja az MSZP-t még? Miért? Hogy lehet ma valaki elégedett? (Pláne azon rétegek közül, akik így is úgy is szegények, de az biztos, hogy a válságot a legjobban megsínylik.)
Másrészt nem értem a jobbosokat sem. Nem értem, miért nem rendezik a soraikat, és készülnek a kormányzásra. Miért nem ügyelnek minden apróságra, és miért szolgáltatnak támadási felületet. Most csendben kell várni, és a kellő pillanatban előállni.

ehje aser 2009.03.06. 14:26:18

Semmi, de semmi nem jut eszembe ezen beírás olvasta után, csupán ez:
www.youtube.com/watch?v=WfNE73vyd-k&feature=related

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.03.06. 14:50:36

@Reckl_Amál:

egy politikus -nálunk- valamiért azt hiszi, hogy bizonyos dolgokról, lehetőleg minél több dologról, döntést _kell_ hoznia.

merthogy ő a világ origója, alfa pontja, közepe.

holott francokat. a politikusnak csak arról kell döntenie, ami vagy megosztja az embereket érdek ellentétek miatt, vagy elvi kérdés.

ehhez képest kismillió szakmai kérdést szabályoznak politikai úton.
pl. az euban nálunk van a legbonyolultabb adórendszer, nálunk a legnehezebb és legkörülményesebb építési engedélyhez jutni, nálunk tartanak a legtovább a bírósági eljárások stb.

egyszerűen megoldható lenne az életet nehezítő dolgok többsége, ha a politika (vagy a politikai hátterű szabályozás) egyszerűen kivonulna bizonyos területekről.

eleve nem értem pl. az ilyesmiket, hogy kulturális járulék. beszedi, majd fura szempontok alapján újraosztja a pénzt.
vagy a gazdasági jellegű támogatások: magas a cégek adója, az ebből befolyt pénzt meg különös szempontok alapján újraosztja az állam.

minek szól bele?
mert azt hiszi okosabb, mint az adott szakma, ágazat szereplői, holott ez sohasem lehet igaz.

ez az alapvető baj.

meg az, hogy a hivatalok, a bürokrácia nem szolgáltat, hanem számonkér. nem az a hozzáállásuk, hogy az adott ügyfél igényét, kérését, hogyan oldja meg, hanem számonkéri az ügyfélen az adott törvényt és betartja a rá eső részt. ha tudja.
a mentalitás a baj.

egy szutyok okmányiroda azt hiszi az a dolga, hogy betartassa velem a törvényeket, és nem az, hogy segítsen nekem megoldani a problémámat.

sajnálatos komcsi örökség, még 10-20 év és talán javul a helyzet.

pontilyen 2009.03.06. 15:37:47

@mcs:

Döbbenetes tapasztalat, hogy olykor maguk a szakmák, vagyis az élet valóságos síkja is megsínyli a skizofréniát. Lépten-nyomon hírt kapunk szakmai jellegű hiányosságokról az élet legkülönfélébb területeiről. Tényleg mint egy rémálomban. Reméljük, fölébredünk. A 10-20 évet most nagyon optimista jóslatnak érzem. (Pláne, hogy közben a világ is ránk dől. Lehet, hogy mire kilábalunk a bajból, már a külvilág dől ránk...)

@bs395:

Nekem, aki az utóbbi időkben Nietzsche, Heidegger, Foucault vagy Lévinas írásaiba mélyedtem bele, egyáltalán nem ellenszenves gondolatvilág az anarchia. (An-archia: mit is jelent ez a szó? Na ugye...) Maradjunk annyiban: erre még visszatérünk. :-)

@Reckl_Amál:

Mindkét párt felelőssége vastagon benne van a mostani helyzetben, ez igaz. A Fidesz pont annyival volt jobb, mint ami utána jött, hogy a pótcselekvések (koronaúsztatás, milleniumi országjárás stb.) mellett vagy mögött voltak, akik dolgoztak is. A mostani kormányzatban ilyenről sajnos nincsen szó. Mindenki elképesztően dilettáns.

@ehje aser:

Ez szép volt. Köszi. :-)
süti beállítások módosítása