HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.05.13. 12:07 pontilyen

Az egyik legnagyobb gyerekkori para

Hatalmas aha-élményem volt az éjjel. Remélem, sikerülni fog megosztanom az olvasóval.

Először is: láttam egy álmot. Valami kirándulásra, netán nyaralásra vagy osztálykirándulásra mentünk, és szállást kerestünk. És találtunk is egy házat, melyet végigjártunk. Viszonylag tiszta és barátságos háznak tűnt. De eszünkbe jutott (eszembe jutott), hogy milyen lehet ez a ház éjszaka. Éjszaka ugyanis előjönnek leghatalmasabb és legfélelmetesebb ellenségeink: az ízeltlábúak. A pókok, a férgek, a százlábúak, a poloskák, a szúnyogok, a bogarak; és mind közül a legrettenetesebb: a csótányok.

Azonnal fölébredtem. És még félálomban elgondolkodtam valamin.

Nem emlékszem arra, hogy gyerekkoromban bármi is nagyobb irtózattal töltött volna el, mint ez. Egy idegen házban megjelenik (a falon) egy undorító rovar.

De miért? Mi volt ebben olyan iszonyatos, hogy egészen biztosan nem tudtam aludni tőle, és hogy inkább végigreszkettem az egész éjszakát, mint hogy normális ember módjára elaludjam? És miért, hogy a felnőttek kevésbé "félnek" a rovaroktól? Mi az ördög oka lehet ennek?

Legnagyobb meglepetésemre úgy érzem, hogy megtaláltam a választ erre az engem már hosszú évek, évtizedek óta foglalkoztató problémára.

Kezdjük talán ott, hogy — emlékszem — még általános iskolában elbeszélgettem az egyik osztálytársammal erről az ízeltlábú-fóbiáról. Osztálytársamban nem élt semmiféle irtózás. Ő azt mondta, csak azokat az állatokat nem szereti, melyek csípnek vagy szúrnak. Így például nem szereti a szúnyogot, mert az megcsípi, és viszketni kezd a bőre. Engem a szúnyogok sohasem zavartak különösebben. Ha nem zümmögnek pont a fülembe, akkor viszonyomat velük korrektnek nevezném: ők táplálkoznak belőlem, én meg nyugodtan alszom közben. Kit érdekel a csípés, szúrás, harapás?

Nyilvánvaló, hogy a rovar-parának nem ilyesféle oka van.

Vagyis ilyesféle, csak nem pont ez.

Olvastam egyszer valahol (sejtelmem sincs már, hogy hol), hogy az emlősállatokban ösztönös irtózás él az ízeltlábúakkal szemben. Természetesen meglepne, ha ez igaz volna. Számos emlősállat (sőt ember) nem hogy nem irtózik egyes ízeltlábúaktól, hanem egyenesen szájába veszi és megeszi őket. Ámde tegyük föl, hogy bizonyos emlősök valóban nem kedvelnek bizonyos ízeltlábúakat! Vajon miféle oka lehet ennek? A válasz egyszerű: nyilvánvalóan az az oka, hogy bizonyos ízeltlábúak bizonyos emlősökön élősködnek. Magyarán: veszélyeztetik biológiai egyensúlyukat, adott esetben létüket; megbetegíthetik, sőt el is pusztíthatják őket. Bizonyos legyek megtelepednek a szarvasmarha bőrében, és ott éldegélnek, iszonyú fájdalmat okozva szegény tehénnek. Mindez tényleg undorító.

Csakhogy, mint mondom, az irtózat jellemző módon nem az ilyen típusú élősködők felé irányul.

Amikor megjelenik a szoba falán (netán az ágyban, brrr...) egy ízeltlábú, akkor az valami sokkal borzasztóbb fenyegetést jelent, mint néhány gramm vér kiszívását. A legeslegfélelmetesebb dolgot jelenti, ami egy gyerekkel megtörténhet.

Azt mégpedig, hogy elveszíti a szüleit.

Igen, erre jöttem rá ma éjjel. A "rovar-para" voltaképpen nem más, mint áthelyezett, absztrahált és metaforizált izolációs félelem. Az izolációs pánik jelentése a pszichológiában: a kisgyermek, aki még nem képes az absztrakciónak arra a fokára, hogy tudja, az is létezik, amit éppen nem lát, anyja távollétében iszonyatos félelmet él át, hiszen azt hiszi, anyja örökre elhagyta.

Hogyan függ össze mindez a "rovar-parával"? Úgy, hogy a falon megjelenő rovar (pók, csótány stb.) tudatosítja a gyerekben: idegen helyen van. Nem a saját otthonában. Az élősködők bármelyik pillanatban átvehetik az uralmat élete fölött. Nem pár grammnyi vért kérnek tőle, hanem az otthonát. Magyarán: az egész életét. Otthon ugyanis sohasem jelenik meg a falon semmiféle bogár.

És ez az a pont, ahol megértettem, miért van az, hogy a rovar-para jellegzetesen csak a nagyvárosi gyerekekre jellemző. Hiszen vidéken "tök természetes", hogy megjelenik a falon egy pók vagy egy lepke vagy egy százlábú. Ott az ilyesmi éppenséggel része (és nem ellentéte) az otthonosságnak. Hiszen a természetben (erdőben, mezőn stb.) járva én sem irtózom semmiféle rovartól! Nem a rovar irtózatos, hanem a rovar és a szobafal együtt.

És azt is megértettem, miért főleg a gyerekeknek. A felnőtt emberben nincsen olyan szintű otthon-függés, mint a gyerekben. Megtapasztalta, hogy sokféle körülmény között el tud éldegélni, és fenn tudja tartani magát. Ami nem azt jelenti, hogy a felnőttben ne lenne félelem. Senki sem egészen úr az életében. Mindenki rádöbbenhet, hogy saját élete idegen hatalmak által van vezérelve. Ez a rádöbbenés szükségképpen iszonyattal jár. De egy felnőtt ember élete stabil pontját nem a saját lakásában látja meg. Minél felnőttebb, annál kevésbé.

A bogár a falon; a lepke a falon; a pók a falon; a csótány a falon: azt jelzi a gyereknek, hogy bármi, de tényleg bármi megtörténhet. Mint amikor éjszaka valaki egy halott ember kísértetét látja meg. A kétféle iszonyat gyökere tökéletesen azonos.

6 komment

Címkék: álom lélek pszichológia ízeltlábúak


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr221119008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.05.13. 13:16:43

én panelban nőttem fel, és nincs rovarparám. csajom falun, és neki van.
viszont ha az izolációs félelmed igaz lenne, akkor egy nagyobb méretű élőlény (egér vagy más kártevők) még nagyobb parát kéne, hogy okozzanak. vagyis a kérdés: ha terráriumban rágcsálót látsz, elfog-e a szorongás?

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.05.13. 13:17:11

Már sok mindentől rettegtem életemben, de az ízeltlábúaktól sosem. A pókokat például kifejezetten szeretem.

Pedig velem meg is történt az iszonyat. Egyszer a hallójáratomba került egy lepke, és próbált kijutni. Embertelenül fájt, azt hittem, megőrültem (zizzegett is, és ott bent jól felerősítette az egyébként nem hallható hangot.
Azt eddig nem mondtam, hogy álmomból riadtam föl.
Aztán kimúlt a dög, de csak a fülészeten jött ki, amikor egy hatalmas fecskendővel kimosták a fülemet. Szerencsére egyben volt a lepke.

Azon a nyáron fölszereltem szúnyoghálót az ablakra, de az csak arra volt jó, hogy az utálatos legyek nem tudtak kimenni. A szúnyogháló-korszaknak az apám rottweilere vetett véget, amikor erős izgalmi állapotban nem "volt ideje" az ajtóhoz futni, és kiugrott az ablakon, átszakítva a szúnyoghálót.

De azóta sem alakult ki bennem fóbia, igaz, én mindig kertes házban laktam. De a testvérem is, és akkora cirkuszt tud csinálni, ha meglát valami csúszó-mászót, hogy csak na!

pontilyen 2009.05.13. 17:03:54

Látom, finomítanom kell az elméletet. :-)

Biztosan több tényező is szerepet játszik, de szerintem az otthonosság-érzés elvesztése mindenképpen benne van a "rovarparában".

Egérrel kapcsolatban egyszerűen nincs tapasztalatom, de ahogy elképzelem, alighanem jócskán megijednék, ha a hálószobámban futkározna egy. Pedig (és ez a furcsa!) alapjában egy végtelenül kedves és aranyos állatnak tartom. Vagyis a para lényegéhez tényleg hozzátartozik a hely is. A hely és az idő. Éjszaka például minden egy fokkal borzasztóbb.

Összegezve: ahogyan a kísértetektől való félelem, úgy a pók- és rovarfóbia is az otthonosság elvesztésével függ össze, de nem mindenkinél. Nyilván közrejátszanak még egyéb lelki tényezők is.

ehje aser 2009.05.14. 08:50:38

Iszonyatos állapotba kerülök, ha ZÁRT helyiségben EGERET látok. Nem hagyott nyugodni eme fóbia, emlékkutatásaim során felidéződött amint, alig több mint egy évesen fekszem a rácsos (!) gyerekágyban, a szobában egyedül vagyok és a fal mellett osonkodik az egér.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.05.14. 15:21:30

Az egér tényleg aranyos, akkor is, amikor a szobában rendetlenkedik. De tud szörnyeteg is lenni, pl. amikor elszaporodik, és mindenütt hemzsegnek. Nem látod őket, de hallod, ahogy neszelnek. Aztán az életképtelenebb kölykök elhullanak, és sok helyen találsz (konyhaszekrény, kabátzseb) kisegereket. (Ők nem aranyosak.)

Én mindig attól féltem, hogy rálépek egyre. Éjszaka meg, hogy rámmásznak és belémharapnak. Ez persze irreális, de akkor is.

I. P. S. 2009.07.08. 01:49:43

Nem zárnám ki, hogy részben igazad van, de a dolog ennél bonyolultabb. Kezdjük azzal, hogy nem minden körülmények között lesz a városi gyerekekben rovarfélelem, és megemlíthetném azt is, hogy a panelben is találkozni rovarokkal, ha nem is annyival és olyan elfogadóan, mint falun. Lehet, hogy a te esetedet jól leírja ez az elmélet, de vannak mások is. Én mindenféle rovartól félek, mert gépszerűnek látom őket, teljesen életidegennek. De én a mezőn is undorodom tőlük, bemásznak a kis dögök a ruhám alá, rámásznak az arcomra, fujj. A rovar nem érti, hogy én egy ember vagyok, nem kerül ki, abszolút semmilyen módon nem befolyásolhatom, csak a puszta erőmmel, hogy lecsapom. Ez ötéves korom óta így van, pedig kertvárosban, később vidéken nőttem fel, és elég gyakran találkoztam falusi rokonokkal is. De mégsem viselem el a rovarokat, a mai napig összerezzenek egy darázs hallatán, pedig megtanultam, hogy nem feltétlenül akar mindegyik rögtön megölni.

Az érvelésed ott sántít, hogy az olyan kicsi gyerek, aki még nem tudja azt sem, hogy az anyja nem végleg hagyta el, annak halvány fogalma sincs arról, hogy a rovar egy élősködő. Azt sem tudja, hogy rossz. Ő csak azt érzi, amit a teste ad, az öröklött emlős-viszolygást minden idegen dologtól. És bizonytalanul érzi magát, és persze nincs ott az anyja sem, hogy ellensúlyozza ezt, hát rettenetesen éli meg.