HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.06.14. 15:00 pontilyen

Megédesíteni a keserűt

Tegnap este egy kedves ismerősöm koncertjén jártam. Kilenc fős csapatuk, melynek egyik legutóbbi, igen sikeres fellépéséről Amál barátunk számolt be, ezúttal megint valami mókásat adott elő: ötvenes évekbeli slágereket. Majdnem "mozgalmi dalokat" írtam; de ezek a bugyuta, giccses dalocskák (íme, ide kattintva olvasható egy igazán jellegzetes példa) aligha tekinthetők mozgalmi daloknak. Ezek egyszerűen szép kis fülbemászó, megmosolyogtató giccsek a magyar történelem talán legsötétebb korszakából.

Éppen ez gondolkodtatott el.

Az 1950-es években lehetett talán a legnehezebb élni. Nemcsak a brutális, még ma is szinte elképzelhetetlen szegénység, az állandó rettegés és kiszolgáltatottság lehetett elviselhetetlen, de mindenekelőtt a hazugság; hogy ami a legrosszabb és legpokolibb, azt a legjobbnak és legmennyeibbnek kellett hazudni.

Nem tehát arról van-e szó, hogy ezek a bugyuta, kommersz dalok is (a maguk giccses hazugságában) a szenvedést növelték?

Na most pont az jutott eszembe, hogy nem. Hogy éppen ellenkezőleg.

Persze nem éltem akkor, nem tudhatom. De azt feltételezem, hogy ezek a dalok, melyek csillagokról, májusi léggömbökről, gyönyörű új trolibuszokról, csókokról, napfényről, szóval csupa szépről és jóról szóltak, valamelyest elviselhetőbbé tették az akkori hétköznapokat.

A slágerek (is) védekező mechanizmusai egy társadalomnak. Amikor minden a lehető legrosszabb, akkor a slágerek, bármily giccsesek, mégiscsak azt fejezik ki, hogy "az élet él, és élni akar". Nem lehet úgy elnyomni az embereket, hogy ne lássák meg a napot, ne hallják ki egy dallamból, hogy kellemes a fülnek, egy rímből, hogy vicces, mókás, szórakoztató.

Vagy éppenséggel: eddig még nem sikerült olyan mértékű terrort létrehozni, amely megszüntette volna a szerelmet, a barátságot, az emberi érzéseket.

A maga kissé torz formájában (hiszen egy diktatúra idején minden szükségképpen kicsit eltorzul) szerintem egy efféle érzésekről szóló sláger is az életvágyról, a terror ellenében is újra meg újra kiviruló életvágyról ad hírt. Az ember minden körülmények között megpróbálja valamiképp megédesíteni a keserűt.

Nagyon nem osztom azok véleményét, akik az ilyen dalokban is csak a rosszat látják meg.

A koncert után kihallgattam pár idősebb néni beszélgetését. Arról beszéltek, hogy ők az ötvenes években voltak gyerekek, következésképp az ötvenes években voltak boldogok, és bennük ez a néhány dal visszahozhatatlanul gyönyörű emlékeket ébresztett.

Lehet, hogy egy elnyomó rendszer ilyen dalok segítségével próbálta leigázni az embereket; de a dolog végülis fordítva sült el: az emberek ma — emlékeikben — pontosan ezekkel a dalokkal igázzák le azt a rendszert, mely el akarta lopni tőlük a gyerekkort.

4 komment

Címkék: kultúra történelem társadalom giccs ötvenes évek


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr771184298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

popp · http://koncertblog.com/ 2009.06.14. 19:48:14

Meg az aranycsapat és a helsinki 16 emlékével, amely produktumokkal szintén önmagát próbálta legitimálni a rendszer, de csak a foci- és sporthősök maradtak halhatatlanok és édesítik az emlékeket máig.

Ezt az ambivalenciát, zseniálisan érzékelteti Hobo 6:3 című nótájában: www.youtube.com/watch?v=Ok2mwjKoGLI

pontilyen 2009.06.14. 20:12:51

@popp:

Olyannyira egyetértek, hogy éppen ez a "sport mint menekülés a szörnyű valóság elől" gondolat bennem is fölmerült tegnap, ahogy hallgattam ezeket a slágereket. Hiszen volt közöttük nem egy olyan is, amely a sportolásról szólt.

A diktatúra tehát ezzel is öngólt lőtt. Nem a maga képére formálta a sport erősítésével az embereket, hanem épp ellenkezőleg: megerősítette az önbecsülésüket. (Ilyen értelemben is igaz, és nem csak az '54-es berni vereség miatt, hogy az Aranycsapat nélkül aligha tört volna ki '56-ban forradalom.)

Közben eszembe jutott a linkedről, hogy nekem is inkább videót kellett volna linkelnem a "Megyen a hegyen a túrista" című örökzöldhöz. :-) Most pótolom a hiányt: www.youtube.com/watch?v=35w4YRSbrrU

popp · http://koncertblog.com/ 2009.06.14. 23:01:58

"Bánatában megeszi a cókmókját"

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.06.15. 08:55:39

Annyi kiigazítást hadd tegyek, hogy leginkább a helyszín volt azonos. A Varázsfuvolát az iskola tanárai és diákjai pár vendéggel kiegészülve adták elő.
Ezt a műsort meg az Evica csoport jegyzi.

Persze a szakmai támogatásban és egy-két személyben volt átfedés.

Szerintem ennek a korszaknak (és pont a kor okán talán a magyar dal-irodalomnak) a legcinikusabb dala az Imádok élni. Nem kimondottan mozgalmi dal, és egy kicsit későbbi is, mint a Troli-troli, de olyan kegyetlenül melankólikus, hogy gyakorlatilag pont az ellentétét jelenti minden szó.

A Te olvasatod szerint azonban a dal azt is jelentheti, hogy mindannak ellenére, ami van, mégis imádok élni. Valószínűleg így élték túl az emberek ezt az időt. Imádok élni, mert muszáj.