HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.06.30. 16:55 pontilyen

Múlt = fájdalom (?)

Van egy biztos, ugyanakkor talán bonyolultnak, körmönfontnak tűnő módja az önkínzásnak: elővenni életünk dokumentumait, és merengeni rajtuk.

Régi dolgozatokat, egyetemi órajegyzeteket, félbehagyott regényeket, rosszul megírt novellákat, ZH-kat, óravázlatokat, fényképeket, rajzokat, térképeket, cetliket, leveleket, kijegyzetelt tanulmányokat, házidolgozat-terveket, szerződéseket, meghívókat, játékokat, tételkidolgozásokat, fénymásolatokat, verseket, ötleteket, képregényeket, táblázatokat, újságokat, számokat, betűket, papírokat...

Egyszóval: csupa olyasmit, aminek ma már semmi értelme.

Néha bizonyára valamennyien rákényszerülünk, hogy megkeressünk valamit, és ilyenkor kénytelenek vagyunk föltúrni ezt a dokumentumtengert, mint kisvakond a veteményest.

Nem hiszem, hogy ez a cselekvés végrehajtható volna fájdalom nélkül. Nekem legalábbis még sohasem sikerült kisebb-nagyobb lelki megrázkódtatás nélkül megúsznom egy efféle kutakodást. Hogy pontosan miféle fájdalomról van szó, és hogy miféle oka lehet a fájdalomnak, amikor pedig végülis ártatlan cetlikről (csak papírokról) van szó: ez az, ami érdekel.

Olvasóm persze talán még nem tapasztalt ilyet soha; lehetséges, hogy másokra nem gyakorol ilyen hatást a múlt. Annál sürgetőbb, hogy a saját tapasztalataimat megfogalmazzam.

Miféle fájdalomról van szó? Talán azt mondanám: a befejezetlenség fájdalmáról. Millió és millió tervet sodrok magammal, millió és millió dolgot szeretnék alkotni, megcsinálni, megírni, befejezni. Ezekből a tervekből alig valami valósult meg; és ami megvalósult, az sem úgy, ahogyan szerettem volna. Valamiféle szánalmat érzek magam iránt ilyenkor. Minden egyes életdokumentum (az irodalomtudományban ezeket újabban én-dokumentumoknak nevezik) mintha azt ordítaná rám: EZT SEM TUDTAD MEGCSINÁLNI!

Természetesen nem arról van szó, hogy valóban ne fejeztem volna be semmit. Hogy csak egyetlen példát emeljek ki: nagyon kevés olyan házidolgozatom volt az egyetemen, amely ne váltotta volna ki tanáraim feltétlen dicséretét, melyet ne javasoltak volna felsőbb körök figyelmébe, szakdolgozatnak, folyóiratoknak, publikálni, ez egy igazi tudós gyerek, ezt tovább kellene írnia, folytatnia stb. stb.

Amikor erre gondolok, heves fájdalmat kezdek érezni a mellkasomban, rám jön a nehézlégzés, és hosszú percekig rosszul érzem magam. Miért?

Mert ilyenkor óhatatlanul az egész életemre kezdek gondolni. És arra, hogy belőlem soha nem lesz semmi; legalábbis azokhoz az ambíciókhoz képest, melyeket fölfedeztem magamban. Esetleg valami elfuserált ingyenélő. Vagy még az se.

A múltra gondolás, illetve a múlttal való szembesülés azért fájdalmas, mert a legkegyetlenebb nyíltsággal világít rá önnön vágyainkra. Azokra, melyekre életünk "normális" menetében jórészt egyáltalán nem is gondolunk. Miért is gondolnánk? Élni nagyon sokféleképpen lehet. Sőt általában az is komoly eredménynek tekinthető, hogy élünk egyáltalán. Bolondnak nevezik, aki ennél (a túlélésnél) többet akar. (És valószínűleg nem is egészen oktalanul nevezik bolondnak.)

Csakhogy — itt jöhet az ellenvetés — miért nem inkább boldogítanak minket egykori ambícióink? Hiszen legalább feladatot állítanak elénk, hogy végbevigyük őket! Miért csak fájdalmat táplálnak?

Azért, mert az ambíció mindig több, mint amennyi megvalósulhat belőle.

És itt jön egy általánosabb probléma, mely az ember időbeli létét érinti.

Mégpedig az, hogy a múlt mindig végtelen, legalábbis emberi szem (agy) számára nem belátható, befogható. A befogadás ugyanis pillanatnyi ideig tart, amit befogadna, az pedig egyszerűen több egy pillanatnál. A múltat csak akkor lehetne megérteni, ha egy az egyben újraélnénk az egészet. Ez esetben azonban már nem volna múlt... Ez a paradoxon az idő paradoxona, mely előtt Ágoston szája tátva maradt. Ha feltételezzük, hogy minden pillanatunk egy-egy vágyat hozott létre (hiszen minden pillanatban akarunk valamit, most például ezt a mondatot szeretném befejezni), akkor a vágyaink mindig túl fognak nőni rajtunk. Nincs olyan, hogy "jaj, de jó, ezt már véghezvittem!". Igen, véghezvittem száz vágyból négyet-ötöt. Kilencvenöt meg ott lóg a levegőben, és a lelkiismeretemet terheli.

A múlt azért fájdalom, mert állandó tehertételt ró az ember lelkére. Minden múltbéli pillanat egy-egy cselekvést ígér a jövőnek. Mindet véghezvinni csak akkor lehetne, ha jelenünkből az összes jövőre vonatkozó vágyat kiirtanánk.

Nem is beszélt zagyvaságokat az a Sziddhártha...

14 komment

Címkék: fájdalom gondolkodás idő emlékezés


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr491216408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

crouchy 2009.06.30. 18:16:19

Épp ma találkoztam pár régi osztálytársammal, köztük egy olyannal akit 3 éve nem láttam, és baromira "honvágyam" lett a múltamba. Úgyhogy ez a múlt=fájdalom cím már eleve fura volt nekem, de végülis vannak benne igazságok.
A baj szerintem ott van hogy sok ember jövőbeli önmagát úgy képzeli el mint egy másik embert. Amúgy meg lehet azon keseregni hogy jajde sok tervem volt, és mit valósítottam meg csak minek? Ha jól éreztem magam így is, akkor így votl a jó, ha nem, akkor meg nem keseregni kell hanem megvalósítani a terveim.

pontilyen 2009.06.30. 19:48:56

@crouchy:

Egészen biztos, hogy nem minden viszonyunk a múlthoz fájdalmas. Van egy típusa a jóleső emlékezésnek, igaz, nem zárnám ki, hogy valamiféle fájdalomba ez a típusú emlékezés is át tud csapni (vagy inkább: folyni, alakulni), sőt talán MINDENKÉPPEN át is csap, ha elég sokáig tart.

Egyébként a múlt (ne értsd félre) nem azért fájdalmas, mert rossz volt, sőt ellenkezőleg! A "honvágy a múltba", amit említesz, tkp. csak kezdeti szakasza a fájdalomnak.


"A baj szerintem ott van hogy sok ember jövőbeli önmagát úgy képzeli el mint egy másik embert."

Ezen még gondolkodnom kell...

ehje aser 2009.07.01. 10:09:42

Épp reagálni akartam a Szilágyi opus kapcsán írtakra - ugyanis a könyv cselekménye korántsem csak annyi, hogy egy "átütő" erejű nő megöl egy férfit, s aztán beledobja a kútba -, amikor olvasom a legújabb bejegyzésed, és amint végére értem, ez a sor jutott eszembe: "késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?"

pontilyen 2009.07.01. 10:34:19

@ehje aser:

Pedig de. :-) Vagyis nem sokkal több a regény cselekményváza, ami természetesen semmit sem árul el arról, ami valójában zajlik benne: egy nő (és egy falu...) szenvedéstörténetéről.

A "Bűn és bűnhődés" cselekménye is nagyjából azzal a mondattal ragadható meg, hogy egy fiatalember megöl baltával két idős nőt Szentpéterváron.

ehje aser 2009.07.01. 10:58:49

Pedig nem, még akkor sem, ha te "látszólag kristálytisztán átlátszóan" látod a dolgokat. :°)

Először is, nagyon, de nagyon elfogult vagyok Szilágyi írói, alkotói (!) munkásságával, oly annyira, hogy őt tartom a kortárs magyar irodalom legnagyobb alakjának PONT
Másodszor. A regény cselekményváza - alapja - ott kezdődik el igazából, amikor Ilkát elcsábítja a lelkészjelölt - Amnón-Támár motívum :-) -, meddővé létele - apadó kút - után történtek csak ráadás, hogy ne mondjam kőhullás.

pontilyen 2009.07.01. 11:04:43

@ehje aser:

Szerintem a jó regény attól jó, hogy nagyon, de nagyon sokféleképpen lehet látni és értelmezni.

Mi valószínűleg egészen különbözőképpen értelmeznénk a regényt, és ez a szöveget minősíti pozitívan.

Egyébként beszélgethetünk a regényről, benne vagyok (mi az hogy!), de akkor menjünk át a másik posztba, mert itt offolunk.
:-)

ehje aser 2009.07.01. 11:36:51

Kicsikét még posztolnék itt :-), annak kapcsán, hogy féltételezed, a pillanat vágyat hoz létre, de mi van akkor, ha emléket!? Továbbá. A vágy "realizálódása" (húú, de rosszul hangzik), utolérhetősége a valós önismerettel függ össze. Az igény mértékével.

pontilyen 2009.07.01. 11:46:18

@ehje aser:

De mi az emlék? Biztos vagy benne, hogy létezik olyan emlék, amely nem valamiféle lelkiállapotot ("vágyat") rögzít?

Önismeret: igen. De ki az az "én", akit megismerni szándékozunk? (Nagyjából crouchy általam idézett mondatának elemzésekor is egyelőre eddig a kérdésig jutottam.)

ehje aser 2009.07.01. 11:54:18

Helyes a közelítés, az emlék a lélek játéka, ennek eszköze, játékszere, ismérve az "én". Vagy valami ilyesmi.

ehje aser 2009.07.01. 12:37:28

A Lovas út környékén szoktam találkozni a Koldussal, akit titkon figyelni szoktam, és mindig megrendít az a mindenről lemondás állapota. Csak néz, néz valahová, nem 'kérdez', nem vár 'választ', azt hiszem ez a vágytalanság állapota.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.07.03. 09:47:11

@ehje aser:
"nem 'kérdez', nem vár 'választ', azt hiszem ez a vágytalanság állapota"

Lassan tömegek érkeznek a vágytalanság állapotába, s ezért, bár ellentmondásnak hangzanék, vásárolnak és vásárolnak és ha már eleget vásároltak akkor érzik igazán, hogy még ez ie meg az is kellene és szinte belefulladnak ebbe az öngerjesztő állapotba, mert kölcsönöket vesznek fel, hogy kölcsöneiket visszafizethessék.
Folytos kielégitetlenségi állapotban élnek, vágyaik újabb vágyakat indukálnak, s végül jöhet az általános összeomlás, amikor rájönnek, hogy mindez szart sem ér, nem elég a felhalmozódott adósságok visszafizetéséhez és PONT.
Ilyenkor van, hogy nem kérdez és nem vár választ. Semmi értelme.
A koldus vágytalansága, befejezett, rajta a közöny a " semminek semmi értelme" látszik, persze nem mindegyiken. A "bérkoldusok"

pontilyen 2009.07.03. 11:01:06

@inszeminator:

???

Aki "folytonos kielégítetlenségi állapotban" él, akinek "vágyaik újabb vágyakat indukálnak", az hogy' érkezett volna már el a vágytalanság állapotába?...

Egyszerűen nem értem a hozzászólásodat.

popp · http://koncertblog.com/ 2009.07.05. 10:18:51

@pontilyen: Azt hiszem úgy érti a kolléga, hogy talmi vágyakat kerget igaziak helyett.