HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.12.05. 16:51 pontilyen

Egy rémálom

Ismét egy álmomat szeretném megosztani az olvasóval.

Egy visszatérő (rém)álom "továbbfejlesztett" változatáról van szó.

A rémálom még iskolás koromból datálódik, nagyon egyszerű szüzsé, alighanem mindenki álmodott már hasonlót, pláne minden "jó tanuló". A lényege ennyi: visszakapjuk a dolgozatokat az órán, és teljesen váratlanul rossz jegyet kapok rá. Az érzés: leforrázottság, értetlenség, felháborodás, megalázottság.

Ilyesféle álmaim elég gyakran vannak; megfejtésük nagyon egyszerű. Ilyenkor álmomban mindig a túl nagyra nőtt felettes énem hallatja hangját, hogy valamit nem tökéletesen csinálok, nem vagyok megfelelő, szégyent hozok a nevemre, és így tovább.

A mostani álmom azonban egy kicsit más volt. Annyiban mégpedig, hogy a fókusz, az esemény középpontja nem én voltam, hanem a tanár.

Nehéz pontosan felidézni az álom körülményeit. Talán középiskolás voltam, ennek azonban némileg ellentmond, hogy a beadott munkám afféle "házi dolgozat" volt, egy átlagos középiskolás munkánál összehasonlíthatatlanul igényesebb. Büszke is voltam rá. Tudományos igazságokkal vitatkoztam a dolgozatban, igen alapos munkát végezve, a tanár az előadása folyamán többször is idézett tőlem, ennélfogva teljesen biztos voltam abban, hogy ötöst kapok a dolgozatra.

Amikor azonban a kiosztásra került sor, megkezdődött a rémséges rész. Az én dolgozatom volt az első, melyet a tanár kiemelt. Ezen nem is voltam meglepődve. Tudtam, hogy az enyém a legjobb, és nyilván azért emeli ki. Csakhogy ez nem így volt. Vérfagyasztóan gúnyos hangon elemezte ki a nő (aki egyébként alkatában és hanghordozásában leginkább arra a gimnáziumi némettanárunkra emlékeztetett, aki földrajzot is tanított nekünk németül) a dolgozat hibáit és következetlenségeit. Egyetlen mondatára emlékszem szó szerint: "Itt van nálad toll; itt nincs nálad toll." Nem tudom már, mire vonatkozott ez a mondat, de vérfagyasztó volt. És akkor már láttam is az eredményt: a dolgozat első felére 1-est, a másodikra 2-est adott. Szinte sírnom kellett, annyira el voltam keseredve.

De az álom itt még nem ért véget. A következő jelenet egy tanári szobában zajlott, a szülők (nem az én szüleim; ebből is látszik, mennyire lényegtelen, hogy ki az én) beszélgetnek a tanárnővel. Aki ilyesmit mond nekik: "ne említsék meg a gyerek előtt, amit most mondok: azért adtam neki rossz jegyet, mert ilyen tehetséges tanulóval még sohasem találkoztam praxisomban, és nagyon fontos, hogy ne szálljon el magától, legyen szigorú önmagával, ne elégedjen meg azzal, amit eddig elért..."

Szóval pedagógiai okokból... Fölébredtem, és rengeteget gondolkoztam ezen az álmon. Tényleg az ilyen tanár a jó?

A hatalmát mindenesetre éreztem. Föl sem merülhetett apelláta azzal szemben, amit mond. Nem is lehetett kérdés, hogy hidegvérű tudatossággal teszi, amit tesz. De tényleg? Tényleg az ilyen tanár a jó? Úgy értem: nekem. Nem inkább az ellentétes hatást váltja ki? Letör, elkedvetlenít, megutáltat?

"Ami nem öl meg, az megerősít", mondta Nietzsche. Nem erről volt szó az álomban? Hogy valakivé az ember csak kudarcélmények révén válhat? Hogy ahol nincsen pofáraesés, ott nem is lehetséges előrelépés, fejlődés, nevelődés?

És mennyiben voltam én az a tanár? Nem lehetséges-e, hogy ez az álom nem tanulóként, hanem tanárként szólt rólam? Vagy még inkább: emberként?...

13 komment

Címkék: álom lélek pedagógia szorongások


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr711576150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.06. 11:53:11

A kudarc, mint élmény, előre a legtöbb esetben nem visz. Sokkal gyakrabban okoz felmérhetetlen károkat a lélekben. Egy fontos kérdés: csak nem tanárnak készülsz? ;)

pontilyen 2009.12.06. 11:59:36

@Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa:

Alapvetően én is úgy gondolom, mint te. A leginkább előre vivő élmény a siker, a leküzdött magaslatok tudata.

Mégis mocorog bennem a dialektikus gondolkodás, a kétely; mi van, ha mégsem így van? Kudarcok nélküli élet nincsen, ezt tudjuk. Nem inkább arról ismerszik meg a sikeres ember, hogy nagy kudarcokból is föl tud állni?

A "kudarc" (szégyen stb.) problémája nagyon régóta foglalkoztat. Valószínűleg azért, mert első pillantásra egyáltalán nem tűnik szükségszerűnek a létezése a világban.

Kérdésedre válaszolva: egy éven át tanítottam gimnáziumban. Egyelőre nem készülök arra, hogy folytassam ezt a pályát...
:-)

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.06. 17:33:41

@pontilyen: Érdekes amit mondasz, mert ilyen tekintetben a szükséges rossz mindenképpen az emberi élet velejárója, rossz nélkül értékelni sem tudnánk a jót. De egyúttal szerintem a sikeres ember azért is sikeres, mert az adandó kudarcokból nem csak feláll, hanem ki is kerüli azokat. Tapasztalatból mondom, persze csak saját tapasztalásra hagyatkozhatom, hogy a kudarc nagy sebet okoz, és nem feltétlenül terel rá a helyesebb útra.
Másfelől egy ideális világban nem lenne kudarc, mert ott mindenki úgy cselekedne, ahogy szeretné, hogy vele is tegyenek. Ez persze merész huszárvágással jön ide, de úgy látom, a követendő dolog és elítélendő dolog között az teszi meg a különbséget, hogy egy ideális világban megtörténne-e vagy sem.

pontilyen 2009.12.06. 17:40:02

@Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: "a követendő dolog és elítélendő dolog között az teszi meg a különbséget, hogy egy ideális világban megtörténne-e vagy sem."

Uhh, ez a mondat voltaképpen az idealizmus programmondata lehetne. :-)

Én hosszú ideig abszolút idealista módon gondolkodtam, azaz a fönti mondat szellemében, de egyre inkább azt veszem észre magamon, hogy egyre kevésbé teszek így. Az ideális világ tételezése közben hajlamosak vagyunk elfeledkezni a valódiról, amelyben teszünk/tapasztalunk olyasféle dolgokat is, amik egy ideális világban nem történhetnének meg. Ha túlhajtjuk az idealizmust, oda juthatunk, hogy ezek a dolgok igazából nem is a valóság részei. Márpedig ez egy veszélyes gondolat.

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.07. 11:22:19

@pontilyen: Értelek, és nyilvánvaló, hogy a túlzott idealizmus veszélyes is lehet, bár ki tudja, mi a valóság és mi nem? :)
De a realitás talaján is maradva, számomra Radnóti szavai az utat mutatóak: "Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,hogy más legyen."

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.12.07. 12:03:18

Nem szabad elfelejtened az álom vágybeteljesítő funkcióját! Egyszerre voltál szerintem a diák is és a tanár is. Mind a kettőből a legjobb természetesen. A bölcs, szigorú, az érted haragvó tanár, aki éles elméjével felfedezi a kis zsenit. De szereti őt annyira, hogy félreteszi saját sikerélményét (van-e nagyobb öröm egy tanár életében, mikor egy csiszolatlan gyémántra bukkan, és általa a sikereket ő is átéli), és még a szemét tanár szerepét is fölvállalja. (Személyes nézet: egy tanár, aki megaláz egy diákot, jó nem lehet.)

És te vagy a szóban forgó, soha nem látott tehetség is. Ki ne akarna az lenni? Ki ne álmodna erről legalább egyszer életében? (Pláne, ha idealista!)

Egyébként pedig teljesen egyetértek Esti Kornéllal. A kudarccal kapcsolatban elterjedt mostanában, hogy "jót tesz" az embernek. Szerintem meg nem. Csak elcsüggeszti, elszomorítja és elveszi a hitét. Egyetlen jól kiérdemelt sikerélmény éveket, évtizedeket képes beragyogni. A kudarc jellemformáló hatását vigasznak találták ki a sikertelen emberek. Legalább jó ember vagyok... Pedig ez nem feltétlenül igaz. Célravezetőbb a siker fogalmát személyre szabottan megfogalmazni.

lindalee 2009.12.07. 21:10:49

@Reckl_Amál:
"(Személyes nézet: egy tanár, aki megaláz egy diákot, jó nem lehet.)"

Engem gimnáziumban, az első magyarórák egyikén, nagyon megalázott a magyartanárom (akit ti is ismertek, azt hiszem :) ). Lehet, hogy ez senkinek nem tűnt fel, de nekem nagyon kellemetlen volt. Ezután úgy két évig nagyon nem szerettem magyarórára járni, lógtam is sokat. Csak gimi vége felé kezdtem rájönni arra, hogy nem is olyan rossz tanár/ember, azt hiszem nagyon sokat köszönhetek neki. Előfordulhat, hogy csak rossz napja volt. Minden esetre erre a rossz élményre még most, 13 év elteltével is tisztán emlékszem. Ettől függetlenül jó tanárnak tartom. A tanár is ember, lehet rossz napja.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.12.09. 11:16:46

Ha ugyanarról a személyről beszélünk, akkor el kell, mondjam, hogy egyik legnagyobb hibája volt a diákok cikizése. Nem volt ez súlyos mértékű, és még kevésbé rossz szándékú, az illető mísz természetéből, türelmetlenségéből fakadt.

Érdekes módon én pont fordítva éltem meg a dolgokat: az iskola ideje alatt nagyon jó tanárnak és embernek tartottam, azóta kicsit finomodott a kép. Ma már azt hiszem nagy tehetsége volt a tanításhoz, de a kitartása hamar elfogyott. Emberileg pedig erősen lejáratta magát többször is előttem. Nyáron találkoztam vele véletlenül, nyeglén kérdezgetett, főleg azt firtatta, szoktam-e Pontival találkozni.

Fogalmam sincs, hogy ki vagy, így azt sem tudom, mi lehetett az az esemény. Adsz valami támpontot, amiből rájövök a kilétedre? :-)

lindalee 2009.12.17. 21:05:40

@Reckl_Amál:
Szia Rekl_Amál! Ne haragudj, hogy ilyen sokára válszolok. Érettségi óta csak egyszer találkoztam azzal a bizonyos tanárral, én valóban nem ismerem őt egyáltalán, de teljesen el tudom képzelni róla, amit írsz. Tényleg elég nyegle fazon.

Amiről kitalálhatod, hogy ki is vagyok: egyszer elvittél egy levelet tőlem egy fiúnak :) Hű de titokzatos!
Kíváncsi vagyok, emlékszel-e :)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.12.19. 20:44:02

@lindalee:
Ha német lennél, akkor egyből tudnám, ki vagy?

Sorry, de fogalmam sincs, de még törni fogom a fejem. :)

(Pontit kérdeztem, ő sem tudja.)

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.01.16. 13:57:47

@Reckl_Amál: Muhaha, Tabletta! Bocs, épp nézegetem Lindalee kommentjeit, és eddig jólnevelten nem is kotyogtam bele lezárt történetekbe.
De Herb Athea aka Tabletta... Ez remek. Valamikor rákerestem a nevére: tapsifüles állatokkal kapcsolatos tanácsadásra kapható (ha jól sejtem, a kezdő kisállattartóknak van, önkéntes alapon: ha van kérdésed, legyen valaki a közelben, akire biztos számíthatsz - igazából rokonszenves iniciatíva, de akkor is vicces).