HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.08.09. 18:33 pontilyen

A szorongásos álom

Szóba került egyszer egy beszélgetésben, hogy vannak-e rémálmaim. Meg kellett mondanom, hogy nem emlékszem az utóbbi évekből egyetlen rémálmomra sem. Gyerekkoromban bizonyára voltak, de őket — csekély kivételtől eltekintve — kimosta agyamból az idő.

Ám hogy nincsenek rémálmaim, az nem jelenti azt, hogy ne lennének kellemetlen, kínos, rossz ízű álmaim. Olyanok, amelyeket nehéz átélni. Szorongásos álmoknak nevezem őket.

Ma éjjel volt egy olyan álmom, amelyik maga volt a szorongásos álmaim prototípusa; összezsúfolt magában mindent, ami világban benne létemet kellemetlenné, kínossá, rossz ízűvé teszi, olyan sűrítetten adagolva a kínt, hogy arra bizonyára csak egy műalkotás képes.

Ott kezdődött az egész, hogy egy egyetemi órára indultam a Múzeum körútra. Úgy számítottam azonban, hogy előtte még be tudok ugrani az Ajtósira (az Ajtósi Dürer soron levő egyetemi campusra) elintézni valamilyen ügyet. Vagyis először oda vettem az utam. [Aki volt már ELTE-s bölcsészhallgató, az tudja, hogy ez az ingázás a Múzeum körút és az Ajtósi között egyetemi életünk mindennapjaihoz tartozott.]

Valahogy metróval mentem. Álmomban az Ajtósi pontosan egy metróállomásnál volt. Ahogy kiszálltam a metrókocsiból, egy magas épületben találtam magam, méghozzá annak 12. emeletén. Ez meglehetősen frusztrált, mert tudtam, hogy elvégzendő teendőmhöz le kell mennem a földszintre, aztán ki az udvarra. Lift nem volt, vagy nem akartam használni. Megnéztem a lépcsőházat. Szép széles lépcsőház volt. De ahogy le akartam tekinteni, valóságos szívbaj jött rám: hiányzott a korlát a legfölső szinten. Csoda, hogy le nem zuhantam.

Lesétáltam a tizenkét emeletet, ekkor még nem éreztem magam különösebben rosszul. Szóba elegyedtem néhány egyetemi ismerősömmel. Mondtam nekik, hogy mi járatban vagyok. Valamelyikük fölajánlotta, hogy elkísér. Elmentünk a kis épülethez, ahol az "ügyemet" el akartam intézni. Ekkor derült ki, hogy az elintézéshez már előre be kellett volna szereznem valami kis füzetet, amelynek segítségével be tudtam volna jelentkezni. Az épület egyébként zárva volt. Nagyon kínos volt. Ismerősöm (emlékeim szerint egy lány) neheztelve nézett rám, hogy ezt igazán tudnom kellett volna. Igazat adtam neki.

Ránéztem az órámra: óra negyven volt.

Kérem olvasómat, értse meg: nálam ez a szorongások legiszonyúbbika. Ez: vagyis az, hogy el fogok késni. Ez a rémálmom, az elkésés.

Az óra negyven azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel nem érek át egészig a MÚK-ra. Van húsz percem, azalatt ki kell érnem a 7-es buszhoz, megvárni, amíg megjön, végigdöcögni a Rákóczi úton, a dugóban (belémvillant, hogy csúcsforgalom van, megy le a nap, és egészen biztosan dugó lesz), és ez már eleve biztossá teszi, hogy elkésem. Félkor már a megállóban kéne állnom, hogy nyugodt legyek.

Hát akkor induljunk. Hozzácsapódtam egy többé-kevésbé ismerősökből álló kisebb társasághoz, szintén évfolyamtársaim lehettek, szintén a 7-es buszhoz igyekeztek. Egyszerre észrevettem, hogy mennyire melegem van. A tavaszi(as) idő ellenére télikabát volt rajtam, melyet gyorsan le is vettem, és hónom alá kaptam. Még pulóverben is melegem volt. A hónom alá kapott kabát miatt még kellemetlenebbül éreztem magam; mint egy fölmálházott teve. Hátamon hátizsák, kezemben egy nehéz szatyrot lóbáltam (nem tudom, mi lehetett benne).

Rossz volt kimelegedve, fölmálházva sietni, úgy, hogy közben tudtam, hogy nincs mit tenni: el fogok késni.

De volt még egy rossz. Szóba elegyedtem a mellettem lépdelőkkel, akik közölték, hogy a tanév már régesrég elkezdődött. Ez nagyon megdöbbentett, mert azt hittem, ez lesz az első óra, amire most megyek. Nem, nem, szó sincs róla, már több hete tartanak az előadások, szemináriumok, közölték. Le voltam forrázva.

Nem a Cházár András utcán mentünk, ahogy szoktunk, de nem is a Zichy Gézán, hanem a kettő között. Egy olyan utcán tehát, ahol még szó szerint életemben nem jártam. [Utólag megnéztem a térképen: valószínűleg a Szabó József utca lehetett, de annál sokkal hosszabb, sétányszerű utca volt.]

Sétányszerű utca volt, mint egy erdei ösvény. Hatalmas fák közt vitt az út, valóságos idilli délutáni sétának tűnt az egész. A nap fénye is kellemesen megszűrve érkezett, lábunk alatt gazdag aljnövényzet honolt. A fákon valamilyen gyümölcs termett. Pirosas, kerek gyümölcs, nem tudtam megállapítani, hogy barack vagy alma-e. Előreszaladtam, és megpróbáltam leverni egy-kettőt a fákról. Le is pottyant néhány. Kezembe vettem a kerek gyümölcsöt, és megállapítottam, hogy alma. De olyan keményhúsú alma volt, amely kívül meglöttyedt. Belenyomtam az ujjam, és benyomódott; undorító volt.

Közben mögöttem az ismerősök jókedvükben dobálózni kezdtek.

És ekkor, még nem értem ki az utca végére, ahol buszokkal várt a Thököly út, amikor megrázott a felismerés: nincs nálam a kabátom. Valahol útközben elhagyhattam. És már sötédetett.

Semmiképpen sem akartam visszafordulni. Az óráról nem késhetek el még jobban. Már így is rettenetes késésben vagyok. Mit tehetek? Nem fordulok vissza, elmegyek a buszmegállóig.

Aztán, ahogy megérkeztem a buszmegállóba, eszembe ötlött a mentő ötlet. Megkérem ismerőseimet a szívességre, hogy menjenek vissza ők, és keressék meg a kabátomat, aztán juttassák el valahogy hozzám, én most nem érek rá, nagyon sietek. Mindegy, hogy hol adják vissza, nekem tök mindegy, elmegyek érte, csak most nem érek rá, muszáj elmennem a következő busszal.

Elmondtam ezt az ismerőseimnek, akik kérésemet hallva elcsodálkoztak, egymásra néztek, és röhögni kezdtek. És röhögve, mulatva, jókedvűen visszafordultak a kabátomért.

Nekem meg eszembe jutott, hogy egyikőjüknek sem tudom a mobilszámát, hogy fölhívjam őket, hol találkozzunk, ha megtalálták.

8 komment

Címkék: álom szorongások


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr202209228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ljosecska 2010.08.10. 00:53:47

A szorongásos álmok a legrosszabbak, szinte visszasírom a gyermekkori klasszikus rémálmokat boszorkányokkal, támadó farkasokkal meg szörnyekkel.

A mostaniakban az a legrosszabb, hogy teljesen alaktalanok, képtelen vagyok még annyira is megfogni, hogy szavakba öntsem, nincs az eseményeknek egy főbb szála. (Ritkán viszont akad, de akkor elmesélve legtöbbször nevetséges az egész, ismerősök szoktak rajta nagyon jól szórakozni, és visszatekintve tényleg mulatságosak, de akkor rettentő szörnyűnek tűnnek.)

A fent vázolt álom nagyon összetett, rendkívül sok jelkép bukkan fel benne, egy hozzáértő bizonyára nagy örömét lelné benne. (A hiányzó korlátos jelenet nagyon rémisztő.)

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.08.10. 07:31:33

Együtt érzek veled. Néha nekem is olyan álmaim vannak, hogy nem tudom őket megfogni, nem tudom elmondani miről szólt, mi történt benne, csak annyit tudok hogy borzasztóan nyomasztó és elborzasztó volt.
Van hogy fél napom is rámegy, míg összeszedem magam belőle.

pontilyen 2010.08.10. 13:28:26

@ljosecska:

Igen, sok álom sokkal alaktalanabb a posztbélinél, vagy lehet, hogy egyszerűen csak elfelejtjük az alakját. Azért is írtam le ezt a mostanit, mert ritkán van ilyen jó lehetőség megragadni szinte elejétől végig egy ilyen jó kis, méretes szorongásos álmot.

Valóban tele van jelképekkel, ezért is tettem közkinccsé. Kíváncsi lennék, hogy mit mond egy "álomszakértő" a korlátra, az ösvényre, az álomra, a kabátra és a többire. (Persze nekem is vannak ötleteim.)

@Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa:

Igen, valóban erős hatása tud lenni egy-egy ilyen álomnak, akár megfogható, akár nem az. Van Babitsnak egy verssora erről (?): "Súlyos álmok iszapával bús lelked nem lenne sáros." Nagyon kifejező az érzésre.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2010.08.11. 21:54:09

Ajaj, nagyon ismerős. Az én álmaimban nem is csak a korlát szokott hiányozni, hanem maga a lépcső szokott elfogyni, és akkor ugrani vagy valahogy csúszni kell, vagy lezuhanok.....:-). Van aztán egy visszatérő rémálmom: már rég lediplomáztam, de valahogy kiderül, hogy valami oktatási rendszerbeli hiba miatt nem érettségiztem le, ezért vissza kell menni felnőtt fejjel a régi gimibe érettségizni :-)). A másik: angoltanár vagyok, és későn jut eszembe, hogy elfeledkeztem egy (vagy több) óráról, várt rám a csoportom, de hiába...

ljosecska 2010.08.12. 00:01:36

Úgy tűnik, hatott rám a cikk, a múlt éjszaka álmomban én is az egyetemen jártam, nem volt rajtam cipő, valahol elhagytam, a folyosókon bóklászva keresgéltem. De egyszer csak felötlött bennem, hogy ez nem lehet valóság, álmodom.
Akkor megpróbáltam cipőt szuggerálni a lábamra, ami kis időre sikerült is, de aztán újból eltűnt, kereshettem tovább, végül megtaláltam.
Utána a tömegközlekedéssel akadt gondom, átépítették a villamospályákat ráadásul olyan helyre kellett mennem, ahol még sosem jártam.
Ez egészen jól körülhatárolható álom volt és csak közepesen borzasztó.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2010.08.12. 11:31:23

Érdekes kérdés, hogy miért vannak időnként szinte mindenkinek ilyen típusú (nem sikerülős, eltévedős, lekésős, egyszóval szorongató) álmai, amelyek ennyire meglepően hasonló sémákra épülnek.

pontilyen 2010.08.12. 13:30:45

@sleeping dancer:

Szerintem ennek egyszerű az oka: az életünk is ilyen. Állandó megfeleléskényszer alatt élünk, és ez az élmény leszivárog a tudattalanunkba, ahonnan álom közben felszínre tör.

A "meglepően hasonló sémák" az életünk sémái. Utcákon és épületekben járunk, vannak időpontok, amelyekhez igazodnunk kell stb. Érdekes lenne megfigyelni/megkérdezni, hogy mondjuk egy másik kultúrkörben élő ember miket álmodik. Van egy olyan érzésem, hogy nála másféle sémák jönnének elő. :-)