HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2011.09.24. 13:48 pontilyen

Csakis a boldogságról

1.

Olyan régen írtam ide, hogy már nem is emlékszem, hogyan kell ide írni. Hogy itt mi a stílus. Az előbb megnéztem az egyik posztom kezdetét, és undorodtam tőle, mármint a nyelvezetemtől. Időről időre utolér minket (engem) az undor. Az undor oka a vágy, hogy kibújjunk magunkból. Miért ne lehetne másképpen élni? Miért ne lehetne másképpen írni? Miért ne lehetne egy másik ember lenni? Hogy mennyire hatalmasak a lehetőségeink, azt csak akkor értjük meg igazán, ha elfog minket a pánikszerű téboly (vagy tébolyszerű pánik), belegondolva, hogy mennyire rövid az élet, a létezés, és hogy egyetlen egyszer történik meg, és kb. 70 év után vége van, egyszer és mindenkorra. Ebben a kb. hetven évben ugyanis mégiscsak le tudjuk élni mindenkinek az életét, pár milliárd évre vissza és előre menőleg. Ez az oka annak, hogy amikor belenézünk egy ember arcába, ezermilliárd életet látunk egyszerre, és mégis valami összetéveszthetetlenül egyedit.

2.

Úgy döntöttem, hogy írok egy-két szót a boldogságról. Valaki úgy dönt, hogy gazember lesz, én meg így. Micsoda végtelen lehetőségek tárháza az élet!

3.

Könyvesboltban vagy könyvtárban járva gyakran merengek azon, hogy cím, témaválasztás, témamegragadás, azaz végsősoron a legelső és legfontosabb szellemi impulzus szempontjából melyek a jó könyvek. Legutóbb megfogalmaztam magamnak valamit: azok a jó könyvek, amelyek a legvalóságosabb valóságról szólnak, de annak addig ki nem mondott részleteiről beszélnek. Például: milyen egy szülői ház, egy iskola, egy falu, egy nagyváros, egy panellakótelep. De nem arról kell írni, amit mindenki lát, hanem arról az alternatív valóságról, amelyet csak egyetlen tudat látott. Kulcsfontosságú, hogy ez valóságos legyen, még ha természetesen képzeletbeli valóság is. Csak és kizárólag a valóság érdekes, szép és izgalmas.

4.

Ottlik szerint Kosztolányi titka ez: képes volt a boldogságról írni. Pontosan. Talán még Tolsztoj volt ilyen. Meg Ottlik.

5.

Ha boldogság, akkor idill. Mindig, mindenütt az idillt kerestem. Az idillről kiérlelt, rendkívül régóta forgatott, átgondolt, ezer oldalról próbára tett nézeteim vannak. Az idill leglényege a törékenység. Ezért lábad könnybe a szemem, valahányszor szembesülök vele; egyetlen pillanat alatt átérzem, hogy mennyire múlékony, véletlenszerű, bámulatos, szóval hogy mennyire hálát kell adni a Teremtőnek, hogy láthatom.

6.

De ez is érdekes. Nyári délelőtt, szikrázó napsütés. A szemben levő panelház erkélyén nyugágy, törülköző, napolaj és napernyő. Bömböl a rádió, béke van. Nyár. Idill. De nem én élem át. És az se, akié a lakás, mert honnan tudnám, hogy neki ez idill-e. Az idill mégis van. Hol?

7.

Ortega y Gasset egyik gondolata már hónapok óta folyton eszembe jut, hihetetlenül találó. Az élet vibrálását az adja, hogy sohasem tudhatjuk pontosan, hogy a következő pillanatban mi fog történni. A "vibrálás" a találó. A lehetőségeknek ez a vibrálása, kötetlensége — nem ez éppen a boldogság?

8.

Visszatérek a 3. ponthoz. Minden élet mögött húzódik egy (vagy sok, de ez mindegy) másik. A rejtély. Hihetetlen, fantasztikus képzelgések varázsbirodalma. A jó könyvek tehát erről a birodalomról szólnak. A jó könyvek tehát mindig a valóságról szólnak.

9.

Jó játék: emlékek gyűjtése szabad asszociáció útján. Legalább ezer emlékkép összegyűlik, és egyiknek sincs semmi köze egymáshoz. Csak annyi, hogy mindegyik velünk történt. Tehát mi, emlékezők, megmerülünk a végtelenség óceánjában. Ez is egy formája a boldogságnak.

10.

Írni, írni, írni, leírni mindent.

4 komment

Címkék: gondolatok boldogság


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr203252993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2011.09.25. 07:31:06

Hát ez egy nagyon szép és jó írás.

Az 1. ponthoz és a stílushoz: most mintha a szokottnál töprengőbb lennél, és kevésbé törekednél meglepő lenni, mint általában, de ez lehet, hogy csak az én képzelgésem.

A 3. és 8. pontban benne van egy művészetdefiníció is.

5. és 6. Én is ismerem ezt az érzést, a könnybe lábadással együtt. Egyébként lehet, hogy ilyenkor saját magunkat siratjuk.

9. Ez nagyon jó ötlet! lehet, hogy kipróbálom, hogyan működik, működik-e. Te már próbáltad?

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2011.09.25. 07:52:46

technikai kérdés: Az előző hozzászólásom nekem valahogy nem jelenik meg, csak jobbra fönt. Nem tudom, elveszett-e.

pontilyen 2011.09.25. 10:28:59

@sleeping dancer:

Igen, látszik a kommented, köszi!

Lehet valami abban, hogy töprengőbb; talán pont azért undorodom néha a stílusomtól, mert úgy érzem, hogy _túl nagyot_, túl provokatívat mondok. Alázattal szeretnék viseltetni a témák iránt, melyek foglalkoztatnak, de a nagyotmondás ezt ellehetetleníti.

Igen, igen, szerintem is benne van, hogy magunkat siratjuk (5., 6.). Ez akkor is igaz, amikor valami nagyon jó dolog történik velem. Egy pillanatig örülök, aztán elszomorodom/elérzékenyülök, mert érzem, hogy ez csak valami átmeneti, kegyelemszerű állapot.

Igen, a 9-est sokszor játszom. Egyébként Kosztolányi is tett így az 1914 című versében (legalábbis én azt a verset egy ilyen játéknak fogom föl)! mek.oszk.hu/00700/00753/html/vers1001.htm#22

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2011.09.26. 10:47:40

Fájdalmasan gyönyörű ez a Kosztolányi-vers.