Nem tudom, hogy ez itt egy lelkizős "női", vagy egy a világ problémáira biztos megoldást kínáló "férfi" blog-e. Talán egyik sem, talán mindkettő. Igyekszem magamat adni.
Ám ha magamat adom, akkor be kell vallanom, hogy van egy igazán furcsa szenvedélyem: gyerekkorom óta nagyon érdekelnek a stadionok. Szerintem korunk legcsodálatosabb épületei ők. Nem pusztán azért vannak ugyanis, hogy bizonyos hasznos (pl. kereskedelmi, üzleti, lakhatási stb.) célokat szolgáljanak; hanem (amellett, hogy persze hasznos célokat is szolgálnak) egy egész estét betöltő élménynek adnak teret. Magyarán: helyszínei az élet legfényesebb pillanatainak. Magyarán: szentélyek.
Amikor nézni kezdek egy focimeccset, mindig először a stadiont próbálom megfigyelni. Nagy-e, kicsi-e, tele van-e, őrültek-e a szurkolók, őrjítő-e a hangulat. Szerintem a foci lényege voltaképpen nem is a pályán érhető tetten, hanem a lelátón. Olyan nincs, hogy "közönség nélküli" foci. Az egy másik sportág. Azt úgy nevezném el: huszonkét játékossal játszott, gólokért folyó, lábbal működtetett gyepsakk. Minden focirajongó tudja, hogy a foci az nem gyepsakk. Az foci. A stadion miatt.
Ha nagyon egyszerűsítő akarok lenni (és hát lehetek-e itt másmilyen), akkor ugyebár kétféle stadiontípust különíthetek el: azt, ahol van atlétikai pálya, és azt, ahol nincsen. Ez utóbbinak különös varázst ad, hogy a közönség ott pár méterről már közvetlenül a kapus (és a többi játékos) fülébe ordíthat. Az összes angol stadion ez utóbbi kategóriába tartozik, természetesen. Ám ma már (értsd: az utóbbi húsz-harminc évben) futballcélokra gyakorlatilag nem is építenek másmilyet.
Valójában azonban mindegyik stadion egyedi világ. A Nou Camp hangulatát még képernyőn át is lehetetlenség összetéveszteni az Allianz Arenáéval; az Anfield Roadét a San Siroéval; a Bernabeuét a Wembley-ével. A stadion gyönyörűsége (aurája) már messze az épülettől érezhető. Az újabbakról persze már hiányoznak a tekintélyt parancsoló póznák, melyeken a világítótestek pompáznak, és amelyek már több kilométer (!) távolságból láthatók; ezt a hiányosságot azonban különféle egyedi módokon hidalják át az építészek. Az új Wembley tetején például egy olyan világító ív feszül, mely szinte egész Londonból látható.
Mindannyiunk nagy bánata lehet, hogy az átlagmagyar kimarad abból az élményből, amelyet egy igazi stadion adhat. Nem volt ez mindig így. A magyarországi stadionok nagyjából a hetvenes évekig hasonlóan néztek ki, mint a legjobb európai pályák. De amíg tőlünk nyugatra (és lassan már elmondhatjuk: keletre is...) azóta nagyon-nagyon sok minden átalakult, és az akkori építményeket többször korszerűsítették, addig nálunk minden inkább csak pusztult. Meggyőződésem szerint óriási kár ez. A jó stadion színvonalas szórakozást, és mindenekelőtt: közösségi élményt kínál. Talán nem is olyan meredek gondolat mostani magyarországi alapélményünket, azaz: a gyűlölködés légkörét a közösségi élmények hiányára visszavezetni. Lehetetlen nem belátni, hogy az eredményes foci közvetve (is) hatalmas gazdasági hajtóerőt jelent.
És akkor még szót sem szóltam arról, hogy persze egy stadionban nem csak focizni lehet. A legkorszerűbb pályák már tudatosan multifunkcionálisak. A legjobb példa a Schalke 04 gelsenkircheni csodaépítménye, melynek gyepét egy gombnyomásra ki lehet gördíteni a játéktérről, hogy aztán a megmaradt területen úgy lehessen (például) koncertet adni (például) pénteken, hogy másnapra ismét tökéletes gyep várhassa a focistákat. És az eső sem gond: megint csak egy gombnyomás, és hipp-hopp be van fedve az egész játéktér (is).
Van-e méltóbb folytatása a középkor és gótika templomépítészetének, mint korunk stadionépítészete? Van-e jobb szimbóluma a gazdagságnak, mint például az újjáépített Wembley vagy a gelsenkircheni AufSchalke Arena? Van-e szebb, mint egy stadion?
(Ja igen, hogy kicsit énközpontú legyek: ezt az írást a http://stadionwelt.de oldal böngészése ihlette, amely természetesen kedvenc weboldalaim közé tartozik.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp 2008.09.20. 03:36:54
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.09.20. 09:58:06
pontilyen 2008.09.20. 19:55:38
Igen, mert a stadionokban megszűnnek a politikai ellentétek. Olyan emberek tudnak együtt szurkolni egy csapat sikeréért, akik talán mindenben, de mindenben különböznek egymástól. Szerintem ez fantasztikus dolog.
Én sajnos nagyon kevésszer voltam jelen stadionban, de olyankor mindig pont ez kapott meg a leginkább. Én, az okostojás bölcsész együtt tudok lenni a legrozzantabb kocsmatöltelékekkel, és semmiféle különbség nincs köztünk. Igazi karneváli élmény, leírhatatlan.
bs395:
A szerverterem is kínál ilyen közösségi élményt? :-)
Félkarú Rabló · http://www.felkarurablo.blogspot.com 2008.09.20. 21:16:42
popp · http://koncertblog.com/ 2008.09.21. 00:13:42
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.09.21. 12:37:28
hölgyválasz · http://holgyi.freeblog.hu 2008.09.21. 13:00:10
Kedvelem az írásaidat.
Érdekesek.
Mint ez is.
A képek is klasszak.
És mennyire igaz! Milyen árulkodó egy ország építészete, a /köz/épületek, létesítmények állapota...
A pekingi stadiont szándékosan nem említetted?/én speciel az atlétikát jobban favorizálom, mint a focit/
Azért az a "madárfészek" sem volt kutya!
Még az Olimpia előtt vetítettek egy dok. filmet az NG-n, ahol a tervezési és kivitelezési folyamatokat mutatták be, baromi érdekes volt!
Persze a kínaiak e megfelelésben külön kategória,/ kapacitásuk volt bőven / zárt világuk csak résnyire nyílt meg a világjátékokkal, náluk ez a ragyogó teljesítmény nem feltétlen ad objektív képet helyzetükről, az viszont tudható, hogy gazda/g/ságuk is viszonylagos.
A Stadionjuk viszont világszínvonalú volt, akármennyire is...! A többi csoda létesítménnyel együtt, nos, a közösségi élményt kb. ők élhették át elsőnek, amikor mondjuk kirendeltek az építkezésekre 1-1 millió embört, 1-1 millió lapáttal, oszt tessék, lehet nekifogni!:)))
De nem ám úgy, hogy a fele csak a nyelet támasztja és eltűnődik, milyen serény is a másik 500 ezer !:)))
pontilyen 2008.09.21. 13:14:19
Azt a részt pont nem láttam, csak a Vízikockáról (az uszodáról) szólót. De a lényeg ott is ugyanaz volt: brilliáns tervezés és lenyűgöző összehangoltság szükségeltetik, amíg létrejön egy olyan építmény, amilyen a fönti képeken is látható. Vagyis igen, voltaképpen már a tervezésnél megkezdődik a "közösségi élmény".
:-)
Nagyon-nagyon sokféle stadion van, igaz! Én mondjuk főleg a focira fókuszálom a figyelmemet. Egy atlétikai verseny hangulata azért egy kicsit másmilyen, bár az is érdekes lehet belülről. Emlékszem a budapesti EB-re. Csak tévéről néztem, de már az hátborzongató volt, ahogy láttam a hosszútávfutókat a Stefánia úton meg a méltó pompába öltözködő Népstadiont. Nagyon hiányzik az ilyesmi a magyar emberek életéből.
román patkány 2008.09.22. 11:03:29
A katedrálisokról jutott eszembe, hogy ezeket "csak úgy" építették. Nem volt szigorúan vett funkcionalitásuk, mint a mai épületeknek, mégis egy-egy közösség nagy teljesítménye volt a város főterén álló katedrális (évtizedeken át építették őket). Csak amiatt a spirituális tartalom miatt, amit az épület jelképezett.
Manapság a felhőkarcolók is ilyen jelképpel bíró épületek, valamint Mo-n a parlament is ilyen. A legspirituálisabbak viszont valóban a stadionok, mert a sportesemény maradt talán az utolsó jelképes élmény (majdnem azt írtam, vallás) a társadalmunkban, aminek széles tömegek hódolnak, és amit mindenki a magáénak érez (a felhőkarcolókkal és a parlamenttel ellentétben).
pontilyen 2008.09.22. 18:09:58
Az, hogy a sport (olyan, mint a) vallás, szerintem azért különösen találó gondolat, mert megérteti (vagy: jobban megérteti) velünk, milyen volt régen a vallás sokaknak. Mert ha olyan volt, amilyen most a foci, akkor nem nehéz megérteni hatalmas vonzerejét.
Ebből a vonzerőből valamennyi persze a mai templomokban is átérezhető. Templomból én még sohasem távoztam meghatottság nélkül. Ám a stadionban ehhez még olyasmi is járul, ami másutt már nem található meg: az önfeledt föloldódás egy tömegben, egy játék szellemében.
mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2008.09.22. 18:37:48
Meg tömve vagyunk velük, mármint a plázákkal. Régebb hallottam statisztikákat és világelsők között emlegettek, mint a rákban, taxisokban, kutyákban.
Amúgy én tényleg egy jókedvű gyerek vagyok!
Kedvenc stadionom a Marassi. Összehozza Angliát (lelátó kapu mögötti része) és Olaszországot (bástyák). Nyilván szép.
pontilyen 2008.09.23. 14:16:38
hölgyválasz · http://holgyi.freeblog.hu 2008.09.24. 09:09:05
És igazad van Pontilyen, az inkább elszigetel, mintsem bármilyen közösségi érzést nyújtana...
Sőt! Megkockáztatom, gyakran még frusztráló is, ami egy stadioni hangulatról soha nem mondható el.
Az új poszthoz később.
Üdv, viszlát.
geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2017.03.08. 14:51:02
Azóta lettek Magyarországon is csodás új stadionok.Csak hát a jónép ennek sem örül.Mert hát igaz, ami igaz, a magyar foci erősen kettős megítélésű.A válogatott népszerű, sok meccset kétszer is meg kellene rendezni, hogy mindenki kijuthasson megnézni.Viszont a klubcsapatok meccseire a bohócliga fordulóira gyakorlatilag a kutya sem kíváncsi.
Illetve a stadionokra szánt pénz valszeg télleg jobb helyen volna máshol, egészségügy, oktatás, infrastruktúrák fejlesztése, stb. Szóval nehéz egy helyzet ez...