HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2012.07.21. 22:43 pontilyen

Találkozás egy régi osztálytárssal

Hazalátogatott egy hétre az egyik osztálytársam, aki jelenleg Norvégiában él. Sikerült a sűrű programjába (és sűrű programomba)  beiktatnunk egy közös délutánt, estét, melyet együtt töltöttünk. Mindig jóban voltunk, az egyetemet is együtt jártuk végig, sokat tanultunk együtt, sokat beszélgettünk, jártunk ide-oda, de már jó egy éve nem is láttuk egymást. Kicsit tartottam tehát attól, hogy a régi kötelék végképp szétszakadt; annyira elkülönült a sorsunk, hogy már egyáltalán nem is fogjuk megérteni a másikat. Szerencsére nem így volt. Épp ellenkezőleg. Ugyanott folytattuk a társalgásainkat, ahol annak idején abbahagytuk. Semmi feszengés, nyugtalanság, szókeresés. Mindent azonnal értettünk, amit a másik mond. Mindent azonnal megértettünk, amit mondani akartunk.

Valamiben viszont nem értettem egyet vele. Azt állította, hogy (persze előnyömre) megváltoztam. Sokkal érettebb, önállóbb, magabiztosabb vagyok, mint voltam. Beálltam a munka világának kötelékébe, pénzt keresek, segítem a családomat, nem vagyok olyan magatehetetlen (ezt a szót használta: gyámoltalan), amilyennek korábban olykor tűntem. Értettem persze, hogy mire érti ezt. Valóban másmilyennek tűnök, mint korábban. És igaza van József Attilának:

És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.

Csakhogy az elpergő valóság akkor is létezik, ha nem feltétlenül marad meg. Nem változtam meg. Mindig ugyanilyen voltam. Az élethelyzetek változnak, nem én.

Amikor ez a gondolat eszembe jutott, arra gondoltam, hogy ezt kifejthetném részletesebben is, és hát hol másutt, mint a blogomon. Ez a blog nem szűnt meg, csak némileg lelassult a tempója. Mintegy fordított arányban az életemmel.

És most itt vagyok, hogy kifejtsem.

Hogyan értem azt, hogy nem változtam?

A dolgok változnak meg körülöttünk. Hogy milyennek tűnik az ember, az két alapvető összetevő függvénye: az egyik összetevő az, amit magunkkal hozunk; amilyenek vagyunk. Aki jóságos, az mindig olyan is marad. Aki gonosz, az mindenütt gonosz. Aki félénk, az mindig is félénk lesz. Talán emberanyagnak lehetne nevezni ezt az összetevőt, a valóság látszatának ezt a rétegét. A másik réteg a viszonyok, a helyzetek sokféleségéből adódik. Az adott emberanyag adott módon felel e helyzetekre. (Talán ezért van, hogy újabban mind a filozófiában, mind az emberrel foglalkozó tudományokban egyre kevésbé érdeklődnek maga az ember iránt, és a figyelem középpontjában sokkal inkább azok a tárgyak, dolgok, médiumok, feltételrendszerek állnak, amelyek az embert megmutatják az értelmezőnek.)

Azért tűntem gyámoltalannak, mert nem lehettem volna másmilyen. És most azért tűnök talpraesettebbnek, mert most megint csak nem lehetek másmilyen.

Éppen ezért számomra immár nyilvánvaló, hogy amennyiben önmagamat próbálom keresni, azaz azt a bizonyos említett emberanyagot, amelyikből fölépülök, akkor ez a talpraesettség/gyámoltalanság dimenzió nem igazít el, hogy megtaláljam. Nem fontos, nem ez teszi ki lényem lényegét. Persze van-e ilyen lényeg?

Tényleg, van-e?

Erős meggyőződésem, hogy van; és talán pont azért, mert elég sokáig mentem annak végiggondolásában, hogy milyen lenne a világ (a "látszat"), ha nem lenne a benne levő összetevőknek belső lényegük. Ezzel együtt alighanem ugyanúgy eldönthetetlen kérdés ez, mint a szolipszizmusé.

Talán mondok egy példát, hogy megragadhatóbbá tegyem ezt a túlságosan elvont gondolatmenetet. Az utóbbi hetekben ébredtem rá, hogy mennyire szeretem az ABBA zenéjét. Ezerszer hallottam korábban is a számaikat, véletlenül, innen-onnan, partikon, bulikon, rádióból. Soha nem tudatosult, hogy melyik szám az övék, így nem is azonosítottam be őket, bár néhány dalt nyilván ismertem tőlük. Most úgy hozta az élet, illetve a különböző médiumok fejlődése, hogy könnyebben el lehet érni ezeket a számokat. Az ember bepötyögi a youtube-on, és végighallgathat bármit. És így már persze tudatosult a tetszés. Csakhogy ez a tetszés nem most, nem ebben a pár hétben jött létre, hanem nagyon sokkal korábban. Mondhatni: ez az együttes végigkísérte az életemet, gyakorlatilag egészen kisgyerekkoromtól fogva. A látszat az, hogy most kezdtem megszeretni őket, de ez csak a látszat. És hány ilyen elrejtett, elpergő valóságelemből áll össze az élet? Hány ilyen elpergő valóságelem bukik még majd elő, és válik láthatóvá, ahogyan a különböző élethelyzetek felszínre lökik? Úgy gondolom, nagyon sok.

Igaz, kétségtelen, ítélni csak a látszat alapján lehet és szabad. Másképpen szólva: megítélni csak a látszatot szabad.

Az emberek közti viszonyokat azonban - szerencsére - nem pusztán az ítéletalkotás nyelvjátéka mozgatja. Ha ítélkezni csak a látszat fölött szabad is, szeretni vagy érteni olyasmiket is lehet, amiket - jól - csak a szívével lát az ember.

16 komment

Címkék: én filozófia szeretet


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr954670120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2012.07.22. 04:02:15

Arra gondoltam nemrégiben, ha most találkoznék valakivel, aki 20 éve ismert, azt mondaná, mennyire visszaváltoztam a 20 évvel ezelőtti önmagammá. Csak sajnos akkor még nem ismert senki sem... (És ez egy igen fontos eleme azoknak az időknek.) Mostanában úgy tűnik, eléggé olyan vagyok mégis, amilyennek 20 éve gondoltam magam. :)
Talán, mert hasonlóan egyedül érzem most magam, mint akkor. Két alapvető különbség van azért.

Az egyik a tapasztalat. Akkor még csak gondoltam, ma már tudom, hogy mindig egyedül fogom magam érezni bizonyos értelemben. Mostanában kényszerülök feladni valamit, amiért hosszú-hosszú időn keresztül küzdöttem; ami ennek ellentmondani látszott.
Igenis van sorsa az embernek, ami talán pont a posztban említett emberanyagban manifesztálódik. (Mielőtt még valami hókuszpókuszra gondolnál; nem bolondultam meg. :) )

Másrészt nem vagyok egyedül. Jókora pofátlanság lenne pont neked ilyet mondani. Amit az elmúlt idők alatt tanultam, hogy körül kell nézni, mert mindenütt vannak emberek.

Ami meg a Lényeget illeti, az húsz éve is meg most is ugyanaz: nem bánom igazán ezt az egyedüllétet. Mert ezzel a lelki alkattal (emberanyaggal) együtt jár egy gyakorlatilag kiapadhatatlan örömforrás: az ember mindenkit, aki jó, bónusznak tekint. De el kellett telnie 20 évnek ahhoz, hogy erre rájöjjek.

Ideteszek neked egy szerintem kevésbé ismert ABBA-számot, ami nekem viszont nagy kedvencem. Már nem annyira aktuális, de ennek a szövege is minden egyszerűsége mellett érdekes:

www.youtube.com/watch?v=iJ90ZqH0PWI

pontilyen 2012.07.22. 10:16:20

@Reckl_Amál:

A tapasztalat nagyon fontos. Ha az ember először kerül szembe bizonyos élethelyzetekkel, könnyen megrémül, kétségbeesik, hiszen nem tudhatja, mi fog következni. Ha sokadszorra, akkor viszont már lesznek sejtései, sőt akár befolyásolni is tudja a történéseket.

A tapasztalat persze nem érkezik automatikusan a korral. Gadamernek van erről egy egészen csodálatos eszmefuttatása az Igazság és módszerben. Azt fejti ott ki, hogy a tapasztalat mindig merőleges az addigi tudásunkra, mindig váratlanul jön, mindig fölülírja mindazt, amit előtte gondoltunk a világról. A tapasztalt ember tehát pont arról ismerszik meg, hogy tisztában van ezzel, azaz nem tekinti a dolgokat véglegesnek, állandóan nyitott, állandóan fülel. Azaz a tapasztalat is inkább valamiféle képesség, része az "emberanyagnak".

Az egyedüllét veszedelme ellen egy felnőtt ugyancsak jobban föl tudja vértezni magát, egyszerűen azért, mert több a lehetősége erre. Az egyedüllét oka sokszor az igényesség. De egy óvodás hiába lenne igényes; a társai között kell, hogy éljen, nem nézhet szét a világban, hogy miféle emberek vannak még. Egy iskolás ezt legalább a könyvek segítségével már sokkal hatékonyabban megteheti; egy felnőtt előtt pedig ezer lehetőség nyílik.

Az ABBA-számot köszönöm, tényleg nagyon szép, de a dallamvilága nekem mindig ezt a másikat (és ismertebbet) idézi föl, amely ugyancsak csodálatos, és amely talán ugyancsak nem egészen offtopic:
www.youtube.com/watch?v=qdoSy4ROZpg

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2012.07.24. 13:28:32

Az odáog rendben van, hogy az mber alapvetően valamilyen. De az is nyolvánvaló, hogy ez a valamilyenség sok kicsi valamilyenségből tevődik össze, amely kicsi valamilyenségek - nem függetlenül a minket körülvevő világtól - szükségszerűen változnak, gyengülnek, erősödnek és végleges arányuk mindig változik. Ha nem: ha nem reagálunk a minket körülvevő világra, ha nem változnak bizonyos tulajdonságaink, akkor végünk, mert a változatlansággal védtelenek leszünk a megváltozott világ újdonságaival szemben (lásd Don Quijote vagy a mikszáthi Pongrácz István példáját. tragikomikumuk abból fakadt, hogy képtelenek voltak alkalmazkodni korukhoz, és egy rég letűnt/sosemvolt lovagkor szabályai szerint éltek).
Ilyeténképp valószínűleg változtál Te is (nem olyan nagyon, persze): olyan valamilyenségeket engedtél a felszínre, amiknek már a léte is sokak számára megdöbbentő lehetett. És a végső valamilyenség más lett. Függetlenül attól.

(Gonoszkodó megjegyzés: azért a The Movie/The Album tracklistjénél tovább is szabad ám lépni; a Voulez-Vous közepén a basszus például feledtet számos olyan slágerüket, amik már abba az ijesztően rossz musicalfilmbe is csak erőszakkal fértek bele ;-P; vagy legalább tetszenének nézni a Thank You for The Music szövegének Adrian Mole-i önkritikáját, vagy akár a Knowing Me, Knowing You zenei finomságait...)

pontilyen 2012.07.24. 15:11:50

@stivanleroy:

Na igen, tényleg kiolvasható ebből a posztból valamiféle statikus emberkép (mindenki mindig ugyanolyan marad), de nem egészen ilyen Don Quijote-i módon értem. Inkább úgy, hogy az élet változásai az embernek különféle vonásaira, jellemzőire világítanak rá. Nem feltétlenül változás ez, inkább afféle gazdagodás, több minden derül ki, minél több helyzettel érintkezik az ember. (A korai halálokat ezért érzem én személy szerint, és alighanem mások is ezért érzik annyira tragikusaknak. Nem tudtunk meg még mindent az illetőről, aki meghalt; dolga lett még volna neki is, és vele is a világnak.)

(Ami a gonoszkodó megjegyzést illeti: most én egy olyan fázisba kerültem, hogy kb. nem nagyon van olyasmi, ami ne tetszene ettől a csodaszerű módon összeállt társaságtól. Egyszerűen azért, mert érzek bennük valami ösztönösen naiv éneklési vágyat, lehetne ezt tehetségnek is nevezni. Mint az íróknál: azok az írók ragadnak meg, akiknél megérzem azt a jó értelemben véve naiv mesélőkedvet, sztoriérzékenységet, ami a nagy elbeszélők sajátja [Walter Benjaminnak van erről egy egészen kiváló, és tőle szokatlan módon még normális aggyal is érthető tanulmánya "Az elbeszélő" címmel.]. Vannak gazdagabb meg mélyebb dolgok is a zenében, mint az ABBA, de patetikus hálát érzek, amiért ők érzik a zene lényegét, és ez különösen a mai kultúrában, ahol szabad folyása van minden tehetségtelenségnek, egészen kivételesen értékesnek tűnik föl. Vagy valami ilyesmi.) :-)

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2012.07.25. 07:59:32

"tőle szokatlan módon még normális aggyal is érthető tanulmánya"?!?
Walter Benjamin világos és koherens szövegeibe szinte bele lehet szeretni, ha előtte átrágod magad a Szimulákrumon, és plánesőt a Rizómán (ami tulajdonképp lehetne érv a halálbüntetés visszaállítása mellett, ami azt illeti...)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2012.07.25. 10:08:03

(Knowing me, knowing you... akkor hallgattam állandóan, amikor Angliában voltunk. Mindig látom, ahogy a magyar busszal az ottani közlekedés szerint haladunk, és fogynak a csíkok... :) )

Anselmo 2012.08.02. 00:02:21

S vajon én mennyit változtam, és az új dolgok nem-e mindig is bennem voltak, csak nehéz volt előhívni? Jó kérdés... vagy lehet itt az a kérdés, mi az ami tényleg az enyém, és mi az ami eldobható.

pontilyen 2012.08.04. 20:09:34

@Anselmo:

Igen, valóban az a kérdés, hogy mi a miénk, és mi eldobható. És meglepően sok minden eldobható. Önmagunkat viszont soha nem tudjuk eldobni. (Vagy legalábbis éppen az a munkánk itt a földön, hogy ne tegyük meg, hogy eldobjuk.)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2012.08.16. 11:21:09

@pontilyen: néha nem tudom, mi marad, ha mindent eldobok, amit el lehet dobni. Néha nem biztos, hogy van "önmagunk" a szerepeken túl vagy inkább mögöttük.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2012.09.19. 19:34:20

légy szíves, írjál valamit. Szükségem lenne arra az elmélyülős hangulatra, amit a posztjaid szoktak kiváltani belőlem.

Anselmo 2012.10.24. 06:58:10

a macska rúgja meg, ez a gyerek nem ír többet

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.03.29. 10:02:18

@Anselmo: igen, már megint nem ír.
Tiltakozunk!

pontilyen 2013.03.29. 21:22:38

@Anselmo: @peetmaster:

Átkerültem egy másik idődimenzióba, de ez csak gyúanyag minden későbbihez, amikor hírt adok majd róla, hogy mi van ott. :-)
süti beállítások módosítása