Nem, nem vagyok álszent, sem erkölcscsősz. Tudom, hogy én is vétek hibákat. A lista nem is arról szól, hogy népneveljek. Pusztán dokumentálni szeretném, ami kiakaszt. És tudom közben, hogy mást meg más akaszt ki (valakit pedig egyenesen én akasztok ki), azaz biztatok is mindenkit, hogy ossza meg velem, ami meg őt. Azokat a hibákat, amelyektől föláll néha a szőr a hátán, és, amikor éppen nem látja senki, dühöngeni kezd.

1. A muszáj ly-nal:  Nyilvánvaló, hogy ezzel kell kezdeni. A netes társalgás legszörnyűbb taposóaknája. Már több vitafórum is indult az ly-os muszáj kiirtásáért, és mintha az első eredmények mutatkoznának is. Én legalábbis újabban ritkábban találkozom e borzalommal.

2. Az egyetértek különírva: Ha valakivel egyetértek, akkor közben érthetek négy vagy öt másik véleményt is. Mert más dolog (bár a különbség valóban csekélyebb, mint általában gondoljuk) érteni valamit, és egyetérteni vele. Más dolog, tehát külön szó jár neki.

3. A legalábbis különírva: Ez inkább csak azért bosszant, mert Amál nevű kedves barátom is mindig elköveti a hibát, hogy kettészel egyetlen gondolatot. Legalábbis megtéveszti őt, hogy az is önmagában is értelmes szó lenne. A legalább mellett viszont már nem az. Legalábbis szerintem.

4. A 10%-kal lehagyott k-val: Ez típushiba. A -val,-vel hasonul, és a hasonult hangú -kal,-kel (és társai: -bal,-bel, -lal,-lel stb.) lesz a toldalék. Olyan toldalék nincs, nem létezik a magyar nyelvben, hogy -al,-el.

5. A Shakespeare-rel egybeírva: A gond vele majdnem ugyanaz, mint az előbbivel. Ha egy idegen név olyan betűre végződik, amelyet magyarul nem (vagy nem úgy) ejtünk ki, akkor nem írhatjuk egybe a hasonuló toldalékkal. A Torres-szel, de Villával ellentéte ez. Vagy Voltaire-rel, de Kanttal. Vagy Foucault-val, de Nietzschével.

6. A spanyolok nagy s-sel: Az Európa-bajnokság kihozta mindenkiből az őrültet. De minden őrület mellett, őrült spanyol-drukkerként se írnék egy melléknevet nagy kezdőbetűvel. A nagy kezdőbetűt hagyjuk meg a főneveknek, a főnevek közül pedig a tulajdonneveknek. Torresnek és Villának, Xavinak és Iniestának.

7. Az ijesztő ly-nal: Ez a legijesztőbb elírás. Feltételezem, hogy az ilyen hatása játszik bele. Pedig az ijesztő az ijed szó továbbképzése. Ijesztő azokra gondolnom, akik még ilyen alapvető szavakat sem tudnak helyesen leírni.

8. Az utálom hosszú ú-val: Az ijesztő elírását még meg tudom magyarázni. De hogy lehet elírni egy olyan szót, amelyet nem is lehet másképpen írni? Ha utálok valamit, akkor rövid u-val ejtve utálom. A kutyát se jut eszembe soha hosszú ú-val írni. Honnan jöhet ez az ostobaság? Utálom, gyűlölöm látni is.

9. Vesszőhiba 1.: Nem is tudom igazából, hogy vesszőhiba-e, vagy csak tunyaság. (Mondjuk a vesszőhiba általában a tunyaság jele.) Mindenesetre kiakaszt, ha valaki a vessző után nem hagy ki szóközt. Bizonyos vagyok benne, hogy legalább megkétszerezi vele az olvasásra szánt időnket. Tahó dolog. Szó, vessző, szóköz, új szó. Így szép.

10. Vesszőhiba 2.: Vesszőt írni a stb. elé. Tudálékos, műveletlen emberek szokása. Ha egy felsorolást és-sel zárunk le, az és elé véletlenül sem teszünk vesszőt. Ugyanígy van ez a stb.-vel is. Ijesztő, utálom, muszáj, egyetértek stb. Hát nem sokkal szebb és logikusabb így?