Egy középsúlyosan fociőrült ember évente nagyjából száz futballmeccset nézhet végig. Nyugodtan számolhatunk heti "kettes átlaggal". (Nyilván vannak súlyosabb és kevésbé súlyos esetek, és nem is okvetlenül biztos, hogy én nem éppen a súlyosabb esetek közé számítok, a százas viszont gyönyörű kerek szám, könnyű vele számolni, maradjon.)

Ebből a százból a többség bizony aligha érdemes egy normális ember figyelmére. (Éppen ezért kell elmekórtani kategóriákat alkalmazni a focinézők népes táborára.) Van azonban néhány, tegyük föl, tíz százaléknyi olyan meccs, mely nélkül az emberélet jóval kevesebb volna. Kinek-kinek más tartozik ebbe a tíz százalékba. Az alábbiakban az én (szigorúan szubjektív) listám tekinthető meg, videókkal, pár kiegészítő megjegyzéssel, a saját tíz százalékomról.

1. 2009. január 10., Primera División, Valencia-Villarreal 3-3

Hát igen, az év első hatalmas meccsére nem kellett sokat várni. A spanyol bajnokságban mindkét Valencia-tartománybeli csapat a BL-helyekért küzdött. Hogy végül mindkettőnek csak az Európa Liga jutott, azért kis részben ez a téli fagyban lejátszott, nehezen feledhető derbi is felelősségre vonható. A fehér-fekete valenciaiak óriási elánnal kezdve a meccset tíz perc után már két góllal mentek; ám a sárga tengeralattjáró fokozatosan beleerősítve egyre jobban följött, és a 76. percben már egyenlített is. De volt még csavar a meccsben. Egy szép fejessel a Valencia ismét vezetést szerzett, és ismét nem tudta megtartani. Pusztán a gólösszefoglaló nem is érzékelteti, micsoda iramban micsoda változatos küzdelmet hozott a meccs. Valamit azért talán visszaad a hangulatból.

2. 2009. március 14., Premier League, Manchester United-Liverpool 1-4

Ez a meccs ledöntött egy hatalmas tabut. Vagy szobrot. Vagy nem tudom. Azt mégpedig, hogy a Manchester United, C. Ronaldoval, verhetetlen csapat. Noha vezettek 1-0-ra a mérkőzés elején, a vége olyan tükörsima Pool-sikert hozott, hogy azzal a merseysideiak egyből már az angol élvonal esélyesei közé léptek.

3. 2009. április 14., BL-negyeddöntő visszavágó, Chelsea-Liverpool 4-4

Igen, ez a futballtavasz a Barcelona mellett a Liverpoolról szólt. A BL-negyeddöntő első meccsét 1-3-ra elbukták az Anfielden, és ekkor senki egy lyukas garast nem tett volna a továbbjutásukra. Aztán mégis majdnem sikerült, egy teljesen bolond meccsen. Jellemző, hogy amikor a 90. percben a Chelsea sokadszorra is belőtte az egyenlítő gólt, a mérkőzést közvetítő Hajdú B. még megpedzette: "Ha most ezek után 6-4-re nyer a Liverpool..." A vicc ugyanis az volt, hogy még ez is benne volt a levegőben. 

4. 2009. május 2., Primera División, Real Madrid-Barcelona 2-6

Az év azonban mégsem a Liverpoolról, hanem a Barcelonáról szólt. Az El Clásico tétje a bajnoki cím volt, utólag azonban már kimondani is nehéz ezt, akkora különbség mutatkozott a két csapat között. Az FC Barcelona az Aranycsapat játékát és hatékonyságát, a régi idők fociját fölidézve iskolázta le, majd alázta meg saját közönsége előtt a királyi gárdát. Olyan meccs volt ez, amelyet egy jó darabig nem fognak elfelejteni egyik csapat szurkolói (de talán még a semleges nézők) sem. Kilencven perc erejéig megelevenedett egy rég eltűnt kor focija, amikor a hasonló eredmények még mindennaposak voltak. Majdnem ez lett nálam az év meccse.

5. 2009. május 6., BL-elődöntő visszavágó, Chelsea-Barcelona 1-1

Hogy mégsem a tavaszi El Clásico lett az év meccse, arról ez az összecsapás tehet. Sok újat elmondani róla nem lehet. (A történet anno az NST blogon mintegy 2.000 (!) kommentben lett kitárgyalva.) Volt itt minden: hülye bíró, óriási gól, tökéletesen játszó Chelsea, fölösleges kiállítás, meg nem adott 11-esek, botrány, dráma, aztán a végén egy hihetetlen fordulat, és — nekem mindenképp — hatalmas happy end. Olyan meccs volt, melyet, aki látott, nem felejt el. Az év meccse.

6. 2009. augusztus 25., BL-selejtező, Debrecen-Levszki Szófia 2-0

Szerencsére az ősz magyar sikereket is hozott. Varga Józsi és Rudolf Gergő gyönyörű góljaival a Debrecen 14 év után első magyar csapatként kvalifikálta magát a BL főtáblájára. 

7. 2009. október 9., U20-as vb-negyeddöntő, Magyarország Olaszország 3-2

És ha ez nem lett volna elég, hogy a reménykedésre mindig kapható magyar szurkolók bízni kezdjenek a magyar foci jövőjében, a magyar U20-as válogatott szenzációs szereplése és bronzérme az egyiptomi világbajnokságon kellő érvet szolgáltatott. A sorozat legnagyobb meccsét az olaszok ellen vívták meg a mieink. A nagyvad kétszer is talpra állt, de harmadszor is, végleg is sikerült padlóra küldeni. 

8. 2009. október 4., Primera División, Sevilla-Real Madrid 2-1

Az európai csúcsfutball természetesen ősszel sem pihent. A Real Madrid nyáron közel 300 millió eurót (!) költött keretének megerősítésére, megvásárolva a világ legjobb játékosai közül mindazokat, akik megvásárolhatók voltak. Annál nagyobb élmény volt látni, ahogy a sokkal szerényebb költségvetésű andalúzok — játékban legalábbis — valósággal rommá verik őket. Színvonalát tekintve alighanem a sevillai rangadó volt az ősz meccse.

9. 2009. október 20., BL-főtábla, Debrecen-Fiorentina 3-4

Közben a Loki egy-egy meccs erejéig fölvette a versenyt a közvetlen európai élvonallal. A Fiorentina elleni találkozó különösen parázs és fordulatos játékot hozott, temérdek góllal. Az utolsó percekben még az egyenlítésre (és így a pontszerzésre) is volt esélye a Debrecennek. Kár, hogy nem sikerült; de a meccs így is nehezen feledhető.

10. 2009. december 19., Klubvilágbajnokság döntő, Barcelona-Estudiantes 2-1

Ez a mérkőzés koronázta meg az FC Barcelona (túlzás nélkül állítható) tökéletes évét. Ekkor gyűjtötték be Messiék idei hatodik trófeájukat, ami alighanem hosszú ideig megdönthetetlen rekord marad. Maga a mérkőzés már önmagában is gyönyörűen megkomponált mű volt azonban. Az egy félidő után vezető argentinokat a második félidőben kapujához szögezte a Barça, sokáig eredmény nélkül. Aztán az utolsó percben jött a megmentő Pedro, a hosszabbításban pedig Messi a szívével lőtt győztes gólt. Minden elmond a Barcelona 2009-es évéről, hogy Pep Guardiola edző a mérkőzés után elsírta magát. Tudta, hogy történelmet írt.