HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.09.13. 16:54 pontilyen

Spontaneitás rulez

A házunk közelében néhány évvel ezelőtt elbontottak egy üzlethelyiséget. Nagyobb méretű bódé volt, amolyan átmenet a bódé és az épület között, ahol — emlékeim szerint — különféle ruhadarabokat árusítottak. Én soha nem jártam ott, valószínűleg már sok-sok évvel ezelőtt csődbe jutott az üzlet, és a ház üresen állt, és csak haldokolt. Aztán lebontották, és a helyén létrejött egy nagyobb szabad térség, afféle kisebb grundocska, egy négyszögletes kősziget az utcák között.

Ezt a területet aztán egy idő után (és lehet, hogy ez az idő csak egy-két nap volt) birtokba vette a környék ifjúsága. Különösen nyaranta, amikor nincsen suli, gyakorlatilag napkeltétől késő estig "gyakorlatoznak" itt tizenéves srácok biciklivel és gördeszkával. A hely tökéletes, mert a szabad területet az utcával több lejtő köti össze, amelyen végig lehet gurulni, mókából, versenyezve, fölfelé, lefelé.

Mindig meghatottan gondoltam erre a sajátos térhasznosításra. Örültem neki. Íme, ilyen az ember, nem lehet bezárni, gondoltam, minden talpalatnyi földet, szabad teret kihasznál, hogy élhessen, mozoghasson, játsszon, mulasson, gyakorolja magát. Figyeltem, hogy nyáron még a lemenő nap sem jelenthetett akadályt. Az utcai lámpák fényénél is gurultak a fiúk, le és föl, bicajjal és gördeszkával, amikor mi, gyerekkorból kivénült emberek már nem is láttuk volna, hogy mi történik velünk a sötétben.

Mondom tehát, mindig tetszett nekem ez a spontán utcai élet, és mindig elképzeltem közben, hogy ezeknek a srácoknak ez a sok-sok utcán töltött bicajozós délután jelenti majd a felhőtlen és felelőtlen gyerekkort; ide fognak gondolatban vissza-visszatérni, ha nosztalgia kerülgeti majd őket. Ez a föl és le gurulás jelenti majd nekik a boldogságot, melyet mindnyájan keresünk, és sohasem értünk, hogy hol veszítettünk el.

Tegnap aztán történt valami, ami újabb dimenzióba helyezte a felelőtlen játszadozást.

Már reggel észrevettem, hogy a fiúk új eszközöket hordtak a grundra. A legfontosabb ezek közül egy ugrató volt. Egy lejtős tákolmány, amelyre lendületből rágurulva egészen magasan lehet a levegőbe emelkedni. Gördeszkával és bringával is rá lehetett hajtani, néhány mulatságos esést előidézve.

A gyakorlatozás közben aztán egyre növekedett a "nép". Általában, egy átlagos nyári napon tíz-tizenöt embernél többen nincsenek kint egyszerre a téren; ennél nagyobb számú bringás (és gördeszkás) már zavarná egymást. Véges a tér kapacitása. Tegnap azonban szépen lassan — talán az utolsó igazán szép hétvégi délutánt, a káprázatos napsütést kihasználva — egyre növekedett a tömeg. Tízről húszra, húszról harmincra, és így tovább.

Délután pedig elkezdődött a "műsor". A nézők leültek körbe a téren, a magaslatokra és kerítésekre, a gördeszkások pedig egyesével "pályára lépve" megmutatták, hogy mit tudnak. Különféle ugrásokat láthatott a jó nép, mely a legszebb mutatványokat, e legmerészebb kísérleteket hatalmas tapssal jutalmazta. Megszámoltam, hogy hány néző van kint a "grundon"; csúcsidőben negyven és ötven között volt a "nézőszám". Közel félszáz legnagyobbrészt tizenéves fiú és lány, akiknek szombat délután nem volt jobb dolguk (és hogyan is lehetett volna?), mint megbámulni, hogy mit tudnak társaik.

Gyönyörű volt. Az ilyen délutánokért érdemes élni. Mindenféle különösebb szervezés nélkül, a semmiből összeverődve félszáz különböző ember értelmet adott az egyébként értelmetlenül szétfolyó időnek.

Egész délután ment a műsor és a tapsolás. Pedig ezeket a gyerekeket senki sem kényszerítette sem műsorra, sem tapsolásra. Spontánul szerveződtek, és ha már ott voltak, nem mentek el. Nem a tévét bámulták, hanem a valóságot. Nem képernyő előtt ültek, hanem valóságos emberek előtt.

Minden csak akkor lehet szép, ha spontán. Nem kell semmit se megszervezni. A szenvedély megoldja a dolgokat. Semmi se kell hozzá, még csak fedél se a fejünk fölé; csak egy guruló deszka, és pár négyzetméter szabadság.

18 komment

Címkék: élet játék hétköznapok


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr831379252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

crouchy 2009.09.13. 17:27:09

spontanitást én is nagyon komálom. szinte az egyetlen dolog amiért szeretnék nagyon gazdag lenni, hogy még spontánabb lehessek.

pontilyen 2009.09.13. 22:20:32

@crouchy:

Pedig nem kell hozzá pénz, mint a mellékelt ábra is mutatja. (Sőt, semmi se kell hozzá. Még szabadság sem. Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából című regényében ír arról, milyen fantasztikus, hogy a szibériai rabok színházasdit játszottak zord és embertelen viszonyok között.)

gabesz7004 2009.09.14. 09:23:47

Én agy dunántúli megyeszékhelyen nőttem fel a 70-es, 80-as években. Akkor még a deszkázás nem volt ekkora divat. A mi időnkben a foci ment ezerrel a grundokon és nem egyszer fordult elő, hogy spontán átment egyik csapat a másikhoz meccset játszani. Óriási volt. Köszi hogy előhoztál belőlem a posztoddal ilyen klassz emlékeket!

pontilyen 2009.09.14. 10:58:54

@gabesz7004:

Nagyon szívesen, hiszen ezek (vagyis hasonlók) az én emlékeim is a sötétedésig tartó focizásokról...

crouchy 2009.09.14. 16:46:32

@pontilyen: persze nem kell hozzá pénz h az ember spontán legyen, de ha van pénze tud még spontánabb lenni. pl ha eszembe jut hogy most elmegyek Norvégiába hogy megnyaljam a Sogne Fjordot, akkor ezt pénz nélkül nehéz megcsinálni. nyilván ez egy más fajta spontanitás.

pontilyen 2009.09.14. 17:57:44

@crouchy:

Az a vicc, hogy ez igazából nem igaz. Vannak emberek, akik seperc alatt megoldják, hogy legyen pénzük, aztán úgy, ahogy mi itt arról beszélgetünk, "milyen lenne, ha...", ők két nap múlva már ott vannak Norvégiában.

Sajnos én csak szeretnék ilyen lenni, de valójában pont az ellentéte vagyok ennek az embertípusnak. Még azon is húsz percet tudok agyalni, hogy melyik orrlyukamon vegyek levegőt.

crouchy 2009.09.14. 21:32:18

@pontilyen: én nem tudnék seperc alatt megszerezni annyi pénzt az 100, de akkor jó, még pontosítok, az ilyen embereknek , mint pl te a sok pénz segíten hogy spoontánabb lehessen. mert ha lenne 10 milliárd a bankszámládon nem gondolkoznál sokat ha eszedbe jut valami, igazam van--e? Ezzel mondjuk már egyre inkább megyünk el a pénz boldogít-e írányba amire szerintem igen a válasz és ezért szerintem pl te majd megkövezel:)

pontilyen 2009.09.14. 22:29:12

@crouchy:

Eh, dehogynem tudnál. Csak nem akarsz, mert annyit azért nem ér.

Tényleg nem a pénzen múlik, általában a pénzen semmi sem múlik, csak az ember elhiteti magával, mert sokkal kellemetlenebb a valósággal, önnön gyengeségeinkkel szembesülni.

Ha lenne 10 milliárd a bankszámlámon, akkor is gondolkodnék sokat, ha eszembe jut valami, egyszerűen azért, mert ilyen vagyok. Ellenben aki nem olyan, mint én, hanem döntésképes, az megszerzi magának azt a pénzt, amivel megvalósíthatja a vágyait.

Nekem nincs konkrét vágyam, ezért nem is tudok dolgozni érte. Olyan típusú vágyaim vannak, hogy éljek, lélegezzem, lássam a napfényt stb.; dehát ezek nem nevezhetők ugye életcéloknak...
:-)

crouchy 2009.09.15. 17:06:04

@pontilyen: jó akkor tegyük fel h tudnék csak annyit nem ér. viszon ha lenne 10 milliárd ab bankszámlámon enm számítana mennyit ér. ergo megcsinálnám. ergo spontánabb lennék.

pontilyen 2009.09.15. 17:31:09

@crouchy:

Akkor is számítana, mennyit ér. Csak nem pénzben, hanem időben, energia-befektetésben.

Roquentin 2009.09.19. 18:00:25

@pontilyen: Talán nem veszed rossz néven, hogy ismét OFF leszek picit, de nem állom meg, hogy ide ne másoljam az egyik legfigyelemreméltóbb magyar médiaszereplő gondolatát a népszerű extrém sportokról:

"Ma már nem kell másként gondolkodnod ahhoz, hogy lázadj. Instant lázadás van, megvásárolható, mint a levespor. Pontosan úgy. Lázadni akarsz? Lázadj a gravitáció ellen. A konzumlázadás: az extrém sportok. Ezek vezetik le azokat a társadalmi energiákat, amelyek a lázadásban rejlenének. És ami az érdekes, hogy kik csinálják ezt velünk, kik azok a marketingesek, akik ezeket kitalálják? Azok, akik Woodstockban, '68-ban ott voltak. És mi a legérdekesebb? Hogy kik azok, akik lázadnak, például a külvárosokban, Párizsban? Akiknek nincsen pénzük arra, hogy megvásárolják a lázadás külsőségeit, kellékeit a boltokban. Ők azok, akik nem tudnak "konzum módon" lázadni, akiknek nincsen pénzük arra, hogy megvegyék a legújabb bicajt, és úgy lázadjanak ahogy a filmekben, ahogy a reklámokban látják - így aztán ők kukákat borogatnak és gyújtogatnak."

Puzsér Róbert

pontilyen 2009.09.19. 18:18:43

@Roquentin:

Kedvelem Puzsért, de szerintem ebben téved. Akik itt a házunk előtt napestig deszkáznak és bicikliznek, egyáltalán nem tűnnek (új)gazdag gyerekeknek/fiataloknak. Épp ellenkezőleg: valahogy úgy tűnik, mintha ez volna az egyetlen vagyonuk. Négy kerék, az idő és a spontán életérzés szabadsága.

Még csak igazi "lázadást" sem érzek ebben. A játék nem lázadás. Aki lázad, az függ attól, ami ellen lázad. Aki játszik, az szabad ember.

crouchy 2009.09.25. 21:50:10

Ma délután, az egyik gyorsétteremben eltöltött négy és fél óra vége felé, az egyik barátom épp a házáról mesélt, leírta tök részletesen. Egy másik barátom erre azt mondta, hogy most már nagyon kiváncsi és megnzné a házat, mire én poénból benyögtem hogy menyünk most, mire azt a választ kaptuk hogy jó menjünk. itt elakadt a beszélgetés, mindkettőnk megpróbált kihátrálni, a barátom aki lány azt hozta fel érvként, hogy egy nem jó ötlet egy ruhában eltölteni egy napot azt azt követő éjjelt és az azutáni nap egy érszét, ráadásul messze lakik (ez tény). Én tulajdonképpoen szívesen mentem volna, de egyedül kínosnak éreztem volna, mégha a potencionális házigazdának el is hittem azon álítását hogy nem zavarnák ott senkit, se a 3 hónapos ikreket se az anyukáját. Spontán elmehettünk volna hozzájuk, és szerintem mindketten el akartunk menni mégse mentünk. pedig ez nem pénz kérdése volt. tehát igaad volt. nem kell a spontenitáshoz pénz ez tény, és lehet hogy a sok pénz sem segít csak mentegetőzőm. sőt biztos. és ezért szar alaknak tartom magam, és ezért utálom magam, és így élni nem túl jó, tehát ezeket a problémákat meg kéne oldani, dehát miért oldanám meg egy olyan ember problémáit akit utálok.

pontilyen 2009.09.25. 22:02:17

@crouchy:

Azért ne kösd fel magad. :-)

A spontaneitásra való képességünket, hajlamunkat lehet fejleszteni. Már az is némiképp jele a spontaneitásnak, amit benyögtél. Sőt már magában ez is spontaneitás!

Például jó, ha az ember megenged magának néha olyan dolgokat, amiket "soha nem szokott" csinálni. Apróságokról van szó. Például hogy az utca melyik oldalán megy haza, meg ilyesmik. Idővel elképesztő változások tapasztalhat magán!

crouchy 2009.09.25. 22:20:51

@pontilyen: igazából jó kedvem van:) Amúgy énn azért szerintem viszonylag spontán vagyok, csakamikor nem az zavar. mentem én már el gyalog éjszaka budáról a vidámparkba, csak mert valaki viccből azt mondta menjünk.

crouchy 2009.09.25. 22:22:32

@pontilyen: arról meg hogy az utca melyik oldalán megyek haza fogalmam sincs. Reggelenként még arra se emlékszem hogy hogy kerültem az iskolába.

pontilyen 2009.09.25. 22:29:21

@crouchy:

És még én magyarázok neked. :-))
süti beállítások módosítása