Engem úgy neveltek (na nem nyíltan, sokkal inkább a nevelés leghatékonyabb, mert kimondatlan, tetten érhetetlen eszközével, evidenciaként kezelve azt, ami nem evidens), hogy a baloldaliság, a "bal oldal" az valami rossz dolog. Valami gyanús, valami, aminek a felforgatáshoz és a rendetlenséghez van köze, valami, ami már nevéből adódóan is "rossz", hiszen van a "jobb" és van a "rosszabb" oldal, és ezek már a nyelvben kijelölik a baloldal helyét a bal lator, a hiba, a rontás, a sötétség oldalán.

Ehhez az irányjelöléshez kellő alapot adhatott gyerekkorom politikai berendezkedése, amely egy többé-kevésbé buta és élhetetlen baloldali diktatúra volt, amely tagadta mindazt, ami tisztességes emberek számára lényeges: a transzcendens értékeket, az egyéniség önértékét, a polgári rendet, a hagyományokat stb. stb. A tankönyvek (például a történelemkönyvek) igen buta szövegeiről kimondatlanul is megállapíthattuk, hogy baloldali szövegek, egy baloldali ideológia szövegei, melyek "a múltat végképp eltörölni" döbbenetes butaságából eredeztetik önnön létjogukat.

Ahhoz, hogy a politikai oldalakról és ideológiákról differenciáltabb és átgondoltabb képem legyen, hosszú időnek kellett eltelni; ráadásul ez egy olyan folyamat, amelyről nem mondhatom, hogy valaha a végére juthatnék.

Azt hiszem, abból érdemes kiindulnunk, hogy baloldali emberek léteznek, és sokan közöttük nagyon is tiszteletre, sőt csodálatra méltó őszinteséggel gondolkodnak egy eszmerendszer mentén. A célunk tehát nem lehet más, mint hogy ezeket az embereket megértsük. Átgondoljuk, hogy miért gondolkodnak ők úgy, ahogy, miért olyanok ők, amilyenek, mi az a sajátos érték, amelyben hisznek. Ez annál is inkább lényeges (és személyesen is énünkbe találó) feladat, mert igen könnyen rájöhetünk például, hogy igazából mi magunk is baloldali módon gondolkodunk, csak még nem tudunk róla.

Hallottam egy olyan mondást, mely szerint baloldali és jobboldali ember között az a legfőbb különbség, hogy előbbi a világban tapasztalható bajok forrását a társadalomban, annak szabályaiban, berendezkedésében látja; utóbbi pedig az egyénben, az individuum vétkeiben. Ez a mondás engem nem tett okosabbá. Mindkét nézőpont izgalmas és voltaképpen jogosult is. Egy "jó társadalomban" könnyebb jónak lenni, viszont a legrosszabban sem lehetetlen. Az is igaz, hogy mindenféle társadalmi berendezkedést meg lehet változtatni, hiszen mindegyik emberi képződmény; de az is igaz, hogy mindenféle társadalomban vannak jó és rossz emberek, igazságtalanságok és szörnyűségek, amiből az is következik, hogy valószínűleg nem a hibás társadalmi berendezkedés az oka ezeknek.

Érdekesebb megközelítés az, amit A lét elviselhetetlen könnyűségében Kundera emleget. E szerint a baloldal, a baloldaliság lényege nem más, mint hit az Emberiség Nagy Haladásában. Hogy hová vezet ez a haladás, azt nem tudjuk, de ahol mozgalom van, csörömpölés van, lázadozás van, káosz van, zászlólobogtatás van, na ott baloldal van. Ahol ilyesmi nincs, ott meg a jobboldal van. Azért tetszik nekem jobban ez a megközelítés, mint az előző, mert a baloldaliság "szellemiségét" jobban megragadja, mint egy olyan tételmondat, amelybe úgyse lehet beleszuszakolni minden baloldali embert vagy magatartást. De ettől sem lettem sokkal okosabb. Hiszen alapjában én is azt vallom, amit (ezek szerint) a jobboldal, hogy tudniillik alkotni, dolgozni, építeni csak csöndben és magányban lehet; de ki tagadná, hogy a Nagy Haladás Hitére is szükség van?! Hogy a baloldalias menetelésben van valami mélyebben, igazabban, bölcsebben emberi, mint a szorgos magányban?

Nem csupán arról van szó, hogy én magamat nem tudom ilyen kritériumok alapján oldalakba sorolni, hanem főképpen arról, hogy igazából senkit nem is lehet, néhány szélsőséges kivételtől eltekintve, mert ezek az oldalak az embernek olyan alapvető attitűdjein alapulnak, amelyek mindenkiben jelen vannak (változó arányban persze).

Így aztán maradok annál, hogy a baloldali és jobboldali eszmerendszerek más-más értékeket domborítanak ki, és egy ember attól függően bal- vagy jobboldali, hogy ezen értékek közül éppen melyiknek tulajdonít nagyobb fontosságot. Baloldali ember nincsen, csak baloldali gondolatok vannak; mint ahogy jobboldali ember sincsen, csak jobboldali gondolatok vannak.

Arra tehát, hogy melyik gondolat, melyik nézet, melyik cselekedet baloldali, igazán, lényegileg baloldali, szerintem leginkább csak ráérezni lehet. Pontos "definíciókat" adni lehet, csak nincs sok értelme.

Számomra  a legfontosabb segítség, hogy ráérezzek valamely tett vagy gondolat baloldali mivoltára, Bertolt Brecht Utódainkhoz (An die Nachgeborenen) című verse volt. Még pontosabban annak záró sorai. Németül idézem, mert bennem németül ragadt meg (a fordításhoz tessék a linkre kattintani):

Ihr aber, wenn es so weit sein wird
Daß der Mensch dem Menschen ein Helfer ist
Gedenkt unserer
Mit Nachsicht.

A második sor hordozza a lényeget: Daß der Mensch dem Menschen ein Helfer ist. Ahol fölüti fejét a gondolat, hogy az ember a másik embernek a segítője (kellene, hogy legyen), ott baloldaliság van. Én mindig erre a sorra gondolok, amikor igazán baloldali emberekkel találkozom.

És mindig újra meg újra elcsodálkozom, mert az ilyen, az igazán baloldali ember egyáltalán nem túlzottan gyakori jelenség.