Pontilyen pont ilyen

Ha megundorodom mindattól, ami én vagyok, mindegy is, miért, de például azért, mert megértem azok nézőpontját, akik úgy értik, hogy én csak annyi vagyok, amennyit ők értenek belőle, akkor nem lehetséges a körítés, a vita, a relativizálás, az érvelés, a megértetés, akkor nem…

Milyennek látja egy mérnök a világot? És egy színész? Egy politikus? Egy költő? Milyennek látja a világot egy villanyszerelő? Egy bádogos? Egy újságíró? Egy koldus? Nem a kategóriák érdekelnek, hanem a konkrét emberek. Miket látnak a konkrét emberek a világból. És…

Írtam egy posztot a regényéről, pár nappal később pedig, ezen a héten, láttam személyesen is. Mármint Kemény Istvánt ugye. Majdnem köszöntem is neki, hogy jó napot, író úr, vagy nem is tudom, hogyan, dehát ő engem nem ismer, azt pedig nem lehet rendesen kifejteni, hogy én…

Néhány héttel ezelőtt üzenetet kaptam egykori iskolámból, ahol egy éven keresztül tanítottam magyart, fölkérést, hogy tartsak meg az iskola névadójának napján egy előadást. A fölkérés nagyon jólesett. Nem vagyok "híres ember"; az üzenet csak annak a ténynek…

Dolgozunk, ez a pillanatnyi létállapotunk. Ki a "mi"? Hát mi. Mi, akik most nőttünk bele a világba, eddig csak tanultunk róla. Mi, akik világmegváltó terveket szövögettünk. Mi, akik nem voltunk hajlandók elfogadni, hogy a világ pont olyan, amilyen, és úgy véltük, meg…

A vita, mely az előző bejegyzés körül kipattant, lényegében a logika értékéről szól. Úgy vélem, igyekeztem logikusan érvelni igazam mellett. Abban már korántsem vagyok biztos, hogy sikerült is. Logikusnak induló érveink folyton önellentmondásokba ütköznek. Aki igazán…

Mindig tiszteltem mások meggyőződését, ezért soha eszembe sem jutott volna, hogy más emberek hitét kétségbe vonjam. Úgy tekintettem mások hitére, mint amelyet mindenekelőtt megismernem, megértenem, fölfognom kell; véleményt mondanom róla csakis azután szabad. A keresztény…

Milyen ritkák... Valahogy az élet állandó körforgása bedarálja őket. Vagy csak én vagyok ezzel így? Nem hiszem. Kevés kivételes embertől eltekintve, úgy érzem, ez valamennyiünk problémája. De mit nevezek fennkölt és nemes pillanatnak? Hát azt, ami jó. Ami tiszta. Ami nem…

Ismét valami olyat szeretnék mondani, amivel az emberek többsége föltehetően nem ért egyet. Egy történettel kezdem. Múltkor a könyvtárban bóklászva a folyóiratok között belenéztem egy magyar értelmiségi egyik szövegébe. Nem akarom pontosabban körülírni, mert nem lényeges.…

Életem egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye a Karamazov testvérek. Örömmel vettem észre tehát, hogy a Duna TV szerda esténként levetít egy 2009-ben készült orosz filmsorozatot, mely a regényen alapul. Olyannyira a regényen alapul, hogy szinte szó szerint követi is azt. Nincs…

A Mátrában voltunk a múlt héten, és szalonnasütés közben a kurvákról beszélgettünk. Mi több, vitatkoztunk. Két fiú és két lány. Alberto Moravia (kitűnő olasz író, mindenkinek ajánlom a könyveit) A római lány című regénye adta a kiindulást, amelyben én személy szerint…

Osztálytalálkozónk alkalmával megnéztünk egy több mint tíz órányi anyagból összevágott videót gimnáziumi osztályunk közös nagy projektjeiről. A németországi utakról, a spanyol napokról, közösen eljátszott színdarabjainkról, a szalagavatóról, a ballagásról és…

Engem úgy neveltek (na nem nyíltan, sokkal inkább a nevelés leghatékonyabb, mert kimondatlan, tetten érhetetlen eszközével, evidenciaként kezelve azt, ami nem evidens), hogy a baloldaliság, a "bal oldal" az valami rossz dolog. Valami gyanús, valami, aminek a felforgatáshoz és…

A fanatikusokat (azokat tehát, akik nem ismernek se Istent, se embert) el szoktuk ítélni, meg szoktuk vetni. El szoktunk borzadni tőlük. Az öngyilkos terroristák, akiknek mit sem ér mások élete (vagy a sajátjuk), borzadásunk, undorunk tárgyai. De vajon nincs-e ebben a megvetésben és…

Ugye milyen zavarbaejtő a zavarba esésről beszélni? Ez nem egyszerű, ehhez mankók kellenek. (Különben elesünk, mi?) A mankó legyen Nietzsche: Nagyon okos személyek iránt akkor kezdünk bizalmatlanokká válni, ha zavarba jönnek. Zseniálisan igaz mondat. Szerintem mindenki tapasztalta…

Peetmaster nevű kedves bloggerszomszédom és kommentelőm szerint "Ha nincs abszolút igazság, akkor lehet, hogy Hitler és Sztálin jó emberek voltak." (Erről itt ír, a metafizikai gondolkodás egyik jellegzetes érvét hangoztatva.) Egy másik állítása szerint, melyet itt e…

Ennek a most következő eszmefuttatásnak három (illetve négy) ihletője volt. Úgy is lehet tekinteni őket, mint mottókat, e bejegyzés mottóit. Az első Killtheradical (= bs395) emlékezetes posztja az izmusokról, melyek — mint írja — nem valóságos dolgok. Az izmusban nehéz…

E blog hűséges olvasói nyilván észrevehették, hogy én nem vagyok éppen az élet bajnoka. Általában minden, amibe belevágtam, kudarcos eredményt hozott, legalábbis ahhoz képest mindenképp, amit saját elvárásaim diktáltak volna. Szereztem például diplomá(ka)t, de milyet. Van…

Egy félreértés elkerülése végett, ugye.

Van egy kissé perverz szokásom. Az utcán járva-kelve szeretek benézni a házak ablakain. Hihetetlenül kíváncsivá tesz, hogy hogyan élnek más emberek. Milyen a lakásuk. Mivel töltik az estéiket, az üres óráikat, hogyan töltik be a teret és az időt. Milyen az, amikor hazatérnek.…

Előzetes megjegyzés: Tudom, hogy a témáról nem egy blogbejegyzés terjedelmében lehet a legpontosabban beszélni. A mondandót itt kerekíteni, egyszerűsíteni, elnagyolni kell. Írni azért írok róla mégis, mert régóta izgat, foglalkoztat.1. Az Ószövetség azt mondja: "Szemet…

Elnézést kérek legkitartóbb olvasóimtól a viszonylag hosszabb szünet miatt. Félévkezdés van, és ilyenkor minden összejön, nincs energiám átfogóbb írásokra. Szép lassan azért kezdenek helyükre rázódni a dolgok, és talán ismét föl tudom venni a "2-3 naponta jövök új…

Nagyon örültem, amikor a rendőrség kinyomozta a cigányok elleni támadássorozat (egyelőre még csak gyanúsított) tetteseit. A világról formált egész képünk megváltozik, ha tudjuk: nem az általános rasszizmus hullámát meglovagló átlagpolgárok, de nem is sötétben machináló…

Ha kézbe veszünk egy újságot, egy folyóiratot, ha böngésszük a netet, és publicisztikákat olvasunk, ha fölmegyünk a blogokra, sőt ha beleolvasunk a kommentekbe, egyszóval: ha átengedjük magunkat a betűk áradatának — és hol vannak még a könyvek, ugye? —,…

Van egy biztos, ugyanakkor talán bonyolultnak, körmönfontnak tűnő módja az önkínzásnak: elővenni életünk dokumentumait, és merengeni rajtuk.Régi dolgozatokat, egyetemi órajegyzeteket, félbehagyott regényeket, rosszul megírt novellákat, ZH-kat, óravázlatokat,…