1
Elidegenít egy írótól, ha ostobaságokat beszél. Spirót például azért nem szívesen vettem még kézbe, mert rendszeresen így tesz. A másik ilyen író Vámos Miklós. Ő egyszer például azt találta mondani, hogy az ő korosztálya abban tér el a mai ifjúságtól, hogy megveszekedett idealisták voltak, akik képesek voltak átvirrasztani egy éjszakát a Körúton föl-le sétálva és vitatkozva a létezés nagy kérdéseiről. Miért ostobaság ez? Azért, mert erre az én (leszólt) korosztályom is képes. Például én magam is. Legalábbis velem már fordult elő olyan, hogy átvirrasztottam egy éjszakát a Körúton föl-le sétálva és az élet nagy kérdéseiről vitatkozva.
Tanulság ez mindenkinek, aki véleményt formál (igen, nekem is): ne általánosíts!
2
Megnéztem az óriásplakátot a Vedd fel a kesztyűt! felirattal, és arra gondoltam, hogy ez egy olyan dolog, olyan kezdeményezés, amelyik csak jó. Aki szemetet szed és dolgozik, és ezáltal szépíti a környezetét, az úgy tesz jót, hogy közben nem tesz semmi rosszat. Bár minden dolog ennyire egyértelmű lenne!
De aztán belepillantottam a tévében egy beszélgetésbe a politikussal, aki támogatja az akciót, és rájöttem, hogy nincs igazam. Valaki ebből is fölös hasznot húz. Valakinek ez is az életökonómia része. Talán nincsenek is egyáltalán csak jó kezdeményezések.
3
Amikor naplót kezdtem vezetni, úgy képzeltem, hogy mindig nálam lesz, és mindig, ha egy kevéske időm jut, belejegyzem, hogy az adott órában, percben, délután stb. mi történt velem. Úgy hittem, ezt nem lehetetlen megoldani. Később rájöttem, hogy lehetetlen.
Ám ezt egy racionálisan gondolkodó ember nem értheti. Ezt meg kell tapasztalni. És akkor az ember még ráadásképpen egyéb dolgokat is megért.
4
Imádok részeg lenni. Most már ezt leírom. (Most nem vagyok az.) Olyan gondolataim támadnak részegen, hogy leszólítok vadidegen embereket az utcán, és sétára invitálom őket. Beszélgessünk: mondják el szépen részletesen az életüket. Akár föl-le sétálva virradatig a Nagykörúton. Aztán én is elmondanék nekik mindent. Mindent. És csodálkoznánk. És ragyognának ránk a csillagok, és átéreznénk, hogy milyen kicsik vagyunk mi, emberek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szemet 2011.05.20. 10:59:14
És másnap nem lesz üresebb, szürkébb és fakóbb a világ?
Mert lehetne napfényben (akár föl le) túrázni az erdőben, józanul, körülvéve olyan életekkel akik nincsenek egzisztenciális válságban ;) - mondjuk interjúvolni nem lehet őket, csak figyelni - majd egy pihentetőt aludni utána.
Persze akkor így Vámosnak lesz igaza, de én speciel nyugodt szívvel ráhagyom - ebben úgysem oszt vagy szoroz a véleménye... ;)
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.05.20. 23:21:46
pontilyen 2011.05.21. 09:40:11
Szerintem a két dolog nem zárja ki egymást. Mármint a józan túrázás és a nem-józan "interjú". Talán persze akkor jó mindkettő, ha ritka...
@peetmaster:
Igen, jó lenne úgy beszélgetni emberekkel, hogy nincsen vesztenivaló. De nappali józanságban ez ugyebár nem lehetséges.
Ma chi è questo Joker? 2011.05.24. 01:30:02
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.06.02. 16:49:52
Az előítéletekkel pedig érdemes vigyázni (oda- és visszafelé is). Én például szeretem Spiró nemirodalmi megnyilvánulásait is, de ez nyilván nem az irodalmi értékekről szól (határeset a Jönnek, amit ritmusa okán még akár díjazhatnál is).
2. Ha van óriásplakátja, biztos nem csak jó ügy.
3. Ezek szerint nem gondolkodom racionálisan. Csak a cégnél meg ne tudják...
4. A részegségnek van egy nagyon rossz kultusza magyar értelmiségi körökben, ami nem kellene. Ez az állapot nem csodás. Nem vicces, nem jó, nem hősies, nem ellenálló, nem bölcs. Aki mást mond, gyáva szembenézni a saját gyengeségeivel.
Az értékelési különbségekről nem is beszélve: nem biztos, hogy a leszólított idegen is ugyanolyan jónak tartaná az ötletedet. Márpedig egy ötlet erejét az mutatja meg, tiszta fejjel milyennek tűnik.
Ráadásul szerintem sokkal tiszteletreméltóbb józanon lebontani az effajta gátlásokat, mint egy olyan bódulatban, amit valamilyennek érzünk (és nem tudhatjuk, kívülről tapasztalva milyen).
Szerintem.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.06.02. 18:52:46
És honnan tudod, hogy mikor leszámoltál egy démonnal, nincs mögötte rögtön egy másik, még fenyegetőbb?
Ezzel együtt is igazad van, én annyit tehetek, hogy belátom ezt és vele a saját gyengeségemet.
Vagy épp ez a gyengeség? Amikor meg se próbálod?
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.06.03. 07:23:30
Ráadásul nem is az a fő gondom, hogy démon: ilyenek vannak bőven. Hanem hogy valamiféle össznépi összekacsintással úgy teszünk, mintha valami nagyon tiszteletreméltó dolog lenne.
Ha egy író alkoholista, dicsőítjük. Ha egy hajléktalan, felrójuk neki.
Jól van ez így?
pontilyen 2011.06.03. 11:57:03
Azzal teljesen egyetértek, hogy végtelenül ellenszenves az az értelmiségi összekacsintás, mely a káros dolgokat (alkoholizmus, dohányzás) kíséri, és amely szinte értéket is tulajdonít ezeknek.
Ugyanakkor például a leszólítás ötletét józan fejjel is jónak gondolom, csak egyszerűen még kevésbé merem megtenni, mint nem józanon (persze nem józanon sem merem megtenni) :-).
Olaszországban, amelyet a magyarnál magasabbrendű kultúrának tartok, teljesen természetes módon működik ez a társalkodás. Kevesebb az emberekben a (fölösleges, félelmekből fakadó) gátlás.
A részegség arra mindenképpen jó lehet, hogy efféle gondolatokat fölébresszen. Aztán józan fejjel végig is lehet gondolni (elvetni vagy megerősíteni) őket.
Seňorita Szöszi 2011.06.04. 00:11:00
"A részegségnek van egy nagyon rossz kultusza magyar értelmiségi körökben, ami nem kellene. Ez az állapot nem csodás. Nem vicces, nem jó, nem hősies, nem ellenálló, nem bölcs."
Teljesen egyetértek. Nem is értem, hogy miről beszél Ponti...
pontilyen 2011.06.04. 10:05:02
Azért nem érted, mert nem tapasztaltad még, hogy az állapot lehet inspiratív is. Természetesen (jó) művek nem születnek révületben, de ihletet adhat hozzájuk a révület.
Weörest nem tartod olyan sokra (mint én), úgyhogy inkább a Hajnali részegséget említem példaként Kosztolányitól. [Félreértések elkerülése végett: nem arra gondolok, hogy a szerző lett volna részeg akár írás, akár az alapötlet kidolgozása közben; hanem hogy a 'részegség' fogalmának értése nélkül az egész versnek az alapját húzzuk ki.]