HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2011.11.20. 16:00 pontilyen

Budapest villamosjáratai, 1. rész: a 24-es

Úgy döntöttem, hogy indítok egy sorozatot egy engem érdeklő témáról: Budapest villamosjáratairól. Röviden bemutatom, hogy mit jelentenek nekem, az én teljesen egyénre szabott szemüvegemen át nézve ezek a járatok. Le kell máris szögeznem: ha talán utaztam is mindegyikkel (még ebben sem vagyok biztos, sőt), személyes kötődésem egészen biztosan nincsen mindegyikhez, így már a válogatás is szubjektív lesz. Az pedig, hogy mit tartalmaznak majd ezek az írások (csak remélni tudom, hogy indokolt a többesszám), nyilván még inkább. Abban okvetlenül bízom, hogy ha más nem is, legalább én élvezni fogom a körmölést.

Az első kiszemelt járat nem is lehet más, mint a 24-es. E járat két végállomása a Keleti pályaudvar (egészen pontosan a Baross térre nyíló Festetics György utca), illetve a Közvágóhíd.

Ez a járat számomra a legpestibb villamos; ez sűríti magába legjobban, hogy Pest voltaképpen milyen. Mert Pestnek (most szándékosan nem a Budapest nevet használom) kétféle képe él az emberekben, és mindkettő hamis. Az egyik egy civilizált európai világváros képe, lenyűgöző panorámával, élénk kultúrával. A másik kép ennek ellentéte: nyomasztó szegénység, panelprolik terjesztette igénytelenség, mindent elárasztó bűz és nyomor, bűnözés. A 24-es villamos e két világ között furakszik végig, e két világ határán. Persze inkább a nyomort érinti, mint ahogy Pest igazi képe jobban hasonlít a nyomorúság képére, mint valamiféle csillogásra; ám a 24-es egész vonalán érzékelhető valami olyan, múltból áramló lelki gazdagság, amelynek patinája végig tetszeleg utasának akkor is, amikor az piszkos utasterének levegőjében éppen a nyomor képein kezdene elszörnyülködni.

A 24-es a Keleti pályaudvartól indul tehát, amely már eleve magában őrzi a kettősséget. A Keleti egy építészeti csoda, kétségtelen, hogy kevés ennyire szép pályaudvar van a világon. Félköríves boltozatán nehéz nem elámulni. Homlokzata méltóságteljes, domborművei és szobrai pedig arra utalnak, hogy Magyarország mindig lépést tartott a nyugati kultúra legnagyobb teljesítményeivel, illetve, hogy az ország számára mindig a legjobbak voltak a mérce. De a Keleti környékéről az embernek mégsem feltétlenül ez jut eszébe. Budapest egyik legkoszosabb, legveszélyesebb, "leggyanúsabb" helye ez, tele hajléktalanokkal és zsebtolvajokkal, ahol a nyomor a legközvetlenebb nyersességével okád rá a járókelőkre.

Ez tehát a Baross tér, és ennek egyik mellékutcájából indul pesti útjára a 24-es villamos. A Festetics György utca így néz ki:

Tipikus szegény józsefvárosi utcácska, omladozó vakolatú házakkal, melyek nyomasztó, sajátosan pesties árnyékot vetnek a járdásra és a sínekre. Az ilyen utcákon szokott eszembe jutni József Attila:

A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.

Nehéz esők vastag rongyai mosogatják a csorba pléhtetőt. Helyben vagyunk, ez Pest. A Józsefváros. Indulhatunk is.

A 24-es vonalán, amióta az eszem tudom, csuklós villamosok jártak. Tekergésük, hangjuk mindig megbabonázott, és megbabonáz most is, bár mára már bekárpitozták az egykori piros műbőr üléseket.

Hogy mikor utaztam én a 24-essel? Igazából nem sokszor, és semmiképpen sem rendszeresen. Egy osztálykirándulás rémlik, amikor a Keletibe érkeztünk, és apukámmal ezzel villamosoztunk haza. Volt talán, hogy hittanóráról is, a Rózsák teréről, szombat délelőtt, ezzel tekeregtünk haza. Egyszer mintha még általános iskolás koromban az Erkel színházból, egy hideg, havasesős napon is ezzel jöttünk volna. Talán valamikor a Kerepesi temetőből is. És nyilván volt még néhány egyedi alkalom. Később pedig, immár felnőttként, kíváncsiságból, hogy az emlékeimet tudatosítsam és újra fölidézzem, utaztam többször vele. A piros műbőr ülések képe belém égett.

A 24-es tehát egy sötét és szűk utcából gördül ki a Fiumei útra. A Fiumei út nem sötét és nem szűk. Hangulata mégis nyomasztó. Egyik oldalát a Kerepesi temető végeláthatatlan téglakerítése szegélyezi, másik oldalán pedig ott van az Országos Baleseti Intézet épülete. Ezekhez a helyszínekhez az őszi, lucskos, szomorú idő olyannyira hozzátartozik, hogy nélküle szinte el sem tudom képzelni; a 24-es villamos vonalán — úgy rémlik — mindig november van.

A következő szakaszán a villamos a Józsefváros legrosszabb hírű részeit érinti, a Teleki téren át gördül tovább az Orczy úton egészen a Józsefvárosi pályaudvarig, azaz az Orczy térig. A Teleki tér légkörét, egész hangulatát, minden nyomorával és fanyarságával együtt Mándy Iván novelláiból ismerhetjük. Azért különös ez a tér, amiért az egész Józsefváros. A homlokzatok kialakítása valami letűnt gazdagságot takar; állapota azonban a jelen nyomorát árasztja. Sokszor tűnődöm azon, hogy kik lakhatnak ezekben a házakban, és milyen életük lehet. Milyen nekik egy átlagos hétköznap délutánja. Milyen nekik egy vasárnap, egy szombat, egy péntek. A belsőudvaros házak körfolyosóin szaladgálva milyen lehet az itteni csöppségek gyerekkora. Mit visznek magukkal az életbe. Egy letűnt világot érzékelek ezeken a házakon, a múlt leheletét. A húszas évek, a hatvanas évek, a hetvenes évek leheletét. Életeket, történeteket.

Az Orczy téren mindez valami erőszakolt modernséggel találkozik. Az Orczy tér új építésű házai sohasem tetszettek. Mindig úgy éreztem, hogy olyasvalaki tervezte őket, aki nem gondolt bele, milyen lehet lakni bennük. Szűk ablakok, mesterkélt térkialakítás. És valami hiányzik (talán a zöld, tágas terek), ami az utcarész látványát kellemessé tenné. Persze talán tévedek, és aki ott lakik, az jól lakik ott. És legalább nem omlanak a vakolatok, legalább nem macskahúgyszagúak a lépcsőházak, gyanítom.

Az Orczy tér után a tisztviselőtelepen tekereg át a 24-es. Viszonylag konszolidáltabb környék ez, egy-három emeletes, aránylag jó állapotú épületekkel. Nagyon pesties rész ez, tipikus pesti utcák, tipikus avítt, lassú pesti levegővel.

Aztán jobboldalt föltűnik egy nagy múltú, aztán rossz hírűvé vált, mára pedig átalakítani tervezett hatalmas közpark: az Orczy Kert. Ez már a Pál utcai fiúk világa, a századforduló Pestjéé, amely szép lassan erjedni, korhadni és rohadni kezdett. A Füvészkert pár száz lépésre innen.

És az Orczy Kert bejárata pedig egy furcsa, a Józsefváros és a Ferencváros határát jelző térre nyílik. Ez a tér a Nagyvárad tér.


Azért furcsa tér ez, mert a négy sarka teljesen elüt egymástól. Az egyik sarokban ott az Orczy Kert bejárata. A másik sarkán Budapest valószínűleg legmagasabb épülete, az Orvostudományi Egyetem toronyháza. A harmadik sarka üres. A negyedik sarkán pedig egy imponáló, hatalmas ház, melyet mindig megbámulok. Berlint idézi ez a ház, illetve Berlinben sokszor eszembe jutott, mert ott sok hasonló van. Talán a színei fognak meg mindig, ez a vöröstéglaszín-fehér mintázat, melyben van valami barátságos melegség. Ez vezeti be a 24-es vonalán a Ferencvárost, amely kerület nekem mindig otthonosabb volt a Józsefvárosnál. Üllői út, Fradi-pálya, Ferencváros... Ezek jó dolgok, ezekhez a szívemben sok szép és fanyar és ámulatba ejtő emlék kötődik.

Az Orczy út (korábban, ó, micsoda kvintesszenciája a Kádár-kornak ez a név: Hámán Kató utca) ferencvárosi folytatásának neve Haller utca. A Haller utca Pest legpestiesebb utcája, a Ferencváros legfontosabb útjainak egyike, amelynek építészetében 130 év élete és kultúrája sűrűsödik össze.

Nem éltem itt soha, nem ismerem az itt élők problémáit, nem ismerem a közbiztonság helyzetét. De amikor a villamos ráfordul a Haller utcára, nosztalgia fog el. Szeretem ezt a helyet, valami édesség önt el rágondolva, nosztalgia, melegség, otthonosság. Itt még télen is meleg van, mert rétest eszünk. Itt kis boltok üzemelnek, amelyekbe lemehetünk vásárolni. Itt kialakult egy mikrovilág, a Ferencváros mikrovilága, a maga saját bohémiáival. Itt lakott a közelben József Attila, aki ennek a világnak csak a visszáját és nyomorát ismerhette. De amit megírt róla, abban annyi báj és szeretet van (A város peremén, Elégia, Külvárosi éj), hogy még a nyomort is átszínezve látja az ember. Legalábbis ezek a töprengések töltenek el itt, a Haller utcában. Most pedig, hogy a környék nagyrészt kicserélődött, a házakat fölújították vagy teljesen újjáépítették, a környék hangulata sem áraszt olyan halállevegőt, mint tíz-tizenöt éve.

És ahogy a villamos kigördül a Soroksári útra, valami csoda történik: meglátjuk a Dunát, és ismét szemtől szembe látjuk a "nagy Budapestet", a központot, kijövünk a külvárosból, és felénk bámul a Gellérthegy.

Ez az élmény, ahogyan a villamos a házsűrűből kiér a Duna-partra, és szinte föllélegzik, mindannyiszor megragad. A Soroksári utat időközben nagyrészt beépítették, de a Duna még mindig látszik, a villamos pedig készül leparkolni: már csak két megálló van hátra. Az egyik a MüPa és Nemzeti Színház (nagyzoló nevén: Milleniumi Kulturális Központ), a másik pedig maga a végállomás, a Közvágóhíd.

Lehetne ebben valami szimbolikus is; lám, a vágóhídra érkezünk meg végül. Én ezt a szimbolikus tartalmat sohasem sajátítottam át igazán. Inkább a hely furcsa parkolójellege ragadt meg mindig. A Közvágóhíd az a hely, ahol megpihennek a járművek, amolyan éjjeli menedékhely. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb, hogy mennyire másféle utazásra indul innen egy másik budapesti villamos, a pesti "turistavillamos", a Duna-part gyöngye, a 2-es. Ebben már éreztem, és mindig is érzek szimbolikus tartalmat: ugyanott vagyunk, de máshonnan jövünk, és máshová megyünk. Az emberek ebben nagyon hasonlítanak a villamosokra.

18 komment

Címkék: budapest villamosok


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr923396088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KZsoci 2011.11.20. 17:33:47

Jó kis sorozat! Várom a következő részt! :)

A 24-es villamost én valahogy mindig messziről láttam, látom. A Mama :) a Hámán Kató út elején dolgozott kb. húsz éve, de ugye oda elég volt 23-as busszal utazni, hiszen az épület közel van. De éppen ezért nem utaztunk villamossal, csak ha tovább mentünk valamiért a Nagyvárad tér felé.

Számtalanszor utaztam aztán 30-assal a Ferenc körúthoz, a Haller utcánál mindig láttam a 24-eseket, de szinte sose szálltam át, hiszen mindig négyeshatossal kellett tovább utazni a Mester utcától (amúgy talán emiatt én a Mester utcát is jobban szeretem, mint a Haller utcát, nagyon hangulatos utca, reméljük, hogy lassacskán egyre kevésbé lesz lepukkant).

"Ez már a Pál utcai fiúk világa, a századforduló Pestjéé, amely szép lassan erjedni, korhadni és rohadni kezdett."

Ezzel vitatkoznék, mármint egyrészt ugye korábban játszódik, Budapest történetében nagyon fontos másfél évtizeddel korábban, másrészt szerintem a magyar történelem és főleg Budapest történetének aranykorát azért nehezen kötném össze az erjedéssel, korhadással. Nehezen találnánk szót arra ugyanis, ha a későbbi korokat kéne jellemeznünk. :)

A 24-es amúgy már csak amiatt is történelmi járat, hogy 1955 óta változatlan útvonalon jár, 1974 óta pedig folyamatosan ICS-k jellemzik. :) Bár az elmúlt évtizedben a KCSV-k (a korszerűsített csuklósok) voltak jellemzőek, de mostanában újra az ódivatúak járnak ott.

A Nagyvárad téri lakóházat amúgy Pecz Samu tervezte!

2011.11.20. 17:52:22

Nem budapesti lévén, ez a része Pestnek elég sokáig kimaradt az életemből. Voltam vagy 20 éves, amikor először jártam erre és nagyon fura élmény volt, nem mondanám hogy tetszett, de mély benyomást tett rám. Valahogy így képzelem el az ötvenes évek hangulatát, mint amit ez a környék áraszt.

pontilyen 2011.11.20. 18:56:29

@KZsoci:

Az erjedést és korhadást úgy értettem, hogy a századforduló _óta_. Tehát hogy akkor még érett és szép és izgalmas volt, aztán viszont megromlott, és az utóbbi évtizedekben már kifejezetten rosszhírű környék lett.

A Mester utcát én is nagyon szeretem, nagyon hangulatos a maga hatalmas platánjaival!

Az, hogy nem változott sem a járat, sem a járműállomány, számomra külön szimpatikussá teszi a vonalat. Valami állandóságot jelent ez, fölismerhetőséget.

@ifsz:

Nekem pont azért tetszik ez a vonal, mert több történelmi korszakot egyesít. Valóban benne van az 50-es évek is, de ott vannak régebbi meg újabb korok is. Ott van benne a századforduló, a Horthy-kor, aztán a Kádár-kor, no és persze a rendszerváltás utáni időszak is. Mindez úgy, hogy a 24-es valójában Budapest egyik legrövidebb villamosjárata.

KZsoci 2011.11.20. 19:02:33

@pontilyen:

A rekorder az 59-es villamos, őt a számjelzés bevezetése óta ezen a számon közlekedik, és 1913 óta gyakorlatilag ezen az útvonalon közlekedik (a belső végállomás néha megváltozott, de pl. 1941 és 2007 között teljesen azonos volt az útvonal). :)

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2011.11.20. 19:51:03

Hú, ez nagyon jó írás lett, nagyon várom a többit!

A 24-es maga számomra sosem volt gyakran hasznält járat, talán egyszer szälltam fel rá, akkor is tévedésből. Viszont egynémely "rokona" (28-as, 37-es) közeli ismerősöm volt nagyon sokáig, így a józsefvárosi szakaszt nagyon jól ismerem (még laktam is arrafelé az ántivilágban). A ferencvárosit kevésbé, de azért annyira jól, hogy az általad leírt különbséget én is érezzem.

Valahogy nekem a 24-es Pest hátsó udvarát jelenti.

Bár nincs nagy távolságra a Nagykörúttól, mégis egy egészen más világ. A körút a város nyilvános arca, amit még ma is igyekszik képességéhez mérten csinosítani (hogy milyen eredménnyel, az jól jellemzi a város mindenkori állapotát). A 24-es vonala viszont olyan részeken halad keresztül, amit az átutazók, turisták, vagy éppen a város más részein lakók (pl. az előkelő budai uraságok) igen ritkán látnak. Ezért aztán nincs rá extra pénz: amilyen állapotban van, az mindig a mindenkori lakók állapotáról árulkodik, legyen az a kétségbeejtő nyomor vagy a tisztes, talán még nem reménytelen szegénység.

Végezetül néhány részletkérdésben való "kötözködés":

1) "A Keleti egy építészeti csoda, ... domborművei és szobrai pedig arra utalnak, hogy Magyarország mindig lépést tartott a nyugati kultúra legnagyobb teljesítményeivel, illetve, hogy az ország számára mindig a legjobbak voltak a mérce."

Hát, szép mondat, de sajnos szerintem a mindig szó használata nem indokolt: sajnos szerintem legfeljebb az igaz, hogy a városnak volt néhány korszaka, amikor lépést tartott a Nyugattal és a Keleti egy ilyennek a terméke. (Bár én a Nyugatit mindig jobban szerettem és szerintem a lépéstartás tekintetében is figyelemre méltóbb. Nomen est omen?)

2) Érdekes, hogy az Orczy téri és a Nagyvárad téri házat is emlegeted. Szerintem sokban rímelnek egymásra, egyrészt a helyzetük (sarokház egy forgalmas útkereszteződésben), másrészt a nagyon hasonló szín- és formaviláguk, amit a piros-fehér klinkertéglák használata alapoz meg. Kétségtelen, hogy az Orczy-téri épületegyüttes nem annyira értékes (magánvélemény), de én inkább azt sajnálom, hogy egy elszigetelt kisérlet maradt, amely nem tudta kiragadni a környékét a pusztulásból.

ignotus87 (törölt) 2011.11.21. 14:38:05

Ez csudajó lett, nagyon hangulatos. Várom a következőt!

pontilyen 2011.11.21. 17:01:38

@promontor:

Hát igen, talán pontosabb volna úgy mondani: mindig létezett olyan törekvés, hogy lépést tartson az ország a nyugattal. A Nyugati pályaudvar egyébként nekem is jobban tetszik, bár a Keleti boltozata lenyűgözőbb.

A másik észrevétel nagyon érdekes, valóban van hasonlóság a két épület(együttes) között. Talán egy kicsit valóban igazságtalan vagyok az Orczy téri épületekkel; annyira nem rosszak, hogy pont negatív példaként emeljem ki őket. Valószínűleg leginkább az bosszant bennük, hogy nem dobják föl eléggé a környéket. Mintha csak úgy oda lennének ejtve. A Nagyvárad téri ház viszont egyértelmű karaktert ad a térnek. Valamilyen oknál fogva a Nagyvárad teret egyébként is kifejezetten kedvelem (az Orczy térrel szöges ellentétben), a metróállomása is a leghangulatosabb az összes közül.

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2011.11.21. 21:56:39

Utáltam a 24-es villamost.

Ez az egy olyan vonal volt, ami az úttest jobb szélén ment. Jogsin majdnem elhúztak miatta.

KZsoci 2011.11.22. 16:37:46

@pontilyen: de a legeslegjobb a Déli Vasút 'Buda' állomása. ;)

Csak úgy: upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/56/Bundesarchiv_Bild_183-2006-0508-500%2C_Berlin%2C_Lehrter_Bahnhof.jpg

A Nagyvárad tér akkor volt jó, amikor még televolt villamosvégállomással, azóta egy sivár vacak. A helyükön nem is lett semmi azóta se...

pontilyen 2011.11.22. 16:51:56

@KZsoci:

Hehe, Lehrter Bahnhof. :-)

A Nagyvárad téren jó kis fényképek voltak/vannak a metrómegállóban, és a "galériának" most is csak esztétikai funkciója van ott.

Maga a tér egyáltalán nem mondható szépnek, de nekem valamiért tetszik. Talán, mert tágas, szellős. Valahogy olyan berlini fílingem van ott mindig.

KZsoci 2011.11.22. 16:54:43

@pontilyen:

berlini fíling? Hm.

Esetleg a Potsdamerplatz a fal lebontása előtt, vagy a másik oldalon a halálzóna... Az ilyesmi lehetett. :D

pontilyen 2011.11.22. 17:02:55

@KZsoci:

Hát mit csináljunk, Berlin ilyen. :-D Egy toronyház, egy régi ház, sok üres tér, káosz, metró, közpark, sok ember.

Szépnek nem szép, de valahogy mégis szeretnivaló.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2011.11.24. 06:54:17

Jó ötlet ez villamosos sorozat. Eszembe jut egy novella címe, amit valamikor a 80-as évek végén vagy a 90-es évek elején olvastam egy írónőtől, de nem tudom, kitől: "Utazásaim (a 28-as villamossal az Új köztemetőig)" Remélem, a 28-as is sorra kerül. Na meg a kedvencem, a 37-es! Ez utóbbi olyan, mintha fogaskerekű meg a vidámparki szellemvasút nászából született volna. Egészen szürreális. Érdeklődve várom a többi részt, ez nagyon tetszett. A végén szerkeszd meg és csinálj belőle egy könyvet!

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.11.24. 12:06:34

igen, jó a projekt, csak így tovább!

Tényleg olyan hátsó udvaros vonal.

Dr House 2011.11.26. 14:20:24

nagyon jó volt olvasni, én is várom a folytatást.

pontilyen 2011.12.01. 22:28:33

@sleeping dancer: @d'oh: @peetmaster: @Dr House:

Köszönöm a biztató szavakat, de mint látszik, egyelőre kommentelni sem nagyon van időm/erőm. Folytatás azért mindenképpen lesz.

Roquentin 2012.01.24. 18:48:33

Zseniális. Gratulálok.
süti beállítások módosítása