Volt egy hagyomány ezen a blogon, miszerint az esztendők végén összegzem a blog adott évi statisztikáit, kiemelek jó és rosszabb pillanatokat, bejegyzéseket, kommenteket. Most ezt a hagyományt megszakítom. Egyrészt nem volt 2011 e blogon oly gazdag év, hogy legyen kedvem az összegzéshez; másrészt bele is untam a LEG...-ek gyűjtögetésébe, ami eleinte valóban jó móka volt, idővel azonban erőltetetté vált; harmadrészt pedig időm sem nagyon van most a bogarászásra, a szünet is rövid, az életem is tempósabb lett; örülök, ha a szokásos újévi kötelességeknek eleget teszek.
A legjobb meccsek összegyűjtésének szokása viszont most is izgat annyira, hogy rááldozzak egy-két szabad órát. A focinézési szenvedélyre, úgy fest, mindig jut idő. Lássuk tehát, melyek voltak 2011 legemlékezetesebb mérkőzései. A válogatás szubjektivitása természetesen most sem kizárható, sőt erősen fenyeget; dehát ezért blog ez.
1. 2011. március 8., BL-nyolcaddöntő, visszavágó, FC Barcelona-Arsenal 3-1
Pep Guardiola korszakos Barcelonája valahogy mindig az Arsenallal játssza a legszórakoztatóbb meccseket. A londoni "Wenger-Jugendnek" nem a betonvédekezésben rejlik az ereje, így az ördöngös törpök kedvükre focizhatnak, miközben ellenfelük is megpróbál játszani. Igaz, a márciusi BL-visszavágón ez utóbbiból olyan nagyon sok minden nem látszott. A meccs azonban pont attól lett nemcsak élvezetes, de izgalmas is, hogy az Arsenalnak mindennek ellenére az utolsó pillanatig volt esélye a továbbjutásra (Londonban 2-1-re ők nyertek, azaz a 3-2 már nekik lett volna kedvező). Nem mindennapi kuriózum lett volna, tekintve, hogy az Arsenal az egész meccsen nem vette célba Victor Valdés kapuját. (Egyenlítő góljukat Busquets fejelte saját kapujába.) Egyébként is volt itt minden: kiállítás, csodagól, öngól, 11-es, a végén pedig a BL-kiírás talán legjobb meccse.
2. 2011. március 15., BL-nyolcaddöntő, visszavágó, Bayern München-Internazionale 2-3
Nem mindig a legjobb csapatok játsszák a legszórakoztatóbb meccseket. A Bayern-Inter BL-nyolcaddöntőt pont a hajmeresztő hibák tették élvezetessé. Az első félidőben a milánóiak mintha pályán se lettek volna, valóságos csoda, hogy mindössze két gólt kaptak ekkor. Aztán a végén megnyerték a mérkőzést, és továbbjutottak. (Hogy aztán összesen 7 gólt kapjanak a Schalkétól...) Ilyesféle szerencsétlenkedést ritkán látni, de semlegesként nagyon élvezhettük.
3. 2011. március 29., Eb-selejtező, Hollandia-Magyarország 5-3
Érzelmi hullámvasút volt, de azt nem hittük volna, hogy ezen az Eb-selejtezőn, a világbajnoki döntős otthonában egyáltalán lehet esélyünk egy nagy verésen kívül bármire. Pár nappal előtte 4-0-ra mostak le minket a hollandok, ehhez képest itt elvettek tőlünk egy szabályos gólt, és még így is lőttünk nekik hármat. Fordítottunk, egyenlítettünk, végre tényleg nagyon jó volt drukkolni nekünk.
4. 2011. április 28., EL-elődöntő, odavágó, Porto-Villarreal 5-1
A tavasz csapata Európában a Barcelona mellett a Porto volt. Hihetetlen pontkülönbséggel, veretlenül nyerték meg a portugál bajnokságot, és szárnyaltak az Európa Ligában is. Az "előrehozott döntőn" viszont úgy tűnt, emberükre akadtak. A Villarreal egy félidőn át sokkal jobb volt, vezetést is szerzett, és lőhetett volna még egy-két gólt. Aztán a második félidőben tátva maradt a szánk, beindult a Porto-henger, és maga alá temette a sárga tengeralattjárót, amelyből a meccs végére már csak roncsok maradtak. A visszavágót ugyan becsületből megnyerték 3-2-re a sárgák, az EL-t azonban a Porto nyerte.
5. 2011. augusztus 17., spanyol szuperkupadöntő, visszavágó, FC Barcelona-Real Madrid 3-2
2011 a "Clásicók éveként" is bevonulhat a futballtörténelembe. A Barcelona és a Real Madrid még soha nem játszott egymással ilyen sok meccset egy év alatt. Sajnos ezen derbik többségén nem domborodott ki a játék szépsége. A szuperkupameccsek kivételt képeztek. Élvezetes, fordulatos párharc volt ez, rengeteg góllal. Különösen a visszavágó sikeredett emlékezetesre, melynek utolsó perceiben Pep már magából (és ingujjából) kivetkezve vezényelte le a pálya szélén az új idény első nagy győzelmét.
6. 2011. szeptember 2., Eb-selejtező, Magyarország-Svédország 2-1
Erre is nagyon régen vártunk. Mármint hogy válogatottunk valódi tétmeccsen verjen meg egy komoly csapatot. Az, hogy ez pont az orrunk alá újabban sok borsot törő svédek ellen történt, ráadásul egy utolsó percben lőtt góllal, csak hab volt a tortán. Mi kellett a győzelemhez? Csapategység, önbizalom, akarat, no és egy adag szerencse. Mindegyiket örömmel láttuk.
7. 2011. szeptember 21., Primera División, Valencia CF-FC Barcelona 2-2
A nemzetközi meccsei a Barcelonának az Arsenal ellen a legjobbak, a spanyol meccsei pedig a Valencia ellen. A denevérek szimpatikus módon nem szoktak berezelni a nagynevű ellenféltől, agresszíven letámadnak, harcolnak az utolsó lehelletükig, és ebből mindig kemény, élvezetes, nagy tempójú küzdelem alakul ki. Most ősszel is így volt, a Valencia kétszer vezetett, a Barcelona kétszer egyenlített, a végén pedig lényegében mindkét csapat elégedett lehetett. A nézők pláne.
8. 2011. november 6., Primera División, Athletic Bilbao-FC Barcelona 2-2
Az ősz egyik üde színfoltja a spanyol bajnokságban a Bilbao volt. El Loco, azaz az "Őrült" (Marcelo Bielsa) csapatának letámadásos, labdabirtoklásra építő futballja a Barcelona ellen is működött, igaz, kellett ehhez az özönvízszerű esőzés is, amelynek eredményeképp mindkét csapat akciói gyakran akadtak meg a bokáig érő pocsolyában. Az eső azonban -- Hornby óta tudjuk -- a jó meccsek alapvető kelléke. 1-1-es félidő után ezúttal a meccs hajrája hozott két vicces gólt. Pep Guardiola mindenesetre a futball áriájának nevezte a mérkőzést, nagy dicsérettel illetvén a rendkívül támadó szellemű ellenfelet is.
9. 2011. november 19., Primera División, Valencia CF-Real Madrid 2-3
Lehetséges, hogy a 2011/2012-es spanyol bajnokság a Mestallában dőlt el. A meccset, amelyet a Barcelona némi balszerencsével nem nyert meg, a Real Madrid némi szerencsével megnyerte. Itt is láttunk kemény tempót, sok helyzetet, remek megoldásokat, egy kis verekedést, dulakodást, botrányt, és egy horrorisztikusan izgalmas véghajrát. A real Madrid már 2-0-ra vezetett, amikor a Valencia végre elkezdte belőni a helyzeteit, följött 2-1-re, majd 3-2-re, és az utolsó pillanatban kis híján egyenlített. A 94. percben (amikor már a kapus is előremerészkedett) előbb a kapufát, aztán Higuaín kezét találták el a labdával. Máig vitatható, hogy vajon ott és akkor kellett volna-e büntetőt ítélni. A játékvezető inkább lefújta a meccset.
10. 2011. november 23., BL-csoportkör, AC Milan-FC Barcelona 2-3
Ritkaság, hogy egy BL-csoportkörös meccs igazán izgalmas legyen, ám a Milan és Barcelona közti klasszikus rangadó az volt. A váratlanul jól játszó olaszok bizony kemény feladat elé állították a világ legjobbjait, ám végül minimális céljukat, a döntetlent sem érték el. A meccs nekem arról is emlékezetes marad, hogy először láttam meccset futballkocsmában, néhány meghitt, jó barát társaságában. Mintegy jutalomként társaságunk egyik tagja a helyszínen hirdetett tippversenyt is megnyerte, kapva érte jutalmul egy 5.000 forint értékű ajándékutalványt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Az én meccseim, 2011 2012.01.01. 21:04:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2012.01.01. 21:00:06
BÚÉK!
pontilyen 2012.01.01. 21:30:13
Azt hiszem, erre igazán találó azt mondani, amit kell is: szívesen. :-)
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2012.01.01. 21:41:49
Az egyébként érdekes, hogy ugyan mennyiségileg az El Clásico-k éve volt az idei, minőségileg nem feltétlenül, ahogy ez burkoltan a fenti összeállításból is kiderül.
BÚÉK!
pontilyen 2012.01.01. 21:59:17
Hát PL-t sajnos (? nem biztos, hogy sajnos, hiszen sokszor már így is "túladagolom" a futballt, ami nem jó) nem tudok nézni, mert nincs Digisportunk. Ott is voltak elég érdekes kimenetelű meccsek (MU-Arsenal 8-2... MU-Manchester City 1-6!, sőt Chelsea-Arsenal 3-5!!...), dehát ugye arról nem írhatok, amit nem látok... :-)
Egyébként sajnos igazából nem igaz, amit írsz. A spanyol bajnokság összességében szerintem inkább enyhén meggyengült az utóbbi évtizedben, a két nagy mögött a többi patinás nagycsapat (Atlético Madrid, Sevilla stb.) érezhetően kisebb-nagyobb válságban van. A Valencia szépen tartja magát, de sajnos ők is elbúcsúztak a BL-től. Az más kérdés, hogy mi innen persze irigyeljük a problémáikat. :-) [Asszem különben kéziben is hasonló problémákkal küzd a spanyol liga, az egy-két kiemelkedő csapat mögött persze a többi sem éppen gyenge, de mondjuk a Bundesligához képest kifejezetten pénztelen, és nehezen tartja felszínen magát. Hiába hogy a második legjobb bajnokság itt is, ott is, de sok a gond is.]
Persze azért így is mindennél többre tartok egy forró hangulatú szombat éjszakai spanyol rangadót (mondjuk egy Valencia-Atlético Madridot), az ilyen meccsek valahogy automatikusan fölviszik az adrenalin-szintemet.
A Clásicók pedig valahogy túl lettek taktikázva. Talán pont az volt a jó a szuperkupában, hogy ott nem volt akkora tét, és így lazábbak voltak a lábak...