Mivel szeretek jó szövegeket olvasni, ezért szeretnék jó szövegeket írni.
Azt szeretném, ha lenne veleje annak, amit mondok. Ha az az olvasó, aki rászán az életéből 3-4 percet egy poszt végigolvasására, kapna cserébe valamit az áldozatért. (Ezért van, hogy 3-4 percnyi olvasás mögött 30-40 percnyi írás áll. Van, hogy egy óra is.)
Veleje persze csak akkor lehet a mondandónak, ha nem közhelygyűjtemény. Azaz: ha ki van gyomlálva belőle mindaz, ami jelentéstelen, vagyis amit csak a megszokás és a fáradtság visz a szöveg(elés)be.
Éppen ezért semmi sem nyugtalanít úgy, mint egy rossz stílusban megírt szöveg. Fizikai fájdalmat okoz, beteg leszek tőle, nem tudok aludni miatta.
Mi a megoldás? Vagy (el)hallgatni (ami nem jó), vagy figyelni. Észrevenni a stílushibákat, és lecsapni rájuk. Megragadni őket a torkuknál fogva, és átharapni a nyakcsigolyájukat. A szövegeléshez vadászösztön szükségeltetik. A növényevők nem tudnak írni.
Megmondom tehát, mi az, amit nemrég értem tetten. (A vadászok tulajdonsága, hogy szeretnek eldicsekedni zsákmányukkal.) Egy rám (is) jellemző modorosságot, melynek át kellene harapnom a torkát. Ez a modoroság pedig a következő: az egyébként, különben, mellesleg, amúgy (stb.?) kifejezések túlzásba vitt és éppen ezért jelentéstelenné vált, kiüresedett és értelmetlenné lett használata. Legtöbbször éppen a leglényegesebb mondat elé való odahelyezésük. Sokszor a szóismétlés rémétől sem vonakodva. (Nem mintha a szóismétléstől való irtózás nem maga volna a modorosságok modorossága, a modorosságok non plus ultrája, az igazi stílus egyik legalattomosabb gyilkosa. De az egy másik tészta.) Egyébként szerintem elég baj, hogy ennyiszer leírjuk: egyébként. Amúgy lehetne találni másféle átkötéseket is. Horribile dictu: gondolkodni kéne, még mielőtt fogalmazunk. Egyébként azt se könnyű... egyébként... egyébként... egyébként...
Vajon honnan ered ez az egyébként-őrület?
Az egyébként azt sugallja, hogy amit mondunk, az nem a lényeghez tartozik, hanem egyfajta mellékvágány. Mellékszál. A lényeget már elmondtuk, de egyébként még tudunk másról is beszélni. Ha nagyon muszáj.
De vajon elmondtuk-e a lényeget? Az egyébként-őrület szerint igen. Valójában nem. A lényeg ugyanis mindig az, amiről éppen szó van. Az egyébként-őrület látens, öntudatlanná vált tagadása annak, hogy amiről értekezünk, társalgunk, eszmét cserélünk, az valami fontos és lényeges lenne.
Az egyébként-őrület nem más, mint annak a nyelvi kifejeződése és megnyilvánulása, hogy devalváljuk, megtagadjuk, kiüresítjük és semmibe vesszük magunkat.
Félreértés ne essék: ez akár még erény is lehetne. Miért nem az? Azért, mert nem modor, csak modorosság. Vagyis azért, mert aki egyébként-ezik, az valójában nagyon is vehemensen hisz a maga igazában. Az egyébként nem valós tartalmi elemként csüng a mondatai elején, hanem csak mint sallang, mint értelemtől üres modor, mint fáradtságból odavetett kacifánt.
Mert egyébként az egyébként nagyon szép és fontos szó lenne. Kifejezhetné például, hogy eszméink és igazságaink egyébként lényegtelenek. És éppen az ő segítségével figyelhetnénk arra (mint egy igazi vadász), ami igazán lényeges.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.01.06. 17:11:49
Valóban stilisztikai probléma ez, de én nem volnék olyan szigorú az egyébkéntjeimmel. Arról van szó, hogy sietve ütött, különböző kommentelőkre vagy gondolatokra reagáló bekezdéseim összefűzésére is szolgálhatnak, tehát a kutyafuttában teremt kohéziót.
pontilyen 2009.01.06. 17:18:32
Ennek már csak fokozása a szóismétlés elkerülése végett alkalmazott "mellesleg", "amúgy", "különben" és egyéb szavak egymásra sorjázása. Mondhatni: maga a manierizmus.
Pedig annyi szép átkötő szó van a nyelvünkben! Kísérleti alapon nemrég például bevetettem a "hovatovább"-ot. ;-)
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.01.06. 19:22:59
milena 2009.01.06. 21:21:16
agnusdei 2009.01.06. 21:30:05
"nem mondóóóód"
De b...aszki mondom.
AD
milena 2009.01.06. 21:50:08
Igaz, ez talán nem olyan gyakori, mint az 'egyébként', és így talán nem is olyan idegesítő :)
milena 2009.01.06. 21:56:27
Nekem még soha nem tűnt fel, hogy visszaélnél az 'egyébként' szóval.
És hogy belédkössek: nagyon nem szeretem a "mivel x, ezért y' szerkezetet, azt, amit az első mondatodban használsz. Vagy 'mivel', vagy 'ezért', a kettő egyszerre fölösleges, sőt (számomra) helytelen.
Így én választanék, hogy
'Mivel szeretek jó szövegeket olvasni, szeretnék jó szövegeket írni.'
vagy
'Szeretek jó szövegeket olvasni, ezért szeretnék jó szövegeket írni.'
Tudom, ez az én egyéni érzékenységem. Nekem meg a 'nem mondod' kifejezéssel nincs semmi bajom :)
pontilyen 2009.01.06. 23:48:33
Teljesen jogos, amit a "mivel-ezért"-ről írsz, és (vagy de?) én mégsem érzem. Idegen nyelven nekem is föltűnne, és zavarna; németül például eszembe sem jutna ilyet leírni. Magyarul viszont pont az általad javasolt változatokat érzem valahogy csonkának, magyartalannak. (Nézd meg, az én idézett kezdőmondatom milyen szép szimmetrikus!)
Érdekes lenne kikérni egy generatív szemantikával foglalkozó nyelvész véleményét, hogy ő mit gondol erről. De komolyan!
agnusdei 2009.01.06. 23:55:11
A generatív szemantika egyébiránt és egyébként, s mindamellett betette a kaput.
Ja, és "egyébként" a modorosság számomra inkább egy stílus, egy beszédhordozás, alapállapot, amelyhez természetesen szavak is tartoznak.
AD
KZsoci 2009.01.07. 09:57:55
VÉGRE! VÉGRE! VÉGRE!
Azt hittem, hogy csak én gondolom így, de így végre kiderült, hogy az ebből a szempontból legautentikusabb vélemény is egyezik az enyémmel. :) Erről akár külön poszt is lehetne. ;)
Mellesleg ;) én is nagyon sokat egyébkéntezek, úgy látszik, tényleg divat.
pontilyen 2009.01.07. 16:38:27
Aztán nehogy úgy tégy, mint román patkány, aki az "antiaufklérista" szótól úgy megijedt, hogy hetekig nem is jött kommentelni! (Apropó, hová tűnt ő?)
Én különválasztom a modort és a modorosságot. Mindenkinek van egy rá jellemző modora, mindenki a neki tetsző módon szeret beszélni és viselkedni, és ezzel nincs is semmi baj. Pont azzal van a baj, amikor (lustaságból, kényelemből, nemtörődömségből) nem a nekünk tetsző stílusban beszélünk, hanem pózolunk.
@KZsoci:
A legautentikusabb vélemény (számomra) Arany Jánosé; és ő bizony nem bánt csínyján a szóismétlésekkel, ha arról volt szó, ha a helyzet úgy kívánta. (Pedig elhihetjük, hogy neki aztán volt elég szó a tarsolyában.)
agnusdei 2009.01.07. 17:03:56
heppibörsztdéjt kívánni.
Erre inni kéne.
AD
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.01.07. 17:16:32
És happy birthday (vagy ez modorosság angolul?) :)
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.01.07. 17:57:20
Azon gondolkodtam, hogyha nem baj a szóismétlés, akkor miért írtják tűzzel-vassal a suliban. De csak arra jöttem rá, hogy kevés modorosabb foglalkozás van, mint tanárnak lenni. Talán a színészet, de arról nem sok fogalamam van.
pontilyen 2009.01.08. 15:33:48
az iskolában azért irtják a szóismétléseket, mert meg kell tanulniuk a nebulóknak, hogy választékosan fogalmazzanak. Vagyis színtiszta didaktikai okokból.
Ha a modort tágan értve "szerepjátszásként" fogjuk föl, akkor nem is véletlen, hogy tanárnak lenni modoros foglalkozás.
Egyébként (áthúzva!)
Alapjában a modor szerintem lélegzetvételt és vérnyomást jelent, más szóval stílust. Adyval sem az volt a baj, hogy nagy betűvel írta az Élet szót, hanem az, hogy ezt a rossz verseiben is így tette. :-)
Lencse. 2009.01.09. 12:26:13
A szóismétlés is problémás, hogy mennyire igyekezzünk elkerülni, és mennyire hagyhatjuk bent. Én pl. sokat kommentálok zeneblogokon, és itt folyamatos belső feszültséget okoz, hogy egy viszonylag gyakran használt fogalomra összesen két magyar szó létezik: a lemez és az album. Minden más próbálkozás (pl. "dalcsokor" :D) védhetetlen, és az első használatánál megütném magam.
pontilyen 2009.01.09. 15:07:16
Valóban, minél közelebb kerülünk egy szak- vagy rétegnyelvhez (vagy hobbinyelvhez stb. stb.), annál inkább fenyeget annak réme, hogy egy adott szót folyton ismételgessünk.
Így van ez például a foci(nyelv) esetében is. (Apropó, ez a "esetében"-ezés pedig nemcsak modorosság, de germanizmus is...) Ezért van, hogy a fociújságírásnak kialakult egy bizonyos műnyelve, amelyben olyan szavak terjednek, amiket amúgy sohasem használnánk. Például "csapat" helyett "gárda", "döntetlen" helyett "iksz" (ez egyébként jó szó!), "kapus" helyett "portás" (ezt viszont ma már kínos leírva látni) stb. stb.
A legiszonyatosabb pót szó (és germanizmus) azonban, melytől a fülem minden körülmények között megfájdul, az az "alumínium". No, arra én is azt mondom, hogy EZT NE! :-)
Lencse. 2009.01.09. 15:26:58
Az "alumínium" alatt remélem a fociszlengben, a kapufa szinonimájaként használt szóra gondolsz, és nem a vegyészeket akarod bitóra küldeni. :) Ez a szó szerintem a német kommentátoroktól jól hangzik, és eseti használatát a magyarban sem tartom tűzzel-vasal üldözendőnek. Tehát ha valaki rendszeresen, a kapufa szó egyszerű helyettesítésére használja, az rég rossz, de mondjuk egy "Mekkora alumíniumot rúgott Drogba, aztakurva!" komment engem nem irritál. Itt már magával a szóválasztással is jelzi, hogy többről van szó egy egyszerű játékesemény (kapufa) regisztrálásánál.
pontilyen 2009.01.09. 15:40:01
:-)
Így van, egyetértünk, "németül" semmi baj nincs vele, magyarul viszont a hideg ráz ki tőle. Oks, egyszer-egyszer tényleg elmegy. De akkor viszont a "cerberus" is! Áll az alku?
Lencse. 2009.01.09. 15:40:16
Van még egy ilyen szó: az "azért" Rengetegszer használom én is, a afféle figyelemfelkeltő, kiemelő eszköz.
"A végén azért nagyon komoly volt az a pároslábas becsúszás" stb.
pontilyen 2009.01.09. 15:59:57
Ja, ja, ez a "másodlagos szóbeliség" jelensége, a nyelvészet egyik legizgalmasabb (és egyelőre nem agyonkutatott) területe. Az SMS-nyelv, csetnyelv, fórumnyelv, netnyelv stb. mind-mind közelebb állnak az élőbeszédhez, mint az elektronikus médiumok előtt papírra vetett szövegek. Vagyis eleve máshogyan érzékeljük, és máshogyan értékeljük is őket.
Viszont (megintcsak egy gyakran visszatérő szó...) ez visszahat a papírnyelvünkre is, sőt talán az élőbeszédre is. Izgalmas kérdés, hogy miként. (Egyszer volt már szó ebben a blogban arról, hogy pl. a sportközvetítések stílusát hogyan változtatta meg az internet. Tágabban értve azonban minden nyelvi megnyilvánulást megváltoztat, és érdekes lenne belemerülni egyszer, hogy pontosan hogyan is.)