Ritka alacsony színvonalú volt tegnap a különféle televíziók szilveszteri kínálata. (Lehet, hogy máskor is ilyen alacsony volt, de most valahogy különösen föltűnt.) Csak kapcsolgattam a csatornák között, hogy találjak valamit, de persze nem találtam semmit. (Komolyan azt hiszi valaki, hogy engem érdekel a Sas-kabaré?!) Így aztán kikötöttem azoknál az adóknál, melyek mindig, minden körülményben a saját megbízható (és szerintem magas) színvonalukat hozzák: a NatGeo-nál, a Discoverynél, az Eurosportnál, illetve a TvPaprikánál; és közöttük ingáztam.
És láttam is egy érdekes filmet a National Geographic-on a bibliai Káin és Ábel történetéről. Úgy vélem, helye van nekik egy újévi bejegyzésben, az új év legelső bejegyzésében. Hogy miért, az remélhetőleg kiderül a továbbiakból.
Igazándiból csak egy gondolat ragadott meg nagyon erősen, erről szeretnék írni.
A műsorban megszólaló egyik ókortörténész szerint ugyanis a Paradicsomból való kiűzetés fő oka nem az volt, hogy Ádám és Éva fogyasztottak a tiltott gyümölcsből. Még talán az is elképzelhető, hogy az Úr számolt azzal, hogy ez bizony (ha már ott van az a fa!) meg is fog történni. Nem biztos, hogy az emberek találékonysága ellenére volt az Istennek. Az ókortörténész véleménye szerint (és ezzel a vélekedésével nincsen egyedül) az Úr haragjának igazi oka az volt, hogy az emberpár letagadta a tettét. Ádám és Éva nem vállalta a felelősséget azért, hogy tiltott utakra tévedtek. Ádám a párját hibáztatta; a párja pedig a kígyót. Ez volt az oka, hogy el kellett hagyniuk az Édenkertet.
Ugyanez a felelősség-elhárítás ismétlődött meg Káin esetében is. Amikor az Úr megkérdezte tőle, hogy hol van Ábel, Káin hetyke választ adott: "Honnan tudhatnám? Hát őrizője vagyok én az én testvéremnek?" Káin nem az igazat válaszolta, hanem kitért az elől, hogy fölvállalja, beismerje, bevallja, és felelősséget vállaljon azért, amit tett.
A műsorban nyilatkozó ókortörténész szerint ez az igazi átok; ez az igazi Káin-bélyeg.
Mert az életben sok mindent (jóformán mindent) lehetséges megtenni. Ostobaság (avagy inkább: tudatlanság) azt képzelni, hogy léteznének az ember emberi mivoltából fakadó erkölcsi gátak. A XX. század történéseinek ismeretében talán több is, mint tudatlanság.
A hitvány embert a nemestől nem is az különbözteti meg, hogy (akár intellektuális, akár etikai értelemben) téved. Hanem az, hogy a tettét (mely lehet tévedés is, sőt talán szükségszerűen tévedés) nem vállalja föl.
"Kérem, uram, én megöltem Ábelt." Ki tudja, mit felel az Úr, ha Káinnak ez az első válasza? Talán egészen másképpen alakul az emberiség története.
És áshatunk mélyebbre is. "Kérem, uram, én ettem a tiltott gyümölcsből. Éva pedzegette az ötletet, de a végső döntést én hoztam. Saját elhatározásomból tettem." Ki tudja, miként alakul az emberiség története, ha ilyen karakán őseink vannak? Könnyen elképzelhető, hogy jelenleg is a Paradicsomban éldegélnénk.
Az igazi Káin-bélyeg tehát talán nem is a bűn, hanem a felelősség elhárítása. A felelőtlen élet.
Sejtésem szerint érthető már, hogy miért lett helye ennek a történetnek az új év legelső bejegyzésében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.01.01. 16:08:42
érdekes szembeállítása ez a mindenttudó, monoteista istennel, ugyanis ez a politeistákra nem volt jellemző.
EZT IS NÉZD MEG KISPOFÁM......... (törölt) · http://tudtad.blog.hu 2009.01.01. 16:29:33
Közöd?? (törölt) 2009.01.01. 16:33:42
Szalahadin 2009.01.01. 16:56:25
Sajnos a "kor szokásainak" mostanában valóban a felelőtlen hazudozás, a felelősség bármi áron való elhárítása a megfelelő magatartás.
A változás csak felülről jöhet, tehát a jelenlegi magyar társadalomban az elit pozíciókat bitorló gengszter hordák eltűnésével és egy valódi elit kialakulásával. Mindez persze utópiának tűnik, de akkor is ez az elvi megoldás. Mindez nem korlátozódik a politikusokra, valamelyik oldalra, vonatkozik viszont elsősorban és kiemelten a médiában szereplő populációra. Amíg ott nem történik változás, minden marad a régiben.
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.01.01. 17:10:37
mendson 2009.01.01. 17:47:11
ps.: már éredeklödtem, sajnos a posztiró részére semmiféle személyes szolgáltatást nem tudnak nyujtani a tv társaságok.De öömmel konstatálták, hogy a tudás fájának gyümölcse máig hat.Igy hát nem okozott gondot neki a távkapcsoló használata.
pontilyen 2009.01.01. 17:51:03
"abból fakad, hogy egy másik szubjektum szintén nincs birtokában a teljes igazságnak"
Nagyon izgalmas fölvetés! A történet nyilván csak úgy értelmes, ha föltesszük, hogy létezik "abszolút igazság" (=Isten). Ám szerintem lehet vonatkoztatni egyéb élethelyzetekre is, amelyekben létezik igazság (ha nem is okvetlenül "abszolút").
@Szalahadin:
"A változás csak felülről jöhet"
Szerintem pedig pont hogy nem "felülről". Ha megfigyeled, ez nagyon hasonló felelősség-áthárítás, mint Ádámé (és Éváé) volt... ;-)
@sleeping dancer:
Szerintem nem lényeges kérdés, hogy valójában mi történt sok-sok ezer évvel ezelőtt. Nyilván nem szó szerint, hanem jelképesen kell érteni ezeket a történeteket, és a történész is így értette.
pontilyen 2009.01.01. 17:55:57
"Az,hogy a mi istenünk látszólag ilyen óvatlan volt az is bizonyítja, hogy pontosan tudta a történet végét."
Hát igen, szerintem is nehezen egyeztethető össze az isteni mindenhatóság gondolata az emberi szabadságéval. De azért lehet próbálkozni. Gondolkodni róla pedig semmi esetre sem tilos. :-)
"már éredeklödtem, sajnos a posztiró részére semmiféle személyes szolgáltatást nem tudnak nyujtani a tv társaságok."
Jogos a kritikád. :-) (De az enyém is az volt. Nem találtunk egymásra, Sas Józsi és én. Van ilyen.)
Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2009.01.01. 17:58:24
Tipikus jelenség Magyarországon. A felelősség hárítása.
agnusdei 2009.01.01. 18:19:07
Nem bírom ki, hogy teológusként ne mondjam el a véleményem.
A jó és gonosz tudás fája, a döntés, pontosabban az eldöntés jogát ábrázolja.
Ádám és Éva tette azt ábrázolja ki, hogy az ember magához ragadva, lopva csupán saját magára tekintve eldönteni kívánja, mi a jó és rossz. A Szent Írás szerint (se ez volt már itt vita, beszélgetési téma), a jó és rossz fogalma, teljesség Nála van, s Nála nélkül, nem Tőle, Reánézve tudakolva, az ember eltéved.
Nagyon igaz, hogy a törtébetben (amelyben, csakhogy tissztázzuk semmiféle alamafáról nem esik szó), a következő lépés a félelm megjelenése. Miután az ember egy másik szót, a megszólaló kígyó hangját az Örökkévaló szavának igazsága fölé helyezett, végzetesen elbukott.
A Vele való közösség, amely addig félelem és szorongás nélküli volt, most eltölti az embert. Elrejtőznek a kert fái közé. megjelenik a szégyen is, amelyet helytelenül gondolnak nemi szégyennek, testi szégyennek. A levelekbe burkolódzás jele, annak, hogy ember és ember, férfi és nő között valami megtört, a társ, az egymásra nézve, és egymásból való teremtettség megtörik. Félünk Istentől, s félünk egymástól, egymásnak kiszolgáltatottjai lettünk.
S valóban következő lépésben megjelenik a felvállalás helyett, a menetegetőzés és hárítás. Amely mindig az embert tönkretevő dologok egyike lesz. Ádám: az asszony!. Éva: a kígyó! Persze azt is tegyük hozzá, hogy a felelősség felvállalása, ami nagyon fontos, önmagában még kevés, csak az első gyógyító lépés. Hiszen milyen sokan vállják büszkén a sötétségüket.
Az örökélet fájáról, mert az is szóba került. Az Örökkévaló közli az emberpárral tettének következményeit (amelyet már előtte is elmondott), ezek tehát nem bosszú tettek az Örökkévalótól, hanem következmények feltárásai.
ezek után egyből következik három dolog, amely a Mindenható gondoskodásai az emberről. Azt olvassuk, hogy bőrruhát ad az elsőemberpárra, vagyis nyílvánvalóvá teszi, hogy a kereten kívül is gondoskodni fog az emberről és ez mindenkire kiterjed. Másodszor egy ígérettel a szívébe bocsátja el az első emberpárt: jön valaki, aki asszonytól születik és a kigyófejére tapos. Ezzel az ígérettel élhet az ember. S végül lezárja az utat az örökélet elől, pontosabban, az elől, hogy az ember ebben az állapotában maradva legyen örökkévaló. Állapotváltozásnak kell történni. Jelenések könyvének végén ott az életfája újra, amely az új jeruzsálemet átszelő folyó két partján áll és levelei gyógyításra valók. A két fa között zajlik a létünk, a két fa között pedig ott áll az idő egy pontján a szégyenfa. Szégyenfa, a kereszt által nyer teljes értelmet a kettő.
terran 2009.01.01. 18:35:31
magyarázd el kérlek, hogy a szabad akarat és az isteni oldalról a mindentudás hogyan összeegyeztethető, mert ezt nem tudom teljesen megérteni. Ez a katolikus felfogás, míg egy másik lenne, hogy az Isten omnipotens és ebből következik az emberi determináltság. Ez a kálvinista, igaz?
Ez lehet, hogy kissé offtopic
pontilyen 2009.01.01. 18:38:31
"A jó és gonosz tudás fája, a döntés, pontosabban az eldöntés jogát ábrázolja.
Ádám és Éva tette azt ábrázolja ki, hogy az ember magához ragadva, lopva csupán saját magára tekintve eldönteni kívánja, mi a jó és rossz."
Világos, hogy te teológiai alapról megközelítve így értelmezed ezt a történetet. És én ezt el is fogadom, és tiszteletben tartom.
Az embert én azonban megismerni és uralkodni vágyó lényként ismerem, akinek, ha megmondják, hogy ott a kert közepén egy fa, akkor (előbb-utóbb) enni fog róla. Minden igazi ember így tenne (csak az nem, aki mulya).
Én a vízválasztó különbséget ember és ember között inkább ott látom, hogy föl meri-e vállalni a tettet valaki, hogy döntött (ahogy döntött), vagy sem. Nem is tudom, hogy ez hitetlen alap-e, vagy nietzschei, vagy etikai, vagy milyen. Én így látom. Nincs ember, aki ne próbálta volna leszakítani azt a gyümölcsöt...
egyenlítő 2009.01.01. 18:39:32
Ha már idetévedtél (és idetévedtem), kérdeznék valamit, mint teológustól, szintén a Paradicsomi korral kapcsolatban.
A "Sokasodjatok és szaporodjatok, és töltsétek be a földet!" szinte a "nulladik" parancsolatnak számít. Nem merült fel köreitekben, hogy ez már teljesítve van, és le kellene vonni ennek a konzekvenciáit?
agnusdei 2009.01.01. 18:43:03
Lehet, hogy sok vagyok, de Kainról is írnék.
Kain bélyege kifejezés egy picit másra (is) utal. A bélyeget, akkor helyezi rá a Mindenható, amikor a bűnnel, a gyilkossággal való szembesítés megtörténik. A bélyeg, akár milyen furcsa egy fajta védelem is. Kainnal nem történhetik meg az, amit ő tett. A bossszú, a vendetta, az ölés semmilyen módon nem igazolható.
Kain története azért nagyon érdekes, mert az emberben zajló belső, lelki folyamatokat írja le. Az irígység, a másik létének elviselhetetlensége, a másik megáldott élete feletti bosszúság. De a lényeg tényleg az, hogy nem vagyok képes a másik létezését, másságát elfogadni. Pusztulnia kell, nem azért mert valamit tett, hanem mert maga a létezése sért engem. Látjuk a követekezményet, annak amit ÁésÉ tett, amikor magához ragadta az eldöntés jogát. Én eldöntöm ki élhet, én eldöntöm kinek van joga létezni.
A tett előtt azonban van figyelmeztető szó. Ez, ha valakinek jobban tetszik hívhatja az édenhangjának, a belső hangnak, lelkiismertenek, amelyt kiírt Kain. Ennek kiírtása után öl. Szavai valóban megdöbbentőek, hiszen nem csupán a felelősséget hárítja, hanem azt a kapcsolatot is, ami közte és Ábel között adott.
Vel 2009.01.01. 18:51:51
agnusdei 2009.01.01. 19:09:09
De először is nem idetévedtem, hanem tudatosan katintottam ide Ponti barátomhoz :-).
Ponti:
én külömbséget tennék az emberi voltunkhoz tartozó lehetőségeink, mandátununk, és az embertelen kiragadott "jogok" között. Azt gondolom, hogy a Teremtés könyve pont az örök tapasztalatot fogalmazza meg, amit átélünk ma is, ezért közeli ez a történet. A minden lehetőségének megragadásán, túl van ember létemet tönkrevágó és a másikat is elpusztitó lehetőség.
Ezzel nem élni nem mulyaság és a figyelmeztető szó nem "tanárbácsis". Azt gondolom ez már nem csupán teológia, és nem csupán teolgusként mondom, hanem etika, lélelktan, humanitás, ökológia és sok minden más is.
terrana:
mi protestánsok is katolikusak vagyunk (jelentése egyetemes), de nem római:-). Valóban Kálvin arra a keresztyén középkort meghatározó vulgáris gondolkodásra mond határozottan nemet, amely a mindennapok szintén, durván viszaélve az emberek vallásos érzéseivel, a befolyásolható, megvásárolható (pénzen, tettel) Isten képét utasítja el. Valóban Kálvin a Mindenható képét állítja elénk. Azonban a determináltság, vagy a fatalizmus ugyanilyen egyértelmű elutasításra talált nála. (Az amiről te írsz inkább jelemző -de ezzel is legyünk óvatosak- az iszlámra). A kiválasztást tana Kálvinnál a következő. A kiválasztás a Szentháromságon belül kezdődik, amikor mindenidők előtt a Fiú elhívatik, kiválasztattik a Megváltásra.
A kárácsony ennek a kiválasztásnak az engedelmessége. Enélkül a kiválasztó lépés nélkül valóban szőrnyűséges tanítás lenne Kálvin kiválasztás tana. A kiválasztás tehát Benne, a Fiúban és a Fíúra nézve történik. Ebben egyébként ma már mind a protestánsok, mind a Római katolikusok egyet értenek.
A szabad akarat a római katolikus felfogás szerint meggyengül, a protestáns felfogás szerint a bűneste által megsemmisült és az újjállapotban (megtérés) támad fel, kezdődik el újra az emberben.
egyenlítő:
de egyértelműen téma a teológiában, amelyet az ökológia, az emberi kapcsolatok kérdései nagyon foglalkoztatnak. Csak ki figyel rá? Vajon ki olvassa el őket? Persze itt a hiteltelenségünk az egyik fő oka ennek. Érdekes, hogy nyugati (r.k. és protestáns teológiában) sokáig az örökkévaló parancsának első részét hangsúlyozták uralkodni, felfedezni, uralom alá helyezni, keleten (orthodox) körökben, nagyon helyesen a parncs, pontosabban a mandátum második részét emelték ki. Műveljétek és őrizzétek. (Latin fordításban a kultúra szavaunk szerepel itt). Komolyabban kell venni a védelmet, az őrzést. Ebben nagyon lassan fordulunk át.
agnusdei 2009.01.01. 19:13:03
Éppen a szeretetről írok a napokban. János ezt írja : a teljes (teljessé lett) szeretet kíűzi a félelmet.
ez a válaszom :-)
(bocs ponti, hogy ilyen sokat írok)
pontilyen 2009.01.01. 22:53:41
egyáltalán nem baj, hogy "sokat írsz", szerintem nagyon is autentikus a véleményed; megkockáztatom: mindnyájunk közül a legautentikusabb.
Most viszont indexcímlapos közönség is jött ide, vagyis olyanok is, akik talán már nem néznek vissza a válaszért. Én persze igen. :-)
Szóval etikailag számomra egy nagyon izgalmas problémát jelenít meg a paradicsomi történet. Együnk-e egy fáról, amelyről semmi biztosat (!) nem tudhatunk, csak egy láthatatlan Isten szavát ismerjük róla? Úgy vélem, amíg a világ olyan, hogy nincsen bizonyosság, addig mindig létezni fog a vágy a teljesebb megismerésre. Utána (vagy előtte) pedig -- talán... -- tök mindegy.
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.01.02. 08:33:59
agnusdei 2009.01.02. 11:34:07
Ezek a történetek, fejezetek hitvallások, a választott nép hitvallása. Egyrészről: a Szabadító Isten (aki erős karral kihozott Egyiptomból) és a Teremtő Isten Egy.
Másdszor: a teremetett dolgok nem istenek. A nap, a hold, a csillagok, a természeti jelenségek és maga az ember nem isten és nem istenülhet (ma a new age szellemiség terjedésekor ez újra fontos üzenete). Ez a hitvallás Izrael részéről az ókorban egyedülálló. Mindenkivel szemben hirdeti az egyértelmű elválasztást Teremtő és teremtett dolog között. A mítosz pontosan arról szól, hogy az ember teremtett dolgot, vagy éppen önmagát (lásd fajmítosz) isteníti meg. Ezért ezek a történetek (Ádám és Éva, Kain és Ábel, Bábel tornya) mindig kritikával illetí és tiltakozik az ember bármilyen önistenítő probálkozásait, probálkozásaival szemben.
Én sem láttam a filmet, de én nem tartom furcsának a történészi szerepeltetést. Ezek a történetek az ókor meghatározó részei. A történetek elemei (teremtéstől egészen az özönvízig) más közel-keleti leírásokban is fellelhetőek. Ez kutatható történészi fogalmakkal is.
pontilyen 2009.01.02. 14:04:35
Bizony így van. És az újabb történelemtudomány már tudatában van annak, hogy még a leginkább földolgozott korszakok vizsgálatakor is NARRATÍVÁKKAL dolgozik, vagyis olyan történetekkel, melyekben kibogozhatatlanul összekeveredik a valóság és a fikció. Túl vagyunk már azon az illúzión, hogy a múltról teljesen objektív tények igazságait szerezhetjük meg.
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.01.03. 08:37:36
agnusdei 2009.01.03. 12:06:19
S még egy ne feledjük, ezek a történetek hitvallások, így hitelességüket a hívő ember számára, abban (is) nyerik, hogy bizalmat és kapcsolatot teremtenek, erősítenek a Mindenhatóval.
pontilyen 2009.01.03. 12:19:49
"Így nem a tény és fikció az elválasztó vonal e történetre nézve, hanem hogy a kor ember a nyelvi formák közül melyiket gondolja annak, hogy teljesebben közöljön tényeket."
Igen, szerintem ugyanazt mondjuk. Egy történet fiktív voltáról az utókor próbál erőszakosan dönteni, mindig a maga módszereivel. Ha azonban nagyon erőszakosan a magunk képére akarjuk formálni a régi szövegeket, elveszítjük az esélyt, hogy megértsük őket.
Így jönnek elő az olyan típusú vélekedések, hogy "a Biblia az egy mesekönyv", "már régen megcáfolták" stb. stb., melyek nyilvánvalóan a szöveg meg nem értésén alapulnak.
agnusdei 2009.01.03. 22:56:14
Ha érdekel a téma továbbra is.
Henri Blocher: Kezdetben (Harmat, 1998)
A Huszár Gál könyvesboltban (evangélikus, Deák tér, ahova múltkor betértünk) megkapható.
Kíváló mű, nem csak teológiailag, de irodalomtörténetileg is foglalkozik a témával.
AgnusDei