Pontilyen pont ilyen

Írhatjuk egybe is: a nagyontoleráns ember. Toleranciájához ugyanis hozzánő a nagyság. Ő ugyanis nagyon toleráns. Mindenkit megért, mindenkit tisztel, mindenkit elfogad. Hosszú monológokat ír a tolerancia szükségességéről. Nem spórol a közhelyekkel. Lételeme a közhely.…

Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum igazgatója mondta egyszer egy interjúban, hogy vissza kell adni a magyaroknak a hőseiket. A XX. századi történelmünkben nincsenek hőseink. Ez az időszak csupa olyan alakkal van tele, akinek megítélése kétes, zavaros, nem egyértelmű;…

Van egy kissé perverz szokásom. Az utcán járva-kelve szeretek benézni a házak ablakain. Hihetetlenül kíváncsivá tesz, hogy hogyan élnek más emberek. Milyen a lakásuk. Mivel töltik az estéiket, az üres óráikat, hogyan töltik be a teret és az időt. Milyen az, amikor hazatérnek.…

Amikor idén februárban aljas tettesek meggyilkolták Marian Cozma román kézilabdázót, azok közé a kevesek közé tartoztam, akik (ebben a témában) őszintén kimondták: igenis jobban fáj, mélyebben érint, erősebben földúl, hogy a tettet olyasvalaki ellen követték el, akit…

Talán ott kezdem: énképemet mindig is az határozta meg, hogy engem mindenki szeret, és én mindenkit szeretek. Lényegtelen, hogy ez tényleg így volt (van)-e, hiszen nyilvánvalóan sohasem volt így. Épp ellenkezőleg: alkatom szerint magányos és elzárkózó, gátlásos,…

"A plakátfiú, kinél régente laktam,meleg. Ez most már nem titok.Mindig az volt, vagy bemelegedett?Akár maradjon is titok.Nem érdekes. Hisz tudhatta, ígyvagy úgy, nekem ez természetes.És attól sem kellett tartania, hogykifecsegem, ha egyszer titok." Nyilas Atilla:…

Most demagóg, manipulatív, felületes és igazságtalan leszek. Szükségem van erre. Csak így tehetem meg, hogy hangot (betűt) adjak egy bennem létrejött gondolatnak (képnek?), mely akkor keletkezett bennem, amikor világunk egyik vadiúj jelenségéről, a celebekről gondolkodtam…

Ritka alacsony színvonalú volt tegnap a különféle televíziók szilveszteri kínálata. (Lehet, hogy máskor is ilyen alacsony volt, de most valahogy különösen föltűnt.) Csak kapcsolgattam a csatornák között, hogy találjak valamit, de persze nem találtam semmit. (Komolyan azt…

Vajon meg lehet-e ismerni egy embert? A válaszom határozottan nem.Van erre egy induktív és egy deduktív bizonyítékom is.Az induktív bizonyíték szerint engem se ismer senki, a testvéreimet se ismeri senki, a barátaimat se ismeri senki, mi lehet hát a helyzet a nálam és…

Egy furcsa élményről szeretnék írni. Azt hiszem, ezúttal nagyon rövid leszek.A furcsa élmény az, hogy különféle folyóiratokat lapozgatva egyre gyakrabban bukkanok ismerősök nevére. Azokéra, akikkel együtt koptattuk iskolák és egyetemek padjait. Akikkel együtt képzelegtünk…

Azt is szeretem a sportban, hogy -- miközben leképezi életünket -- egyfolytában újabb és újabb morális problémákat vet föl. Olyanokat, amilyeneket tényleg csak az élet produkál.Ilyen probléma nekem Fazekas Róberté.Fazekas Róbertnek négy évvel ezelőtt csaknem egy egész ország…

Világéletemben érdekelt Norvégia. Azt hiszem, onnan datálódik ez az érdeklődés (azaz a világéletem), hogy gyerekkoromban (is) nagyon kedveltem a térképeket, és megtetszett ennek az országnak az egészen különleges formája. Csupa girbe-gurba kanyargás, csipkézett országhatár a…

Öregszem. Avagy, kevésbé narratívan fölfogva a jelenséget, úgy mondom inkább: változom. Ez nyilvánvaló, és megvannak a jelei. Egy nyilvánvaló jel az, ahogyan a hírekre reagálok. Itt van például egy hír: http://index.hu/politika/bulvar/or0429/. Aztán itt van egy másik:…

Nagyon ritkán lehet manapság emberekkel találkozni. Nietzsche átka, melyet a saját maga langyos kényelmébe beburkolózó, önálló véleménnyel és élettel nem rendelkező "modern" emberre szórt, úgy látszik, egyre aktuálisabb, egyre érthetőbb, egyre inkább célba talál.…