... tündöklő nyárrá változtatta át.
Emlékszem, tavaly ilyenkor nagyon sokat járt fejemben ez a két sor.
Shakespeare III. Richárd című drámája kezdődik így, és egészen egyszerűen zseniális. Mint Shakespeare-nél szinte minden. Nem tudok betelni vele.
Emlékszem, sokat gondoltam arra tavaly ilyenkor, hogy valahogy egy blogbejegyzést kellene írni erről a két sorról. Aztán minduntalan föladtam ezt a tervet; ebben az idézetben egész egyszerűen túl sok minden összesűrűsödik ahhoz, hogy mindaz, amit gondolok róla, egyetlen posztba beleférjen. Nincs más, mint sétálni az utcán, és mondogatni.
York napsütése rosszkedvünk telét
tündöklő nyárrá változtatta át...
Mégis, most mégis, csak néhány gondolatot legyen szabad. Pláne most, amikor már megint (mint mindig) aktuális. Úgyis régen írtam már politikáról...
Ezt a mondatot, avagy mondatkezdetet maga York fia (the son of York, értsd: the sun of York; York napsütése ugye, dehát lefordíthatatlan...), azaz a későbbi III. Richárd, minden idők egyik legaljasabb zsarnoka, Hitler és Sztálin egyik "szellemi" elődje, mondja.
Miért? Mert győzött valami háborúban. Egyébként ez tök lényegtelen.
Az a lényeg, ahogyan egy politikus (a zsarnok) kisajátítja a jogot magának, hogy meghatározza, mikor vagyunk rosszkedvűek, és mikor süt ránk a nap. Ha hatalmon vagyok, akkor süt a nap (dübörög a gazdaság, nagy a jólét stb.); ha viszont ellenzékben vagyok, akkor "rosszkedvünk tele" dúl. Az igazság, azaz hogy valójában mi történik, hetedleges kérdés. A III. Richárdban már az első mondatával bemutatkozik a hatalom megszállottja.
De ekkor még észre se vesszük. Az idézett szöveg azért zseniális, mert nem vesszük észre, ahogyan minket is rabul ejt egy hatalomőrült ember retorikája.
Hiszen amit mond, az gyönyörű.
A váltás a két sor között, télből egyből nyárba, olyan éles, mint maga a reggeli napfény. A szerkezet chiasztikus, azaz a két összetartozó rész (rosszkedvünk telét - tündöklő nyárrá) egymás mellett van, míg az alany és állítmány körbefogja a kettőt. Olyan, mintha ketté lenne vágva a két sor, és a második sor tükörképe lenne az elsőnek.
A nagy zsarnokok mindig félelmetes rétorok.
A retorika: elhitetni valamit a másikkal, ami nem (biztos, hogy) igaz. (Ezért gyűlölte az igazságszerető Platón a retorikát. Persze nem tudta, hogy maga is foglya.)
Ki az, aki a fönti két sor hallatán nem kezd el bízni a tavaszban, a jövőben, egy szebb és tündöklőbb létezés lehetőségében?
Ha van ilyen ember, akkor az nem én vagyok. Én, amikor erre a szövegrészletre gondolok, gyönyörűszépnek látom az életet, és már várom a tavaszt, hogy kimenjünk az erdőbe kirándulni, és fényképezni mókusokat meg mittudomén.
De amikor erre a szövegrészletre gondolok, az is mindig eszembe jut, hogy az ilyen bizodalom milyen csalóka, éspedig szükségképpen csalóka, mert egy heterogén időfelfogásból indul ki. Ezt a részletet csak úgy lehet megérteni, ha tudjuk, hogy egy mindannyiunk életét fenyegető, félelmetes, hatalomőrült zsarnok mondja ki, aki be akar hízelegni nekünk, hogy tönkretegyen.
Igen, ilyen dinamitsűrűséggel kell elkezdeni egy drámát.
York napsütése rosszkedvünk telét
tündöklő nyárrá változtatta át...
Egyszerűen gyönyörű.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ehje aser 2009.02.20. 10:58:19
Amint elolvastam e bejegyzésedet, rögtön eszembe jutott Jézus intése: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! (Mk 8, 15) .
Ahogy napsütést és napsütést, magyarán kisugárzást és kisugárzást - főleg ha emberi - különféleképpen élhetünk meg, ugyanúgy kovász és kovász között különbségek vannak. Jelentősek.
Más helyütt így a jézusi kérdés:
Mihez hasonlítsam az Isten országát?
Válasza: Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.
pontilyen 2009.02.20. 13:33:53
A "napsütés = kisugárzás" gondolat (metafora?) nagyon szép. És való igaz, hogy a diktátoroknak is van kisugárzásuk (mi az hogy?!). Gyümölcseikről ismerjük meg őket, csalhatatlanul.
Azon gondolkodom el, hogy Jézus mennyire jól ismerte a retorika hatalmát és veszélyeit. Kísértői rendre a retorika eszköztárát használták föl, hogy lépre csalják. És pont azért nem sikerült nekik sohasem, mert Jézus mindig rá tudott mutatni, hogy az igazságra (törvényekre stb.) való hivatkozás SZÜKSÉGKÉPPEN csaláson, a valóság elferdítésén alapul.
Jézus és Nietzsche ebben (is) nagyon hasonlítottak egymáshoz.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.02.21. 11:54:31
pontilyen 2009.02.21. 12:03:36
Nem csak a törvényekről van szó. A NYELV nem tudja leírni a valóságot; ezért alkalmas arra, hogy manipuláljanak vele.
Szerintem nagyon fontos, hogy világosan lássuk: egyetlen szöveg sem érthető meg bizalom nélkül. Minden szöveg a mi bizalmunkért harcol; szó sincs arról, hogy az "igazságot" fejezné ki.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.02.23. 18:57:21
Ezzel szemben például Churchilltől, nem állt távol az efféle líraiság.
pontilyen 2009.02.23. 21:29:25
Sok művelt ember is "áldozata" lett a hitleri retorika erejének. Szerintem csak azok nem, akik nagyon is érzékenyek voltak a nyelv retorikai működésére (Thomas Mann, Márai, Kosztolányi...).
popp · http://koncertblog.com/ 2009.02.24. 00:08:06
Egyébként Faludyt is a sorodba helyezhetjük, én őt becsülöm annyira, mint Márait. Olvastad például Gyurka bátyám életrajzi trilógiáját. A Pokolbéli víg napjaim ott van kedvenc olvasmányaim között.
pontilyen 2009.02.24. 11:11:53
A Pokolbéli víg napjaimat már többen is ajánlották, úgyhogy (előbb-utóbb) okvetlenül elolvasom majd!
Hát igen, Szabó Lőrinc és a politika egy érdekes történet. Akár ügynök volt, akár nem: szerintem ő olyasvalaki volt, aki mindenből költészetet csinált, és ezért mindenben költészetet is látott. A politikai és morális mozgatórugók nemigen érdekelték. (Bizonyos értelemben ez szimpatikusabb hozzáállás különben, mint Thomas Manné...) Csodálatosan izgalmas versei vannak, és én ezért, hogy úgy mondjam, "elnézem" neki, hogy a politika terepén tévelygő volt.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.02.24. 16:07:40
Itt van például a filmrendező Szabó István, akinek ügynök léte egyben művészi krédóját is nagyban meghatározta, amennyiben sok filmjében boncolgatja a művész és a a hatalom viszonyát. Sőt mikor kiderült, hogy ügynök volt egyszeriben megértettem, mit is akart a Mephistoval.
Persze akadnak olyanok is, akik morális szempontból is példaképpé, akár Márai, akár Thomas Mann.
lacapc 2011.12.29. 00:46:46
Illetve: állítólag szálasi, amikor elmondták neki, hogy az emberek nem értik amit mond, azt válaszolta, hogy nem baj, a lényeg hogy higgyenek nekem...