Pontilyen pont ilyen

Írtam egy posztot a regényéről, pár nappal később pedig, ezen a héten, láttam személyesen is. Mármint Kemény Istvánt ugye. Majdnem köszöntem is neki, hogy jó napot, író úr, vagy nem is tudom, hogyan, dehát ő engem nem ismer, azt pedig nem lehet rendesen kifejteni, hogy én…

Regénynek azt a történetet nevezzük, amelyikben valamilyen módon minden összefügg mindennel. Nincsen olyan szó, név, párbeszéd, valóságdarabocska, amely ne volna többletjelentéssel telítve azáltal, hogy egy regénynek a része lett. Jó regénynek pedig azt a regényt nevezzük,…

Korrepetálok egy hetedikes kisfiút magyarból, aki — valamiért — nagyon utálja ezt a tantárgyat. Amikor rákérdeztem, hogy miért utálja, azt mondta: mert semmi értelme, semmi haszna. Miért kell tudni azt, hogy ki volt az a Kölcsey? A fizikának, mateknak van értelme. Azt…

Jól írni csak az tud, aki ismeri az életet. Így hangzik az a közhely, melyet most kibontani szándékozom. A közhelyekkel ugyanis nem az a baj, hogy nem igazak (közhely az, amit a köz helyesel, az pedig általában valami igazság), hanem az, hogy hangoztatóik nem lesnek a mélyükre, nem…

Az 1970-es években, akkor tehát, amikor úgy tűnt, hogy a magyar prózairodalom tömény unalomba fullad, és sehol a láthatáron nem mutatja magát egyetlen eredeti tehetség sem, berobbantak irodalmunkba a "Péterek", hogy új értelmet adjanak végre (ismét) a prózaírásnak.…

Régóta tartogatom magamban, de most már ki kell robbannia. A Wikipédiáról van szó. Én nagyon szeretem. Van, hogy órákon át el tudok lenni a szócikkek lapozgatása közben. Világhálóba szőtt jelenkori világunk legcsodálatraméltóbb jelenségének tartom. Bárki írhatja, bárki…

Berzsenyit a mindenkori magyar költészet egyik legnagyobbjának tartom. A nyolc-tíz legeslegnagyobb költő egyikének. Igazi őstehetség volt. Egyszer azt játszottam magammal, hogy kézbe véve a gimnáziumi szöveggyűjteményt, végignéztem a XIX. században írt magyar versek krémjét,…

Ismét azt tudom írni, mint az imént: nem tudom, ki hogy van vele.Nem tudom, ki hogy van vele, én általában nem szoktam ismerni a Nobel-díjas írókat, amikor megkapják a kitüntetést. Persze ezt nem valamiféle büszkeség mondatja velem; nem osztom azt a nézetet, hogy "aki…

Szerb Antal — tudvalevő — nem írónak volt nagy. Őt az irodalomtörténetei tették halhatatlanná. Azzal, hogy az irodalomról csevegve tudott írni, elődei, kortársai és utódai ólomnehéz, pontoskodó és tudálékos szavai helyett, ugyanakkor mégis szakszerűen, hatalmas…

Babits Mihály már 1936-ban arra panaszkodott Kosztolányiról írt nekrológjában, hogy a magyar regények "nincsenek megírva". Éppen a Pacsirta szerzőjét hozta föl ellenpéldaként, kivételként.  Ottlik Géza hasonló megjegyzést tett. Szerinte a magyar írók…

A címben Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényének cselekményét foglaltam össze. Egy erdélyi tájra vetített Bűn és bűnhődés-történetét. Nehéz, bizarr, szép, furcsa, kísérteties regény. Kell hozzá türelem, de megéri.Kevés olyan átütő (nő)alakja van a…

... tündöklő nyárrá változtatta át.Emlékszem, tavaly ilyenkor nagyon sokat járt fejemben ez a két sor.Shakespeare III. Richárd című drámája kezdődik így, és egészen egyszerűen zseniális. Mint Shakespeare-nél szinte minden. Nem tudok betelni vele.Emlékszem, sokat gondoltam arra…

Egy 1897-ben megjelent regényből való a fönti idézet. Nem rejtélyeskedem sokáig, hogy honnan, elárulom; Bram Stoker: Drakula című halhatatlan művéből. Az Erdélybe utazó Harker ügyvéd írja le, miközben és miután furcsábbnál furcsább tapasztalatokkal szembesül.Hogyan jutott…

Napok óta próbálom megfogalmazni magamban, hogy mit jelent (nekem) a karácsony.Először arra gondoltam, hogy filozófiai alapon közelítem meg a kérdést, elmélázva arról, hogy mi az a szeretet. Az utóbbi napok vitái miatt el kellett vetnem ezt a lehetőséget.Aztán gondoltam arra is,…

Utazom a metrón (a föld alatt), figyelem a hirdetéseket (amikor épp nem az emberek arcát), és rosszkedv kerít a hatalmába. Egyik hirdetés rosszindulatúbb és butább, mint a másik. Hülyének vagyunk nézve, mi, emberek.Ám van olyan hirdetés is, amely beindítja a gondolataimat.…

Mindig minden sora meghatott. Fogalmam sem volt (és most sincs), hogy hogyan csinálja. De a leginkább mégiscsak az lepett (és lep) meg, hogy az élvezetben, melyet adott, nem osztozhattam senkivel. Úgy tapasztaltam, hogy Arany Jánost senki sem ért(ékel)i igazán.A technokraták eleve az…

Hála Istennek, (majdnem) mindig úgy olvasok regényeket, hogy olvasás előtt semmit sem tudok róluk. Vagyis: majdnem semmit sem. Mert olyan regényt kézbe nem veszek, soha, amelyikről tényleg semmit sem tudok. Valamilyen ismert mozzanat, legalább az író neve, legalább egy…

Svájc megsiratása és Ausztria majdnem-megsiratása között hétköznapjaimban leginkább egy (mondjuk így) vizsgára készülök, és ahhoz olvasgatok. Gyöngyösi István (1629-1704) szövegeit, a Zrínyi-kortárs barokk eposz(?)íróéit, és csodálkozom a gyönyörtől. Persze, nem lehet…

Már csak négyet kell aludni a labdarúgó Európa-bajnokságig; ennek örömére elolvastam Esterházy Péter meghatározhatatlan műfajú Utazás a tizenhatos mélyére című írását. Mit mondjak róla? E.P. zseniális író, és a zseniális író, akármit ír, az zseniális. Ez az…

Résztvettem ma egy egyetemünkön tartott, az evés kultúrtörténetéről, irodalmi, vallási és pszichológiai vonatkozásairól rendezett konferencián. Holnap is résztveszek majd, mi több, elő is adok. Hosszú ideje készültem már rá, szóval, kellemes most megpihenni, hiszen innentől…