Ahogyan arra Sleeping Dancer nevű kedves bloggertársam is emlékeztetett, ezen a napon "ünnepeljük" Radnóti Miklós századik születésnapját.
Nagyon régen volt már az az idő, amikor Radnótit jó vagy "nagy" költőnek tartottam; tudatomból szép fokozatosan kitúrták őt a nála is sokkal jobbak és "nagyobbak". De néhány szövege épp olyan frissen él bennem, mint egykor.
Ha kedves olvasóim vállalják a játékot, megnevezhetik, hogy nekik (Nektek) melyik a legjobb, legszebb, legfontosabb stb. Radnóti-vers.
Az enyém a "tovább" után olvasható. Bár magam is meg tudok lepődni azon, hogy miért "még mindig ez". És mégis.
Radnóti Miklós: Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.05.05. 23:27:14
popp · http://koncertblog.com/ 2009.05.06. 02:17:28
Bennem is nagyon mélyen ott van ez a vers mind a mai napig. Hasonlóan gondolkozom Magyarországról, hazámról. Aztán megrendítő ahogy kiáll benne a költő egy szülőhazáért, amelyben az éppen regnáló rezsim(ek) előbb faji alapon korlátozza jogait, majd elpusztítja.
Radnótinak pedig nem csak mint költőnek van ott a helye a magyar pantheonban -ha fogalmazhatok most ilyen fellengzősen -, hanem mint jelentős humanistának és sajnos mint mártírnak és mementónak.
És ha nem is olyan szikrázóan tehetséges költő, mint egyik-másik kortársa -bár ezen is lehet vitatkozni -, de legalább annyira színes figura mint ők, magvas gondolatokkal és igen szép versekkel.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.05.06. 08:52:53
Legfőképp ezeknek maradt meg, de amennyire ismerem, költőként sem utolsó. Az idézett vers is nagyon szép. Olyan, mint a naiv festészet, van benne valami alapvető szépség, és van, amikor ez elég. Igen, azt hiszem, Radnóti naivitása miatt hatásos. Az elavult irodalomszemlélettel összevetve (vagyis a költő valós sorsával) ez döbbenetes kontraszt. Valószínűleg ezért szeretik sokan. Mert még olyat nem nagyon hallottam, hogy valaki kifejezetten nem szereti Radnótit.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.05.06. 10:02:29
pontilyen 2009.05.06. 16:09:38
Van valami ebben a "naiv festészet" dologban. A világháborúról és a vészkorszakról lehet súlyos metafizikai összefüggésekben beszélni (mint pl. Pilinszky vagy Kertész Imre tették), lehet dokumentarista, naturalista módon írni (erre is sok példa van), és ott van ez a nagyon furcsa, szinte gyermeki, "radnótis" szemlélet a meztelen ringó gyümölcsökkel meg a sírok közt sírogató anyókával.
De a kortársai közül nekem sokkal fontosabb (tágabb horizontú) szerző József Attila, Szabó Lőrinc vagy Weöres Sándor. Még ha talán jó barátja mind közül alighanem Radnótinak sokkal inkább lehettem is volna.
agnusdei 2009.05.06. 18:05:13
Olyan ez az erdő, mint szíves kedvesed,
ki kétfelé nyílik fektében előtted,
és mégis körülzár s őrzi életedet
kemény karikában; úgy őrzi, hogyha nősz,
csak fölfele nőhetsz, mint fölfelé nő itt
ez az erdő s köszönt napos kalappal!
S olyan kedvesed is, mint itt ez az erdő,
hol árnyékkal foltos csöndben fagy a gyanta,
de mégis dalolós ragyogás vonul át,
ha fölébred a szél s megfújja a lombot;
a szerelem téged is így ragyog által,
s vigyázó keze óv a sűrű bajoktól!
(1934)
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.05.06. 19:48:16
kontár 2009.05.07. 17:14:40
az első vers volt amin elgondolkodtam, a többit csak automata elemzésnek vetettem alá mert első héten kiderült ,hogy a középiskolai irodalomtanárom nem volt vevő nyersebb (leegyszerűsített logikát kereső? fene se tudja már...) stílusomra
off : jóérzésű semlegesként MU
pontilyen 2009.05.07. 18:23:32
Az Erőltetett menet nálam hosszú ideig a csúcson volt. Aztán valahogy elhalványult, nem tudom, miért.
Hosszú évekig ez volt az egyik kedvenc verssorom:
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt.
Ennél nincs is gyönyörűbb, ahogy a délelőtt "írja" az árnyékot, és ahogy lassan teszi.
off: jóérzésű elfogultként csak a Barca! ;-)
popp · http://koncertblog.com/ 2009.05.07. 19:35:53
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.05.07. 21:30:10