Elnézést kérek legkitartóbb olvasóimtól a viszonylag hosszabb szünet miatt. Félévkezdés van, és ilyenkor minden összejön, nincs energiám átfogóbb írásokra. Szép lassan azért kezdenek helyükre rázódni a dolgok, és talán ismét föl tudom venni a "2-3 naponta jövök új poszttal" című utazósebességet.

Amúgy se tudom, hányan olvasnak. Illetve azt tudom, mindenki tudhatja, hányan kattintanak ide, ott az oldaldobozban a statisztikák. Hogy hányan olvassák végig a posztokat, azt viszont nem tudom. Sok értelme úgysincs számolgatni. Nem is az a fontos, hogy megtörténjen a végigolvasás. Hanem hogy hozzátegyek valamit, akár csak egy szóval vagy félmondattal is, az idekattintó(k) tudatához.

Hogy mozgassam a neuronjaikat.

Igazi nyereség persze akkor van (mármint számomra), ha ők is mozgatják az enyéimet. Ha veszik a plajbászt, és belekommentelnek a szövegbe. Megbirizgálják. Meglendítik mozgását, mint amikor finom mozdulatokkal megrángatunk egy pókhálót, és egy pillanatra meglepődünk, hogy az egész háló berezeg.

Egyre jobban tetszenek a természettudományból kölcsönzött metaforák. Egyre fontosabb dolognak tartom a természettudományt. Persze ez így vicces kijelentés, hiszen a természettudomány nagyon jól elvan anélkül, hogy én fontosnak tartanám. Vagyis a kijelentés nem is róla szól, hanem rólam. Megváltoztam, megváltozott a tudatom.

Egy apróságon megdöbbenve vettem ezt észre.

Olyan jelentéktelennek tűnő dolog, hogy a durva lelkű és buta olvasó kigúnyolna miatta. Ezen a szájton azonban a durva lelkű és buta olvasók vannak kisebbségben, ezért leírom.

Az új (vagyis 2007-es) Microsoft Office Word-ön az alapértelmezett betűtípus a Calibri. Vagyis nem a Times New Roman. Ha nem változtatom meg a betűtípust, amelyiken megírok egy szöveget, akkor automatikusan a Calibrit használom.

Arra jöttem rá, hogy nekem a Calibri tetszik; mi több: az összes betűtípus közül a Calibri tetszik legjobban. Pedig szálkás, szögletes írás. És nekem korábban a kerek betűs, kissé konzervatív, ómódúan elegáns Garamond volt a kedvencem! Kétségtelen: megváltoztam. Másmilyen lettem, kevésbé hívő, racionálisabb, szkeptikusabb, szögletesebb.

Akinek ez nem volna elég bizonyíték, annak mondom, hogy természetesen a kézírásom is nagy mértékben megváltozott az utóbbi években. Gimnáziumban hátrafelé dőlő, kerek betűim voltak. Most előre dőlő, szögletes betűim. A változás fokozatos volt, de egyértelmű. A körtől a szögletes felé. A hátrafelétől az előrefelé felé.

Ezért izgatnak a természettudomány metaforái. Ezért gondolom úgy, hogy az olvasás nem más, mint az agy bonyolult idegsejt-hálózatának megmozgatása. Nem több, nem áhítatos leborulás egy retorikus építmény nagysága előtt; de nem is kevesebb. Gondolkodás, melyet ingyen szerzünk meg azáltal, hogy mások is gondolkodnak.