@milena:

Nálad szerintem érződik, hogy ösztönből jön, ezért nem is zavaró.

Kis kiegészítés: engem perverz gyönyörrel tölt el, ha meglátok vagy éppen létrehozok egy olyan szót, mint például az MSZP–SZDSZ-koalíciósegyeztetés :)

Tisztelem a köznyelv szabadságát, de fel kell hívni a netezők figyelmét a helyes írásmódra. Na nem azért, mert nyelvében él a nemzet, hanem mert zavar. :) Különösen az idegesít, amikor a -val, -vel rag helyett otromba -al, -el képződményekkel szúrják ki az ember szemét. Pedig lefogadom, hogy szóban biztosan nem beszélnek ilyen parasztosan (pl. "százal"). Igen, azt hiszem, ez idegesít a legjobban, hogy adja magát a helyes írásmód, mégis ostobák hozzá.

Azokkal értenék egyet, akik szerint a helyesírás, azaz a nyelvtanilag helyes írás alkalmas a tartalom pontos kifejezésére, és ezért fontos. Nem mindegy, hogy angol nyelvtanár, vagy angolnyelv-tanár.
Zsadon Béla posztjai szellemi táplálékot nyújtanak.

Ez nem azt jelenti, hogy a szabályok betartása önmagában élvezetet jelentene számomra. Azokat a szabályokat szoktam (tudatosan, előre megfontolt szándékkal) betartani, amiknek értem az indoklását. (Lásd fenti példám.)
Azon szabályokat, amik nem bírnak kellően megalapozott indoklással, nem szoktam különösebb precizitással betartani.
(Itt nem a nyelvtanra, hanem pl. az illemtan obskurusabb részeire gondolok.)
Mivel hiszek az Igazságban úgy, ahogy a posztíró nem, ezért azt gondolom, hogy ilyen megalapozás a szabályaink józan ésszel felfogható részénél lehetséges.
A poszt fő mondanivalója ugyanis az volt, hogy nincs abszolút igazság.
Két idézettel zárnám, hogy jobban rávilágítsak mondanivalómra.

"A kettő együtt nem megy. Valaki vagy klassz ember, vagy hibátlan helyesíró."

Jobb blogkörökben ezt durva személyeskedésnek, de legalábbis indokolatlan sértegetésnak nevezik, ezért kikérném magamnak. Lehet, hogy elkövetek hibákat, de azok sosem szándékosak. A kifejezés pontossága nekem érték. Hisz hogyan is lehetne vitatkozni, ha nem értjük pontosan, mit mond a másik?
Ködboxolás lenne.

"Miért? Azért, mert a helyesírási szabályok megismerése beszűkíti az agyunkat, olyan pályára tereli — méghozzá önkéntelenül! —, ahol megszűnnek az élet vibráló esetlegességei."

Pontosan. Ezért igyekszünk precízen kifejezni magunkat, hogy tudhassuk, miről is van szó. Ez a cél, kedves Pontilyen.

"Olyan pályára, ahol mindenről tudható, mi helyes, és mi nem az; esetleg azt, hogy ez is helyes meg az is, vagy hogy sem ez, sem az, hanem egy harmadik; egyszóval: az ítélkezés, más szóval a butaság pályájára."

Ez meg értékítélet, pont olyan, amilyet el akarsz kerülni. Gödelre való hivatkozás nélkül ez értelmetlen, azzal pedig túlzó: ez a téma nem olyan bonyolult, hogy Gödellel keljenn kivágni magunkat, ha nem tudunk helyesen írni.
Pedig te tudsz.

(Mégis három részes lett az idézet, ennyi pontatlanság belefér. :) Jósolni nehéz, különösen, ha a jövőről van szó.)

Tartalomhoz a forma - Amfora.

@mikmaq: kezdjük azzal, hogy a szabályokat megtartani szokás, betartani a rendőr szokott, ha mégis megszeged...

A poszthoz: értem én, hogy lehet kicsit lezserkedni, de amikor a hol-t meg a hová-t keverik, vagy keverik a tő- és a sorszámneveket, vagy nevek elé kiteszik a határozott névelőt, az engem zavar.

Az, amikor látom, hogy a rosszul írt betű mellett van a helyes is, magyarul csak egyel mellényúlt a klavin, nem szokott zavarni.

a nyitva tartástól sikítani tudok:)

@peetmaster:

A helyesírásnak csak egyik elve az értelemtükrözés. Szerintem te pont ellentmondásban lehetsz, ha helyesírásról van szó, hiszen mit kezdesz az értelmetlen, irracionális hagyományokkal?

Kétféle agyfasz van.
Az egyik a netes szleng.
Erre a legjobb kifejezés, hogy a vok meg a vagyok helyett pont egy agy a különbség.
A másik a helyesírás.
Nekem senki ne mondja, hogy a muszály, a lessz, az utánna, a kisseb és társai fejlesztik a magyar nyelvet.

@milena: Már megijedtem, hogy elírtam, pedig nagyon figyeltem a gondolatjelre és a kötőjelre. De aztán átkopiztam a kommentemet egy dokumentumba, és megnyugodtam: úgy látszik, csak az itteni betűtípusban nem jelenik meg a különbség.

Ezek komoly dolgok.

(Szmájli és mégsem szmájli. A helyesírásomra vagyok talán a legbüszkébb.)

Ez viszont már tényleg zavaró lehet :)

@milena:
Tetszik az ösztönösség megfogalmazás, és az, hogy élvezetet jelent helyesen írni, miként bosszússágot okoz a helytelent olvasni, legyen az a neten vagy munkahelyen.
Nem szigorúan a helyesíráshoz tartozik, mégis ideírom: lehet helyesen írva csapnivalóan fogalmazni, netán nem a megfelelő szavakat használni, féreérthetően vagy érthetelenül fogalmazni. Ez talán még bosszantóbb lehet, és - visszatérve a munkahelyre - nehezebben is korrigálható. Azt még csak mondhatjuk, hogy ezt nem így kell írni, de hogyan is mondjuk, hogy "úgy zavaros, ahogy van".
Amikor a nyelvi kifejezésben való igényességről van szó, akkor nem csak a szavakra, de a mondatokra, az egész írásra kell gondolnunk.

@pontilyen: a hagyománytükrözést a helyesírásban úgy fogom fel, hogy "másképp is írhattuk volna, de valami mellett dönteni kellett".
Tudom, semmi értelme nincs annak, hogy kéz-kezet, de méz-mézet, viszont ha van közmegegyezés, akor épp az érthetőség miatt érdemes betartani.

@peetmaster:

Az érthetőség viszont tipikusan viszonyfogalom.

Erre mit lépsz? :-)

@Bambano: pedig az sajnos így helyes, különírva

@tengerÉsz:

Különben lehet, hogy ezzel ragadtad meg a lényeget. Aki nem ösztönből ír helyesen, hanem kényszeresen ügyel a helyes írásra (sic!), az rosszul fog fogalmazni. És engem talán ez zavar. Milena esetében erről nincsen szó, hiszen ő kifejezetten szépen, gördülékenyen fogalmaz.

@Bambano: Pedig: kampf.index.hu/137.htm

Nekem is fáj... :-)

ez annyira jó
muszaj.hu/

Lehet, hogy abból fakad ez a "dilim", hogy világ életemben sok gondom volt a nyelvtannal (és a helyesírással), de úgy érzem, hogy egyfajta alapvető tisztelet megadása a másiknak, ha rászánok egy kis időt, hogy elküldés előtt átolvassam, amit leírtam és kijavítom benne a durva hibákat (persze csak azokat, amiket észreveszek ;)). Nem mondom, hogy valami hú de nagyon igényes vagyok, de amikor írok valami hülyeséget egy blogra, akkor az mégis valami olyan, ami a kezeim közül kerül ki és engem minősít.
Egyébként a -ba, -be, -ban, -ben helytelen használatára allergiás vagyok! Igenis van jelentésbeli különbség a kettő között :) Persze, ha a stílust szeretném érzékeltetni, akkor én is leírok olyat, hogy mitt'omén és társai ;).

@madz:

Nekem is az egyik kedvenc weboldalam. :-)

És persze az előző irományomban is van hiba... ;)

Kedves látogatók!

Én most elmegyek nyugovóra térni, így az újabb érkező kommenteket majd csak holnap tudom beengedni.

Jó éjszakát!

@madz: szerintem meg nem, mert a nyitva tartás azt jelenti, amikor a tulaj kitárja az ajtót és nyitva van.
A nyitvatartás egy pongyola rövidítése annak a listának, amire a nyitvatartási időket írják fel, hogy melyik napon mikor vannak nyitva. Tehát ha nem spórolná le az idők szót, akkor természetesen egybeírná, de az egybeírásnak nem kellene megváltozni attól, hogy lemaradt a szerkezet utolsó szava.

@pontilyen:
Én is úgy látom, hogy azok a szövegek, amelyek gördülékenyek, lendületből íródtak, azoknál a nyelvhelyességgel, a helyesírással is kevesebb gond van. Vélhetően beszélni is szebben beszélnek ezek az emberek, nem keresik a szavakat, mondhatni valóban birtokolják a nyelvet.
Nem a szabályokat, a nyelvet.

@Babette: "hogy mindenki ugyanazt értse alatta."

Persze ilyen hermeneutikai értelemben (mint tanultuk) nem létezik, sose fogjuk ugyanazt érteni alatta. Csak bizonyos, a paramétertér kvantálásával, közelítjük egymáshoz a jelentéstani értékeket.

en szeretek jatszani a magyar nyelvemmel, azer irok ugy ahogyan irok

@milena:

"Ha meg valaki helyesírási hibát követ el, a falat kaparom."

Ez biceg. Szerintem. Fogalmazásilag. :)

@pontilyen: azt, hogy megkérdezem: he?
Azaz nem értem, hogy jön most ez ide.

Számomra az egyik legbosszantóbb, ami a jelenlegi helyesírási szabályzat szerint létezik: nyitva tartás...
Sajnos a szabályok nem elég rugalmasak, nem alkalmazkodnak a napi szóhasználathoz. Ha egy regényt szerkesztek például, kénytelen vagyok a merev szabályokhoz alkalmazkodni, mert különben a korrektor kiheréli a "lazaságomat", ami egyébként esetleg a tartalomhoz és a nyelvezethez illene. A nyelv is egy élő, fejlődő rendszer, minimum évente kellene frissíteni a szabályokat, de a begyepesedett "akadémikusok" védik a 1000 éves szabályokat.

@virgil76: Tényleg külön kéne írni azt, hogy nyitvatartás, meg házhozszállítás?

Ha igen, akkor attól tartok, rájöttem valamire. Én csak véletlenül írok helyesen, mert a belső logikám nagyrészt egybeesik azzal, amit a szabályok diktálnak. Az én szabályom azt mondja, hogy a nyitvatartás nem azt jelenti, hogy az üzlet ajtaját nyitva tartják, hanem azt, hogy beengedik a vásárlókat. Ez hozzáadott jelentéstartalom, amit én egybeírással fejezek ki. És ha tényleg külön kell írni, akkor bek*phatják.

Ebből következik, hogy nincs jogom a falat kaparni, ha más a saját logikája szerint ír. Mert nem az zavar, hogy nem tartja be a szabályzatot, hanem az, hogy az én szabályzatomat nem tartja be.

Na lya.

@milena: "Szerintem a helyesírás marha jó dolog. Nekem örömet szerez helyesen leírni egy olyan szót vagy mondatot, amit mások rendre elrontanak."

Ehhez hozzávehetjük azt is, amikor valamit szépen, helyesen és választékosan sikerül megfogalmazni.

@Gergő77: Nem stimmel: a gyorsírás egyedi jelrendszer, saját célokra készülő anyagokhoz, amit dekódolva, köznyelven fogok a "nagyközönség" elé tárni. Ezzel szemben az "smsnyelv" durván tolódik bele az egyéb írott anyagainkba. És már igenis benne van a beszélt nyelvben, melletted senki nem kap üzit, nem használ pézsét, satöbbi?

Azt hiszem, hogy a helyesírás szabályainak betartása egyfajta higiéniai kérdés.
Nem több, nem kevesebb...

Ez egy nagyon jó kis post, lehet, hogy még fogok rá hivatkozni :)

Tipikus önigazoló bullshit. Attól, hogy hülye vagy, és nem tudod alkalmazni a magyar helyesírás kemény kb. 200 szabályát, még nem muszály büszkének is lenni rá.

De te büszke vagy. Igen! Nem tudsz helyesen írni - leginkább ugye azért nem, mert egy műveletlen, alulképzett bunkó vagy, aki a többi általános iskolástól tanulta a helyesírást különböző chateken.

Meg azért nem, édes öregem, mert a helyesírás készsége leginkább az olvasástól fejlődik ki. Te mikor olvastál el egy könyvet utoljára életedben? Általános iskolában az Egri Csillagokat? Vagy abból is csak a kivonatolt tartalmat?

Röviden és velősen a helyzet a következő:

1. A magyar helyesírás szabályai egyszerűek és könnyen alkalmazhatóak.
2. Aki mégsem tud helyesen írni, az azért van, mert nem járt eleget iskolába és nem szokása olvasni.
3. Aki meg még büszke is erre, az egy sötét, primitív, degenerált bunkó.

Csóközön, nyomorult!

Tipikus önigazoló bullshit. Attól, hogy egy alulművelt egyén vagy, és nem tudod alkalmazni a magyar helyesírás kemény kb. 200 szabályát, még nem muszály büszkének is lenni rá.

De te még büszke is vagy rá. Ez igen! Nem tudsz helyesen írni - például azért nem, mert a többi általános iskolástól tanultad a helyesírást különböző chateken.

Meg azért nem, édes öregem, mert a helyesírás készsége leginkább az olvasástól fejlődik ki. Te mikor olvastál el egy könyvet utoljára életedben? Általános iskolában az Egri Csillagokat? Vagy abból is csak a kivonatolt tartalmat?

Röviden és velősen a helyzet a következő:

1. A magyar helyesírás szabályai egyszerűek és könnyen alkalmazhatóak.
2. Aki mégsem tud helyesen írni, az azért van, mert nem járt eleget iskolába és nem szokása olvasni.
3. Aki meg még büszke is erre, az egy sötét, primitív, degenerált tökfej.

Csóközön, nyomorult!

fospunepa

NINCS hiátlan helyesíró

Én csak annyit írnék, hogy itt a kommentek között azt látom, hogy néhány ember összemossa a helyesírást a nyelvtannal, pedig az azért két különböző dolog. A helyesírás nem a nyelv része! A nyelv önmagában létező dolog - az írás (és ezzel együtt a helyesírás) pedig ennek a nyelvnek az írott formája - nem csak szerintem. @bambano pl. azt írja, hogy zavarja, ha valaki kiteszi a névelőt a tulajdonnevek elé. Ugye azt nem nehéz belátni, hogy ennek nem sok köze van a helyesíráshoz? Az a tény pedig, hogy így rengetegen beszélnek, azt mutatja, hogy bizony ez az élő magyar nyelv része - akár tetszik, akár nem.

ma tanultam egy új szót: grammatikananáci...

Az összes antifa bekaphatja a zyklonba pácolt kékeres kóbit.

Nem olvastam el a mommenteket, így gyanítom, másnak, másoknak is feltűnt: úgy próbálsz "klass" ember lenni, hogy néha direkt pár ezt-azt rosszul írsz.

Szerintem ez nem fog működni. ugyanis a - te logikádat követve - "klassz" ember nem lehet az, aki tud helyesen írni. Mivel te tudsz, csak dirket nem teszed, sose leszel "klassz" ember.

Ezt a klassz szót egyébként honnan ástad elő? Direkt régies (cirka a hetvenes években volt divatos utoljára), azaz besegít a klasszá válásban?

Mindettől függetlenül örülök a posztnak. bearanyozta az éjszakámat, és ez klassz dolog. Köszi.

@pontilyen:
"Hiszen ítélkezni nem lehet anélkül, hogy ne szűkítsük be a tudatunkat." - Istenem, ha ezt Kant olvashatta volna...! :-D

Szerintem amúgy itt keveredik két fóbia. Az egyik a rettegés a kritizálhatóságtól. A másik pedig a rettegés azoktól, akik állításainkra cáfolatot, érveinkre ellenérveket nem találva kényszeresen és jellegzetes módon formai elemekbe kötnek bele - mégpedig attól a naiv és téves képzettől vezérelve, hogy ha egy mondatban bármilyen hiba van, akkor az szükségszerűen érvényteleníti a mondat egész tartalmát is, nyilván a mondat megfogalmazójával együtt. Az elsőként említett fóbiát szánalmasnak tartom - főleg, ha lazáskodó rebel stílusban van előadva (lásd: jelen poszt). A másodikként leírt fóbiában viszont én magam is lázasan szenvedek, és kiver a hideg verejték az ilyen emberektől. Emezzel rokon kategória, amikor már eleve így indul egy válasz: „Először is szia!”, és ilyesmivel végződik: „Ernő”. :-D Számomra ennél durvább effekt nem létezik - bár annyiban kímélő, hogy már az olvasása legelején meg lehet ejteni a mélyről előszisszenő „bbhhááázzzeeeeg...”-et.

@peetmaster:
ennek a kérdéskörnek az égvilágon semmi köze Gödelhez.

@pontilyen: Nem gondolom, és ne gondold, bár Index címlapos a sztorid. De sok kicsi sokra megy. Egy fecske nem csinál nyarat, de ha meg sem próbálja senki az igényességnek még csak a halvány árnyékát sem felmutatni... Látjuk, hová vezet a hasonló gondolkodás pl. a közlekedésben, az utakon, de akár a mai gyereknevelésben, az iskolákban. Sofőrök, szülők, de néha még a tanárok is tesznek magasról az egészre - meg is van az eredménye.

Korrektorként sem vágom oda-vissza a szabályzatot (viszont magam mellett tartom munka közben, s ha valamiben nem vagyok biztos, hát felütöm), ahogy tanárként sem szégyelltem, ha elbizonytalanodtam olyik kérdéses esetnél.
Azonban nem hinném, hogy etikai kérdés lenne a szabályzat betartása vagy be nem tartása; de egyetértek azzal, hogy esztétikai megfontolásból lehet, sőt jó, mi több olykor kifejezetten javallott ejteni némi makulát.

@Babette:
Talán nem fogalmaztam elég világosan: a nyelvben NINCS FEJLŐDÉS. A nyelv csak VÁLTOZNI tud, és ennek a változásnak nincs előjele, nem pozitív, nem negatív. Van, és slussz. Más kérdés, hogy egyik, illetve másik beszélő MAGÁBAN ezt a változást ellátja valamiféle előjellel, és fejlődésnek vagy korcsosulásnak érzi, értékeli a változásokat.
Ha engem kérdezel, nekem sem tetszik az orrba-szájba VOK, SZVSZ, BRB, és társai, DE ettől függetlenül például sms írásakor magam is használom, karakter- és pénztakarékossági okokból.

De szerintem senki nem döntheti el, hogy a mi, XXI. századi irodalmi nyelvünk szebb-e, fejlettebb-e, mint például a XVIII. századi, vagy még régebbi nyelv. Pedig a nyelvújítás rengeteg változást hozott, olyan mértékű vitát kavarva ortológusok és neológusok között, hogy máig tananyag az iskolában. :)
S hogy a CSŐORR meg a CSŐR közül melyik tűnik furábbnak, azt mindenki döntse el maga. Pedig akkoriban sokan úgy érezték, hogy az ilyen szavakban is a nyelv korcsosulása mutatkozik meg.:)))

Ritka nagy baromság ez a post. Nemcsak hogy meg akarja magyarázni, hogy miért nem fontos helyesen írni, de - legjobb védekezés a támadás - megpróbálja bebizonyítani, hogy azok az emberek akik tudnak és akarnak is helyesen írni, nos, azok "nem klassz" emberek, azoknak már beszűkült a tudata, azok mindent a szabályok szerint csinálnak, azok már nem is élnek igazán.

Ezt a sületlenséget tényleg komolyan gondolod? Szerintem akik tudnak helyesen írni azok nem azért tudnak, mert bebifláztak mindnen szabályt a nyelvtankönyvből, hanem többek között azért, mert egyrészről rengeteget olvasnak, másrészről nem chat stílusban kommunikálnak, hanem rászánják az időt, hogy igényesen fogalmazzák meg, és vessék papírra (számítógépbe) gondolataikat, ezzel is megtisztelve azokat akik majd olvassák.

Tudod olyan ez, mint a hülyegyerek, aki úgy gondolja, hogy nem kell egy-egy alkalomra rendesen felöltözni, és aki normális ruht vesz fel, az barom, pedig azzal is csak valaki vagy valami iránti tiszteletüket fejezik ki az emberek, ha normálisan felöltözve jelennek meg egy-egy alkalommal.

Ez az írj helytelenül, mert akkor látszik hogy te aztán a vibráló életet élvező ember vagy, ráadásul nem is igaz, Baromi sok olyan embert ismerek, aki nem ír helyesen, mégis egy begyöpesedett barom, aki csak fuldoklik az élettől, és rengeteg olyat is, akinek a helyesírásával semmi probléma, mégis elmondható, hogy az emberek 99.99 százaléka csak álmodozik arról a szenvedélyről mellyel ő mennyet és poklot is megjárt már.

Ez a post csak egy vacak önigazolás, de vérlázító, hogy olyan emberekről írsz általánosító véleményt, akik igényesek arra amit kiadnak a kezeik közül.

Hogy csak egy ellenpéldát emeljek ki, mondd csak, Faludy is egy beszűkült tudatú, buta ember volt? Vagy azt mondod ő sem élvezte ki az élet vibráló esetlegességeit?

Eh mint korábban írtam volt; baromság ez az egész...

@Fém fatál: Sőt, legklasszabb emberek az analfabéták a fenti levezetés szerint (ráadásul amit leírnak az ugye mindig tökéletesen hibátlan) Ez ám a paradoxon...

Nem olvastam végig a kommenteket, lehet, hogy már írta valaki.
Érdekelne, hogy a posztolónak mi tűnik fel: ha valaki helyesen ír, vagy ha hibát vét.

@Bambano:
Pedig hozzá kellene szokni...

Amitől engem a hideg ráz, az az "egyenlőre". Legalábbis akkor, amikor a "most és még egy ideig" kifejezést akarják leírni vele. Pl. "Egyenlőre nem cserélem ki.". Brrrr... :) Állítom, hogy 10 emberből legalább 7 használja az "egyenlőre" szót az "egyelőre" helyett. Az "egyenlőre" azt jelenti, hogy "egyformára".

"Fölvágásnak nevezem azt is, amikor valaki tényleg hibátlan helyesíró. "

"Éppen ezért én ... leginkább: játékból el-elejtek egy-két hibát, amikor írok."

Vagyis, el kell ejtened néhány szándékos hibát, hogy ne legyen tökéletes a helyesírásod, ami magától, ezek szerint, az lenne. :)

Továbbá, ha valamit szeretsz magadban, az a szerénységed, akárcsak Bástya elvtárs.:)

@madz: Már bizony a 12. (szótári anyagában bővített változat), 2009-es megjelenéssel.

Nyelvében él a nemzet, ha elget nemzett.

Ja és a földrajzi nevek írásával ki lehet kergetni a világból.
Pl. Északi-középhegységbeli?
Na ez így biztos nem jó.

@Fém fatál:

A függöny mögül kileskelődött az esztétikus jólértesültség, amire visszakacsintott az etikus bölcsesség. Megértik egymást. :)

@pontilyen:

Egy esztétikus ember ne okoskodjon, mert ez lesz belőle. Inkább írjon szépeket és szépen, csipetnyi, de annál inkább stílusos hibákkal. Lehetőség szerint járjon koszos cipőben is, mert az is stílusos.

A helyesírás hozzávetőlegesen a barlangrajzok óta esztétikai kérdés.

Én csak arra vagyok kényszeresen kiakadva, amikor valaki nem tudja, mi a különbség a helyes írás és a helyesírás között.
Vagy a magyar tanár vs. magyartanár, esetleg vásárló barát és vásárlóbarát.
Az ilyenektől egyből viszketni kezd az agyam.

@madz: Sőt már a 12. (szótári anyagában bővített) lenyomat. Akadémiai Kiadó, 2009

Nem azé, bakker, de már lassan MEGINT nyugovóidő lesz... Neked aztán kommentelhetünk. :)))

Elnézést a hosszas szünetért, dehát napközben nem voltam netközelben. Hamarosan válaszolok a fölvetésekre.

Na szóval.

@milena:

Számomra is a nyitvatartás írásmód a természetes, tipikus pldája ez annak a szónak, amit szívesen "rontok el", pedig tudom a szabályt.

@peetmaster:

Úgy jön ide, hogy amennyiben az érthetőség lenne a kritérium, úgy fölösleges lenne helyesen írni. Az a lényeg, hogy két ember úgy-ahogy megértesse magát.

@Pszientológus:

Aki itt nem tud helyesen írni, az nem én vagyok, hanem te. :-DD

@Vérnűsző Barom:

Valamelyest direkt régies, vagyis úgy direkt, hogy ösztönösen. :-) Egyébként soha nem használom a "klassz" szót, de ide valahogy kívánkozott.

@félemelet:

Istenem, ha Kant olvasta volna Nietzschét. :-)

@Hakkar:

A poszt nem rád vonatkozik, hiszen te nem tudsz helyesen írni. Azokra vonatkozik, akik tökélyre fejlesztették ezt a képességüket.

@mercsi:

Leginkább a hiba tűnik föl. De a "túl jó" helyesírás is gyanút kelt. Mindenki gyanús nekem, aki él. :-)

@pontilyen:
Szellemes! :-D
(...bár forradalmi a hév kispolgári tompulását érzem rajtad annak kapcsán, hogy nem Nícszhe formában írtad le e nevet! Csak nem jelent meg benned kispolgári rettegés attól, hogy esetleg tájékozatlannak vélnek az olvasóid, és karcolttá válik a hitelességed? :-D)

Szóval, szellemes, ám úgy vélem, eme mondatodra mind Kant, mind Nietzsche egyöntetűen megsúgta volna neked, hogy egészen más dolog a TUDATOT beszűkíteni, és más dolog egy szabályrendszert alkalmazva beszűkíteni egy KÓDOT friss és üde tudattal.

Közhely, de az angol nyelv közismert szóhasználatára emlékeztetnélek: egészen mást jelent az "issue" és mást a "problem". Amikor egy szó helyesírását kell megválasztanod, akkor a legeslegtöbb esetben "issue"-t hajtasz végre - egyszerűen alkalmaznod kell egy már létező módszert. "Problem" csakis akkor merül fel, ha az adott szabályrendszer nem kínál fel neked kész megoldást, hanem azt neked kell - általában intellektuális úton, vagy intuitíve - létrehoznod.

Ha tehát éppen "slüfimackó" névvel akarod dehonesztálni egy vitapartneredet, akkor a helyesírás nem kényszerít téged abban, hogy most "slüfimackó" vagy "slüfymackó" formában írod ezt le - lévén, hogy a "slüfi" szórész eleddig nem létezett a magyar nyelvben. Válassz kedvedre, és éld ki nietzschei emberi géniuszodat! :-) A "mackó"-t viszont leszel szíves hosszú Ó-val írni, már amennyiben szándékod, hogy a porba sújtott vitapartnered e slüfimackó/slüfymackó szó olvasása közben valami medveszerűre asszociáljon.

Ha az általad újonnan alkotott slüfimackó szó jelentésének (vagy hangulatfestésének) szándékod szerint semmi köze a medvékhez, akkor viszont bármikor írhatod akár "slüfymacko"-nak is. Ez még előny is lehet, mert másodjára is be tudod alázni a vitapartneredet, amikor - tévesen - medvéhez hasonló mivolta ellen tiltakozik. :-D

@félemelet:

Hát igen, nagy hagyománya van az európai metafizikában annak a feltételezésnek, hogy a nyelv (írás stb.) csupán egy kódrendszer, nem pedig a tudat formája, Heidegger szavával "a lét pásztora". Így aztán sokan képzelhetik úgy, hogy a "macko" szóról nem fognak medvére asszociálni, míg ellenben a slüffy puszta kód, nem a tudat mozgásának egy vadonatúj eseménye. Ez az, amit Kant valószínűleg nem értett volna Nietzsche olvastán, és bolondnak nézte volna a bázeli bölcselőt.

@pontilyen:
nyelvfilozófiai, pláne neurolinvisztikai kérdésekkel Nietzche sem foglalkozott különösebben komolyan.

A gond az, hogy elbeszélünk egymás mellett. Te azt feltételezed, hogy a helyesírásnak, mint normának célja az emberi kreativitás vagy szabadság megcsonkítása - holott a helyesírás pusztán egy olyan profánul egyszerű szabályrendszer, mint a KRESZ. Az ember intellektuális vagy intuitív szabadságának pedig éppen annyira nem ellensége, mint ahogy a KRESZ-nek sem célja, hogy frusztrált legyél, amikor 50-nel kell menned, holott te 70-nel szeretnél. Annak, hogy esetleg mégis frusztrált valaki emiatt általában más okai szoktak lenni... :-D

Az írott nyelvben bőven megvan a tág lehetősége az emberi minőség kibontakozásának a helyesírás szabályainak betartása mellett is.

Megfogalmazom másképpen, hogy mi a baj az álláspontoddal. Szokványos jelenség, hogy az emberek bizonyos csoportjai rongálnak, vandálkodnak. Ebben a tevékenységükben nem lehet nem meglátni, hogy a rongálás eredendő potenciálját, feszültségét, energiáját az emberre igen jellemző tenni- és cselekednivágyás, a megváltoztatni valamit biztosítja.

A klasszikus vandál abban tér el az eme energiáit nem rombolásra fordítótól, hogy valamilyen módon ráérzett vagy tanulás útján szert tett olyan módszerekre, amik segítségével eme teremtő/változtató potenciálját ALKOTÁSBAN élheti ki és nem ROMBOLÁSBAN.

Amikor te - vagy bárki más - LY-nal írod dacból a "muszáj" szót, ezzel nem hozol létre semmiféle új, értékelhető minőséget (már amennyiben a fogcsikorgató dacot nem ítéljük értékes minőségnek). Megváltoztatsz valamit, de nem alkotsz, csak rombolsz.

Amikor te - vagy bárki más - J-vel írod le a "hülye" szót, akkor ez már nem annyira egyértelmű: a "hüje" formában megérezzük a humort - ám csak akkor, ha biztosak vagyunk benne, hogy ezt te szándékosan írtad így, és nem vagy annyira hüje, hogy még ennek a szónak az írásmódját sem tanultad meg. Alkottál tehát, nem csak dekonstruáltál.

Érdekes lehet megfigyelned, hogy - a valóban nagyon hülyéken kívül (de velük ugyan mi dolga bárkinek is...?) - egyetlen még helyesírásra kényes ember sem fog téged felszólítani arra, hogy onnantól LY-nal írd ezt a szót.

A posztbeli programbeszédeddel tehát az a baj, hogy egyértelműen a destrukciót, a rombolást nevezed meg célodként azzal, hogy en bloc elveted a helyesírást - holott a te igazi indíttatásod nem ez, hanem az alkotás létjogosultságának érvényesítése.

Összefoglalva: tévesen nevezed meg a helyesírást a célod, a szabad alkotókedv kerékkötőjeként. Összekevered a helyesírást magát azokkal az emberekkel, akik képtelenek nem normatív dogmaként alkalmazni a helyesírást. Ellenségednek kiáltasz ki valamit, ami valójában nem az ellenséged. És ezzel intellektuális bűnt követsz el... :-D

@félemelet: "nyelvfilozófiai, pláne neurolinvisztikai kérdésekkel Nietzche sem foglalkozott különösebben komolyan."

Erre szokás mondani némi gúnnyal: olvasgass. :-)

Mainapság egyre inkább úgy látszik, hogy Nietzsche legradikálisabb belátásai éppenséggel nyelvfilozófiai természetűek voltak. Retorikai alapok nélkül az egész Nietzschét jó eséllyel tökéletesen félreértjük. (Amivel különösebben eredeti dolgot egyébként nem tennénk; Hitlertől Rortyig vannak ennek nemes és nemtelen hagyományai.)

Kezdésként olvasd el A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról című rövid szösszenetet; mely rövidsége ellenére olyan radikális metaforaelméletet fejt ki, melyet a legújabb neurobiológiai (!) kutatások eredményeire építő diszciplínák (pszicholingvisztika, kognitív metaforaelmélet) döbbenten tekinthetik ősforrásuknak.

No de a lényegre. Honnan tudod te azt? Honnan tudod te azt, hogy a hibában, a fölfeslésben (mint a törvény szövedékének fölfeslésében) mindig csak veszteség van, hogy nincsen nyereség? Magad említed a hüje szót mint humor forrását. Honnan tudod, hogy nem létezik ennél kifinomultabb humor is? A játék az írásjelekkel, a jelentések finom eltolása, megmozgatása. Miért nézel élből hülyének? Te nyersz vele, ha nem annak nézel, nem?

@tengerÉsz: Én nemtudok helyesen írni sorry.

@félemelet: Gödelnek valóban nem a poszthoz van köze, hanem inkább a poszt írójához, az Abszolút Igzasághogz, valamint e kettő egymáshoz való viszonyához, amit szerző volt szíves velem ismertetni.
@pontilyen: az érthetőségről: nem mindegy, hogy angolnyelv-tanár, vagy angol nyelvtanár, amint már írtam. Azok, akik "valahogy" meg akarják érteni egymást, nem adnának erre a különbségre. Én igen. És emiatt becsülöm az egész nyelvtant/helyesírást, mert minden apró kis szabálya egy alkalom a mondanivaó pontosítására.

Azt meg nem látom be, hogy a hibából származhatna haszon, ha nem humor, hanem tényleg hiba.

@pontilyen: Mainapság és Rortyig? Ajaj! Nagyon későre jár.
Szerintem jó a poszt, mindenki kiélheti az ítélkezési hajlamát! :) Én is!

@pontilyen:
Nos. Egészen más dolog valamivel, mint objektummal diszkrét módon foglalkozni, és más dolog egy ettől eltérő dologgal, mint objektummal való diszkrét foglalkozás során egy másik dologgal szükségszerűen és organikus módon foglalkozni.
(tetszik?)

Utóbbi értelemben már Gorgiasz vagy Platón is foglalkozott nyelvfilozófiával és pszicholingvisztikával, utánuk - és vélhetően előttük is - meg ismét számosan. Sőt Besenyő Pista bácsi is megmondta, hogy "mi van? semmi? a semmi az van? a semmi az nem van, hanem nincsen... de ha a semmi nincs, az már valami - az meg már nem semmi!"

A magam részéről úgy látom, hogy a nyelvfilozófia inkább a formalizált felfogásokat alkalmazó ágain virágzik dúsabban, és ott is hoz több termést. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy tájékozottságom a "legújabb" neurobiológiai kutatásokat illetően up-to-date - meglehet, hogy azok ottan már Nietzschére alapoznak. majd csak eljut hozzám valami ebből is...

A blogolásban és hasonló műfajokkal kapcsolatban a nitzschei magasröptű metafizikai kérdéseket kiszolgáló metaforikus nyelvfelfogás, és az általad prezentált, helyesíráson való normatív kesergés metszete egy korgóan üres halmaz. Persze, nem tilos normákat megfogalmazni olyan esetekre, hogy mit cselekedjünk, ha Abonyban a fejünkre esik hirtelen az Eiffel-torony - de ennek értelmetlen volta igen könnyedén belátható.

Honnan tudom, hogy nem létezik a "hüjé"-nél dimenziójában nagyságrenddel kifinomultabb humor? Hát onnan, hogy már én magam is rém okos vagyok, és például az írásjelekkel folytatott Esterházy-féle finom játékokat már az én nietzschei értelemben vett géniuszi intuícióm is a taszítóan bennfenteskedő és a totális félreértés katarzisában tündikélő szellemi onániának tartja. A színlelt - másik oldalról benézett - orgazmus pedig nem éppen a közösség valódi megélésének legüdvözültebb eszköze.

A nietzscei szimbiózis helyett tehát én a magam részéről azt a lealacsonyító állapotot választom, amikor fokozottabban biztos lehetek abban, hogy amit a másik mond, azt értem, és amit mondok, azt a másik érti - ezt pedig a szubjektív közös élményvilág adekvát meglétének idegenekkel folytatott beszélgetésekben feltételezhető hiánya esetén nem trükkölt metaforákra, hanem a közös kódra és a közös logikai operandusokra alapozottan látom biztosítva. Nem csak a magam számára...

írjunk helyesen, ha nem vagyunk biztosak hogy hogy kell írni egy szót írjuk le valszeg(már nem emlékszem ki utálja ezeket, de ezt külön neki szánom, szeretetből.) megértik, ha valaki fölháborodik mondjuk azt hogy igazad van legyél boldog. Viszont amit lehet magyarul írjunk, ne latinul csak hogy okosabbnak tűnjünk.

@peetmaster:

Az írást én is becsülöm. De nem azért, mert út az Abszolút Igazsághoz, hanem mert út a megértéshez.

@félemelet:

Honnan tudod, hogy a "másik" biztos abban, hogy például te mit mondasz? (Érdekes lenne erről egy közvélemény-kutatást tartani.)
:-)

@crouchy:

Rosszul követett példaképem e téren Kosztolányi, aki idősebb korára minden, de szó szerint minden idegen szót kiirtott a szövegeiből. A magyar változat általában többet mond, mélyebben megérint.

@pontilyen:
alapvetően ugyanonnan, mint azt, hogy a "piros"-on te ugyanazt a színt érted, mint én. Ez a meggyőződésem a mértékében csak annyira téves, mint pl. az a meggyőződésem, hogy két lábam van: merek rá fogadni, semmi több.

Arra viszont nem merek fogadni, hogy a "csütörtökszín" alatt te ugyanazt érted, mint én.
Arra sem, hogy a "kakiszínű" alatt te ugyanazt érted - pláne akkor, ha igazából "khakiszínűt" akartam írni.

De szerintem nem a lényegről beszélünk. A lényeg közhelyesen ott ragadható meg, hogy melyik útmutatót választanád?:
"A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem."
vagy
"A királynét megölni nem kell. Félnetek jó lesz! Ha mindenki egyetért - én nem! Ellenzem!"

Csak ismételni tudom magam: én nem csak úgy tudok nyerni sakkban, hogy a bástyával átlósan keresztülzúzok a táblán, és leverem a másik királynőjét. Egészen biztosan te sem. Ilyen módszerrel nem is okozna akkora örömet. Szerintem neked sem.

@félemelet:

Két válaszom van erre:

1. a nyelv (és élet) nem sakkjáték (a témában lásd még Stefan Zweig Sakknovella című örökbecsűjét!);

2. az általad idézett két szöveg közül az elsőt választanám, mint ahogy a Karamazov-testvérek is sokkal izgalmasabb könyv, mint a Ptk.

@pontilyen:
hát, akkor ezennel a metaforákat is kibeszéltük...

Nem tudok további érdekeset hozzátenni az álláspontpomhoz.

Remélem, hogy a jövőben még összefutunk itt-ott...

@pontilyen: "az általad idézett két szöveg közül az elsőt választanám"
Ez szerintem demagógia. Egyszerűen nem akarod belátni, hogy van olyan, hogy értelem, illetve értelmes kommunikáció, vagy legalábbis hogy van közlőtől független jelentés.

A mindennapi életben a ptk irányít, nem a Karamazov-testvérek.

@félemelet:

Ez nem lesz nehéz, hiszen én mindig itt vagyok. :-)

@peetmaster:

Közlőtől független jelentés van, de befogadótól független jelentés nincsen. Mert ha nem jelent neki semmit, akkor az nem jelentés. Ezzel nem tagadom az értelmes kommunikációt.

A mindennapi életről pedig sokkal többet mond el a Karamazov-testvérek, mint a Ptk.

@pontilyen: Még mindig @félemelet: -tel értek egyet, és még mindig demagógiának, de legalábbis sompolygásnak érzem az álláspontodat, miszerint egy homályos szöveg bármilyen értelemben is hasznosabb, mint egy világos.
(Hacsak nem éppen rejtett jelentések kihüvelyezésével akarjuk szórakoztatni magunkat, de ezzel információt átadni - ami a kommunikáció elsődleges funkciója - nem lehet.)

@peetmaster:

A kommunikációnak (ahogy az előző posztban is írtam) csak egyik funkciója az információ-átadás. Roman Jakobson ezen kívül még öt funkciót különít el, és nyilván vannak, akik nem is állnának meg itt.

@pontilyen: az én emberekkel való viszonyomban az elsődleges funkció az információátadás.
(Írd le, mi a többi öt.)
Általában olyat szoktam akarni emberektől, ami ptk-val, és nem irodalommal fogalmazható meg.
Az eladó, a fodrász, a kolléga nem ember elsősorban (a szó misztikus értelmében), hanem funkció. Eladó az, aki az "adjon egy kenyeret" mondatot hallva ad egy kenyeret. Gép. Ugyanígy a többi.
Ennél közelebbi kapcsolat emberek tömegeivel nem alakítható ki.
Erre meg a ptk való.

@peetmaster:

Na hát ez az. Az eladó nem csak (!) gép.

A hat jakobsoni funkció:

referenciálás (vagyis utalás a valóságra, erről beszélsz te)
érzelemkifejezés
címzett felé irányulás (felszólítás, figyelemfelhívás stb.)
kontaktusra irányulás (a kommunikáció fenntartására)
kódra irányulás (metanyelvi funkció)
a közleményre utalás (poétikai funkció)

Még a leghétköznapibb kommunikáció során is működhet mind a hat funkció.

@Babette: gyorsaság miattin

@Babette: gyakorlatiasság miatt. egyrészt gyorsabb, másrészt gyakran megvan adva, hogy hány karaktert használhat valaki. Így rövidíteni kell a szavakat.

nekem első és második körben elég, ha az eladó referenciál. Ha pl. kedves is, és versben mondja el az árakat, az vgay jó, vagy nem, maximum bónusz. De nélkülözhető.

@peetmaster:

Igen, ezért is mondhatjuk Jakobsonnal, hogy egy bolti komunikációs folyamatban a referenciális funkció az _elsődleges_. Vannak viszont egyéb helyzetek is, amikor egy másik funkció válik fontosabbá. Általánosságban nem lehet azt mondani, hogy a referenciális funkció mindig elsődleges volna.

ez a poszt olyan, mint a rajottem.blog.hu

ha úgy olvasod, még vicces is.
ha nem, akkor sírnivaló

@pontilyen:
Az érvelésedben egyre többször vélem felfedezni azt a hibát, hogy azt sugallod, mintha a közlésen, mint primer tartalmon túli közlési funkciókat csakis a helyesírás sértésével lehetne biztosítani.

Másrészről, bár a szándékosan történő szabálysértés védelméből önmagában ez nem következik feltétlenül, közvetve védelmedbe veszed a tudatlanságból elkövetett szabálysértést is. Nem helyezel kellő hangsúlyt arra, hogy a SZÁNDÉK lényeges minőségi aspektusa a szabálysértéssel létrejövő jelentéstöbbletnek. Szándékosság esetén mint közlő erősíted a közlésedet, tehát a kommunikáció eredendő univerzális célját erősíted - míg szándékosság hiányában ugyan létrejön egy plusz tartalom (profánul az az információ, hogy a közlő nem tud helyesen írni), ám ennek a plusz információnak a "közlése" nyilvánvalóan nem volt célja a közlőnek. Ez a plusz információ nem a kommunikációs aktus tartozékaként van jelen, hanem csupán olyan módon, mint ahogy a természet - mint élettelen, tehát tudat nélküli entitás - "kommunikálja" feléd a nagy fekete felhők által, hogy eső lesz.

Szükségesnek tartanám tehát, hogy foglalj állást abban a tekintetben, hogy

I.) azonos módon védendőnek tekinted-e
a) a szabályokat szándékosan, a kommunikáció erősítése céljával és eredményével sértőket (jóhumorúak, jóstílusúak, jó rétorok és jó poéták stb.);
b) a szabályokat szándékosan, de információ-többlet létrehozásának célja nélkül sértőket (öncélú polgárpukkasztók);
c) a szabályokat szándékosan, de a közlés céljával nem harmonizáló módon, így eredménytelenül sértőket (rossz-stílusúak, rossz-humorúak, rossz rétorok és rossz poéták stb.);
d) a szabályokat szándék nélkül sértőket (rossz-helyesírók);

II.) illetve hogy azonos módon vagy-e ellene azoknak, akik a fenti 4 pontban részletezett szabálysértési módok valamelyikét kritikával illetik - magyarán azoknak, akik, a fentebbi felsorolás rendjében
a) irigyek vagy dogmatikusak;
b) fennálló, erős érvekkel alátámaszthatóan nemes rendet védők;
c) jószándékú kririkusok, vagy jószándékú kritikusak;
d) jószándékú kritikusak;
e) illetve az adott szabálysértés önálló összefüggéseitől függetlenül, tehát valami kritikában megtestesülő öncél érdekében kritizálnak (fikázók, érvek híján formai hibákra alapozva diszkvalifikálók stb. - lényegében a rossz-szándékúak).

Ha ezt az állásfoglalást rögzíted, akkor világosabbá válik, hogy mik azok az aspektusok, amikben valóban nézetkülönbség van közöttünk, ellenben mik azok az aspektusok, amikkel kapcsolatban valójában nem is tér el a véleményünk, hanem pusztán félreértés indukálja a vitánkat.

@kváziasszonyok gyöngye:

Nem valószínű, hogy ki tudlak segíteni a szövegértelmezésben, de azért, mivel jófej vagyok, megpróbállak.

Kétféle irónia létezik. Az egyik olyan, amelyik mellé ki kell tenni az "iróniamétert", mert a szöveg csak kétféleképpen érthető: komolyan vagy ironikusan. A másik irónia ellenben olyan, mely a kettő (a komoly és az ironikus) hangvétel között lebeg. Komoly is, és nem is. Látszólag komoly, de a sorok közt érződik a mosoly. Látszólag vicc, de a sorok közt érződik a komolyság súlya. Szemlátomást te csak az első típusú iróniát vagy képes értelmezni; de létezik a második típusú is! Nem kell mindig az a ha...-ha... (sírás vagy nevetés), amire utalni látszol. Az élet szebb, izgalmasabb, bonyolultabb ennél. (Nálad.)

@félemelet:

Sehol nem állítottam (vagy sugalltam) olyat, hogy a szabálysértés volna az egyetlen módja bizonyos közlési funkciók ellátásának. Természetesen vannak egyéb módszerek is. Gazdag tárháza van a nyelvnek és az írásnak, hogy kifejeződjünk.

Nézzük tehát a problémás pontokat.

1. Az öncélú polgárpukkasztókat elítélem. Öncélnak azt nevezem, ha nem mélyről jön, nem valami nyelvi (és így gondolati) többletet szolgál a szabálysértés; hanem azt, hogy sértsen. A "rossz stílusú" emberek annyival jobbak, hogy általuk lehet tanulni. Szóval ők egy fokkal magasabban állnak a polgárpukkasztóknál. A rossz helyesírók a hanyagságukkal sértenek, ezért ők bosszantanak. Ha viszont jó stílus társul melléjük, elűzik bosszúságomat. Rossz stílus esetén hibáikkal fölnagyítják bosszúságomat.

2. A rossz-szándékúakat az irigyektől/dogmatikusoktól nehéz volna elválasztani. Miért volna valaki rossz szándékú, ha nem azért, mert irigy? Csak azért, mert dogmatikus! A nemes rendet védő emberek ugyanolyan méltó ellenfelek, mint a másik irányból (a rend lebontását igénylő) kritizálók. Ők azok az emberek, akikért érdemes élni.

Remélem, kielégít a válaszom. :-)

azért döbbenetes hogy mennyit lehet hantázni a semmiről:)

@crouchy:

:-)

@crouchy:
azért döbbenetes, hogy a szarvasoknak öt lába van, nem?

@félemelet: ezt most nem értem, de biztos valami nagyon szellemes hozzászólás volt.

@crouchy:
Semmi szellemesség nrm volt benne...egyszerűen leírtam az elsőt, ami eszembe jutott abból a végtelen sok elemet tartalmazó halmazból, ami a te korábbi mondatodat is tartalmazza. E halmaz neve: "hüledezzünk valótlan állításokon!"-típusú mondatok halmaza...

@félemelet: ezekszerint szerinted nem lehet "mennyit hantázni a semmiről"?

"A kettő együtt nem megy. Valaki vagy klassz ember, vagy hibátlan helyesíró."

jézusom. ez a munkahelyi terror c. blogon simán baszod díjra lenne érdemes... :D
"isteni" módon tudsz sablonozni... :D

hogy megcáfoljalak: én helyesírásból elég nagy versenyeket nyertem iskolás koromban ;) azóta lehet (biztos), hogy romlott, valszeg elfelejtettem pár obskúrusabb szabályt (meg kommentek írásakor nem figyelek annyira, mint egy szakdolgozatban). azt mindenesetre leszögezhetem, hogy nem azért volt olyan jó a helyesírásom, mert állandóan a szabályzatot böngésztem volna (sőt!), hanem mert rengeteg könyvet olvastam, és rámragadt sok minden azokból. ennyi.
ezt nem felvágásból írtam ám, hanem hogy megmutassam, nemcsak egyféle ember létezik. (sablonozás nemrulez.)

végül, ami totál kicsapta a biztosítékot... az persze nekem sem szimpatikus, ha valaki felvág a tudásával, de ha csak önkéntelenül helyesen ír, azt miért is nevezed felvágásnak??

és még egy lol - a helyesírás nem igazán etikai kérdés, hanem egy hasznos dolog. valszeg az agynak kevesebbet kell küszködnie, ha nem kell többféle írásbeli alakot is ugyanannak a szónak felismernie (muszáj vs muszály.. bazze).

ja meg nem hiszem, hogy van akármilyen értelme annak, ha direkt ejtesz hibákat (meg ez tök úgy hangzik, h van vmi komplexusod)... ha lustaságból, azt még megértem ;) lustaságból pl. én se mindig írok vesszőt az ilyen-olyan kommentekben (meg pl. az angolok is tök jól megvannak nélkülük sok esetben! :P ). meg nagy kezdőbetűt se, mielőtt valaki ebbe kötne bele. na heló.

béna, fos, szar blogmotor. nem lehet hosszabb kommentet írni.

@crouchy:
hülye!

(ja, nem te... csak úgy mondtam. Éppen ez jutott eszembe, semmi köze az aktuális beszélgetéshez...)

@mldrv:

Minden "hasznos dolog" etikai kérdés. Ha megkönnyítjük mások életét, akkor etikusan járunk el.

Engem például zavar, hogy nem írsz nagy kezdőbetűket. Sokkal nehezebb így áttekinteni a szövegedet, és hosszabb ideig tart az olvasás. Ergo: haragszom rád. ;-)

@félemelet: na ezt már szeretem:)

@tumpara:
Nem biztos, hogy ostobák, csak nem mindenkit érdekel annyira, a helyesírás, hogy mindenhol helyesen írjon.

Persze vannak olyan helyzetek is, amikor feltétlenül fontos a helyesírás, és akkor szólni kell, de eddig még csak nem túl értelmes embereket láttam, akik kényszeresen beszóltak másoknak 1-1 elírásért, helyesírási hibákért.

Ennyi erővel mindenért bele lehetne kötni, a másikba, (mindenki másban jó, vagy rossz).

A helyesírás célja az értelemzavaró hibák kiküszöbölése. Elgépeléseket, sajtóhibákat nem is szoktak nagyon komolyan venni, mert úgysem lehet kiirtani az összeset. De a bonyolultabb helyesírási hibákat is csak akkor kell szóvá tenni, ha értelemzavaróak. Hétköznap nagyon ritkán van ilyen helyzet.