A dolgok már csak olyanok, hogy történetük van. Semmi sem történik csupán csak egyszer. Minden, ami történik velünk, egy nagy egész részévé válik, és e nagy egész nélkül el sem képzelhető.
Amikor tavaly blogbejegyzést írtam a Polgári Védelmi Hatóságnál tett kalandomról, önkéntelenül is ironikusra vettem a figurát. A poszthoz a "hazaszeretet" címkét is odabiggyesztettem, noha az, amit én tavaly a hazámért tettem, a semminél is kevesebb volt. Idén azonban, egészen pontosan ma délután, kiderült, hogy az irónia komolyra fordult. Ahogyan a fellengzős irodalomelmélészek fogalmazni szoktak: a nyelv figuratív működését az idő egy éves távlatában fölváltotta a retorikai.
A következő történt ugyanis. Ahogyan tavaly, úgy idén is behívót kaptam polgári védelmi "kiképzésre". Annak rendje és módja szerint megjelentem a helyszínen, aláírtam a jelenléti ívet, elhelyezkedtem az iskolapadban, és vártam, hogy induljon a "kiképzés".
Az alezredesen és a jegyzőn (?) kívül öten voltunk jelen a teremben, amikor elkezdődött az "oktatás". Ekkor derült ki, hogy nem ötőnknek kellett volna ott lennünk, civil segítőknek, beosztottaknak, hanem harminckettőnknek. Ennyi embert hívtak be, ennyi emberből áll a mi kis őrsünk. Harminckettőből. Harminckét emberből öten jelentek meg.
Őszintén szólva mélységesen felháborodtam.
Aki nem jelenik meg egy ilyen "kiképzésen" (mely miatt természetesen fölmentést kaphat a munkahelyén a hiányzásért; bár a "kiképzés" természetesen elvileg munkaidő után, azaz négykor kezdődött), és nem jelezte előtte öt nappal, hogy miért nem, azt 100.000 forint bírságra büntethetik. Kinek éri ez meg? Egyáltalán: hogy jut valakinek eszébe, hogy a hatóság hívásának ne engedelmeskedjék? Nem éppen olyan ez, mint amikor valaki úgy gondolja, hogy neki derogál adót fizetnie, és nem tölti ki a nyilatkozatát?
Ha öten-hatan nem jönnek el, rendben. Előfordulhat, hogy halaszthatatlan ügy jön közbe. De hogy öten-hatan legyenek ott egyáltalán?
Egy katasztrófahelyzetben is majd az jön el, akinek úri kedve szottyan rá?
Persze másról szól ez a dolog, nem arról, hogy bárkinek is kárt okozott volna, aki nem hallgatta végig ugyanazt a semmit, amit tavaly. Egy szemléletről. A kötelességtudat hiányáról.
A kötelességeit nem azért teljesíti az ember, mert közvetlen hasznát látja. (Egyébként miféle korlátolt, buta ember lehet az olyan, aki mindent csak azért csinál, mert közvetlen hasznot lát benne?) A kötelességeit azért teljesíti, mert kötelességek. Nem kell kérdezni. Ez a rend. Rettenetes volna elképzelni, ha egy katasztrófahelyzet esetén mindenki azon kezdene agyalni, hogy miért pont piros a tűzoltókocsi, miért nem, mondjuk, lila. Vannak dolgok és helyzetek, amikor csak a nem-gondolkodás hatékony. Ilyen helyzetekre fejlesztették ki az emberi társadalmak a kötelességtudat intézményét.
Úgy tűnik azonban, hogy Magyarország e tekintetben rendkívül elmaradott hely.
Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy például Németországban előfordulhatna hasonló linkség az érintettek részéről.
Húsz perc késéssel megjelent az egyik őrstag. Egy felnőtt férfi. Azt magyarázta, hogy családja négy tagjából három beteg, és volt neki fontosabb dolga is, mint ez az ökörködés.
Innen is küldöm a jobbulás kívánságát családtagjainak. Remélhetőleg mihamarabb meggyógyulnak. Mégis azt mondom: ha nem súlyos, halálos betegségekről van szó, nincs az a kór, amely ne bírná el egy hozzátartozó másfél órás távolmaradását. Aki ezt nem érti, az az egyén-közösség viszony alapját nem érti. Az egyén áldozatot hoz a közösségért, cserébe az megvédi őt a külvilág veszedelmeitől. Ez az áldozat egyénenként és helyzetenként változó mértékű, de áldozat nélkül még a legparányibb közösség sem lehet működőképes.
Magának a "kiképzésnek" természetesen ma sem volt semmi értelme (vagy legalábbis csak nagyon kevés); ez a tény azonban hitem szerint nem cáfolja, inkább megerősíti igazamat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.08. 19:08:50
pontilyen 2009.12.08. 19:12:40
A hadkötelezettség eltörlésével nekem nincs bajom; azt hiszem, ilyen módon igen keveset tudnék tenni a haza megmentéséért, a háborút kezeljék a hivatásosak. De az tényleg a minimum, hogy egy kulcsot el tudjak fordítani egy riasztóban. Aki ilyen apróságokra sem hajlandó, az milyen alapon vár el a közösségtől, melyben él, bármit is?...
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.08. 21:41:36
pontilyen 2009.12.08. 21:43:49
Szerintem az ország katonai védelmét ugyanúgy hivatásosokra kell bízni, mint ahogy a gyógyítást sem bízza az ember dilettánsokra. Annak a fajta sorkatonaságnak, melynek egyetlen lényege a szívatás, nem látom semmilyen értelmét.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.08. 21:57:34
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.12.09. 11:16:46
nem szedem pontokba, de igyekszem rendezni:
hiábavalóság: a formális keretek üressége, felszíni máza - mint ahogy az a sorkötelességnél is volt - elég nagy taszító erővel bír.
munkaidő: kedvesem pár napra lebetegedett egyszer, elment orvoshoz, kiírta, meggyógyult vitte a papírt am unkahelyére. főnöke kérdezte, hogy mit akar azzal a papírral? levonták a szabadnapjaiból.
kötelesség: az a priori rendszerektől nem véltetlenül irtóznak az emberek a rendszer innenső végén. per pillanat a polgári védelem a dolgok jelen állása (mennyire van lezüllesztve, széjjellopva, elrohadva) nem hogy rövidtávon, de semmilyen távon se jár senki számára semmilyen előnnyel (kivéve, akik továbbra is viszik ki belőle, ami vihető).
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.12.09. 11:16:46
(Amúgy nekem pont tegnap jutott eszembe az a posztod, mikor mondták, hogy 2012-re felfejlesztik a tartalékos haderő létszámát. Háború lesz?)
Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2009.12.09. 11:16:46
Engem érdekelne, hogy hány olyan ember él ma Magyarországon, aki szükség esetén az életét feláldozná a hazájáért. Mert a régi szép időkben valahol itt kezdődött a haza iránti kötelességtudat.
(Mondjuk ehhez annak is hozzá kéne tartozni, hogy kinek mit jelent a haza.)
pontilyen 2009.12.09. 11:27:47
Nyilvánvalóan senki sem jókedvéből megy oda. A kötelességek már csak ilyenek. A taszító erő azonban nem mentség a mulasztásra.
"vitte a papírt am unkahelyére. főnöke kérdezte, hogy mit akar azzal a papírral? levonták a szabadnapjaiból."
Ez a munkahely hibája. Arra valók volnának a jogvédők, hogy minden ilyen esetet fölkutassanak, és peres úton olyan példás büntetést rovassanak ki a hasonló munkahelyekre, amennyire csak lehetséges. Rövid úton megszűnnének a munkaadói oldal hasonló visszaélései.
"az a priori rendszerektől nem véltetlenül irtóznak az emberek a rendszer innenső végén"
Szerintem se véletlenül, hanem rossz tapasztalatok miatt (pl. totalitárius diktatúrák, visszaélések stb.). Ez az irtózás azonban irracionális, amennyiben általánosító érvényű. Kicsit olyan, mint a pókoktól való irtózás, melynek szintén van valamilyen eredeti tapasztalati gyökere; ettől még értelmetlen.
@Reckl_Amál: "Sokan olyan kötelezettségeiket sem teljesítik, ami a közvetlen érdekük"
No de nem igaz, hogy nem látod az összefüggést! Aki azokat a kötelességeit sem teljesíti, melynek értelmét nem látja be, az semmilyen kötelességét nem fogja teljesíteni. (Erről szól különben a poszt utolsó bekezdése.) Lehet panaszkodni adómorálról meg egyebekről, de csodálkozni rajta, amíg a posztbéli anomália valóság, semmiképpen.
ehje aser 2009.12.09. 12:28:35
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.09. 19:03:17
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2009.12.09. 19:03:17
Azt mondjuk megjegyzem, hogy sokra nem megy vele az ország, mert megfelelő kiképzés híján hiába vagy hadköteles, a harcértéked nulla.
Ez elvileg a sorkötelesség melletti érv lenne/lehetne, de azt azért megjegyzem, hogy amikor sorkötelesség volt, akkor se ért túl sokat a dolog, lévén a kiképzés színvonala meglehetősen alacsony volt, nem függetlenül a motiválatlanság hiányától.
@Reckl_Amál:
1. lépés: nem teljesítem a kötelességemet, mert az hülyeség.
2. lépés: nem teljesítem a kötelességemet, mert ugyan szerintem fontos lenne, de mások - sokan - kibújnak alóla: ha én nem tenném, hátrányba kerülnék hozzájuk képest.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.12.10. 12:00:10
nem tudom megmondani, hogy mennyire ismered a kortárs magyar rögvalóságot, de az emberek az anyagi és előmeneteli lehetőségeik beszűkülésével már hosszú évek óta - és egyre többen kényszerülnek ebbe a helyzetbe - a szigorúan vett túlélésre játszanak.
ez a közszféra gyalogosainál - orvosok, tanárok, tisztviselők, stb. - hatványozottan tud jelentkezni, mert az éppen aktuális vezetőségi agyrémek közvetlenül érintik őket.
ha finomítani akarnék, azt mondanám, hogy a felvetés helyes, csak a dorgálás iránya nem jó: nem a zembereknek nincs kötelességtudatuk, hanem nincs, amit kapnának cserébe - mondjuk a vezetőség kötelességtudatát.
rövidtávú haszon, hosszútávú haszon, ez akkor is adok-kapok játék.
a hatóságokról: ha szájalsz, mint munkavállaló, már másnap rendkívüli felmondással az utcán vagy, és nem nagyon fognak elárasztani állásajánlatokkal, mert csak-csak felhívják a volt munkahelyed, és ha kiderül, hogy renitenskedő típus vagy, aki bizonyos "kockázatot" jelent az ügymenet szempontjából, akkor nem is lesz munkád.
a hatóság kivonul, és mindent rendben talál (személyesen néztem végig, hogyan temetik el élve a cégek a revízorokat hatalmas aktahalmok alá).
pereskedni pereskedhetsz, két-három év, és nem bírod anyagilag.
az a valóság, amiben országunk népességének döntő többsége él, annyira assznkron, hogy csodálom, hogy még csinálják.
személy szerint engem négyszer vert át munkáltatóm, ezért mentem el inkább multikhoz dolgozni, mert ők legalább kifizetnek.
és innen az a priori elvektől való irtózás nem hiszem, hogy irracionális: az előfelvetés helyességébe vetett ellenőrizetlen hit önkéntesen torz képet ad a világról (asszinkronitás), míg az a priori elvek elvetése nem köt gúzsba - lásd elvtelenség, erkölcstelenség.
ha jobb prekoncepciókkal, vagy tágabb és helyesebb korlátokkal járulnának a politkusok vagy szellemi vezetők a nép elé, lehet, hogy máshogy viszonyulnának hozzájuk. pl ha beismernék, hogy kinyilatkoztatás ide, kinyiltatkoztatás és tévedhetetlenség oda, a valóságot mindez nem érdekli.
Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2009.12.10. 12:00:10
Mondjuk a helyes hozzáállás ehhez az, hogy @promontor: linkjében ott van a polgári szolgálat is. Viszont kövezzetek meg, de fogalmam sincs ez mit takar.
@Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa:
Én úgy gondolom, hogy mindenki csinálja azt, amit megtanult, amihez ért. A tanár tanítson, az újságíró írjon, a zenész zenéljen, a katona pedig harcoljon.
Én sose tanultam katonásdit, szerencsére már nem soroztak be, úgy hogy én inkább kihagynám.
Amit nem tudok profin szinten elvégezni, azt nincs értelme megcsinálnom. A semminél jobb a silány munkám, csak ebben az esetben ez azt jelenti, hogy vagy én vagy valaki miattam elhalálozna.
KZsoci 2009.12.10. 12:00:10
"Mert a régi szép időkben valahol itt kezdődött a haza iránti kötelességtudat."
Szerintem a történelemben soha de soha nem volt ilyesmi az emberek fejében, csak legfeljebb egyes szószólók ezt hangoztatták, illetve kicsit hatékonyabb kényszerítőeszközök áltak a hatalom rendelkezésére.
Alig hiszem, hogy az emberiség történetében igazán sok olyan ember lett volna egyszerre, aki tényleg szívesen áldozta föl az életét a hazáért; még az olyan agymosott világban sem, mint a náci Németországé. És alig hiszem azt is, hogy bárki pl. erről a blogról (vagy akármilyen mai csoportosulásból) őszintén ezt állíthatná.
pontilyen 2009.12.10. 12:08:14
Én könyvek és ideák között élek, a magyar rögvalósággal egyelőre kevés találkozásom volt. Ami volt, az undorított. Illetve ami van, az undorít.
De elfogadom, hogy rossz irányba címeztem a felháborodást. A felháborodás akkor is valós. Ha a cégvezetőknek nincs kötelességtudatuk, csak saját rövidebb-hosszabb távú hasznukat lesik, az éppoly jogos felháborodást válthat ki bennem, mint ha az egyszeri ember (a vezetőkhöz alkalmazkodva) veszíti el ezt a nagyon fontos értékét. Vagyis cseréld ki az alanyt a posztomban, és máris teljes köztünk az egyetértés. :-)
Ahhoz mindenesetre ragaszkodom, hogy egy dolog értelmetlenségének (rövid távú haszontalanságának) belátása nem tántoríthat el annak elvégzésétől.
pontilyen 2009.12.10. 12:13:42
Ez egy teljesen normális hozzáállás, abszolút egyetértek veled.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.10. 18:22:17
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.12. 11:51:57
Ezek a poszt kulcsmondatai, és remekül fogalmazzák meg a lényeget.