Elolvastam ma Michel Foucault könyvé(nek első köteté)t A szexualitás történetéről. Erről szeretnék írni.
Mindenekelőtt arról, hogy hogyhogy még csak most. Holott megírtam már, hogy egy alapkiindulás, egy esthajnalcsillag, egy gondolkodási origó a szerző számomra. És íme, itt az egyik főműve, és még nem is olvastam. De hát kell-e ezt magyarázni? Egyetlen mondat elegendő, talán egyetlenegy pletyka, hogy valaki kitörölhetetlenül bevésődjék a tudatunkba, hogy átjárja gondolkodásunk minden cseppjét, és -- ha később esetleg már csak tagadás formájában is -- ne szabadulhassunk meg a hatásától. Nekem Foucault akkor vált ilyen "kitörölhetetlen origóvá", amikor elkezdtem olvasni a Szavak és dolgok című könyvét, és ott (mindjárt az elején) rátaláltam egy olyan mondatára, amely teljesen világossá tette számomra, hogy ez egy hihetetlenül radikális gondolkodó. Ez a mondat így hangzik: "Amikor osztályozó rendszert állítunk fel, amikor azt mondjuk, hogy a macska és a kutya kevésbé hasonlít egymásra, mint két agár, még abban az esetben is, ha mindkettő meg van szelídítve és be van balzsamozva, még abban az esetben is, ha mindkettő úgy rohangál, mintha csak megveszett volna, még abban az esetben is, ha az imént törték össze a korsót, akkor vajon minek az alapján végezzük el az összehasonlítás műveletét teljes biztonsággal?" [Nem bírtam most se, hogy bepötyögtem, nevetés nélkül megállni.] Tényleg, minek az alapján?...
Valójában, azt hiszem, Foucault megvalósította gyermekkori elképzelésemet a "tudósról". A tudós e szerint az az ember, aki a lehető leggyermekibb, legnaivabb, legkézenfekvőbb kérdéseket magyarázza meg úgy, hogy a lehető legmegfontoltabb és legkörmönfontabb felnőtt is igazat adjon neki. Például: miért vesznek föl fekete ruhát az emberek, ha gyászolnak? Miért építenek az emberek templomokat? Miért laknak az emberek házakban? Miért hiszik azt a felnőttek, hogy a szex az valami lényeges dolog? Miért szoktunk hazudozni egymásnak? Stb. stb.
Többször megállt a lélegzetem, miközben A szexualitás történetét olvastam. Hogy te jó ég, mennyire igaza van! Idézzek mondatokat? Jó, akkor azt játszom, hogy véletlenszerűen fölütöm a könyvet, és kiírok egy-egy mondatot. [Miközben hangsúlyoznom kell, mennyire koherens és logikailag kikezdhetetlen az egész konstrukció is!]
"A mi korunkat, immár évszázadok óta, egy olyan társadalomtípus jellemzi, amelyben a hatalom egyre kevésbé használhatja jelrendszerként vagy reprezentációs rendszerként a jogot." [Ennyit arról, hogy mennyire képezi le egy törvény a valóságos emberi viszonyokat.]
"Az emberek azonban egyre ritkábban halnak meg kínpadon, és egyre gyakrabban háborúban" [Nesze neked, drága Attila: "Bízom, hisz mint elődeinket / karóba nem húznak ma már." Egyébként miért is?...]
"Mi a nemiség, pontosabban a a "szexualitás" társadalmában élünk: a hatalom mechanizmusai a testet és az életet veszik célba, mindazt, ami elősegíti az élet burjánzását, ami megedzi a fajt, fokozza az erőnlétét, erősíti azt a képességét, hogy másokon uralkodjon, vagy hogy mások hatékonyan használhassák fel a saját céljaikra." [De hisz akkor ez a sport 20. századi virágzását is megmagyarázza -- többek közt.]
"Vagyis a modern társadalmakat nem az jellemzi, hogy valamilyen módon homályban akarják tartani a szexualitást, hanem az, hogy szakadatlanul beszélni kénytelenek róla, úgy tálalva a dolgot, mintha titok volna, mintha maga volna a titok." [Döbbenetesen igaz; csak nézzünk bele néhány folyóiratba, kapcsolgassunk a tévécsatornák között, sőt! hallgassunk végig néhány beszélgetést a buszon, bármily illetlen is.]
"Alighanem a nácizmus ötvözte egymással a legnaivabban és a legkörmönfontabban a vérrel kapcsolatos fantáziákat a fegyelmező hatalom féktelen tobzódásával." [Hihetetlen, hogy van egy ember, aki még ezt a témát sem elfojtósan kezeli! Úgy ad magyarázatot a nácizmusra, hogy megkerüli az ilyen magyarázatok szokásosan lapos és igen keveset mondó retorikáját.]
Stb. stb. Tényleg nem csaltam! (Csak egy kicsit.) Akárhány oldal, annyi zseniális meglátás.
Muszáj volt írnom róla. Remélem, van olyan kedves olvasóm, aki most följegyzi az "elolvasandó szerzők" listájára. De ha nem, az se baj. Mindenkinek máshol van az origója.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.20. 08:59:57
Eleve szeretek mindenkit, aki másképp képes gondolkodni. Az csak nüansz, ha esetleg nincs igaza. :)
Tudsz még idézni tőle érdekeseket? Es machte nur Lust auf mehr!
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.20. 10:22:09
Szóval érdekes könyv lehet, ha mer úgy írni a nemiségről, hogy közben egyik végletbe sem esik, és nem is túl intim.
pontilyen 2008.02.20. 12:27:18
Idézni? Az jut eszembe most, hogy a kiadónak különös érzékkel sikerült fölvinnie egy olyan idézetet a borítóra, amely teljesen ellentétes az egész könyv mondandójával.
Mert mondjuk ha a szöveget úgy foglaljuk össze, hogy: "azt szokták hinni, hogy X, valójában viszont Y", akkor a borítóra föltették az X-et. Ez van a borítón: "Aki a szexualitásról beszél, bizonyos mértékig kivonja magát a hatalom fennhatósága alól" stb. stb. De hiszen pont azt mondja Foucault, hogy dehogyis vonja ki, hogy a hatalom mindenütt jelen van, hogy a hatalmat pont hogy nem úgy kell elképzelni, mint valami olyat, ami KÍVÜL VAN rajtunk, hanem hog minden cselekvésünkben benne van. Szóval, igen, az idézetek talán félre is vihetnek. [Egyébként meghökkentően sok hiba benne maradt a 96-os kiadásban, elírások, kimaradt szavak, valószínűleg sietve készülhetett a fordítás.]
De én nagyon szeretek idézni, úgyhogy nem hagyom ki ezt a ziccert. De akkor most egy picit hosszabban:
"Mindenesetre az istenítélet rituáléi, a tekintélyelvű hagyományt őrző kezesség, a tanúvallomás, a megfigyelés és a nyilvános bizonyítás bonyolult eljárásai mellett, Nyugat-Európában legalábbis, a vallomás lett az igazság előállításának lehető legfontosabbnak tartott technikája. Ettől fogva valóságos vallomástevő társadalom lettünk. És a vallomásnak igen messzemenőek a következményei: e következmények érezhetők az igazságszolgáltatásban, az orvostudományban, a pedagógiában, a családi viszonyokban, a szerelmi kapcsolatokban, a hétköznapok világában és a legünnepélyesebb szertartásokban; bevalljuk, milyen bűnt, milyen vétséget követtünk el, bevalljuk a múltunkat, azt, hogy mit álmodtunk és milyen volt a gyermekkorunk; hogy milyen betegségben szenvedünk, és milyen egyéb bajaink vannak; és azon igyekszünk, hogy a lehető legszabatosabban foglaljuk szavakba mindazt, amit a lehető legnehezebb szavakba foglalni; vallunk nyilvánosan és vallunk a magánéletben, vallunk a szüleinknek és vallunk a tanárainknak, az orvosoknak, a szeretteinknek; és vallunk magunknak is, kéjes gyönyörűséggel és kínzó fájdalommal, bevalljuk magunknak,, amit senki másnak nem merünk elmondani, hogy azután könyv szülessék belőle. Vallunk önszántunkból, és vallunk kényszer hatására. És ha a vallomás nem spontán, ha nem kényszerít rá minket valami benső parancs, akkor kicsikarják belőlünk; a lélek legrejtettebb zugaiban is felkutatják a titkot, valósággal kitépik a testből. A kínvallatás már a középkortól fogva sötét árnyként követi a vallomást, és erőt ad neki, amikor az a legszívesebben elrejtőzne: két fekete ikertestvér. Akár a legvédtelenebb gyöngdségnek, a legvéresebb hatalomnak is szüksége van gyónásra. Vallomástevő állat -- íme, ez lett a nyugat-európai emberből."
Hát nem ez történik most is? Nem erről szól ez a temérdek blog? Van-e még, aki nem hiszi, hogy az internettársadalom a gyökeréig keresztény?...
vasika 2008.02.21. 22:57:05
foucault-val nem vagy egyedül, csak fordítva, engem még a szavak és dolgokra nem vitt rá a lélek, pedig vagy tíz éve tervezem. de tán most adtál egy kis sugallatot, h elővegyem. nem gondolod, h ebben az is benne van, ebben a tartózkodásban, h egyszerűen már bálványszintre emeltünk olyan szerzőket, mint foucault, és félünk tőlük újat olvasni, nehogy leverjék elvárásaink fölgerjesztett mércéjét? szent meggyőződésem, h nietzsche ezt előre látva direkt írt olyan szarkasztikusan önironikusan, amit általában a rajongói pont nem látnak, mintegy előre fölkészült frigyes bácsi, h kinevethesse azokat, akik őt, főleg a stílusát komolyan veszik? persze f.-nál is megvan bőven a pajkosság van egy díszdoktori beszéde, kilencvenes évek közepéről, abban pl. ezzel is foglalkozik tudatosan, ebben mondja azt, h szándékai szerint ő mindig is megmaradt egyszerű nietzschei enfant terrible-nek és nem lett "tudós"
pontilyen 2008.02.22. 13:30:59
A kereszténységgel pontosan olyan mértékben vagyok megbocsátó, amilyen mértékben egyesek kétségbe vonják a jelentőségét. Semmi sem nevetségesebb, mint amikor valaki teli szájjal szid valamit, amit ő maga hoz létre. Ez egyszerűen tudatlanság. A hatalom ellen naivan lázadózokat is így leplezi le Foucault: figyelmen kívül hagyják, hogy voltaképpen a hatalom, ami ellen oly hevesen fölkelnek, az nem más, mint saját maguk... Persze mi sem áll távolabb tőlem (és az én értelmezésemben Foucault-tól), mint a csontmaradi belenyugvás, hogy tehát úgyse változik soha semmi. Dehogyisnem változik.
Igen, Nietzsche eszméletlenül okos volt, és tisztában volt vele, hogy őt csak félreérthetik. A legkéseibb művei már teljesen tudatosan játszanak erre rá; főleg, ugye, a (tudom, hogy) mindkettőnk által annyira kedvelt Ecce Homo.
Abban viszont valósznűleg nem értünk egyet, hogy Nietzsche ebben teljesen unikális lett volna, és mondjuk pont Jézustól különbözött volna ebben. Valójában szerintem Jézus szövegeit is lehetne úgy olvasni, mint "a saját későbbi félreértésem" dokumentumait. A két ember félreértésének iránya is nagyon hasonló volt: mindkettő szeretetet, barátságot, emberi méltóságot hirdetett, és mindkettőt a legszeretetlenebb, legembertelenebb, legelvakultabb vérengzések őseiként asszociálják sokan. Ettől egy pont (a kijelentések radikalitásának bizonyos mértéke után) semmiféle retorika nem védi meg az embert.
(Hogy egyébként Nietzschét még egyetemi berkekben is valamiféle embertelen valakiként állítják be, az különösen Németországban érintett mindig fájóan. Hát nem igaz, hogy a németek nem értik a vicceket!? Jogosan átkozta is el őket Nietzsche az Ecce Homóban. :-))
vasika 2008.02.22. 21:43:29
pontilyen 2008.02.23. 18:23:54
A szóba-kerülés kapcsán újra föllapoztam az Ecce homót, és megint nagyon megnevettetett. Igen, a németek humora (örülök, hogy említed, mert szerintem is mélyen humoros nép -- persze melyik nem az?) nagyon másmilyen. El lehet-e képzelni a Brian életét német filmként? Ugye, hogy nem. ;-)
Ugyanakkor döbbenetes, amit Nietzsche ír arról, hogy amikor jóindulatú német levelet kap, mindig úgy érzi, hogy cinikusak vele. Hát én mindig pont ezt érzem! Ugyanezt! De amikor Goethét (vagy Thomas Mannt) olvasom, akkor sem tudom eldönteni, hogy jóságról vagy cinizmusról van-e szó. ("Eldönteni" persze Nietzschénél se lehet semmit, azt az eltávolító nyelvezetet mégse érezni, ami a németül beszélőkre mindig annyira jellemző, és ami oly különös tapasztalata annak, aki németek közé kerül.)
vasika 2008.02.23. 19:40:19
német humor: a brian még csak-csak, de a halló, halló, az angol humorban, amit németben nem tudnék elképzelni
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.23. 21:18:25
Bemásolom a linket, ítéld meg magad!
www.youtube.com/watch?v=h1dZ0YddG7w
Ez egyébként azért érdekes, mert az egész mozit rettenetesen támadta az egyház, Pythonékat blaszfémiával vádolták. Ezt, úgy látszik, vállalták. De a náci-poénokat nem.
Ami a csábítást illeti, én is örülnék jó tippeknek, lévén szintén kezdő blogger vagyok, és nem a legnépszerűbb, de azért nem is panaszkodom.
Sajnos témáid természetüknél fogva kevesebb embert vonzanak.
De tudod: Klasse statt Masse!
Én annyit tehetek, hogy ajánlani foglak a saját blogomon. (Már terveztem, a jól-viselkedős írásodnál már konkrétan gondoltam is rá.)
Mi Vasikával egyelőre tartjuk a frontot, aztán, ha folyamatosan irogatsz, biztos kialakul egy kis társaság itt. Kitartás!
pontilyen 2008.02.24. 15:07:04
Szerintem a művészetben tényleg szó szerint kell érteni azt, hogy "mindent szabad". Egyszerűen azért, mert nincsen hatalmunk a hatástörténet fölött. A "mindent szabad" elleni általános érv, ugye, az szokott lenni, hogy (ha "jó szándékú" is a mű) milyen károkat okozhat azoknak, akik félreértik. Dehát honnan lehet azt tudni?
Aki ismer, tudja, hogy nem áll nagyon távol tőlem a kereszténység. De hogyha egy Brian élete le tudja rombolni, akkor meg is érdemli. Ugyanez érvényes nácítlanított demokráciáinkra is.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.24. 15:17:21
Kicsit szokatlan Tőled ez a "szereplési vágy". Az én blogom pl. nem attól függ, hogy hányan olvassák. Persze jó érzés volt látni, hogy 1400-an kattintottak oda. De többnyire a barátaim olvassák, és ők is elmehetnek.
Ettől függetlenül leírom, ami az eszembe jut.
Pontosan ezzel érveltek Pythonék egy tv-vitában! Én mindig annyira sajnálom, hogy a tv-ben megszólaló papok többsége mennyire korláltolt.
pontilyen 2008.02.24. 15:28:09
Egyébként a katolikus papok közt sok okos is van. Ez engem mindig jobban meglep, mint a korlátoltság. A korlátoltságra sokkal nagyobb a csábítás.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.24. 20:27:55
Pont ezért lepett meg, hogy zavar a kevés kommentelő.
Tudom, hogy sok okos is van. De őket, ahogy sok más szakma esetében is, ritkábban látni. Csak tőlük én eleve elvárnék némi bölcsességet.