HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.09.23. 15:20 pontilyen

Hogy nagy, hogy óriás legyen...

Utazom a metrón (a föld alatt), figyelem a hirdetéseket (amikor épp nem az emberek arcát), és rosszkedv kerít a hatalmába. Egyik hirdetés rosszindulatúbb és butább, mint a másik. Hülyének vagyunk nézve, mi, emberek.

Ám van olyan hirdetés is, amely beindítja a gondolataimat. Száz éves idén a Nyugat című folyóirat, és ennek örömére a metrószerelvényeket is kidekorálták néhány nagy nyugatos arc fényképével. Nem tudom, hogy sznobizmus-e kimondanom (szerintem nem), mindenesetre örülök neki. Jó az, ha az átlagos magyar (vagy nem magyar) metróutazó legalább ilyen módon szembesül egy reklámok fölötti világgal. Akkor is jó, ha ez a szembesülés csak egy pillanatig tart. Az élet lényeges mozzanatai úgysem hosszabbak egy pillanatnál.

A magamfajta (értsd: bölcsész) mégsem elégszik meg velük. Ha már ott van Németh László arca, elolvasom a szövegeket is, melyek Németh László arcát körülveszik.

Három szöveg veszi körül az arcot: egy nagyon rövid ismertetés arról, hogy ki volt Németh László (kb.: író, nyugatos, aki aztán saját folyóiratot alapít Tanu címmel); egy rövid idézet magától a szerzőtől; és egy interjúrészlet Bessenyei Ferenccel, a Nemzet Színészével, aki Némethet (Illyés Gyulával és Nagy Lászlóval együtt) olyan óriásnak nevezi, akinek harcát a nép felemeléséért őszinte bámulattal csodálta. Ez az utolsó gondolat kapott meg. Szóval, hogy Bessenyei szerint ez a három ember óriás volt.

Én elhiszem neki. Hozzánk, egyszerű, metrón utazó halandókhoz képest bizonyára mindhárom figura óriás volt. Ha találkoztam volna velük, alighanem én is hasonlót éreztem volna közelükben. A metafora találó. Nekem azonban sohasem jutna eszembe, hogy pont Németh Lászlót, Illyést és Nagy Lászlót nevezzem óriásnak. Az irodalom- és szellemtörténet hatalmas távlatában, vagyis ahogyan a világot mindnyájunknak néznünk kell, nagyon kicsik ők, nagyon kicsik az ő problémáik.

A "nép felemeléséért" küzdeni egy írónak: nevetséges kicsinyesség, a szellem elárulása.

Miért?

Azért, mert ha egy író a nép felemeléséért akar küzdeni, akkor a helye nem az íróasztal mellett van, hanem minisztériumokban és gazdasági kutatóközpontokban. Ott tényleg tehet is talán valamit a nép felemeléséért.

Jó, jó, de a szellemi iránymutatás? Az irányok kijelölése? Ugyan már! Ez semmi más, mint a saját ötletelésünk (olykor kifejezetten veszélyes) kivetítése egy egész közösségre. Amíg a spekulációink nincsenek konkrét hatástanulmányokkal ellátva, addig semmivel sem értékesebbek, mint bárki máséi. Ha egy író csak ennyire képes, addig nem óriás, hanem nagyon is kicsiny. És ha a céljai is ilyesféle dolgokban merülnek ki, akkor egész szakmáját, egész művészetét félreérti.

Egy író vagy költő csak akkor lehet óriás, ha ezeknél sokkal magasabb céljai vannak. És akkor lesz óriás, ha ezeket a sokkal magasabb célokat képes is lesz megvalósítani.

De vajon mi lehet magasabb cél, mint "egy nép felemelése"? Mondok ilyet. Például: létrehozni egy másik világot. Kiforgatni sarkaiból az egész életet. A létezés kapuin dörömbölni á la Esti Kornél. Ezek igen. Ezek célok. Méltók egy művészhez.

Ha nekem kellene megneveznem a múlt század magyar irodalmából három óriást, akkor Kosztolányi Dezsőt és József Attilát biztosan nem hagynám ki közülük. Hogy ki lenne a harmadik, azt nem tudom. Babits? Pilinszky? Petri? Ottlik? Szabó Lőrinc? Örkény? Weöres? Egy biztos: csak olyan jöhet szóba, aki túlnőtt a mi problémáinkon. Nem kicsit, nagyon.

Csak olyan jöhet szóba tehát, aki (mint Babits) leírhatta (magáról): "nyáron át messze a hegy tetején ült s ha este / kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket / sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál".

Elnézést a dühért és a pátoszért.

6 komment

Címkék: kultúra irodalom művészet költészet


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr55677683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.09.23. 16:20:37

kicsit olyan, mint hogy isten nagy és erős, és én meg a símaszkos haverjaim is azért gyúrunk, hogy mi is nagyok és erősek legyünk.

pontilyen 2008.09.23. 16:41:05

Igen, a cím rájátszik némileg ennek ironikus voltára. Mert, hogy idézet. Ugye tudod, honnan?...
:-)

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.09.23. 17:15:57

interneten ilyet kérdezni? :-)
szabó lőrinc: lóci óriás lesz
többrétű vers, leginkább a nézőpontokról és az igazság relativizmusáról szól.
gabrilo mondaná, hogy szocialista vagy.

popp · http://koncertblog.com/ 2008.09.23. 22:27:33

Nekem sem tetszik ha egy művész direkt politizál, mert saját területén kivívott tekintélye miatt még arra is jobban odafigyelnek, a felkészületlenül köpködi az ostobaságokat

De azért reflektálhat korát jellemző társadalmi problémákra a maga eszközeivel.

román patkány 2008.09.24. 09:55:57

Egy művész nyugodtan lehet önző és foglalkozhat csak a személyes érzéseivel. Jó esetben az olvasót is foglalkoztatják ugyanezek az érzések, és akkor hat rá a mű, neki szól. Sőt, helyes ha a művész annyira önző, hogy nem hagyja magát a kor elvárásaitól befolyásolni.

Van a művészettel foglalkozó embereknek egy csoportja akik valójában társasági emberek, az adott kor művészvilágának és közéletének elismert figurái. Viszont ezek nem alkotnak maradandót, 100 év múlva érdektelen lesz amit most csinálnak. Persze lehet hogy az utcákat majd őróluk nevezik el :)

pontilyen 2008.09.24. 11:35:11

"Sőt, helyes ha a művész annyira önző, hogy nem hagyja magát a kor elvárásaitól befolyásolni." (román patkány)

Arany szavak, ahogy a német mondaná!

A második bekezdéseddel is teljesen egyetértek.

A társadalmi problémákra az általam óriásnak nevezett szerzők is reflektáltak, csak épp nem állították be magukat a problémák megoldásainak biztos tudóiként. Ha patetikus akarok lenni (és hát miért ne akarnék?), ők a nyitott vitában hittek. József Attilát is a mozgalomban tapasztalt dogmatizmus vitte távol végül a szocializmustól.
süti beállítások módosítása