Láttam a napokban egy színházi előadást Knut Hamsun Éhségéről. A darab — mint a regény is, melyből készült — egy csavargó, hajléktalan, éhező, széllelbélelt költőről, íróról, filozófusról szól, aki egy norvég nagyváros utcáit járva írja noteszébe újabbnál újabb agyszüleményeit.
Egy ismerősömnek József Attila jutott eszébe róla. És miután ezt közölte velem, egy idő után én is már úgy néztem a darabot, mint amely J.A.-ról szól. Tényleg ilyen lehetett ő is. Egy érthetetlen és követhetetlen, teljesen öntörvényű figura. Egy zseni.
Mert nehogy azt higgye bárki is, hogy Knut Pedersen (a darab főszereplője) azért éhezett, mert a szörnyű társadalom nem adott enni neki. Amikor volt pénze, szétszórta, szétosztotta a szegények között. Amikor meg nem volt, akkor ugyanazt a szegény asszonyt, aki mézeskalácsot árult, és akinek egész vagyonát odaadta, megrabolta. Mondván: amikor pénzt adott neki, már előre kiváltotta a sütemények árát.
Ugye micsoda kiállhatatlan, undorító alak? Az. De minden zseni ilyen.
Csak erről nem szeretünk tudomást venni. Pontosabban: nem is tudunk tudomást venni. A zsenik ugyanis, vagyis azok, akiket zseniknek nevezünk, már régesrég nem élnek.
A zseni nevet mindig utólag kapja meg az ember. Olyankor, amikor már nem árthat másoknak; amikor az emberiség már biztonságos távolságban van tőle. Olyankor viszont már boldog-boldogtalan hivatkozik rá mint jó barátjára.
József Attilával is így vagyunk. Verseit olvasva közeli barátunknak érezzük, aki legtitkosabb vágyainkat, érzéseinket és gondolatainkat fejezi ki. Úgy tűnik, mintha egyenesen hozzánk szólna. Olyan, mint egy igazi, megértő barát, akiről úgy képzeljük, hogy nagyon jó barátunk lehetett volna, ha egy kicsit korábban születünk.
Holott József Attilának soha egyetlen jó barátja sem volt, és nem is lehetett.
A zsenik kiállhatatlansága ugyanis törvényszerű.
Ez a kiállhatatlanság ugyanis abban áll, hogy a zsenik mindenkit szeretnek. Vagyis nemcsak engem meg téged, hanem az egész emberiséget. Aki azonban mindenkit szeret, az éppen engem nem tud. Teljesen soha nem adja oda magát nekünk, mindig a munkára, az elvégzendő feladatra gondol. Ezzel a munkával (mely a géniusznak mindene) próbálja kifejezni mindnyájunk iránt érzett hatalmas szeretetét.
Létezhetnek persze kivételek. Akikkel a géniusz látszólag kivételt tesz, és barátságába, szerelmébe fogadja.
Ez azonban csak a látszat.
Akit egy géniusz megérint, legyen az Charlotte von Stein vagy Kozmutza Flóra, Lou Andreas-Salomé vagy Dióssyné Brüll Adél, az boldog mellette csak ideig-óráig lehet. Eljön ugyanis a pillanat, amikor a nagy munka kedvéért a géniusz eldobja őt.
Ennek így kell lennie. Szeretni mindenkit nem lehet úgy, hogy közben minden egyes embert is szeressük.
Vagy van még egy megoldás: el kell vetni a gondolatot, hogy létezhetnek zsenik egyáltalán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
crouchy 2009.11.12. 21:43:29
Before · http://azbeszt.blog.hu 2009.11.12. 21:53:35
Tulajdonképpen mindenki ilyen, csak a zseni szélsőséges. Pont ebben rejlik a zsenialitás magva.
endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2009.11.12. 22:02:42
pontilyen 2009.11.12. 22:26:54
Mindenkit, vagyis senkit. Az jutott eszembe az utolsó mondatot leírva, hogy Kosztolányi pont ezért nem is _akart_ zseni lenni, ő másképpen értette a "ki senkié sem, az mindenkié" mondatot.
@Before:
Van ebben is valami...
bng · http://emberitisztesseg.blog.hu/ 2009.11.12. 22:41:29
pontilyen 2009.11.12. 22:52:18
Érdekes fölvetés. A tisztesség is ölthet "embertelen" méreteket. Talán arról van szó, hogy akinek van valami "mániája" (nem feltétlenül rossz, inkább ógörög értelmében a szónak), az kiállhatatlanná válik? Talán az igazi jósághoz kell egy parányi erkölcstelenség, következetlenség?
Lili Marleen 2009.11.12. 23:11:28
Van olyan, hogy egyetemes jo/egyetemes rossz? Honnan tudjuk, hogy eppen a josag egyfajta megnyilvanulasa mas szinten mekkora karokat okoz? stb.....
bng · http://emberitisztesseg.blog.hu/ 2009.11.12. 23:14:48
pontilyen 2009.11.12. 23:16:56
Vannak, akik szerint van egyetemes jó, és ahhoz tartják magukat. De én inkább veled értek egyet, aki -- úgy látom -- kételkedsz ennek létezésében, és a jót viszonylagosnak tartod.
KenSentMe 2009.11.13. 00:07:55
Az, hogy a zsenik élhetetlenek és kiállhatatlanok, az közhely.. Bolyai óta mindenesetre.. de azért élnek olyan zsenik is, akik tudnak élni.. úgy értem, olyan emberek, akik zseniálisak a szakmájukban, ha úgy tetszik, világbajnokok.. de mégsem fagynak meg az út szélén, mint a jó öreg Poe.. Goethe-t illik megemlíteni mindig, hogy úgy is lehet valaki zseniális író, hogy közben minden csajt megkap.. nem kell csak a bogaras-koszos-csavargó-elhagyatott-ördög sztereotípia nyomvonalán vezet az út a zsenialitásig és a halhatatlanságig.. egyébként én sokkal jobban szeretem azokat a bajnokokat, akik közben boldogan is élnek.
fabritius 2009.11.13. 01:22:03
azért egy-két dolognak olvass utána mielőtt leírnád.
magyar-magyar szótár 2009.11.13. 01:39:37
Basszusgitár!- már megint előbb kommenteltem s csak aztán néztem erre: "Megjegyzésed csak előzetes moderációt követően fog megjelenni."
SHAMAN.SMN (törölt) 2009.11.13. 07:13:35
fraki 2009.11.13. 08:15:32
sötéthülye.tahóbarom 2009.11.13. 09:41:49
Ez pont úgy hangzik, mint egy nagyon olcsó kifogás, hogy bunkók lehessünk, miközben még ezért is jó fejnek reklámozzuk magunkat. Hát én pont azért vagyok csak most, csak neked, kivételesen prosztó, mert az kell az igazi jóságomhoz, ugye megérted?
danaz · http://www.autostat.hu/autos-forum 2009.11.13. 10:13:51
pontilyen 2009.11.13. 11:14:17
Azért érdekes lenne végignézni Goethe "csajainak" sorsát... :-)
@fabritius:
Például?
@magyar-magyar szótár:
Kérdések: Tersánszky zseni volt? Tersánszky tényleg nem hagyta el barátait és szerelmeit? Tényleg a pénz minden? Tényleg azt hiszed, hogy azért van előzetes moderáció, hogy a nekem nem tetsző véleményeket cenzúrázzam? ;-)
@fraki:
Igen, szerintem is használható az elmélet. (Érdekes megnézni Czeizel könyveit is a zsenik génjeiről: ha nagy ritkán vannak is gyerekeik, azok betegek lesznek, és általában fiatalon meghalnak.)
@sötéthülye.tahóbarom:
Következetlenség = bunkóság? Nem éppen fordítva? Nem éppen te is azt prezentálod, hogy fordítva?
@danaz:
Én is így gondolom. De sokan nem így gondolják.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.11.13. 17:38:08
pontilyen 2009.11.13. 18:19:09
J.A. nem volt autista, Goethe se. Sok kiállhatatlan alak pedig egyáltalán nem zseniális. Nem keverek én semmit. :-)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.11.13. 19:25:11
olyan nekem a géniusz és a jellem viszonya, mint az autizmus és a savant lété.
a géniusz nem feltétlen szeret mindenkit, bőven utálhat is mindenkit - persze a saját standardjai alapján - mivel negatív nincs - ez pozitív.
vagy lehet szimplán indifferens (aka. szabad ember).
a műről meg... olyan, mintha azt mondanád, hogy a mű léte - ha nem is a megvalósulása - a zseniség ismérve. ennyi erővel minden monomániás, mogorva ember zseni :-).
pontilyen 2009.11.13. 21:36:21
Ha valakinek saját standardjai vannak, melyekhez tűzön-vízen át tartja magát, akkor számára a másik mint személyiség (amely ugye pont azért személyiség, mert minden standard alól kivonja magát) nem jelent semmit.
A mű megvalósulása szerintem mindenképpen hozzátartozik a zseniség ismérvéhez; mű nélkül nem lehet senki se zseni. Éppen ez különbözteti meg a zsenit a "monomániás, mogorva embertől": ő azért mogorva, mert közben létrehozza a nagy művét, és arra figyel.
ehje aser 2009.11.15. 16:50:02
1828. március 11. !