Ismét valami olyat szeretnék mondani, amivel az emberek többsége föltehetően nem ért egyet.

Egy történettel kezdem.

Múltkor a könyvtárban bóklászva a folyóiratok között belenéztem egy magyar értelmiségi egyik szövegébe. Nem akarom pontosabban körülírni, mert nem lényeges. Az a lényeges, hogy találtam a szövegben egy dehonesztáló félmondatot Budapest peremkerületeiről. Nem tartozott a szöveg középponti részéhez, csak úgy mellékesen volt elejtve, mint valami köztudott információ. Olvasóm tudhatja, hogy Budapest egyik peremkerületében élek, és hogy ez fontos nekem. Úgy is mondhatnám, "ez a hazám". Vagyis a félmondat sértett. A szöveget letettem. És elkezdtem gondolkodni.

Azt szerettem volna, hogy a budapesti, belvárosi értelmiségi másképpen gondolkodjon a peremkerületekről. Higgye el, hogy egy külkerület nem feltétlenül csak a szellemi eltompultság és kulturálatlanság, netán a bűnözés helyszíne lehet. Szerettem volna — látatlanul, hívatlanul is — meggyőzni.

Vajon mi módon érhettem volna el ezt?

Ha belemegyek részletkérdésekbe, és elkezdek érvelni, egy feltehetően meddő és sehová sem vezető vita bontakozott volna ki. Az érvelés és a vita csak látszólag hatékony eszköze a kritikának. Nem tudom elképzelni, hogy szubjektív ítéletek megváltoztathatók volnának érveléssel. A kritizált személy talán belátja igazunkat, de zsigerei ellent fognak mondani nekünk; mert neki másmilyenek a tapasztalatai.

A viták mindig meddők. Láttunk már olyat, hogy két politikus leül egymással vitázni, és egymás hatására megváltoztatják a véleményeiket? Orbán és Gyurcsány leül, és a vita végén Orbán MSZP-s lesz, Gyurcsány pedig fideszes. Ugye ez nagyon valószínű?

A meggyőzésnek és kritikának egyetlen hatékony módját ismerem. Egyetlen módon lehet valakit valóban meggyőzni saját igazunkról. Ha fölülmúljuk őt. Kicsit tompítva a gondolat élét, egyszersmind pontosítva a tartalmát: egy állítás cáfolatára csak egy másik állítás lehet méltó válasz.

Ha például egy belvárosi értelmiségi előítéleteit akarjuk megváltoztatni a peremkerületekről, akkor ezt — hatékonyan — csak egyféle módon tehetjük: fölépítve egy másik képet a peremkerületekről. Ha ez a másik kép átütőbb, jobb, igazabb lesz, mint az ő fejében élő, akkor el fogja fogadni. Nem érvelni kell, hanem alkotni.

Ezzel az állítással a legtöbb ember nem ért egyet. Úgy vélik, hogy példának okáért egy énekes megkritizálásához nem kell tudnom jobban énekelni, mint az énekes. Csakhogy ez a vélekedés felületes. Egy rossz énekest is csak akkor lehet igazán hatékonyan megkritizálni, ha van nála jobb. Ha az emberiség legjobb énekese az lenne, aki most a legrosszabb, akkor nem volna semmiféle alapja a kritikánknak.

Más gondolatának, teljesítményének, életének kritikája egyféle módon lehetséges: egy jobb gondolattal, jobb teljesítménnyel, jobb élettel. Nagyon határozottan ez a meggyőződésem.