Világéletemben így gondolkodtam. Aki valamit szid, csepül, fikázik, az nem ért semmit.

Képzeljük el azt az embert, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy 2+2=4; hogy németül az asztalt Tisch-nek mondják; hogy vannak a világban földrengések; és hatalmas dühében kikel a világ eme igazságtalanságai ellen, és megbünteti a létezést azzal, hogy fikázza. Hát nem gondolnánk úgy, hogy ez az ember nevetséges?...

De miért olyan nyilvánvaló e fönt említett esetekben a nevetségesség, és miért nem nyilvánvaló mindig? Hát alighanem azért, mert képzeletünk szerint vannak dolgok, amelyeken úgyse tudunk változtatni, és vannak dolgok, amelyeken tudunk. Na most, ez egy ostobaság. Rövid úton beláthatjuk, hogy fikázással semmin sem tudunk változtatni. Változtatni esetleg cselekvéssel lehet bármin is, de az ilyen dolgok köre is sokkal szűkebb, mint képzeljük. Sok millió törvény mozgatja a világunkat, és ezekből pár százat, ha ismerünk. Pár száz (általunk véletlenül megismert) törvény szabályait kiterjeszteni a végtelen univerzumra: ezt jelenti a fikázás.

Vegyünk egy példát. Nekem például nagyon nem tetszett annak idején, hogy Gyurcsány az őszödi beszéd kiszivárgása után nem mondott le. Máig meggyőződésem, hogy országunk sokkal jobb helyzetben volna most, ha akkor a miniszterelnökünk bátrabb. De mit érek el azzal, ha emiatt (az általam vélt igazság miatt) Gyurcsányt éjjel-nappal szidalmazom? Valószínűleg csak annyit, hogy elrontom a saját jókedvemet.

Mégis, a fikázás kultúrája Magyarországon fénykorát éli. Nézzünk rá az indexcímlapon megjelenő blogokra! Valamivel mindenkinek baja van. Vagy a kormánnyal, vagy az ellenzékkel, vagy a tüntetőkkel, vagy az otthonmaradókkal, vagy a BKV-val, vagy a buszvezetővel, vagy a gyerekekkel, vagy a felnőttekkel, vagy a vállalatokkal, vagy a munkavállalókkal, vagy a magyarokkal, vagy a külföldiekkel, vagy a magyar focival, vagy a nemzetközi focival, vagy a fiatalokkal, vagy az öregekkel, vagy önmagával, vagy másokkal, vagy az adórendszerrel, vagy az adórendszer kritikusaival, vagy azzal, hogy meleg van, vagy azzal, hogy nincs meleg, vagy a médiával, vagy a média hiányával, vagy a jobboldallal, vagy a baloldallal, vagy a Turullal, vagy a Turul elbontásával, vagy a cigányokkal, vagy a cigányok kritzálóival, vagy Vitrayval, vagy Vitray mellőzésével stb. stb., estig folytathatnám, és akkor se érnék a végére.

Ebből számomra az következik, hogy Magyarország vészesen el van butulva.

És akkor itt kell megcsavarnom azt, ahogy "világéletemben gondolkodtam". Mert hát ezek szerint e poszttal én is beálltam a fikázók táborába, mégpedig azzal, hogy én meg tehát Magyarországot fikázom. És tulajdonképpen így is van.

De van egy különbség. Én tudom magamról, hogy buta vagyok, vagyis tudom, hogy a fikázás butaság, és hogy nevetséges. Rövidebben: én tudom, hogy aki fikázik, az buta.

És ha ezt sokkal többen tudnák magukról, és mindenki egy cseppnyivel kevésbé venné komolyan magát, akkor világunk (és benne országunk) egyből klasszisokkal élhetőbbé válna. Azt hiszem. Semmi okom nincs kizárni mindazonáltal, hogy tévedek.