Pontilyen pont ilyen

Mókuskerékben élünk, napról napra küzdjük magunkat tovább a feladatainkon, ad hoc válaszokat adunk a problémáinkra, mélyebben már semmi sem érdekel minket. Élvezzük a felületességet, mert így nem nyomaszt minket a mélység rettenete. Fölkelünk reggel, és elmegyünk dolgozni,…

Általános iskola hetedik osztályában karácsonykor egy Kaland-Játék-Kockázat könyvet kaptam ajándékba a szokásos decemberi sorshúzáson. Addig még soha nem volt kezemben hasonló könyv, így a benne levő furcsa figurák (trollok, gnómok, elfek és hasonlók) is mind ismeretlenek…

Néhány héttel ezelőtt üzenetet kaptam egykori iskolámból, ahol egy éven keresztül tanítottam magyart, fölkérést, hogy tartsak meg az iskola névadójának napján egy előadást. A fölkérés nagyon jólesett. Nem vagyok "híres ember"; az üzenet csak annak a ténynek…

Ma délután leszólított egy középkorú férfi az utcán. A Gézengúz Óvodát kereste. Sajnos nem tudtam útba igazítani; némi habozás után elmondtam neki, hogy hol vannak a környéken óvodák, de hogy melyik éppen a "Gézengúz", arról nem tudtam közelebbi…

Akárhányszor elsétálok a bölcsőde mellett, ahová jártam, megborzongat valami. Sok-sok éve vettem ezt észre először. Az átélt élmény annyira erős, és annyira automatikusan megérkezik, valahányszor elmegyek az épület mellett, hogy magamnak már sokszor próbáltam írni róla.…

Hogy egy adott kor miként jelenik meg egy adott ember tudatában, az millió-egy tényező függvénye. Még a legszörnyűbb diktatúra is lehet a boldogság tere valakinek, és egy sokak által virágkorként emlegetett időszak is másnak a nyomorúságé. Nincsenek homogén korok. Még a…

Az életnek kétségkívül a végtelenség a legjellemzőbb, egyben legzavarbaejtőbb tulajdonsága. Aki megszületik, az a végtelenségbe kerül át. Tudatunk egyes részeit le tudjuk ugyan határolni, de még a legparányibb körülhatárolt részlet is túlterjed magán, és annyi mindennel…

Mottó:Getrieben von Sehnsucht wie Wüstensand,auf Suche nach Freiheit im fremden Land,nach Freiheit in Wunden und weltenweitverwelkende Stunden der Einsamkeit.(Valeria Koch: Lenaus Lied)*1.Valami hajnali hatkor indult a vonat, a bőröndöm és a holmijaim már előző nap összekészítve, de…

Szerb Antal — tudvalevő — nem írónak volt nagy. Őt az irodalomtörténetei tették halhatatlanná. Azzal, hogy az irodalomról csevegve tudott írni, elődei, kortársai és utódai ólomnehéz, pontoskodó és tudálékos szavai helyett, ugyanakkor mégis szakszerűen, hatalmas…

Világéletemben megvetettem azokat az embereket, akik dohányoznak. Illetve ez így nem igaz. Nem az embereket vetettem meg, hanem a dohányzást. Így neveltek. És nem feltétlenül csak a szüleim neveltek így. Arisztokrata voltam a zsigereimben, és pontosan tudtam, hogy a dohányzás alantas…

Szeretem a kerületet, Budapestnek azt a külvárosát, ahol élek (és ahol születésem óta mindig is éltem), Pesterzsébetet. Most már nem is tudnám nem szeretni, csak akkor, ha egyszersmind gyerekkoromat is megnemszeretném. A kettő (a gyerekkor és a gyerekkor helyszíne)…

Van egy biztos, ugyanakkor talán bonyolultnak, körmönfontnak tűnő módja az önkínzásnak: elővenni életünk dokumentumait, és merengeni rajtuk.Régi dolgozatokat, egyetemi órajegyzeteket, félbehagyott regényeket, rosszul megírt novellákat, ZH-kat, óravázlatokat,…

(Lehet, hogy hosszú idő után először most nem jönnek majd kommentek egy posztomhoz. Egy olyan gondolatjátékról szeretnék írni ugyanis, amelyhez igen nehéz bármit is hozzáfűzni. A megoszthatatlanság határát súrolja. Az is lehetséges, hogy nem is megosztható.)Írtam…