Sohase hittem volna, hogy engem ez a probléma valaha is érdekelni fog.

Nem növelem, nem növelem, és? Igénytelen vagyok, nem kell nekem sok az anyagi világból. Tudjak enni és inni (azt se sokat), legyen rajtam valami ruha, legyen egy hajlékom, oké, tévé, számítógép, papír, ceruza, toll, könyvtárbérlet. Nekem igazán nem kell sok.

Ami nekem kell, azt egy kiskertben meg lehet termelni.

Mainapság a termelés annyira fölgyorsult, annyira automatizálódott és versenysportszerűvé vált, hogy pár vállalat profitjából egész országokat el lehetne látni azon az életszínvonalon, melyet én igénylek. Miért kellene, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen, amiért én speciel nem termelek hozzá semmit a "nemzeti össztermékhez"?

Lelkiismeret-furdalásom nincs is; más van. Nyugtalanság és idegesség. De nem bennem, vagyis elsősorban nem bennem, hanem a világban. És ez az idegesség könnyen csaphat át agresszióba. És ki ellen forduljon az agresszió, ha nem az ún. naplopók ellen?

Pedig. Pedig minden jel arra utal, hogy a Föld problémája (és a nyugtalanság és idegesség oka) nem az, hogy túl kevés javat termel ki az emberiség, hanem inkább az, hogy túl sokat. Túlságosan gyors ütemben, rohamtempóban zsigereljük ki a Föld energiatartalékait. Lassaskán minden kicsit is értelmes ember belátja, hogy amennyiben ez ugyanígy folytatódik tovább, akkor ötven év múlva Föld talán még lesz, de emberiség rajta aligha.

A cél tehát nem a nyakló nélküli termelés volna, hanem a kitermelt energia ésszerűbb visszaforgatása. A baj nem a naplopókkal van, hanem a pazarlókkal, a "profitorientált vállalatokkal".

Ez persze kényelmes, már-már cinikus álláspontnak tűnhet. Könnyen elképzelhető, hogy valaki így fordítja le magában: "Én nem csinálok semmit, de legalább bajt se csinálok."

Nem ezt akarom mondani. Azt akarom mondani, hogy nem mindenkinek feladata a termelés. Azt akarom mondani, hogy hamis és megtévesztő beállítás (az ember tárgyiasítása), mely mindent a megtermelt haszon elvén mér. Azt akarom mondani, hogy a materialista (tehát a megtermelt anyagi javak érték-elvét előtérbe helyező) szemlélet veszedelmes, amennyiben abszolutizáljuk.

Nem növelem a GDP-t? Nagyon helyes. Nem az én feladatom, hogy növeljem a GDP-t. Ne rajtam tessék számonkérni a gazdasági lasssulást, hanem azokon, akiknek feladata, hogy a gyorsulást elősegítsék! Ne az inaktívakat tessék szidni, hanem azokat, akik ellehetetlenítik az aktívakat! Ne a bölcsészeket, művészeket, filozófusokat és naplopókat rángassák elő és hívják tetemre, hanem azokat, akik eltékozolják azt az irdatlan mennyiségű, évmilliók alatt fölhalmozódott energiát, melyet ez a bolygó kínál nekünk!

Ha ez megtörténne, furcsa paradoxonként valószínűleg több ember töltené értelmesen a napjait, mint így. A GDP mindenhatóságának esztelen képzete egy idő után magát a gazdasági termelést is ellehetetleníti.

Amire ma szükségünk van, az úgy látszik ennyi: kevesebb materializmus, kevesebb termelés, sokkal több takarékosság, több gondolkodás, több idealizmus, kevesebb anyagi jellegű kívánság, erősebb, szigorúbb felelősségtudat. Etikai fordulat, ha úgy tetszik.