Pontosan erre a következtetésre jutottam magam is.

Mást nem tehetünk, csak annyit, hogy megpróbálunk valami vidámabbra gondolni.

Már nem tudom, mit lehet elhinni és mit nem. Holnapra kiderülhet, hogy csak egy bulvárlap kreálmánya az egész. Vagy az, hogy tényleg a szerbek akarnak elhallgatni vmit.
De ebben a blogbejegyzésben az a feltételezés, hogy mindannyian racionálisan működünk. Az illető férfiről nem sokat tudunk, elmeállapotáról sem.

@nanena:

Való igaz, hogy nem sokat (úgyszólván semmit sem) tudunk az illetőről.

Sokat töprengtem ezen a történeten (valami miatt* erősen megragadott), és végülis arra jutottam, hogy akár még igaz is lehet a hivatalos állítás. Ez nem jelenti azt, hogy elhiszem. De lehet igaz.

Azt mindenesetre bizonyosan példázza, hogy sohasem szabad egy emberről elhamarkodottan ítélkezni. Lehangoló volt olvasnom egy fórumoldalon a témával kapcsolatban néhány mocskolódó szöveget. Nem az empátia, hanem a kritikusság teljes hiánya az, ami lehangolt. Olvasunk egy hírt (lehet igaz, és lehet nem igaz), és személyiségképet vázolunk föl? Hogy jövünk mi ehhez? Kik vagyunk mi?


*Feltehetőleg azért is, mert Szabadkán történt, Kosztolányi szülővárosában.

@pontilyen: A baj, hogy Szabadkáról automatikusan az jut eszébe itthon bármiről, hogy verik a magyarokat a szerbek. Pedig én már rég nyugalmat érzek kint. Nagyobb békét, mint itthon. De mindenből bulvárhírt kell csinálni szalagcímekkel. Az igazság mindig más lapra tartozik.
Én a fenti esetről szóló híreket álhíreknek nevezem.Sok embernek okot ad arra, hogy szídjon valakit. Vagy a rendőrkapitányt, vagy a szerbeket, vagy az áldozatot (önáldozat).

@nanena:

Tényleg vajdasági vagy (netán szabadkai)?

Én tavaly ősszel voltam kint (írtam is itt e blogon), és magam is nyugalmat éreztem, jó volt. Tényleg (sajnos) szinte mindenütt nyugalmasabb az élet, mint nálunk.

Szabadkáról nekem egyébként automatikusan Kosztolányi Dezső jut eszembe, hiszen kedvenc szerzőmről van szó. :-)

A hírek pedig mindig álhírek. Nagyon veszélyes azt hinni, hogy a hírekben generált világ volna maga a valóság.

@pontilyen:
40 km-re Szabadkától, de magyar földön. De havonta végigautózom Szabadka-Belgrád-Nis-Szkopje útvonalon. Én úgy érzem, szeretnek bennünket, mindenkivel jól el lehet beszélgetni. Főleg a vizilabdáról. De ott is vannak hülyék, meg itt is. Nem érzek magyarellenességet.
Tényleg az a tragédia, hogy a Balkánon már mindenhol nyugisabb a helyzet mint nálunk. Ezt el tudom mondani Montenegróról, Albániáról, Macedóniáról, Szerbiáról, Boszniáról egyöntetűen.

@nanena:

Nem is kétlem, hogy így van. Az emberek túlnyomó többsége nem idegenellenes, sem ott, sem itt. Alapjában ez egy "elit" által generált probléma, hogy ne az "elit" felelősségét firtassuk az ország(ok) romlásában, hanem egymásét.

Azért itt a legnagyobb a belső békétlenség, mert leginkább itt terpeszkedik rá az emberéletre az állam, itt a legnehezebb élni, és persze mindenki frusztrált.

Na most némileg beavatottként mesélek egy kicsit...

Tény, hogy az elmúlt évek történései alapján azt hihetnénk, hogy na ott aztán van minden, mint a vásárban, de nincs. Vajdaság éppen az egyik legelfogadóbb hely a világon. Ha figyelembe vesszük, hogy annak ellenére, hogy az országban ölték egymást a szerbek, horvátok bosnyákok, albánok, akkor már-már meglepő, hogy vajdaságban nem történt semmi, ahol mindezen náció megtalálható és még magyarok is élnek. Persze történtek csúnya dolgok kicsiben és nagyban, és még most is van ellenségeskedés, de azért alapvetően jól kijönnek egymással az emberek.

Emlékszem egy gyorskajáldában vettem kaját otthon, amikor megkérdezte az eladó (szerb fickó), hogy "Mi lesz nálatok, forradalom vagy mi? Mert láttam a hírekben, hogy rombolnak meg megtámadták tv-t stb." Én erre csak annyit mondtam, hogy nem lesz semmi, csak unatkoznak. Az ottani emberek már megkapták a maguk adagját a forrongásból.

Ami a sándori (ez a helység neve) csávót illeti, én simán elképzelem, hogy ez így volt, azaz, hogy magának tette. Nem ez lenne az első eset. Sok ével ezelőtt volt egy nő szabadkán (magyar volt, de ennek nem volt jelentősége, akkor sem és most sincs), akit valaki állandóan zaklatott, többször megtámadta, volt késelés, vasalóval történő megégetés stb. A rendőrség senkit sem talált soha. Végül aztán kiderült, hogy mindent egyedül, magának csinált a nő. Hogy aztán mi trtént vele már nem tudom, de nem volt támadó, hanem önmaga volt minden esetben.

Szóval Kosztolányi szülővárosában, "Sárszegen" ilyenek is történnek.

Persze Vajdaság jó hely és Szabadka egy csudajó város! El kell menni megnézni a városházát, a korzót, a kávézókat, a szökőkutakat, a zsinangógát (ami, noha az unesco védelme alatt áll, le van pukkanva). Enni kell burekot és pljeszkavicát, inni egy kis pelinkovácot.

@walter77:

Érdekes nagyon, amit írsz. (Szabadkáról egyébként is minden érdekel, és ezt vedd szó szerint!) :-)

Eszembe is jutott egy mondat Kosztolányi egyik publicisztikájából, nem pont a szülővárosáról, de általában a vidékről, hallga:

"Ott, a távol homokbuckákon, a por és betegség fészkeiben, hegyormok alatt kúszó apró városkák csendjében csodálatos, halvány, perverzül finom érzések nőnek."

Ha érdekel, mit írtam korábban Szabadkáról, kattints az oldalszalagon a címkék között a Szabadka szóra!

@pontilyen:

Elolvastam és jól esett! Valóban olyan, amilyennek írtad. ...persze én elfogult vagyok... :)

Szóval igen. Egyfelől adott egy nosztalgikus életérzés a szeretett vajdaság iránt, másfelől ez is olyan, ami messziről szebbnek tűnik. Tipikus jelenség például, hogy a vajdasági srácok, miután átjönnek szegedre, pestre tanulni, élni, elkezdenek júgóbulikat szervezni, ahol a régi jugoszlávia könnyűzenei gyöngyszemeire mulatoznak (Amik egyébként nagyon is jó zenék!). Ez azért érdekes, mert én is voltam ilyen buliban, de amíg otthon éltem soha nem mentem volna el szerb zenékre mulatozni egy szórakozóhelyre. Persze amíg otthon éltem "vadmagyar" voltam és utáltam a szerbeket, de nagyon. Aztán átjöttem ide, világossá vált, hogy mennyire nevetséges vagyok a magam kis pattogásával. Ehhez elég volt annyi, hogy lássak néhány helyi vagány magyarkodót, aki olyan lelkesen szidott mindenkit, de még az életben nem tapasztalt semmit arról, hogy milyen kisebbségben élni.
Szóval amikor átjövünk, akkor fontosabbá válnak azok a dolgok, amik ott adottak voltak.

Másfelől meg az is igaz, hogy magyarként minden nehezebb volt, mert bár Tito alatt elvileg nem volt megkülönbözetetés, de mégis a vezető pozíciókba nem nagyon kerülhetett magyar, hacsak nem volt párttag. Éppen úgy zajlott, mint itt, csak még egy kis nemzeti füszerrel megszórva. Megaztán volt ott sérelem rendesen, 1944-ben valóban (becsült adatok alapján) kb 40 000 magyart, svábot, bunyevácot végeztek ki mindféle indokkal. Vagyonelkobzások stb. Ezt persze megelőzte, hogy '42-ben a magyarok bevonulása után több ezer szerbet lőttek a dunába. (Van egy jó film erről, a Hideg napok, most nem tudom ki rendezte. )

Ami miatt mindennek ellenére jól tudott együttélni az a sok nemzet, az az volt, hogy nem volt más lehetősége, és még azelőtt együtt életk ott, hogy lett volna bármilyen háború. Valójában fizikai inzultusok csak a Milosevics éra alatt voltak. Fiatal barmok csinálták, ők is azok voltak, mi is azok voltunk. Sőt később is inkább azokkal volt/van a gond, akik később jöttek a háború miatt boszniából és horvátoktól - de őket sem lehet egy kalap alá venni. A menekülteket gyakran az őslakos szerbek sem szerették.

De Milosevics eltünt és otthon a bombázások alatt együtt szívott szerb, horvát, magyar, siptár (ők a koszovói albánok). Igaz, hogy ez már NATO, meg tuti célzás, meg anyámkínja, de mégiscsak bomba. És persze ment a lélektani hadviselés is, mert a vadászgépek alacsonyan szálltak, és persze lakott terület fölött gyorsítottak és lépték át a hangsebességet, ami nagyot szólt.
Teljes elsötétítés, kijárási tilalom. De a kocsmák nyitva voltak :)

Most is mondja a magáét mindenki, de azért már nem azért nehéz ott bármit is elérni, mert magyar vagy, hanem mert kinyírta az országot a háború. Ahogy én látom elege lett az embereknek már a háborúsdiból. Gondoljunk csak bele abba, hogy koszovó elszakadás után nem tört ki nagyobb balhé. Ez olyan nekik, mint nekünk trianon volt, vagy olyan, mintha ma magyarországon egy megye, ahol 95%-ban kunok, vagy tótok, vagy románok vagy romák élnek kikiáltanák a függetlenséget.
Ehhez képest, néhány kuka borult fel, betörtek pár mc donald's meg albán pékség ablakot (ilyen szabadkán is volt) de ennyi. Remélem így is marad.

Akárhogy is Vajdaság egy jó hely :)

Szabadka pedig különösen jó :)