Megint álmot láttam az éjjel, és megint olyannak tartom, amelyik megosztható.
Egy pszichológiai tanulmány került a kezembe. A vizsgálat azt volt hivatott kideríteni, hogy mennyiben módosítja egy üzenet mögé odahelyezett szmájli az üzenet értelmezését. Egyszerű, de logikus módszert választottak. Ugyanazt az üzenetet megmutatták a vizsgálati alanyoknak különböző szmájlikkal (mosolygó, gúnyolódó, nevető stb. stb. jelekkel), és kikérdezték őket, hogy milyen érzésekkel tölti el őket az üzenet olvasása.
Előre is jót mulattam a várható eredményen; ötletesnek tartottam a vizsgálatot. Íme, most színről színre megmutatkozik, hogy milyen sokat jelent egy-egy szmájli, amikor (a neten) kommunikálunk. Milyen egyszerű vizsgálat, és milyen átütő lesz az eredménye!
Legnagyobb megdöbbenésemre azonban a vizsgálat pontosan az ellentétes eredményt hozta, mint amit vártam tőle. Nem pontosan emlékszem a pontos szövegekre, de valami ilyenféle válaszok érkeztek:
:-) : gúnyolódnak velem
;-) : hülyének néznek
;-)) : nagyon hülyének néznek
És így tovább.
Rosszízű álom volt, nem éreztem magam jól a megélése közben. Viszont szerintem módfelett tanulságos és elgondolkodtató. Olvasóimra bízom, hogy értelmezzétek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.05.18. 14:27:08
sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.05.18. 20:44:16
milena 2009.05.18. 21:41:07
A :) bizony gyakran jelenti azt, hogy gúnyolódnak a receptorral. Én ugyan arra használom, hogy jószándékomat kifejezzem, de van, aki nem a másikra mosolyog, hanem a másikon.
A ;) meg szintén jelentheti azt, hogy hülyének nézik a receptort. Mármint hogy ha nem teszik ki ezt a jelet, nem értené meg, hogy ő most akkor hülyének van nézve.
Van egy-két ismerősöm, akiknek hátborzongatóak (a fentiekhez hasonlóak) a szmájlihasználati szokásai.
Az interneten is idő kell, hogy megismerjük egymást, mert különböző embereknél tényleg ennyire különböző lehet egy-egy szmájli jelentése.
pontilyen 2009.05.18. 21:46:01
Ahhoz csatlakozom tehát, amit írtatok. "Nem bízol"; "félreértettem": igen, ez a (mélységes szorongást keltő) bizonytalanság nagyon ott van. Hogy nem tudunk semmit, és nem tudhatjuk, hogy vajon nem gúnyolódik-e rajtunk a világ...
pontilyen 2009.05.18. 21:49:35
Ezt csak azután olvastam, hogy elküldtem a saját kommentemet.
Először is: üdv! Örülök, hogy ismét "aktívkodol". :-)
Szerintem az a legszorongatóbb, hogy a másik megismerése (akár a szmájlihasználat terén is) lényegében lehetetlen. És amikor ebbe mélyen belegondolunk, akkor nagyon egyedül kezdjük érezni magunkat.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.05.18. 23:47:09
popp · http://koncertblog.com/ 2009.05.19. 02:17:03
pontilyen 2009.05.19. 11:04:29
Ezzel nagyon egyetértek. Amit megismerésnek hiszünk, az voltaképpen nem is más, mint többé-kevésbé használható kategóriák alkalmazása. Ezek a kategóriák azonban a mi konstrukcióink, szó sincs arról, hogy magát a valóságot képeznék le. Addig működnek, amíg használni tudjuk őket.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.05.19. 16:29:14
pontilyen 2009.05.19. 17:43:10
Bizony így van ez. :-)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.05.19. 19:34:19
pontilyen 2009.05.19. 22:21:19
?
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.05.19. 23:36:44
ebből táplákozik az álom, nem?
ehje aser 2009.05.20. 08:33:19
"Közvetlenül Kosztolányi sírja mögött áll családunk sírboltja, melyen ez olvasható: Mert álom az ébredés, és ébredés a Halál."
˙°˙
:-))))))))))))))))))))))))))))))))
pontilyen 2009.05.20. 11:22:43
De, de. Bizonytalanság mindenben. A szavak értékében, a jelekben, önmagamban stb.
Végsősoron talán: bizonytalanság a nyelvben. Hiszen soha, egyetlen kijelentésről sem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy például nem ironikusan, netán gúnyosan értették-e.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.05.20. 11:32:20
a posztból és a válaszodból nekem nem az jött le, hogy a jelentések körül érzel bizonytalanságot, hanem hogy a döntéseid, az értelmezésed helyességében nem tudsz bízni.
az álom szerintem annak a leírása, hogy félsz attól, hogy mi van, ha eredendően rosszul méred fel a helyzetet.
ennek mi lehet az oka? szerintem - és most ne sértődj meg - a kevés tapasztalat, a kevés gyakorlati visszacsatolás, hogy igen, ezt és ezt helyesen csinálom, másokat meg nem, és változtatok rajtuk.
túl sokat aggódsz :-).
pontilyen 2009.05.20. 12:48:30
Teljesen talál, amit írsz a kevés gyakorlati tapasztalatról és kevés visszacsatolásról. Sokszor úgy érzem, mintha egy űrben lebegnék.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.05.21. 11:10:20
crouchy 2009.05.31. 21:44:15
pontilyen 2009.05.31. 22:06:43
Tényleg álmodtam. :-) Ámbár az álmok valóban képesek közölni olyat, amit másképpen nem tudnánk közölni (ez az álom is közöl olyat). De nem ez nem az én akaratomtól függ. Ha valamit el tudok mondani, azt el is akarom mondani...
Néhány napja megint volt egy olyan álmom, amelyen azóta is töprengek. Gondolkoztam is, hogy megint külön posztba tegyem-e ki, de inkább leírom most ide.
Egy éjszaka a csillagokat és a Holdat bámultam (bámultuk? nem tudom, egyedül voltam-e), amikor egyszercsak valami döbbeneteset láttam. Föltűnt az égen a Föld! Kirajzolódtak a kontinensek, kék volt az egész, egyértelmű volt, hogy a Földet látom! De abban is biztos voltam, hogy a Földön vagyok (hol máshol is lennék?). Volt ebben az álomban valami egyszerre félelmetes és egyszerre mélységesen megnyugtató, barátságos. Nagyon nehéz szavakba foglalnom, amit akkor éreztem. És nem is pontosan értem, hogy ez az álom meg mit akarhatott jelenteni...
Üdv amúgy a blogon! :-)
crouchy 2009.06.01. 14:47:30
Mindenesetre elég érdekesek az tény.
pontilyen 2009.06.01. 17:22:21
Szerintem ennek alapjában két oka lehet.
Az egyik, hogy egészen másféle élményeink vannak, ezért az álmainkban is egészen másfélék történnek meg velünk.
A másik, hogy nem az élményeink (és álmaink) különböznek radikálisan, hanem az a mód, ahogyan emlékezünk rájuk és értelmezzük őket.
Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy mindannyiunknak több száz álomképe van éjjelente, és csak azokra emlékezünk belőlük, amelyekre eleve megvannak az értelmezési stratégiáink. (Magyarán: te is álmodsz hasonlókat, csak nem tudsz velük mit kezdeni, ezért hamar elfelejted őket. És fordítva.)