Az egyetemet, ahová járok, amely az egzisztenciámat biztosítja, és amelytől már eddig is nagyon sokat kaptam, egy ember tönkre akarja tenni.

Névtelen följelentésekkel, álnéven írt levelekkel.

Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az akciósorozat (melynek célja az akkreditáció megfúrása) eredményes lesz. Sikerülhet emberek százainak, ezreinek életét megnehezíteni, megrendíteni, aláásni.

Az ember (mint én) tehetetlenül és részint értetlenül szemléli ezt a folyamatot. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet megmagyarázni (megérteni?) az aljasságot?

Úgy vélem, ebben is, mint általában mindenben, érdemes Nietzschéhez fordulnunk válaszért. Szerintem ugyanis félrevisz minket, ha a jelenséghez (az aljasság jelenségéhez) morális úton közelítünk. Tudom, ez így homályosan hangzik. Megpróbálom megmagyarázni.

Szerintem abból érdemes kiindulnunk, hogy a tehetség és az aljasság valamiképpen összefüggnek. Az összefüggés lényege az, hogy mindkettő energia. Aki rendelkezik energiával (változtató-képességgel), az ezt a képességét jóra és rosszra egyaránt használhatja. Nem arról van szó tehát, hogy a szokásoktól való eltérés, a moráltól való eltérés (Nietzsche a morált szokásként értelmezi) eleve valami ártalmas dolog volna. Nem arról van szó tehát, hogy az amorális cselekvés eleve ártalmas volna.

Aki valamit alkot, épít, tervez, az nagyrészt a megszokottól eltérő ötletekből, gondolatokból, cselekvésekből építkezik. Az igazi cselekvés velejéig amorális.

Az aljasság is cselekvés. Ahhoz, hogy valaki emberek életét és munkáját tönkretegye, jelentős mértékű energiára, ötletességre, megszokottól eltérő gondolatokra van szüksége. Azt hiszem, minden aljasság elsődleges magyarázata ebben rejlik: az aljasságot véghezvivő ember élvezi, hogy cselekszik (változtat).

Mit akarok mindezzel mondani? Azt, hogy mindnyájunkban van aljasság. Az aljasság elleni küzdelem tehát nem lehet eredményes, ha céljául az aljasság elpusztítását tűzi ki. Önmagunkat is elpusztítanánk vele. Nem elpusztítani: áttolni kell. Utat találni a benne fölhasznált energiának, hogy ártalmatlan, veszélytelen módokon élje ki magát.

Ennek az egyensúlynak a megteremtésére és működtetésére jött létre a társadalom. Azok a rések, melyeken keresztül egyetemünket próbálják elsüllyeszteni, az egész társadalom válságtünetei. Nem a jogrendéi (a jogrend soha, semmilyen körülmények között nem képes tökéletesen kezelni egy társadalom patologikus tüneteit): a társadaloméi. A Cozma-gyilkosság kapcsán ugyanezt gondoltam. (Ami természetszerűleg nem mentség az elkövetőknek.)

Nietzschével kezdtem, de részint Freud lett belőle... Ráadásul az sem biztos, hogy érthető, mi az, ami látszólagosan közhelyes néhány megállapításom mélyén rejtezik. Mindegy; megpróbáltam kiírni magamból, és számomra most ez a "megpróbálás" volt a legfontosabb.