HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.08.18. 18:28 pontilyen

Ne aludj, hé! vele álmodsz

A Tengeri-hántás Arany egyik legismertebb és legtöbbre tartott balladája. Egyik éjszaka, ahogy fölnéztem a csillagos égre, eszembe jutott az alábbi részlete. És néhány — talán megosztható — gondolat róla.

Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
   Muzsikát hall nagy-fenn, messze,
   Dalos Eszti hangja közte,
   - Ne aludj, hé! vele álmodsz -
   Azt danolja: "gyere! jöszte!"

Igazándiból az utolsó előtti sor, ez a Ne aludj, hé! vele álmodsz akasztott ki.

Ki mondja? Kinek? És miért?

Három nagyon egyszerűnek tűnő kérdés, melyekre azonban, ha válaszolni akarunk, egyszerre csak előtűnik Arany bűvös költészetének egész összetettsége.

Kezdjük a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb válasszal: a mesélő, egy öreg paraszt bácsi, aki a tengerit hántó társaságnak beszéli el Tuba Ferkó és Dalos Eszti történetét, szól ki a meséből, egy éppen elaludni készülő hallgatójának, figyelmeztetve, hogy mi történik vele, ha elalszik. Ez a válasz annál is inkább helyesnek mondható, mivelhogy a vers valamennyi versszakában a "mesélőé" ez az utolsó előtti sor.

Mielőtt továbbmennék, hadd bámuljam meg egy kissé ezt a sort. Tömörsége, "természetessége" csodálatos. Hiszen másképpen is meg lehetne fogalmazni ugyanezt: "Figyelj, te ott, azt szeretném kérni, hogy ne aludjál el, mert akkor erről fogsz álmodni, amiről most mesélek." A kacifántos fogalmazás is stíluseszköz lehet, mint ahogy az egyszerűsítés éppúgy modor, mint a kacskaringósság. Nem-modoros fogalmazás nem létezik; csak a rossz író nem modoros. Mégis, talán nem véletlen, hogy Aranyra gondolva soha nem jut eszünkbe a modoros szó. Nem azért, mert nem az, hanem azért, mert nála mindig kicsi, a lehető legkisebb a távolság beszélő és beszélés között. Amit mond, azt nem kommentálja, még kötőszókkal sem.

Figyeljük csak meg még egyszer: Ne aludj, hé! vele álmodsz. Minden sallang le van emelve erről a mondatról.

Ne aludj, hé! [mert] vele álmodsz

Ne aludj, hé [te, ott] ! [mert]  vele álmodsz.

Ne aludj, hé [te, ott] ! [mert]  vele álmodsz [majd].

Ne aludj, hé [te, ott] ! [mert]  vele [Dalos Eszti dalával] álmodsz [majd].

És végül:

Ne aludj, hé [te, ott] ! [mert]  vele [Dalos Eszti dalával] álmodsz [majd, és az nem lesz éppen egy kellemes álom].

Ami fölösleges, azt Arany megtartja magának. Csak annyi van kimondva, amennyi elégséges a megértéshez, egy dekával sem több. Ez nem is egyszerűség, hanem spórolás. A paraszti élet szükségszerű gazdaságossága. Nem szabad pazarolni, mert kevés van. [Ugye nem véletlen, hogy a modorosnak nevezett, manierista stílus a bőség korszakaiban virágzik ki. A "minimálpróza" a népmesék és a Biblia nyelve, a takarékosság nyelve. Mindig csak annyit mondani, amennyit kell. Arany ebből az ősi, szegény, paraszti világból mossa ki a maga aranyait.]

No de térjünk vissza az alapkérdéshez. Ki mondja, kinek és miért? Amennyiben a mesélő mondja egyik elalvófélben levő hallgatójának, akkor azzal többet mond, mint hogy pusztán figyelmeztet. Azt akarja elhárítani, hogy a hallgató Tuba Ferkót kövesse, aki tényleg vele álmodott! Vagyis kívülhelyezkedésre szólít föl. Mi, hallgatók, ne legyünk részesei a történetnek, legyünk csak műélvezői.

Rövidebben (és talán világosabban) mondva: legyünk éberek! Isten ments, hogy azonosuljunk a történet szereplőivel! Ez csak mese! Ne éljük bele magunkat!

Ez ugye remek tanács, ha arra gondolunk, hogy Tuba Ferkó belehal majd nem-éberségébe. Csakhogy Arany minden szövege meg van csavarva valahol.

Elképzelhető ugyanis, hogy jobban benne vagyunk a történetben, mint hinnénk. Tegyük fel például, hogy az ominózus mondatot nem a mesélő mondja, és nem elaludni készülő hallgatójának, hanem (mondjuk) egy utcai járókelő mondja, kiabálja — Tuba Ferkónak. És persze ő is azért, hogy figyelmeztesse. Ebben az esetben azonban a mondat, melyet az eddig kívülállónak hitt hallgató hall, valójában egy olyan hang, melyet mi hallunk, ami ugyebár nem lehetséges másként, mint hogy mi vagyunk Tuba Ferkó!

Ez a történet egy hang története. Ezt a Muzsikát mi halljuk, és ez a muzsika nem más, mint a ballada verszenéje, Dalos Eszti hangja közte. Ha mi meghalljuk ezt a Muzsikát, akkor már hiába kiabálnak nekünk, hogy Ne aludj, hé! vele álmodsz, az álom akkorra már megtörtént, a tragédia velünk esik meg, involválva vagyunk, nincs menekvés.

Tuba: ez azt jelenti, maibb szóval élve, hogy "drogos". Arany mindent tudott a falusi életről, mindent megfigyelt, semmi emberi nem volt idegen tőle. De a "drogos"-t nem kell feltétlenül szóról szóra érteni. Tuba Ferkó persze gyanús alak, lelépett, amolyan falusi szélhámos, drogbáró, ki tudja, mi. Személyének lényege azonban az, hogy hallgat a szirének énekére, hagyja magát elkábítani, Behunyt szemmel jár-kel, nem akar élesen nézni, szemtől szembe a sorssal. Ezért Tuba. Elkábítja a hold szépsége, bár nem is látja azt.

Tehát ezek szerint mi is ilyenek volnánk? Is-is. Ilyenek is vagyunk, meg nem is ilyenek; mert a vers mind a kétféleképpen értelmes. Tuba Ferkó tragédiája (illetve sorsa), hogy csak egyféleképpen tudja érteni Dalos Eszti szavait. Mi viszont erre a "gyere! jöszte!" mondatra azt is felelhetjük, hogy nem, nem megyünk. Ez meg a mi sorsunk (és tragédiánk?).

2 komment

Címkék: arany jános versrovat


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr272231018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ljosecska 2010.08.19. 01:46:57

Arany balladáit a gimnáziumban kedveltem meg igazán, majdnem akkor szerettem legjobban az irodalmat, mikor ezt a verset vettük órán.

Lenyűgözött, hogy mennyi minden rejlik a Tengeri-hántásban, amit első olvasatra nem vettem észre.
Jó érzékkel választottad ki a strófa utolsó előtti sorát, mindegyik versszakban az utolsó előtti sor, a mesélő legalább kétértelmű sora a kedvencem. Még mindig emlékszem arra a csodálkozásra, mikor rájöttem, hogy mennyire frappánsak is ezek a rövid kiszólások.

pontilyen 2010.08.19. 13:57:47

@ljosecska:

Igen, mindegyik versszakban többértelmű az utolsó előtti sor, és valóban szinte minden újabb olvasás új jelentéseket tár föl.

Tegnap óta például rájöttem, hogy sokkal kézenfekvőbb olvasat az általam említetteknél, hogy valaki a _hallgatóságból_ szól be egy elaludni készülő tengeri-hántónak. Ez az értelmezést annyiban módosítja, hogy még hangsúlyosabb lesz mesélő és értelmezők különbsége. Lehet, hogy a mesélő mondjuk nem tartaná olyan nagy bajnak, ha Dalos Esztiről álmodnánk.

Hihetetlen kincsesbánya ez a költészet! Sokszor olyan helyeken bukkannak elő többértelműségek, ahol az ember egyáltalán nem is gondolna rá.

Azon gondolkodtam el például az imént, hogy maga a cím is, a Tengeri-hántás, talán vonatkoztatható magára a történetre is. Lefejtjük a csuhát, és előbukkan a tengericső, a kukorica. De a végén a leányok mégiscsak a csuhával, a levetett héjakkal takaróznak...
süti beállítások módosítása